Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-15 / 28. szám
1913. julius 15. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 3. Kincstári vetőmag a gazdáknak. A földmi velésügyi miniszter elrendelte, hogy a kisbéri, bábolnai, mezőhegycsi és fogarasi ménesbirtokok, valamint a gödöllői m. kir. koronauradalom gabona és egyéb szemes terménykészletéből az erre alkalmas minőségű magvak vetőmagul azoknak a gazdáknak kiadassanak, kik ez iránt a birtokok igazgatóságához fordulnak. Egy gazdának egy és ugyanazon-gabonanemből 100 q-ig, egyéb magvakból pedig 10 q-ig terjedő mennyiség engedtetik át. Az iparos ifjak önképző egyesülete Augusztus 2-ikán szombaton az István király szálló termeiben jótékonycélu zártkörö táncmulatságot rendez, melyre a közönséget tisztelettel meghívja a rendező-bizottság. Belépő-dij: Szeméíyjegy 2 korona, cselédjegy (3 személyre) 5 korona. Kezdete este 8 órakor. Jegyek előre válthatók: T.réger Lajos, Kovács Gyula, Vigh László, Pintér Ferenc Kovács Ferenc urak üzleteiben. Felülfizeféseket köszönettel fogadnak és hirlapilag nyugtáznak. Arviz mindenfelé. Kohóvölgyről írja tudósítónk: Bárom napig tartó folytonos esőzés úgy községünket, mint a környékbeli falvakat árviz- veszedelemmel fenyegette: Az erzsébetbányai patak több hidat elsodort, á három fő útirány találkozási pontja közelében épült nagy hidat és környékét pedig majdnem'elpusztította, s csupán Pósch Adolf m. kir. kohómérnök energikus intézkedéseinek köszönhető, hogy mintegy 50 főből álló kohómunkás csapatával a hidat ideiglenes fa és vaskötésekkel a végpusztitástól megmentette úgy, hogy azon legalább a gyalogközlekedés fentartható. Kabaré a vidéken. E cím alatt a Magyarország egy kis elmefuttatást közöl, melyet alább szószerint reprodukálunk még pedig azért, mert úgy rémlik, mintha egyenesen Nagybánya városának közönségéhez volna intézve. A cikk külöm- ben igy szól: így nyár derekán, amikor már a fővárosban bezárulnak az orfeumok, kabarék és mindeféle mulatók kapui, megkezdődik a kabarécsillagok sáskajárása a jó vidéken, amelynek talán minden legkisebb városára is jut legalább egy fényes csillag a főváros magas nívójú kabaré művészetének ragyogó egéről. Az úgynevezett stárok saját imponáló egyéniségük és vonzóerejük biztos tudatában, csak egy-két gyengébb kollegájukkal indulnak győzedelmes, hóditó útjukra, de a bolygók a „Meteor-kávéházból“ bocsátják ki a pusztító rajokat és onnan özönlenek szét a vidékre, külömböző hangzatos nevek és hírlapok hirdetése nyomán jól ismert címek alatt. Csak át kell lapoznunk a vidéki hírlapokat, hogy meglepetve láthassuk, hogy milyen gazdag kincstára ez a mi gyakran lebecsült díszes fővárosunk a rendkívül értékes kabarémüvészetnek. Azonban mint minden fénynek, úgy ennek is megvan a maga árnyéka, mert a vidéket elözönlő, kétes értékű és még ké- tesebb tehetségű kabarémüvésznők és művész u- rak, a közönség megtévesztésére és a reklám kedvéért attól sem riadnak vissza, hogy a nevesebb fővárosi mulatók és a művészek nevét országszerte bitorolják. Ez idő szerint például van az országban legalább húsz olyan város, ahol „Nagy Endre kabaréja“ cimen csábítják a kritikán alól álló előadásokra a nagyérdemű vidéki közönséget, holott a valóságban egyedül Medgyaszay Vilmának és elismert jeles művészetének van jogosultsága ezt a jónevü céget most fölhasználni, amikor Ma- gyari Lajos és Nándor karnagy kíséretében diadallal járja be az ország városait. Ezek körül bolyganak azután a facér szininővendékekből, műkedvelő borbély- és szabólegényekből, valamint színpadra vágyó masamódokból és csalódott szerelőm kasziros-leányokból összeverbuvált truppok, melyek valamely kiérdemesült, züllött artista igazgatása alatt bolonditják a jó vidéki közönséget a „fővárosi Orfeum“ ,, Trocadero,“ „Vig Színpad,“ „Moulín Rouge“ és isten tudja még miféle csábitó címek alatt, sőt annak is tanúi lehetünk, hogy egy ilyen szedett-vetett banda tagjait „A Vígszínház ösztöndíjas növendékeinek“ hirdette. Hát mit vétettek a derék, jó vidékiek, hogy évenkint, nyáron, át kell szenvedniük ezt a gyötrő kálváriát és végig kell élvezniük mindazt a salakot, amit a fővárosi mulatók — tisztelet a kevés kivételnek — az egész télen át becéző szeretettel tenyésztenek. Ezek a kabaré-inváziók mételyezik meg a vidék egészséges erkölcsét, ezek szorítják ki a magyar népdalt, hogy helyet követeljenek a ,yHacacárénak" és „Uncili smuncilinak, mert ma már a- kis liba- pásztorleány nem azt énekli, hogy. ;,-,Káka tövén költ a ruca hanem-hála a fővárosi kultúra lelkes terjesztőinek, inkább a „Hulló falevél“ és „Sokszor úgy szeretnék sírni“ hangzik fel a sarló nyomán az arató legények és leányok ajkairól;.- . . A honvédezred eltávozott. Tizenhat napi itt tartózkodás után ■ a 12-ik honvédgyalogezred pénteken reggel eltávozott városunkból. Örültünk ittlétüknek, mert egy szimpatikus magyar tisztikart ismertünk meg, kiknek udvariassága kifogástalan magatartása a polgársággal szemben mi kívánni valót sem hagyott fenn. Hasonló jót mondhatunk a legénységről is. Sehol semmi kihágás nem fordult elő s egyetlen panasz sem merült föl a bakák ellen. A legmelegebben üdvözöljük őket eltávozásuk alkalmából s csak annyit mondunk : A viszontlátásra ! A vidéki hírlapok közös megállapodása. A magyar újságkiadók országos szövetségének nagygyűlése kimondotta, hogy ezután a vidéki lapokban minden magánérdekü közleményt, elszámolásokat, feliilfizetéseket, jelenvoltak névsorát, adományokat, gyűlési híradásokat, iskolai beiratási stb. értesítéseket, sportklubok, vivő akadémiák híradásait, mozgó-szinházak, képtárlapok reklámjait, bankok közléseit csakis mint fizetett közleményeket adják ki. E határozat kötelező lévén, értesítjük olvasóinkat, hogy a kötelezően megállapított díjazás nélkül ezentúl semmiféle magánérdekü, vagy reklám-hírt nem közlünk. A fehér haj. Az első ősz hajszál most egy időre talán el fogja veszíteni borzalmasságát, mert mint Párisból hire jön, ismét divatba jön a fehér haj. Páris elegáns köreiben a púderezett haj most a nap szenzációja. A hölgyek az ancien régimé divatja szerint viselik a hajukat és a nagy sö- tétdiszitésü vagy szinü kalapok alól előkandikálö fehér hajviselet tagadhatatlanul kellemes újdonság gyanánt hat. Természetesen sötét szem, éles sötét szemöldök is tartozik hozzá, mert az uj divat első sorban a fehér és fekete színösszeállításban rejlő kontrasztra van alapítva. Hogy az uj divat életképes lesz-e, azt még nem lehet tudni. Bizonyos csak az, hogy már az idei farsangon, kosztűmün- nepélyeken, soiréken, sőt egy-két szenzációs ope- raprémieren látni lehetet a fehér hajviseletet. Az a körülmény azonban, hogy csak egy bizonyos női típusnak áll jól, alighanem gátolni fogja az uj divat nagyobbmérvü elterjedését és igy a szőke barna, fekete és vörös fejek között valószínűleg csak elvétve fognak feltűnni egy ideig a fehér fejek, emlékéül egy régi kornak, amelyet hiába próbálnak ma már életre kelteni. Uj Dörmögő-történet. Sebők Zsigmond ugyan új regényt ir kedves gyermeklapjába, a Jó Pajtásba, de azért nem feledkezik meg a gyermekek kedvencéről, Dörmegö Dömötörről sem. A legújabb számba kacagtató története ir Dör- mögő ur csemetéje címmel a pajkos kis Dömcíről. A Jó Pajtás julius 13-iki uj számába verset Feleki Sándor irt, kis színdarabot Zsoldos László, Mesemondó bácsi egy illedelmes majom társaságról mond mulattató történetet, Elek nagyapó az ünnepi kalácsról mesél. Folytatódik a gyermekek nyilatkozatainak közlése legkedvesebb sportjukról, valamint Rákosi Viktor regénye is. A rejtvények, szerkesztői izenetek egészítik ki a szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-1 a Franklin társulat adja ki; előfizetési ára nygyedévre 2 korona 50 fillér, fél évre 5 korona, agész évre 10 korona. Egyas szám ára 20 fillér. Elöfize'éseket elfogad és mutalv:íny- számot küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Budapest IV., Egyetem-utcza 4. Arc-szeplőkréme. A nyár meghozza a szeplőket. Szépségükre adó hölgyek tehát óvintézkedéseket foganatosítanak. Mi mással, mint arckrémmel? Ez okból szükségesnek tartjuk rámutatni a „Szeplő-Crémre“, melynek elsőrendű minősége páratlan és avval az előnnyel bir, hogy már egy tégely használata után a szeplők, májfoltok, arctisztátalanságok stb. örökre eltűnnek. Nagy tégely Kor. 1.50, próba tégely 80 fillér, ; szappan 80 fillér. II. Rákóczi Ferenc drogériából Nagybányán. Egyről-másról. A mai szociális világban semmi meglepetés sem érheti már az embert. Modern újítások minden téren. Természetesen van sok hasznos, de sok haszontalan újítás is. Ilyen hasznos újításnak látszik az Angliában szervezett,, cselédiskola“ is, a milyenek Párisban, Berlinben már javában virágzanak. Tudjuk és sajnosán tapasztaljuk, hogy a cselédkérdés századunkban valóságos tengeri kígyóvá nőtte ki magát. Még pedig azért, mert mai napság a városi leány már nem áll be cselédnek; mind varrókisasszony akar lenni s ha az nem, akkor bizonnyal megtaláljuk őket az üzletek pénztári asztalánál és a könyvvitelnél. Cselédnek ma már csak a falusi paraszti leány megy. Pedig kár lenézni ezt a szolgálatot! Egy jó háznál a cselédet úgy tekintik, mint családtagot. Egyforma elbánásban részesül a család tagjaival. Angliában iskolákat szerveznek, hogy a cselédek munkamentes időben előadásra járhassanak. Emelni akarják a cselédek nívóját. Az iskolában tanítanak történelmet, szociológiát, irodalmat, egyszóval kultúrát; de emellett gyakorolják őket a sütés, főzés, mosás, vasalás, seprés és súrolás tudományában is. Érdekes lesz idővel, ha nálunk is életbe lép a cselédiskola. A szakácsnő főzés közben szavalja Vörös- marthy Zalán futását vagy Petőfi dalait. A szobaleány pedig portörlés közben Ady Endre líráját pengeti. Nem tréfaképen mondjuk. Egy müveit cselédben inkább meg lehet bizni mint egy durva faragatlanban. Egyszóval: helyesnek tartjuk az angolok aksziomáját, hogy a cselédet ki kell emelni az alacsony foglalkozások sorából s olyanná kell nevelni, hogy megfeleljen egy modern, szociális alapokra helyezkedő társadalom igényeinek. * * * Mire e sorok napvilágot látnak, eltűnik az egyenruha a nagybányai korzóról. Csak egy-egy városi vagy kincstári hajdú zsinoros mundérja,, vagy valamelyik tűzoltó harcias sisakja feszit az utcákon. Ezekre pedig egy pillantást se’ vet a vászoncseléd. Az ő szemökben többet ér egy baka uniformis, mint egy tűzoltó főparancsnok tábornoki attilája. Összehasonlítást még nem is merünk tenni a kis bakaszurony és a tűzoltó baltája közt. Sok édes szempár hullat könyet az eltávozott hadfiak után. S nem csak a konyhán, de még a szalonokban is. Eszünkbe jut a magunk katonáskodása. Bizony utánunk néztek a hölgyek s megdobbant szivük az attila látására. A féltékeny férjek pedig lehetőleg elutaztatták aszonyaikat az idő alatt, mig a községben tartózkodtunk. Nagyszeben mellett van egy kis szászfalu .• Hammersdorf. Mikor a 24-ik honvéd gyalogezred oda bevonult, — melyhez e sorok írója is taito- zott, — az egész faluban nem láttunk asszony személyt, ha csak nem vesszük asszony számba a 10 éves leánygyermekeket s a 70 éves matrónákat.
