Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-20 / 20. szám
VI. évfolyam. Nagybánya, 1913. május 20. AGTBANYAI HIÚ TÁRSAIDAXjMI és szépirodalmi hetilap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: □ r. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-háZ), ----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------Ku lisszák mögött. — Irta: Ajtai Nagy Gábor. — Vájjon a város érdekeit szolgálja az, aki a kulisszák mögött kigyót-békát kiált azokra, a kikkel éveken keresztül együtt sütött-főzött s most nélkülük másoknak akar tálalni ? Nekünk azonban semmiféle lakoma nem kell, nem különösen olyan, melynek Ínyenc izét amazok hibái szolgáltatják! S ha igaz, hogy a világ rajongta drága gyöngy egy undok féreg izzadmányából keletkezik: úgy igaz az is, hogy azt a tapasztalatot, miszerint a közintézményeinek vezetésében a tárgyi garanciák minden személyi biztosítéknál sokszorosan értékesebbek, — kishitű és barátja hagyott emberek elitélendő viselkedése életigazsággá jegecesiti ki! Mert elítélendő az a viselkedés, bármily kristály tiszta igazságot hoz is napfényre, amely fellépésében kerül minden mentséget, minden felvilágosítást s hátuk mögött egyszerre pereat-ot kiált azokra, akik abban a téves meggyőződésben leiedzettek, hogy vállukkal megbirják mindama terheket, a melyeket megemelni soha meg se kíséreltek! Ez a túlzott önbizalom vihette arra a gondolatra a város takarékpénztárának két vezető emberét, hogy a formák betartása nélkül nyújtson hitelt oly vállalkozás számára, amely létében és értékében problematikus s ezért kétségtelen, hogy a kezelési szabályok önkényes '.ulhágása illetékes repa- rációt igényel, ami elől az eset szereplői kitérni bizonnyal nem fognak ! Ám hasonló esetek megismétlődheté- sének egyszersmindenkorra útját kell szegni, még pedig nem örökösen becézett személyekbe vetett bizalom utján, hanem olyan szabályok statuálásával, amelyek az egyéni erők túlbecsüléséből származó önkényes aktusokat egyszersmindenkorra lehetetlenítik. Ily garanciának kínálkozik a takarék- pénztár alapszabályainak oly értelmű módosítása, amely külön pénztári ügyészi állás szervezését teszi lehetővé, hogy a város tiszti ügyésze — legyen az bárki — a maga érdekei leküzdhetetlen hatása alatt ne legyen kénytelen szemet hunyni a kezelési szabályok legcsekélyebb megsértése előtt sem, hanem minden egyes alkalommal vetőt mondhasson az olyan törekvések ellen, amelyek az egyénbe vetett bizalmat többre igyekszenek becsülni az Írott szabályoknál! Ilyen garanciának kínálkozik továbbá az igazgatóságnak olyan személyekből való összeválogatása, akik nem vesztik el mindjárt a fejüket annyira, hogy a maguk felelőssége érzetében a saját bőrüket tartsák többre a város bőrénél, nem törődvén azzal, hogy ha e bőrből boldog-boldogtalan szijat hasitand, a város tekintélye fog porba omlani s vagyoni romlás zudul nyomába! Amennyire megdöbbentő tehát az egyéni értékek deválválodásának tapasztalata, mennyivel inkább kétségbeejtő a hajóról menekülő egyének tusakodása, a melytől viszhangzik az egész város anélkül, hogy bárki is önként vállalkoznék a következmények gyors levonására! A dolog erkölcsi tanulságai tehát jóval meghaladják azokat az anyagi érdekeket, a melyek biztosításra szorulvák, mert mélyen elszomorító, hogy a kiknek a felelőséggel terhes állásban a higgadt és megfontolt eljárás minden attribútumával kellene rendelkezniük, kirúgnak maguk alól minden, a közérdeket mélyen érintő tekintetet csakis azért, hogy a maguk bőrének valahogy baja ne essék! Akárhogy záruljanak tehát a tanulságos eset aktái, közönségünknek élénk tudatára A „NAGYBÁNYAI NIRLAP“ TÁRCÁJA Tavaszi sóhaj. Tavaszi sóhaj, tavaszi álom, Nyugszik az erdőn egy a varos ágyon. Fölötte fakadnak: vágyak, virágok, Körötte álmodnak csókos Tytámok — — Csókos Tytánok — meztelen testtel. Tavaszi sóhaj, tavaszi álom Körültekint a nagy vágyódáson — S pajzán örömmel elröpül messze, Hogy a Tytánok ébredésének Ünnepi lányát előkeresse. Tavaszi sóhaj, tavaszi álom, Berebben egy kis ablaknyiláson, Bimbózó arcú lánykát talál ott, Aki most várja, hogy jöjjenek érte Meztelen testit, tüzes Tytánok! Tavaszi sóhaj ölébe kapta, Röptében lágyan elringatgatta És a kisleánnyal csak arra szállott, Ahol már várják: virággal, csókkal, Meztelen testit, tüzes Tytánok. Tüzes Tytánok, meztelen testtel, Kidülledt váró, legény-szemekkel Vártak az első tavaszi lányra, Aki a tiszta, hófehér testét, Most hozza el az első vásárra. Tüzes Tytánok táncolni kezdtek, Mámorban, borban megrészegedtek, Fürödtek csókban, virágban, lányban, Összesereglett Végig az erdőn ahány Tytán van. Tavaszi sóhaj álmodik csendben, Hullanak rája: könnyek, világok . . . Egy kis szobában felsír egy lányka Akinek elhervadt minden virága. Hol vannak most a részeg Tytánok? Zsoldos Andor. Kurátor uram inkognitója. A községi jegyzők mostanában a legaktuálisabbak. Egyre-másra gyüléseznek s akkora gorombaságokat vagdosnak a belügyminiszter fejéhez, hogy a szociáldemokraták is megsokalják. — No, de urak, mi marad nekünk, ha önök elhasználják a frázisainkat! Egy régi közigazgatási ember ebből az alkalomból kedves jegyzői históriát mesélt el nekünk. A történet még abból az időből datálódik, amikor Tisza Kálmán volt a miniszterelnök, a szóban forgó jegyző pedig Mezőkovácsháza népének apja. (Azóta mind a ketten a tulvilági köz- igazgatáshoz tartoznak, csak a község maradt meg.) Röviden : A falunak, amely rohamos fejlődésnek indult, mindig volt valami kérni valója. In- stanciáztak vármegye utján, külön is — soha semmi eredmény. Odafönn más dolgokkal volt elfoglalva Tisza Kálmán. Arra aztán kisütött valamit a jegyző, aki fölöttébb a szivén hordta az ügyeket s egynémely alkotást a maga nevéhez kívánt fűzni. — Deputációba megyünk ! így legalább megtudjuk, hogyan gondolkozik a magas kormány, mert ha kidobnak bennünket, az is csak válasz lesz. Összeszedett tizenegy embert, a bírót, képviselőtestületi tagokat, helyi notabilitásokat és mentek. Eredmény is hun volt, hun nem volt, kaptak néha biztatást, azon rágódtak újabb kívánságok fölmerüléséig, mert hogy szavunkat ne feledjük, csak igen rákaptak Pestre s immár egymással versenyeztek a kitalálásban, hogy ugyan mit is menjenek kérni ?
