Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-13 / 15. szám

4. NAGYBANYAI HÍRLAP

Részvényenként 720 arany frank osztalék kerül kifizetésre. A társaság összes tartalékjai és alapjai, melyek első rangú értékekben vannak elhelyezve, az idei átalakulások folytán 416,840.622 korona 40 fillérről 434,367.388 korona 47 fillérre emelkedtek, melyek következőképen vannak elhelyezve:

1. Ingatlanok és jelzálog követelések 104,161.605 korona 92 fillér. 2. Életbiztosítási kötvényekre a- dott kölcsönök 45,159,521 korona 06 fillér. 3. Értékpapírok 242,001.442 korona 88 fillér. 4. Követelések államoknál és tartományoknál 40,422.113 korona 73 fillér. 5. Tárca váltók 626 815 korona 16 fillér. 6. Készpénz és az intézet követelései a hitelezők követeléseinek levonásával 1,995.889 korona 72 fillér. Összesen 434,367.388 korona 47 fillér. Ezen értékekből 82 millió korona magyar értékekre esik. A „Minerva“ általános biztositó részvénytársaság Budapesten, — mely az Assicu- razioni Generali leányintézete, — egyéb ágazatain kívül foglalkozik a kezességi- és sikkasztás elleni biztosítással, nemkülönben a versenylovak, telivérek és más értékesebb tenyészállatok biztosításával, mely uj ágazatokat nevezett társaság vezette be hazánkban.

Katonák és a mozi. A mozi jelentősége rég felülemelkedett már a népet szórakoztató játékok sorából. Az eddigi diadalai közül egyik legérdekesebb sikere az, hogy ma már a katonai körök is behódoltak a mozi előtt. Bécsi jelentés szerint katonai főhadvezetőségünk a mozit katonai oktató eszközül akarja felhasználni. Ezeket a mozi előadásokat kizárólag katonák részére rendeznék, hogy a katonákat szemléltető képek segítségével is bevezessék a katonai dolgokba. Az előadásokon bemutatnák a király arcképét, a tábornokokat, különféle harctéri mozdulatokat, fegyverhasználatot, az egyes fegyvernemhez tartozó csapatokat és végül az idegen államok katonaságát. A tervek szerint minden ezred kapna egy kis mozikészüléket, amelyeket a katonai iskolákban állítanának fel. Itt rendeznék a katonai mozielőadásokat.

Tilos a vasúti kupék folyosóján tartózkodni, a vasúti és hajózási felügyelőség legújabb rendelete szerint. Tilos pedig azért, mert a folyosókon álldogáló, csevegő, cigarettázó és kíváncsiskodó utasok akadályára vannak a ki- és beszállásnak, megnehezítik az étkező kocsikhoz való eljutást, a dohányosok meg pláne az utasok testépségét is veszélyeztetik. Nagyon szép, nagyon üdvös rendelet, csakhogy nem igen remélhető, hogy foganatja is lesz. Köztudomású dolog, hogy leülni csak valahová lehet, ha pedig nincs hova, nem is lehet leülni. Már pedig nincs hova, mert nincs hely. Mindig több utast szorítanak össze egy kocsiba, mint a mennyi az ülőhelyekre fér. Ha már most a folyosóra szorult utas elolvassa a tilalmat, amely szerint még meg is büntetik a maga hibáján kívül, egyenesen megüti mérgében a guta.

Anyakönyvi közlemények. A helybeli áll. anyakönyvi hivatalnál múlt hó 21-től a következő bejegyzések tétettek:

Születtek: ápr. 5. Rusz Mihály kőművesmesternek halvaszületett leány, ápr. 6. Som kutyán Péter nyug. bányamunkásnak halvaszületett leány, ápr. 7, id. Hotka László erdőmunkásnak „Gergely“ ápr. 8. Markovics Ábrahám erdőmunkásnak „Rozália“ ápr. 5. Szaszarán Péter erdőmunkásnak „Flora“ nevű gyermeke.

Elhaltak: ápr. 3. Beregszászi Nagy József ref. 63 éves nyug pénzügyőri szemlész gyomorrákban, ápr. 6 Enyedi Terézia Valéria rom. kath. 1 hónapos kovácsmester gyermeke veleszületett gyengeségben, ápr. 6. Pap Sándor rom. kath. 24 napos bányamunkás gyermeke rángógörcsökben ápr. 7. Lupsa György gör. kath. 46 éves bányamunkás tüdőgümőkorban, ápr. 8. Incze Pentele gör. kath. 8 hónapos, napszámos gyermeke hörghurutban, ápr. 9. Fábián Mihály rom. kath. 6 hónapos, kőműves segéd gyermeke, hörghurutban.

Házasságot kötöttek: Enyedi Béla mészáros mester és Gallisz Mária nagybányai, Long Simon kisbirtokos deszei és Kapho (Cháje) Anna nagybányai lakosok.

Kihirdetés alatt állanak: Deusch Sámuel kereskedő segéd és Hilbert Irén wienni lakosok.

Egyről-másról.

Csodálatos történetet olvastam egy újságban. Egy fiatal házaspár innen Szatmármegyéből kivándorolt Amerikába szerencsét próbálni. Jól is ment a soruk, mert egy kis vagyonkát gyűjtöttek. Mikor aztán a sz'p szemrevaló menyecske érezte, hogy az isteni gondviselés nemcsak vagyonnal, de egyébbel is készül megajándékozni öt, hazajött szülőfalujába, hogy szivének gyermeke magyar földön lásson napvilágot. S mi történt? Ikreknek adott életet, kik közül az egyik a szó szoros értelménél! Kongó-szerecsen volt, inig a másik fehér, rózsás arcú, szőke gyermek. Hogy mit szól hozzá az apa Amerikában, ha értésére esik, vagy mit szólnak hozzá a tudós orvosprofesszorok embertani szempontból, — az nem érdekel s azt hiszem nem is kiváncsi senki. De, hogy a menyecske nagyon hamis lehet, azt minden lelkifurda.ás nélkül nyíltan kimondhatjuk.

* * *

Valahol történt. Egy 15 éves Vl-ik gimná- zista fiút kicsaptak az iskolából, mert egy fiatal leánykát nyilvánosan megcsókolt. Szörnyű bűn! Nem is tudjuk hirtelenséggel összehasonlitani más bűnökkel. Azt hiszem, legközelebb áll a rablógyilkossághoz. Vagy, ha van annál iszonyatosabb — akkor ahoz hasonlít. Mert méltassuk csak a maga érdeme szerint a merényletet. Az elvetemült fiút lángra lobbantotta a szép leány; ennek folytán rablásra vetemedett. Igaz, hogy a leány ellent nem állott, sőt szemtanuk állítása szerint a száját mosolyogva nyújtotta, — ámde nem úgy tesz-e az is, kit pénzéért támadnak meg? Nem nyujtja-e örömmel pénztárcáját, csakhogy életét megmentse? Bizonnyal erre gondolt a leányka is: itt a csók, aztán menj dolgodra! S meglehet, hogy utána sóhajtotta: „legyen máskor is szerencsém!“

Hát a szegény fiun elveríék a port a professzorok. Példát kellett mutatniok a többinek, kik csak titokban csókolóznak. Hanem azért mégis azt mondom : tartsa föl az ujját az, aki 15 éves korában nem rabolt csókot! Én nem tartom föl! Mert bizony-bizony mondom, engem százszor is kicsaphattak volna.

A történeti igazság kedvéért megjegyzendő, hogy a leányka szülői kegyelmi kérvényt adtak be a miniszterhez. Jól tették. Hátha e ténnyel egy

boldog jövendőnek vetették meg alapját?

* *

*

Egy harmadik eset már nagyon francia izü. Egy hírlap kérdést intézett szép olvasónőihez, hogy mily korú férfit tartanak a legszeretetreméltóbbnak ? Száz- és száz felelet érkezett be szép és kevésbé szép, fiatal és kevésbé fiatal asszonytól és leánytól. A feleletek egyben-másban eltérnek egymástól ; egyben azonban mindnyájan megegyeznek : hogy a férfi 40-től 50-ig a legszeretetreméltóbb. A fiatalok léhák, az őregek pedánsak, de a középkorú urak finomak, gyöngédek, előzékenyek és — egyszóval szeretetreméltók- Csakis egy 60 éves színművésznő tört lándzsát a 20 éves fiuk mellett. Ö tudja miért!

Szomorú elégtétellel vettem tudomást a francia nők véleményéről. Azok a férfiak, kik az 50 évet pár nappal már túlhaladták, ne merészkedjenek fölnyitni szájokat, mert úgyis tudjuk, — s iudják a francia nők is, — hogy az mind csak dicsekedés!

'(JK BÁNYÁSZAT.

A delhii Láht.

Irta kápolnai Paner Vidor.

Indiának fővárosa ismét Delhi lett, amióta az uj angol király választása erre az ősi helyre esett. A nagy mogul birodalom Timur alatt itt

vette kezdetét, s utána bizony zajos múltja volt még a városnak. Hosszabb-rövidebb ideig idegenek uralmát is el kellett tűrnie, mert a persa Nadir sali és az afgán Ahmed sah Durani foglalták el. Később mégis lerázhatta magáról a rárakott igát és a mogul napkeleti birodalma egészen a XVII. század végéig állhatott fenn.

Nem egyszer történt, hogy a mesés Indiának ezt a legszebb pontját egészen lerombolták, de később mindig ismét csak felépült. Kegyetlen harcok dúltak sokszor falai előtt, sőt azok között is, Delhi azonban még most is áll.

Lakosainak száma nagyobb ugyan jelenleg is 200000-nél, de terjedelme és fénye csak halvány képét nyújthatják régi nagyságának . . .

Hajdan több mint húsz kilométerrel terjedt túl mai határain s ott, ahol most már csak szántóföldek húzódnak, még megtalálhatók a rég, nagy paloták és mecsetek omladékai, sőt nehány, még egészen jó karban is áll a ringó vetések között.

A ma Delhije a Summa folyó partján épült Főutcáján megcsodálhatjuk a városházát, a gyönyörű bazárokat s a fényes középületeket. Ez a szép ut osztja ketté a várost. Tőle északra láthatjuk a remek sétateret, a nagy méretű pályaudvart s az európaiak városrészét.

Kitünően értenek ahhoz az angolok, hogy hogyan kell idegen kiima alatt modern kényelmet maguknak biztosítani. Itt is a villák, vagy, mint Indiában mondják, bungalosok árnyas szép utak mentén egy-egy kertben épültek. Ugyanott — az európaiak negyedében — emelkednek az elsőrendű szállók és a nagy fényűzéssel berendezett klub- bok is.

Ezeken túl már a katonai uralom jelei láthatók. Dombsor húzódik messze előttünk, tetején a Mutiny Monumenttel, a sepoy lázadásban elesett angol katonák emlékoszlopával.

Nem erről az oszlopról akarok én irni. Arról a másik monolith oszlopról sem, melyet Asoka király emelt az akkor felviruló buddha vallás dicsőségére, pedig ez a legrégibb emléke a buddhistáknak. A főúttól keletre eső várról sem óhajtok bővebben szólani, bár annak belsejében a mogul j fejedelmek remek épületei pompáznak. Hiszen ki nem hallotta volna Timur, Sah Jehan, és Akbár neveit s ne tudna arról a rengeteg kincsről, mit azok össze harácsoltak. Nos itt találjuk a hatalmas mecseteiket, palotáikat, hárem épületeiket és fogadó termeiket még ép állapotban.

Ami gazdagságot és kincset csak lehetett, azt ezeknél az építkezéseknél a díszítéshez felhasználtak. Márvány, drágakő, berakás, még az Alhambra pompáját is elhomályosítja.

A városon túl áll talán Ázsia legnagyobb mecsetje: a Jamma Mushid, nagyszerű kupolája, karcsú minaretjei messze ellátszanak.

A város lakosai túlnyomóan mohamedánok. Színes turbánok, bő nadrágok, kaftánok, a sok lefátyolozott nő, kik közül zárt hordszékeken vitetik magukat az előkelőbbek — poros, szemetes utcák, a kutyák, a szűk sikátorok labj rinthusa, mind ez együtt, a mecsetek és minaretjeik között, Stambult juttatják eszünkbe.

A város régi nagyságáról képet mindez még nem nyújt.

Húsz kilométernél messzebbre kell kihajtanunk a környékre, hogy a legérdekesebb pontot elérhessük. Kutab Minarhoz kell zarándokolnunk a rózsaszínű gránittoronyhoz, amely talán az egész világ legmagasabb kőtornya. Tetejéről Akbár feje- . delem leánya gyönyörködött a szent Jumma folyóban. Körülötte ma már csak romok hevernek. Paloták, mecsetek düledező falai ezek, a keleti építészet legfényesebb emlékei. Mindenfelé a vidék tele mecsetekkel és sírokkal s emlékeztetik az utazót Kairo környékére, a kalifák sírjaira.

Mesterségesen öntözött rizs és máié földek