Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-13 / 15. szám
1913. április 6. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 5. terülnek el a meddig csak a szem ellát. A kép nem is indiai, mely előttünk kibontakozik, csak a hinduk bronz testei emlékeztetnek arra, hogy ebben a mesés országban vagyunk. Emlékeztet még egyéb is. Nem kell a torony tetejére se felmennünk, hogy, mint Akbár fejedelem leánya végig lássunk a tájon, mi már közvetlenül a torony mellett találjuk azt, ami minket legjobban megragad s amiről főleg óhajtottam írni: a rejtelmes acél oszlopot. A delhii láht, ez a masszív acélszerü vasból készült oszlop, melyet szent ereklyeként tisztelnek. Kovács munka, alúl átmérője negyvenegy, felül harmincz centiméter. A földből kiálló része 6 méter és 60 centiméter hosszú, csak az oszlopfő maga egy méter. A vascsoda mellett leástak ék 7'8 méter mélységben nem hogy rábukkantak volna, a végére, de az oszlop még meg sem ingott. A hossza tehát legalább is 18 méter lehet, súlya pedig tizenhétezer kilogramm. A rajta levő feliratok az időszámításunk előtti kilenczedik vagy tizedik évszázadra utalnak. Háromezer éves ez az acél oszlop, a vaskohászat egyik legnagyobb remeke s legrégibb mesterműve. Metallurgiai rejtvény ez a kolosszus. Hiszen ma, a legkitűnőbb kemenczék és fúvógépek korában is, alig-alig lennénk képesek ennek az oszlopnak a mását elkészíteni. Az oszlop vegyileg majdnem tiszta vasból áll, apró részekből forrasztották össze, de ennek nyomát se J mutatja. Bizony csoda és rejtvény ez a láht vagy kút ab oszlop Delhiben. Ősidők kultúrájának valóban, szószerinti értelemben is véve, súlyos bizonyítéka. Mi a kik a jelenkort a vaskorszak igazi virágkorának tartjuk és úgy vélekedünk, hogy | messze túlszárnyaltuk kohászati tudásunkkal a régieket, ámulattal és hódolattal hajiunk meg e legrégibb indiai emlék előtt s gondolataink a történelem első ködős korszakai felé szállanak. Pierre Loti, a mély érzésű melankolikus iró, } szintén megérezte finom lelkületűvel e környezet bubáját. Halljuk mit ir „India“ cimü szinpompás, gondolatokban gazdag könyvében: Közéig a pihenés órája : a dél, amidőn belépek a törött boltivii dupla ajtókon . . . Múlik az idő. Nemsokára három óra lesz j és az élet ismét kezdetét veszi. A boltozat üregeiből zöld papagályok bújnak elő, karmaikkal megkapaszkodnak a faragványokban, előre hajolnak, lenéznek s azután aggodalmas és vad kiáltással elrepülnek. Három kecske is felébred s elmegy gidáival füvet keresni, a kiszáradt, kiégett füvet. Én is lemegyek bolyongani a kisértet városban... „Házak romjai, templomok, paloták és mauzóleumok omladékai; itt-ott sovány nyájak igyekeznek füvet lelni a kövek között s elszéled- nek a fallal körülvett gyászos fensikon.“ „A pásztorok, akik felügyelnek rájuk halkan furulyáznak nádsipjaikon; a romokban heverő szentélyek megfélemlítik őket is.“ „S mindenfelől látni a rózsaszínű tornyot, amely mintha ott őrködnék az általános pusztulás közepette.“ „A hajdani keresztutakon s a rombadölt utcák mentén a faldarabokon még megmaradt egy- egy erkély, vagy loggia amelyekről az elmúlt idők szépei nézték a bibortakarós elefántokat, a nagy napernyős meneteket, a harcosok büszke seregét, a régi dicső idők tömegeit“ .... És most ? A diadalmasan kiemelkedő rózsaszínű gránittorony és a világ legősibb vas remeke az élők városától messze elkerült. „Rombadölt városok és várak omladékain haladunk keresztül, harmincz vagy negyven láb [ magas lőréses falak, sáncok és fölvonó hidak mellett. Bent senki; mély csend mindenütt, de ha beljebb merészkedünk, eszeveszetten menekülő majmokat látunk a díiledező falak és a kiszáradt bozótok között.“ A rózsaszínű torony környezete is ilyen mélabús. „Nehány szárazságtól elhaló fa aranyszínű levelét űzi itt a meleg szél ; ormótlan kőhalmazok s itt-ott oly régi omladozó tornyok és kupolák, hogy az ember szikláknak hinné.“ „Csupán a csodás rózsaszínű torony táján jelzi nehány gazdag pompájú omladék a hajdani királyi negyed helyét . . .“ „A föld- ezen zugának történetét örök homály fedi /“ Örök homály borul erre a napkeleti tájra, mint Pierre Loti a hangulatos, leírásában mondja. Örök homályba vesznek azok a kezek is, akik a palotákat emelték s megtöltötték az ezeregyéjszakái mesékbe illő kincsekkel. Örök homályba tűntek azok a kitűnő művészek, kik a rejtelmes acéloszlopot kovácsolták, a delhii iáhtot, vagy kutuboszlopot. BÁNYÁSZATI HÍREK. Bányaszerencsétlenség. A veresvizi bányában bányász rencsétlenség történt. A munkások a tárnában dolgoztak, midőn fölül a talaj meglazult s omladozni kezdett. A felügyelő az egyik munkást felküldte, hogy a kiálló nagy követ bontsa ki, nehogy a munkásokra essék. K/.ss Márton teljesítette is a parancsot, de munkaközben egy másik kö esett rája, mely az egyik oldalbordáját s lábcsigolyáját eltörte. A szerencsétlenül járt munkást a kincstári kórházba szállították. Állapota eléggé súlyos. A szerencsétlenség ügyében a vizsgálatot megindították. Ugyancsak a veresvizi bányában halálosan megsérült Weisz László munkás. Öngyilkos bányamérnök. Salgótarjánból jelentik: Stöhr Jenő bányamérnök, aki kardpárbajban súlyosan megsebesítette Medzihan Ernő bányamérnök kollegáját, főbe lőtte magát. Állapota válságos. Tettének okát nem tudják. — Mint egy másik távirat jelenti, Stöhr bányamérnök sérülése nem öngyilkosságból, hanem /életlenségből eredt. A súlyosan sérült mérnököt Budapestre, egy szanatóriumba szállították, hol április 6-án elhunyt. Kolozsvári bányamérnökök automobilszerencsétlensége. Súlyos automobil katasztrófa érte a napokban a kolozsvári kutató bányahivatal két tisztviselőjét, Haber Lajos és Faludi Jenő bányamérnököket. A mérnökök hivatalos útban voltak Torda-Aranyos megyében a földgázkirendeltség automobilján. Az utat egészen Aranyos- gyéresig simán, akadálytalanul tették meg. Ára- nyosgyéres előtt teljes menetsebességgel száguldott a gépkocsi, midőn egy az ut közepén levő akadály elől hirtelen kikellett térni. Amint a sof- főr csavart egyet a kormányon, abban a pillanat- | bán az automobil első tengelye érthetetlen okból eltörött s az első kerék kirepült a tengelyből. A kocsiban ülő mérnökök és a sofför hatalmas ívben j repültek ki a most már egymagában tova rohanó automobilból. A sofför nekivágódott egy országúti kerékvetőnek, még pedig oly erővel, hogy fejét j és bordáit betörve eszméletlenül terült el a földön j A mérnökök az országút árkába estek összezúzott tagokkal. Faludi fejjel bukott előre s egy éles kőben, a szeme fölött több centiméter hosszú mély sebet kapott, azonkívül a karján és fején szenvedett súlyos zuzódásokat, Huber mérnök szintén súlyos sebesülések uyomaival került ki a kataszt- { rófából. A sebesültek oly iszonyú fájdalmat éreztek, hogy saját erejükből nem tudtak felállni. Szekeren szállították be őket Aranyosgyéresre, a hol a körorvos bekötözte sebeiket. Á mérnökök vasúton mentek vissza Kolozsvárra, a sofför állapota azonban oly veszélyes, hogy Aranyosgyéresen kellett [ hagyni orvosi ápolás alatt. Az automobil belerohant az országút melletti árokba, a hol összeron- | csolódva megakadt. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: „Hermes“ könyvnyomda. 567—1913. vh. szám. Árverési hirdetmény. A szatmári kir. törvényszéknek 1913. évi 7513. számú végrehajtást rendelő végzése következtében Forgalmi bank r.-t. szatmári cég érdekében alulirottnál névszerint is megtudható adós ellen 1913. évi március hó 7. napján foganatosított végrehajtás jogerőre emelkedvén: a 7000 kor. tőke, ennek 1913. évi január hó 4 napjától számítandó 6'y'o kamata, 7so/o váltódij, 184 K 44 fillérben eddig megállapított s az ezután felmerülendő költségekből álló követelésnek behajtása végett a biróilag lefoglalt 2268 koronára becsült lábbeliek, bútor, cimbalom, aranynemü, ital, hordók stb.-ből álló ingóságokat Alsófernezelyen adós lakásán, ezt követőleg Kossuth Lajos-utca 4. sz- a, 1913. évi április hó 25. napján délelőtt 8 órakor kész- pénzfizetés mellett szükség esetén becsáron alól is nyilvánosan elárverezem. Mandel Mór 2057 K 56 fill. tőke s jár. iránti követelése behajtása végett is. A kir. járásbíróság kiküldő végzésének száma 1913. V. 336. Nagybánya, 1913. évi április 9. napján. BERNHARDT ADOLF, kir. bit. végrehajtó. Ágybavizelés! 4”’^! , A kor és nemi adatok közlése ellenében felvilágosítást ingyen nyújt: Pfaller Georg i74^BajonDrezág^^^ Csődtömeg-eladási hirdetmény. Közhírré teszem, hogy vb. Eckstein Hermann Zsibó (Szilágymegye) vas és fűszeráru kereskedő cég csődtömegéhez tartozzó és a csőd leltár 1—659, 661—726. tételek alatt felvett bolti áruk, úgymint vas, fűszer, porcellán, üveg, festék, olaj, rövidáruk és üzleti berendezések stb. stb., melyeknek beszerzési ára 11178 K 42 fillér, becsértéke pedig 6507 K 45 fillér, a leltár szerint zárt ajánlat utján el fognak adatni. A zárt írásbeli ajánlatok Zsibón, alulírott csődtömeggondnok irodájában nyújtandók be 1913. évi április hó 18. napjai bezárólag, a becsérték 10 §-ának, mint bánatpénznek egyidejű letétele mellett. A csődválasztmány fenntartja magának a jogot, hogy az ajánlatok felett szabadon határozhasson, esetleg valamennyit visszautasíthassa. A csőd választmány az áruk minőségéért és a leltárbeli esetleges tévedésekért szavatosságot nem vállal. A vételi illeték a megajánlott vételárért a vételáron felül a vevőt terheli. Azon ajánlat tevő, kinek ajánlatát elfogadják, tartozik a vételárat és a vételi illetéket 1913. évi április hó 24-éig kifizetni s az árukat ugyanezen idő alatt az üzlethelyiségből elvitetni. Ha vevő a vételárat az ajánlat elfogadásáról vett értesítés vételétől számított 3. nap alatt nem fizeti, bánatpénzét feltétlenül elveszíti, ha az áruk másodszor ajánlatánál olcsóbban adatnának el, e- zen különbözetet és a felmerülő költségeket és kárt viselni tartozik. A leltár irodámban a hivatalos órák alatt megtekinthető, az áárukat szintén megtekinthetik venni szándékozók közbenjöttem mellett. Zsibó, 1913 évi április hó 3-án. Dr. VASS JÓZSEF ügyvéd, csődtömeggondnok.
