Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-13 / 15. szám
4 Vi. évfolyam. Nagybánya, 1913. április 13. mm\ TÁUSADAIjMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. '*v Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. 1 J ,i k £» ' Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség:: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-há*), ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■■■■ — Er délyrészi magyar szövetség. Irta: Rónai A ross Lajos. Hazánknak bércektől övezett vadregényes táján búsul az ország leghívebb, legkitartóbb magyarja, az erdélyrészi magyar, a jófajta, okos székely. Amit megalkuvást nem ismerő magyar lelkűkkel, bátorságukkal és áldozatkészségükkel teremtettek a Bánffy Dezsők, Bethlen Gáborok (többen is voltak ebből a fajból), az veszendőben van, pusztulásnak indult. A magyar nemzeti gondolat, az egységes, osztatlan magyar nemzeti állam eszméje, amely már-már a maga teljes pompájában bontakozott ki és bevilágította a legutolsó szál mafödeles kunyhót is, ma a viszafejlődés stádiumába jutott, mert a j megfelelő anyagi támogatás hiánya miatt az erkölcsi erő, a vaskéz is lehanyatlott, le kellett hanyatlania. E cikknek nem célja, hogy a már sokat hangoztatott, mindenki által jól ismert közhelyekké vált igazságok mellett statisztikai adatokkal argumentáljon. Több jelentősége van annak, ha egy igen egyszerű, kézenfekvő okra rámutatok. Amig a magyar társadalom és a magyar államhatalom a legszebb, győzedelmes csatáit vivta az erdélyrészi nemzetiségekkel s minden erkölcsi hódításra győzelmi lakomákat ült, addig a román nemzetiség „a kié a föld, azé a haza“ gyakorlati programjával nyakra-főre alapította a bankokat, vásárolta a földeket és a dicséretet el nem lehet vitatni, oly elevenséggel, üzleti hozzáértéssel terjeszkedett minden vonalon, hogy azt mi csak követendő példaképpen csodálhatjuk, ismerhetjük el. Ennyi elég, de rövidesen megállapíthatjuk még azt a sajnálatos tényt, hogy ma nincs Magyarországon egyetlen vidék sem, ahol a magyar elem gazdaságilag jobban háttérbe legyen szorítva, mint Erdélyben, sőt, ha nem vigyázunk, nemsokára politikailag és társadalmilag is ez lesz a sorsa. A komoly akarat nem kesereg a múltakon, hanem cselekszik, hibákat reparái, elszántsággal harcol. Távol áll tőlem, hogy az államra háritsam a cselekvés kötelességét. Amit az állam, a bürök tehetnek a maguk nehézkességével, tegyék meg, de nekünk több, nekünk nagyon sok kell, amit megcsinálhatnánk mi magunk erdélyiek és végvidékiek. Nekünk most az a kötelességünk, hogy egymásba kapaszkodva megtámasszuk egymást, hogy a romboló vihar ki ne döntsön bennünket. Az akadémikus okoskodásoknál sokkal többet ér a tett, a gyakorlatiasság, mert szó-beszéddel elpusztulunk. Meghúzták már a lélekharangot! Szövetséget kell alkotnunk közgazdasági érdekeink védelmére és nem azért, hogy egy egyesülettel több legyen s hogy egy csomó hiúságot legyez- gethessiink. A szövetség célja dióhéjban, de ebből is mindent megérthetően ennyi: minden erdélyi részben élő magyar egyenként való anyagi megerősítése, az elesendők megmentése, azután pedig térfoglalás minden vonalon és minden vonatkozásban. A kételkedők és pesszimisták persze azt mondják, amit Montecucoli, hogy pénz, pénz és pénz. Én meg azt mondom, hogy többet ér egy porció szeretet, lelkesedés és odaadás a világ minden pénzénél. Pénz van a bankokban, a tőkéseknél s volt eddig is. Hiányzott és hiányzik azonban „egy közvetítő, egy propagáló szerv“. Hiányzott s hiányzik egy olyan szerv, amely munkaprogramot készit, amely nem konstatálja, hanem fölkutatja és megelőzi a bajokat. A „NAGYBÁNYAI NIRLAP“ TÁRCÁJA Versek. — Irta: Egy nagybányai leány. — Erdők zugó fái, Madárdalos berek! Szóljatok: mit tudnak Rólam az emberek ? Tudják, hogy szivembe Egy név van beírva ? A kiért szerelmem Nagy küzdelmét vijja ? Tudják-e, hogy meg nem Szűnik a sirásom ? S nem tudom titkolni Balga rajongásom ? Az ő nevét súgom Fának és virágnak, Hangosan elmondom Az egész világnak. Fába és sziklába Százszor is bevésem, De ő meg nem érti Az én szenvedésem! . . . Agglegény história.*) — Irta: Innoncens Méta. — A club kényelmes borszékében szundikált Mike Boldizsár. Elpihent képzelete szárnyán, az álmok utján messze járt a Múltban, föllebbentve a fátyolt, mely mögött eltemetett ifjúságát látta. A *) Mutatvány a fiatal írónőnek a napokban megje- I lent novellás kötetéből. Villám hátán az uzori határban lovagol. A keskeny patakon éppen át akar ugratni, de lova megbotlott s kivetette őt a nyeregből. A nagy zökkenésre felébredt. Haragudott az álmára, mely ilyen ijedtséget okozott neki. Kiitta utolsó korty kávéját, rágyújtott egy finom szivarra és nevetségesnek tűnt föl önmaga előtt, hogy vén ember létére ilyen ostobákat álmodik. Az óra ötöt ütött. Mike fölemelkedett a kényelmes székből. Haza kell sietnie. Holnap filozófiai értekezlete van s fölolvasandó, tanulmányával még nem készült el. Ej, csak az a csúnya ólmos eső ne esne, Az ember valósággal megbetegszik tőle. Tudja Isten, ilyen időben mintha ellágyulna a sziv is, olyan puhának, érzelgősnek érezte magát Mike, amint hazafelé ballagott. Érezte az idegeit is, melyeket ide-oda ráncigáit a reuma. És e fárasztó fájdalomtól szentimentális, melankolikus lett. Eszébe természetes ásványvíz gyógyä É |L|Í /;'r /% [| fi || hatása hurotos bántalmaknál A A Ü,JP M I\ 4>Z^ A m JL/ M páratlan; a legutóbbi termésű Árjegyzéket ^ ' r- j. ■ 77T"” savanyú uj borral vegyítve Kapható kívánatra küld a BlhSZfltll gyOgyfilPdO igazgatósága. « kitűnő halt szolgáltat, « mindenhol
