Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-04 / 31. szám
V. évfolyam. Nagybánya, 1912. augusztus hó 4 TÁRSADALMI es szépirodalmi hetilap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönyé? Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre !.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 —12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők. Kiadóhivatal- Morvay Oyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14 ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------Be csület. Talán egyetlen szót sem hallunk a mindennapi életben gyakrabban hangoztatni, mint ezt: becsület. Mindenütt és mindenfelé, egyszerű, illetve a legegyszerűbb s a magas s a legmagasabb állásban levőktől szigorúan megköveteli a világ, hogy becsületesek legyenek. Ez a legeslegelemibb követelmény, amit mindenkitől elvár, megkövetel a világ, — még a mi világunk is. De talán még sem fejeztük ki magunkat jól, helyesen. Nem azt kívánja, nem azt követeli a mai világ a számottevő alakoktól, hogy valóban becsületesek legyenek, hanem: hogy valóban becsületeseknek lássanak. Milyen képtelenség! Bizonyítani, mutatni, fitogtatni azt, ami ha valójában megvan, akkor sem látható, hátba még egyáltalán nincs is meg ? ! Egy hires iró mondása szerint az a legjobb nő, akiről semmit sem beszél a világ. E szerint az volna az igazán becsületes ember, akinek becsületességéről soha szó nem esik. Mert bizony tagadhatatlan igazság az, hogy aki nagyon is kénytelen a maga becsületességét hangoztatni s emlegetni, vagy mások által erősit- getni, ott rendszerint nagyon is közel van már — Dánia! Ebből már most joggal lehet azon következtetést vonni, hogy nagyon természetesen csakis egyféle becsület lehet. Ám ez nagy tévedésnek látszik. Hiszen nem hallunk-e beszélni a mindennapi életben nagyon, de nagyon is sokféle becsületről?! A köztudat a mi mostani korunkban a különféle hivatáskörben működők osztályaitól — hogy úgy fejezzük ki magunkat — más-más becsületet kiván, vár. Innen van, hogy oly sokféle becsületről beszélnek. Hányszor esik szó a politikai, polgári és katonai, a papi, a kereskedői, az úri és paraszt becsületről, sőt vari már betyár becsület is és még ki tudná elsorolni, milyen és hányféle! Egész gyűjteményt lehetne összeállítani a különféle becsületből, a melyek közül azután mindenki választhatna magának kedve, tetszése és jóizlése szerint. De ha ilyen sokféle a becsület, ' el- annyira, sogy mindenki szabadon válogathat abban, honnan van az, hogy mégis oly nagy a nem becsületes emberek száma? Onnan, hogy sokféle becsületről beszélünk s mindegyikről más-más fogalmuk van az embereknek. Mert bizony azok, kiket egyesek gazembereknek gondolnak, a maguk szempontjából, a becsületről alkotott nézetök szerint dehogy is azok, ők csak egyszerűen máskép értelmezik az általok választott becsület fogalmát. Avagy kíséreld csak meg szemökbe mondani , róluk alkotott véleményed: a becsületesség szent nevében amúgy Isten igazában betörik a fejed! „Ne bántsd a másét!“ Ősi parancs s követelmény. Ha hát házibarátod elcsábítja feleséged, nem becsületes ember többé. „Filiszter becsület!“ Se ne hallj, se ne láss. Mert ha kiabálsz, a becsületében megsértett gazember kihiv párbajra s golyót röpit érző és vérző szivedbe. Adósságot adósságra halmozhatsz, főként ha úgyis tudod, hogy hitelezőid rajtad meg nem vehetik. Hadd sírjanak pénzed után a szerencsétlen megkárosodottak. Minek adtak hitelbe? ! Arra azonban féltékenyen vigyázz, hogy kártyaadósságod 24 óra alatt pontosan megfizesd, mert különben kigolyóznak a kaszinóból. Ez a „kaszinói becsület!“ Jótékonycélu elő- i adásokon tüntetőleg részt végy, jótékony- célú gyüjtőivekre . - kivált ha finom női kezek nyújtják feléd - hatalmas betűkkel ird oda neved s az „jószivvel és szives készséggel nyújtott kegyes adományt,“ de azért az ébenhaló „szemtelen“ koldust bátran kidobhatod az utcára, mert az legfeljebb éhen hal, de hallgat. így kívánja ezt a „gavallér - vagy miféle - becsület.-“ Nem az a fő tehát a becsület terén, hogy miként érezel és miként gondolkozol valójában, hanem milyennek látszol. E mellett legyen gondod arra, hogy utón és útfélen, mindenképpen és minden módon hangoztasd kiválóságod a becsület terén és mezején. S hogy célt érj: - csak ostorozd bátran a mások hibáit, gyengéit, botlásait, jó magad pedig dicsőítsd, magasztald akár az égig. Az a gondolkozni tudó és szerető j ember azonban, aki a dolgok mélyére behat és belát, tudja s fájó szívvel látja, hogy a becsületnek ilyetén értelmezése és ’ mutogatása valójában nem egyébb csúnya képmutatásnál, amelytől undorral s megvetéssel fordul el, mert hiányával van a becsület annak az igazi erkölcsi tartalomnak, amely minden szépnek, jónak és nemesnek egyedüli kutforrása.“ Van tehát még egy fajta becsület s valójában nincs is és nem is lehet más s ez i — az igazi becsület, mely nincs koroknak, időknek s az emberek változó szeszélyének és gondolkozásmódjának alávetve. Évezredek óta változatlan és változatlan is lesz évezredekig, örökké. Ünnepségek. Augusztus 2. Az országos képkiáliitás megnyitása alkalmából kiadott rendkívüli lapszámunkban már megemlékeztünk a lefolyt ünnepségek egy részéről; ez alkalommal a folytatólago^, nagyszabású eseményekről számolunk be olvasóinknak. A képkiáliitás megtekintése után déli 1 órakor a Széchenyi ligetben gyűlt össze a közönségnek az a része, mely a város által rendezett diszebéden kívánt részt venni. Mintegy 200-an ültek a felteritett asztalhoz. A Rum,pold Gyula által rendezett ebéd étlapja a következő volt: Szárnyas Roguat, marhahús körítve paradicsom m. és ecetes torma; töltött káposzta benfőtt sertéssel, bőrös sertés, friss kolbász; liba, kacsa, csirke sültek, compot, saláta, uborka; almás, turóslepén; sajt, gyümölcs, fekete kávé; ásványvíz, bor. A harmadik fogás után állott föl Égly Mihály, a kiállítási bizottság elnöke s meleg' szavakkal köszöntötte a kultuszminiszter kiküldöttjét, dr Gopcsa Lászlót miniszteri tanácsost és a megjelent vendégeket. Utána Révész János történeti adatokban gazdag beszéddel a festőművészeket éltette. Dr. Gopcsa László a város közönségét s annak agilis polgármesterét köszöntötte. Beszéde egész terjedelmében igy hangzott: Tisztelt társaság! Fenélonnái, a nagy francia Írónál egyszer én olvastam: szeretem a világot, de jobban szeretem Európát. Önök szives engedelmével tovább folytatom: szeretem Európát, de jobban Magyarországot, szeretem Magyarországot, de jobban szeretem e pillanatban Nagybánya városát. És mindjárt megmondom miért? Már megnyitó beszédemben volt szerencsém hangsúlyozni, hogy én ide tartozónak érzem magamat. És a természet örök törvénye az, hogy hä a madár^ el száll is a fészkéből, a fészek megmarad. Én e fészekbe most ismét visszaszállok, csak azért, hogy gyönyörködjem Nagybánya városának abban a nemes nagylelkűségében, melyben a művészeket részesítette. Mert hát mi is az a művészet s kik azok a művészek. A művészek nem mások, mint azok az alkotó lények, akik a bennük rejlő isteni szikra által külömböznek más lényektől. Mi csak ismerjük és szeretjük a szépet és a jót, de azt megvalósítani nem tudjuk, A művész a benne rejlő alkotó erőnél fogva ezt a szépet megvalósítja. Mert elővesz egy_ darab fát, ráleheli az ő képességét, a fa a levegő áramlatának kitéve a művész keze alatt megelevenedik s előttünk áll a zeneművész. Vagy elővesz egy darab anyagot, ráleheli lelkét: az az anyag megilletődik s mint szép szobor áll előttünk. Vagy megnyílik ajka ékes szólásra s a benne rejlő alkotó képességnél fogva a szavak elbűvölik a hallgatókat. Vagy elővesz egy darab vásznat, azt megihleti s a vászon visszfényében még szebb lesz, mint a természet alkotta tárgy, vagy végre szint dérit a deszkára s a szinészművész alakja áll előttünk. Tehát a művészet minden ágazatában csak nagyot és szépet tud teremteni. Innét van az, hogy minden időben és minden korban a művészeket megbecsülték, ők a hallhatatlanság felkentjei, kiknek homlokát mindig örök ^babér övezi. Nagybánya város mindig a műveszetnek s különösen a festőművészeinek nemes pártolója Lapun Is. mai sssáma <3 Oldal.
