Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-22 / 51. szám
2 Nagybányai Hírlap 1912. december 22 A nő joga. Irta : dr. Szendeff Ida. Az emberiség addig egyetlenegy kérdésben sem láthat tisztán, mig azzal a női agyvelő nem foglalkozott épugy, mint a férfié- Ez nekem erős meggyőződésem. Mindkét nemnek különleges szempontjai, külön eszményi, külön érzelmi világa és megítélő módja van és nincs életfelfogás, mely tökéletes lehetne mindaddig, a mig körülötte a legkülönbözőbb nézetek csoportositva, egymással összehasonlítva nincsenek. A nő vallása, erénye és a női kötelesség nem kevésbbé eltérők a férfiétől, mint ennek testalkata és az egészséges vagy beteges állapot, melyeknek alávetve van. Az a vallási, erkölcsi vagy fiziológiai törvény, a melyet az egyik nem a másiknak szab ki, nem lehet célszerű ; kell, hogy mindegyik magának alkosson szabályokat, melyeket az életnek különféle köreiből merít. Ezért nincsen a mai nőnek alapjában véve sem fizikai, sem ethikai vallása, sem erkölcse, sem orvosi tudománya. Mindezeket átveszi a férfiaktól azok jóváhagyásával együtt, a nélkül, hogy tudná, hogy életfeladatait önmaga is megoldhatná. Sokat elértünk mi nők az utóbbi időkben, annyi bizonyos, de rengeteg sok kívánni való marad még, a minek hiányát rajtunk, nőkön kívül kevesen érzik. A nők sokáig megelégedtek azzal, hogy a világot férfi szemmel nézzék s igy öntudatuk igen tökéletlenül fejlődött. De öntudatuk csak oly módon fejlődhetik arányosan a férfiéval, ha a természet minden részéhez való szellemi, érzéki s erkölcsi viszonyaikat ismerik. Nincs oly tárgy, melyet ha férfi megért, azt a nő tehetségeinek összeségével szintén meg ne érthetné! Mielőtt a nő a fent említett ismeretet meg nem szerzi, sem neki, sem a férfinek kielégítő fogalma az univerzumról nem lesz, mert az ahhoz1 vezető egyik ut, a nemi, még ismeretlen.- Tekintve az egyes tudományágakat, a nők eddig leginkább ki voltak zárva az orvosi pályáról- A meghatározott ideál, melyet tökéletlen fogalmainkkal a nőről magunknak alkottunk — a tisztaság, szerénység, szerelem, szépség, — melyekről azt hiszik, hogy a nőnek specifikus. s kielégítő szféráját képezik — fellázad már annak tiszta képzeleténél is, hogy a nő a természeténél ellenkezésben álló működési körbe lépjen. A nő kiképzését különben minden időben s minden népfajnál, főleg a férfinem akadályozta meg. Éppúgy, mint ahogy kínai lekötések megakadályozzák a női láb fejlődését és a török fogságok a szellemi kiemelkedést, épugy gátolták sokáig a férfiak nyugaton is a női hivatás szabad kifejlődését. Ártatlanság, tisztaság, szüzesség, érzékenység — mondjuk inkább tudatlanság, gyengeség, betegség — vájjon meddig maradjon még speciális látszata a női jellemnek ? Mindnyájunk paradicsoma a föld és nem az által leszünk dicsők és halhatatlanok, ha a földi örömöket és igazi emberiességünket feláldozzuk, vagy azután vágyódunk, hogy másnak tűnjünk fel, mint a milyenek csakugyan vagyunk. Nem. A nő asszony és anya is kell, hogy legyen, mert vám nak ez irányban kötelességei, de van kötelessége olyan is, a miről még most is alig mernek beszélni minálunk. A nő ép úgy köteles, mint a férfi saját fizikumát s ennek törvényeit ismerni. A férfi egész valójában sohasem tudja megmagyarázni magának a nőt, betegségeit, melyek között egyesek reá nézve jellegzetesek : ezen dolgok férfi előtt titkot képeznek, melynek megoldásához objektiv spekulációk sohasem fognak vezetni. Csak a nő képes saját öntudatának tanulmányozásával speciális érzéseiről felvilágosítást adni és ha azok beteges természetűek, úgy csak a saját nemében találja a kellő mértéket, mely- lyel őket összehasonlíthatja. — Ha a nő arra támaszkodik, hogy a férfi teljesen megismerje és gyógyítsa, épp annyi, mintha törékeny nádra támaszkodnék. Kell, hogy a ' férfi és a női nem együttesen közreműködjön a gyógyításban és kevés eredményt várhatun/r ettől addig, a mig az orvosságokat mechanice öntjük a torokba. * Eddig csak a férfi-nem fejezte ki gondolatait a nőről: megalkotta magának a fizikai és erkölcsi ideált és tökéletesitette azt, a mint jónak találta. Az orvosi tudományban is eddig csak a férfi fejlesztette nézeteit a nőről, a nő sohasem mert férfi helyett gondolkodni s annak képmását viszont ajándékul adni. Érezni ezt a hiányt nemcsak az erköcsi életben, a hol a nő passzív szerepet játszik, mert nem ismeri a férfit vagy nem meri kritizálni, legalább nem a helyes módon. Az orvosi tudományban az a jelenség még feltűnőbb és csak akkor fogunk a két nemre tagolt emberiségünkről tökéletes képet nyerni, ha a nő nézete a férfiról annak tudományos alapon való tanulmányozásán fog alapulni. Aztán meg: nem praedesztinálja-e a nőt a lelke is az ápolásra. Nem érzi-e végtelen szeretettől áthatott szive, hogy vannak egyes természeti jelenségek, melyek megoldása neki adva van, a melyekhez a tudomány lassú haladásával csak későn vagy talán soha sem fog eljutni ? Nem kelt-e a nőben mindez erélyes elhatározást, hogy haladjon egy utón a férfiakkal s akik most talán még megmosolyogják e járatlan utakon, utóbb elébe fognak jönni és a kezét csókolják. . . . A városok élelmezése. — Irta: dr. Almásy László országgyűlési képviselő. — Ez a kérdés az, amely állandóan napirenden van, „mely úgyszólván minden nap aktuális, mert hiszen az összes városok majdnem minden egyes polgára érzi az élelmiszerek folytonos drágulásának súlyát s . e kérdés rendezésének szükségét. Az élelmiszerek drágaságán kívántak segíteni az egyes városok vezetőségei a hatósági mészárszékek felállításával, ugyanezt a célt szolgálja a vadhúsnak a legutóbbi időben kimondott fogyasztási adómentessége s kétségkívül az élelmiszerek drágaságán kíván segíteni a földmivelésügyi miniszter legutóbbi körlevele is, amelyben kérdést intéz a törvényhatósági városokhoz, hajlandók-e állami támogatás mellett zöldségtermelő-telepeket felállítani ? A „Városok Lapja“ igen helyesen jegyzi meg, hogy ezt a felhívást nemcsak a törvényhatósági városokhoz, hanem a rendezett tanácsú városokhoz is meg kellett volna küldeni- Hozzátehetjük, hogy annál is inkább, mert épen a rendezett tanácsú városok azok, amelyeknek lakossága sokkal nagyobb arányban foglalkozik földmivelés- sel, mint a törvényhatósági városoké- Már pedig az állami segítség mellett fölállítandó zöldségtermelő-telepeknek nemcsak az a céljuk és hivatásuk, hogy a lakosságot olcsó élelmiszerhez juttassák, hanem az is, hogy a lakosság megismerkedjék az intenzív zöldségkertészkedés ■' feladataival és teendőivel s hogy közvetetlenűl tapasztalva lássa és figyelje, hogy kis földön, szorgalommal és szakszerű munkával, milyen nagy eredmény érhető el. E sorok írójának igen sokszor volt alkalma gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter úrnak ide-i vonatkozó fejtegetéseit bizalmas körben hallani. A szegényesen kivilágított apró állomások ijedten szükölve szaladnak az útból. A gyorsvonat rájuk se hederit- Elvágtat mellettük szó nélkül- Jobboldalon őrülten szaladó vonat fut szemközt« Csak egy pillanat, mig mennek egymás mellett. A világos ablakok összefolynakAztán elhalkul a csörömpölés. Csak a gépr nek a pőfögése fuj nagy fehér gombojokat a hideg éjbe- A lábuk alatt ropogva dobol a zörgős vaspadló. — Már csak egy állomás, Ferenc. Kicsit megkéstünk. Nem lehet ilyen havas időben, mint í máskor- Most tiz óra. Éjfélre odahaza leszek. Ellhallgat a mozdonyvezető- Elfeledi, hogy hol van- Hogy százkilóméter felé közeledik a mozdonya. Elfeled mindent- Otthon látja a gyerekeket, az asszonyt. A házat- Már a gyereknek lecsukódik a szeme- Az asszony imádkozik- Minden percben fel neszei- Várnak- Erőltetik magukat- Űzik az álmot. Várni akarnak. A gyerek az uj játékra gondol, ami jön a mozdony zugában- Hozzák. Jönnek- Mindjárt a konyhaajtón kopognak . . . István, a mozdonyvezető nyugtalanul les. Már otthon van. Nem néz a kerek ablakon a sötét, havas éjszakába- Dübörögnek előre. Arra gondol, hogy egy óra múlva megeszik a vacsorát. Nem. Mert késnek. Majd éjfél felé. Későn. Talán éjfél után. Sietni akar. Egészen kiereszti a szabályzót. Távol lámpák jönnek. Sok lámpa. Itt vagyunk mindjárt. Még egy pár kilométer- István lassítja a vonatot- A szemafort nézi. Szabad. Rajta. A bejárat váltólámpája előcsillan- Kanyarodik a gép. Itt vagyunk. . . . _______ — István csak azt tudja, hogy valaki fejbevágta ólmosbottal, irgalmatlanul, vad .csapással. És hall őrületes csattogást, reccsenést, sikoltást üvöltözést. Aztán csönd lett Istvánnak. Hideg. A váltó felszakadt a földről. A Puilman- kocsik toronyba másztak. A lámpák elaludtak. Hangtalan volt az éjszaka- Karácsonyi éjfél- A hó a széllel port kevert a romok tetején. Az, asszony a függöny mögött látta a vonat fénylő ablaksorát. Messze szaladt a város irányában. Aztán hallott valami távoli zavaros dörrenést. Kapta a gyermeküket, odaszoritotta a melléhez és lélekzet nélkül elkezdett rohanni az asztal I körül. 1 . Ordított. Eltorzult az arca. ... A szél végigpróbálta az ablakokat kívülről. Á Bikszädi természetes gyógyásványviz vegyi alkatrészeinél fogva a legjelesebb gyógyhatása felülmúlja a hason összetételű külföldi ásványvizeket. Kapható mindenhol. Árjegyzékei kívánatra küld a Bikszádi Gyógyfürdő Igazgatósága.
