Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-22 / 51. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI I1ETIL.APAz Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre Í.50 korona; egy szám ára S2 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Karácsony. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTA9 NAGY GÁBOR. Fomunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szeijkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Qyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(FÖ)-tér 14, .............hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■ Ki gyúlnak a zöld ágacskák között a gyertyák és fényárban úszik a megrakott karácsonyfa. A láng lecsap 'róla az örömtől sugárzó arcokra, nagyok és kicsinyek szive megtelik boldogsággal: a betlehemi jászol jámbor hangulata költözködik az Urat dicsérő lelkekbe. A legkedvesebb és legáltalánosabban elterjedi ünnep a karácsony. Az egyenlitő- től az északi és déli sarkig egyforma áhítattal ülik meg valláskülömbség nélkül. Kezdetben csak a keresztények ünnepe volt és Jézus születését ünnepelték benne. Jézus születésének fogalma lassanként a kis gyermekek ünnepévé avatta ezt a napot s igy jött szokásba, hogy a kis gyermekeknek ajándékot vettek a szülők. Az a misztikus irány, mely minden vallásban olyan nagy szerepet játszik s mely a szent titokban jut legméltóbb kifejezésre, mit megérteni nem lehet, csak- hinni, - itt is földöntúli fényt kölcsönöz a feldiszitett karácsonyfának, mit a Jézuska hozott. A keresztény népek sorában minden egyházi ünnepek közül, a németek várják legjobban a karácsonyt, azt ülik meg a legnagyobb odaadással; azt tartják, hogy a szó legnemesebb értelmében a család ünnepe, azé a családé és otthoné, melyet a békesség s a jóakarat emel a szeretet ragyogó templomává. A hajlékától távol járó német sohasem igyekszik melegebben haza, mint karácsonykor. Mert vonja őt a karácsonyfán kigyuló gyertyák fénye, a fa alatt ártatlan szívvel, boldog mennyei mosollyal örvendező gyermekek serege. Ez az örömünnep a keresztényektől lassanként átment más vallásfelekezetüek- hez is s ma már a karácsony a keresztényeknél ugyan a Jézus születésének ünnepe, de a nem keresztények a gyermekek ünnepét ülik meg benne. Minden ünnepnek más jellegzetes vonása van. A husvét a megváltás befejezésének ünnepe, utolsó jelenete annak a tragédiának, melynek veres nyomai a Golgotáig visznek ; a pünkösd az emberi lélek felmagasztosulásának ünnepe ; az megráz, ez felemel. A karácsony az életbe lépés ünnepe, mely tiszta, ártatlan és igaz örömmel tölti el a lelkeket A szeretet ünnepe ! Mely fennen hirdeti, hogy igenis van még szeretet az emberek szivében, a zord, a kegyetlen, a nyomorúságokkal megszomoritott élet azt onnan kiszorítani nem volt képes. A Megváltóban való bizodalom a jókat megőrizte attól, hogy a gonoszokon sanyargatásaik miatt boszút álljanak. Az ő tiszta szivökbe nem férkőzhetett be a harag indulatja, mert. jobb érzület ; k azt ott nem tűri. S ha beköszönt a karácsony szent ihletével, bevonul az engesztelődés és megbocsátunk azoknak, kik ellenünk vétettek. A szeretet békit ki sok igazságtalansággal ; a szeretet nyújt gyógyító irt fájdalmainkra s megtanít arra, hogy nincs tisztább öröm, mint az, ha lelkünket fölemeljük a mennyekbe és elmerülünk abba a magasztos ájtatosságba, mely bennünket a betlehemi jászol misztikumába von és megszabadít a földi salaktól. A szeretet örömét ontja a karácsony. Ki tudná leírni azt az örömet, amit a családfők éreznek, ha kis gyermekükkel ott állanak a feldiszitett, a gyertyafényben tündöklő^ karácsonyfa előtt, egymást átölelye. Őrizzük meg tehát e nemes érzést, mely ilyenkor belopózik szivünkbe. Őrizzük meg az ünnepen túl is, hogy megédesíthessük vele a magunk és embertársaink életét! Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk minden olvasónknak 1 A „NAGYBÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA ]\ehéz munkából jön a falu népe ... — Irta: Isac Emil. — Nehéz munkából jön a falu népe Leri róluk az évek szenvedése; Ó, mennyi kin és néma fájdalom A könytöl ázott barna arcokon! Félénk remegés ereszkedik rájuk, Lelkűk tele, üres a tarisznyájuk; S amint a menet csöndesen halad Megpirositja arcukat a nap. Egyszerre aztán ostorpattogással Egy hintó jön szembe nagy robogással; A hintóbeli urak s asszonyok Díszes ruhája terjeszt illatot S amint mellettök gyorsan elrobognak, A szelét érzik hideg borzalomnak: „Ezek a fényes, gazdag emberek A mi búzánkból sütnek kenyeret!“ Románból: ___________________________Révai Károly Fekete karácsony. Irta : Ifj. Kárpáti Endre. Peres István megrántott egy fogantyút és kihajolt a koromlepte vasablakon. Lent egy olajtól piszkos, sötét csövön forróviz fecskendett ki a hi ieg levegőbe- Aztán fehér gőz kezdett utána hörögve fújni, süstörögni- István, a főmozdonyvezető elzárta a csapot. Csönd lett. A mozdony szaporán tiszegett-tüszögött. A gőz felgyiirkőzve várt- A szelepek mindenütt emberül szorultak. A vad, összesajtolódott gőz dühösen löködte fel minden • pillanatban a biztosítószelepet. Készítette az acélos izmait, dörgölte a karjait, szívta, beharapta a száját dacosan. Menni, hajtani, rohanni, forgatni, törni, robbanni, szétzúzni szeretett volna. A feszmérő szökött előre, fölfelé gyorsan. A vonatvezető hangja kiáltott. — Megyünk. Szignálnak. Az üvegfedelü csarnokot szürke köd, füstös levegő tölti meg. Mindenki fázik, halavány- A fekete kocsisor mozdulatlan még. Az eleje gőzölög erősen- A Pullman-kocsikból kivilágítanak a villanylámpák- Benn mozgó árnyak helyezkednek. Az ablakok verejtékesek- Lenn egyesek az utolsó szavakat hadarják- Künn messze a sötét éjszaka vár. Előcsillognak piros és zöld pislogó lámpásszemek, A főmozdonyvezető leugrik- Valamit olajoz. A vonatvezető kihajol. Szájához emeli a kürtöt. Közelről, messziről, még messzebről vékony sipok sipitoznak- Kürt röviden, tisztán, frissen, A csarnok hosszan visszhangzik. Elhallgat minden szöszörgés- A mozdony- vezető félretolja a szabályozó rudját. Simán, hangtalanul, mozdulatlanul, finoman indul a csúszó kocsisor- Egyet, elsőt töffen a hatalmas, gőgös mozdony- MehetA váltók kattognak. Hosszú, fekete kerítések elmaradnak- Fénylő, vékony sinszálák futkosnak jobbról baloldalra. Be a kerekek elé. Künn a szántóföldek között zsinoregyenesen nekiered a gép s zörögve, dobálva lódul előre isszonyu nekilendüléssel. A mozdonyvezető megkapaszkodik a szabályzóba. Szállingóz a hó szép csendesen. Egyikfelől a -metélő szél vágódik be. A másik oldalon a kazán sütősen melegit. A fütő kinyitja a vasajtót. Vörös lesz az arca. Kemény marokkal rak rá pár lapáttal. Homályos lámpa világit meg valami mértékeket- Láncok, fogantyúk, kormánykarok mindenfelé. Elől meg nagy üvegablak- Látszik a gép nehéz teste s távolról a széles, sötét, havas pályatest.______________________________________ Lapunk mai száma 10 oldal.
