Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-01 / 48. szám
V. évfolyam. Nagybánya, 1912. december hó 1. 48. szám. mmu hirla TÁRSADALMI ÉJ» SZÉPIIOD ALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTA1 NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: . RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küj^ndők. Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda=bérIete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. ----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. _______ Szí nházat kérünk. Egy város kultúrájának fokmérője az irodalom, a zene és a művészet. Ahonnan ezek hiányoznak, az nem nevezheti magát kulturvárosnak. Nem csak kenyérrel él az ember, de igével is! A szellem, az emberi lélek ép úgy megkívánja táplálékát, mint ! a test. Kinek nem jut a szellemi táplálékból, az másodrendű ember, nem sokkal több az állatnál. Irodalom, zene és művészet szárnyat ad a nemzeti eszmének, melyre nálunk oly nagy szükség van! Magyar- országon százszorta szükségesebb, mint más országokban. Mi van a magyar nemzet kezében? A tudomány és irodalom, a zene és művészet fegyvere. Egyszóval: a kulturfegyverek, a csatabárdok. A mely nemzet e csatabárdokat kiejti kezéből, — az el van veszve! E gondolatok jutottak eszembe most, mikor uton-utfélen azt hallom, hogy nem lesz színházi évadunk. Eleinte kételkedve fogadtam e hirt, mert nem tételezhettem föl a város vezetőségéről, hogy könnyű szerrel túl tegye magát a kulturális követelésen. De aztán röpke megjegyzések kezdtek szállingózni egyesek részéről ilyenforma alakban: „Nem kell színházi szezon, mert rosszak a társulatok;“ vagy pedig: „minek 9 Nagybányai Hírlap tárcája. Legenda. — Irta: Révai Károly. — Legenda és történelem. Mindkettőnek ugyan- egy célja van ; mulékony emberekben festeni az örökké élő emberiséget. Hazájukat szerető nemzetek fiainak ajkán a legenda és történelem hősies mosolyt fakaszt. A történelem, — költemény, mely a való igazság alapzatán épül föl. A legendái igazság pedig oly költemény, mely idővel valósággá lesz. Mindkettőnek alapja az igazság. A legenda a nemzet nagyjainak kultusza. A szent legendák a középkorban a különféle keresztény nemzetek költészetébe is behatoltak s nemzeti legendákat teremtettek. Van a magyarnak is nemzeti legendája szent Istvánról, szent Imre hercegről, szent Lászlóról és szent Margitról. A középkori vallásos magyar epika legnagyobb és legérdemesebb alkotása szent Katalin verses legendája. Ilosvay és Arany János „Toldi Miklósa“ is legendái alak. nekünk szinház, van pompás mozink! Mohó! Urak, urak, irányadó urak! Nem i oda Buda! Mindenek előtt végezzünk az első indokkal: „Nem kell szinházi szezon, mert rosszak a társulatok!“ Általánosságban ezt a rossz véleményt nem lehet megkockáztatni. Vannak rossz társulatok, az bizonyos: de vannak olyanok is, melyek a nagybányai igényeket kielégíthetik. Nem kívánjuk, hogy a Vígszínház művészeit szerződtessék ide 4 vagy 6 hétre, de tisztességes középszerű társulatot, mely nekünk teljesen megfelel, — azt igenis óhajtjuk, sőt követeljük! Sokkal kisebb városok, mint Nagybánya, fenn tudnak tartani szinházi szezont igen jó társulattal, mert van kulturérzékük s mert tudják, hogy mivel tartoznak a közönségnek magyar nemzeti szempontból. A fen- nebbi indok tehát meg nem állhat semmi körülmények között. Jó t?rsulatot kell ide hívni; meg kell annak adni mindazon köny- nyitéseket, előnyöket, amik hozzá járulhatnak ekzisztenciájuk biztosításához. A második indok, — hallomás szerint, — ugyszól: „Minek nekünk szinház, van pompás mozink!“ Mindenek előtt ki kell nyilatkoztatnom, hogy magam is nagyon szeretem a mozit; gyönyörködöm benne, sokat tanulok a történetekből, mulatok bohóságain, szomorkodom drámáin, izgatódom detektív esetein, s utazásokat teszek ekzo- tikus földekre, bejárom a félvilágot vasúton, hajón, autón, sőt gyalog is. És mégis! Mikor mozi után haza megyek, — valami szörnyű ürességet érezek bensőmben. Gyermekeimet kielégíti: megtölti lelkűket, kis szivecskéjüket sok hasznos és haszontalan dologgal, de engem és velem együtt még igen sok kulturembert nem elégít ki. Nekünk művészet kell; eleven, kézzel fogható, szemmel látható, füllel hallható magasabb művészet! Nekünk kell a magyar szónak és zenének csengése; az emberés hazaszeretetnek eleven példája. Ma — mikor az internacionális eszmék hódítanak mindenfelé, — kétszeres kötelességünk a hazafiság parázsát élesztgetni s lehetőleg lángra lobbantani. A zene, az irodalom, a művészet fegyvereit vonjuk be a magyar hazafiság patinájával s úgy hassunk a lel- kekre. Ez kötelességünk, a miben semmiféle mellékérdek meg nem akadályozhat! Summa-summarum: a mozi maradjon meg mozinak, naiv lelkek szórakoztatójának. De színházra szükségünk van magasabb szempontból. S ezt követeljük! Értsék meg: követeljük! A most folyó véres balkáni háború egy gyönyörű legendát újított fel. Erről akarok nehány szóval megemlékezni. De mielőtt rátérnék a legendára, a történelemhez kell fordulnom az előzményekért, melynek eseményei rakták le a szép legenda alapzatátIl-ik Mohammed ült a kalifák trónján s Drinápoly volt az ozmán szultánok fővárosa már 1360 óta. A görög császárok fővárosa s XL Konstantin görög császár székhelye Konstantinápoly volt, melyre erősen fájt az ozmánok foga. Már Il-ik Murád 1422-ben támadta a várost, de sikertelenül, mig végre 1453-ban március 23-án 11. Mohammed szultán nagy elhatározással indult Konstantinápoly ellen. Április 6-án vette kezdetét az ostrom. A várost 5000 görög és 3000 genuai segédcsapat védelmezte. A leghevesebb ostrom az úgynevezett Topkapuszunál volt; ezzel szemben állíttatta föl Mohammed óriási ágyúját, melyet egy Orbán nevű magyar ember készített neki. Az ostrom április 6-ától május 29-éig tartott, amikor Mohammed kiadta a parancsot az általános támadásra. Kétségbeesett küzdelem fejlődött ki. A görögök több ízben visszaverték a janicsárok támadását, de végre is egy védtelenül hagyott kapun, az úgynevezett „Arany kapun“ keresztül behatoltak és Xl-ik Konstantin császár a kapu küszöbén hősi halált szenvedett. Il-ik Mohammed az utolsó görög császár holttestén át lépett be győzedelmesen a meghódított városba. Az ozmán hadsereg 3 napig rabolta a várost, mely után teljes lett a pusztulás. Az Aja Sófia templomot a hóditó szultán parancsára azonnal mecsetté alakították át s a szent kereszt helyébe kitűzték az aranyozott félholdat. E naptól kezdve Konstantinápoly Isztambul nevet kapott s fővárosa lett az ozmán világbirodalomnak. Eddig a történelem. Most jön aztán a legenda. Az Aja Sofia templomban Anchiados főpap az ostrom alatt misét szolgált. A hatalmas arányokban épitett templom óriási boltivei alatt kétségbeejtő jajgatással térdre borulva imádkozott a tömeg a Mindenhatóhoz a görög fegyverek győzelméért- Hasztalan volt. Véres alakok hozták az imádkozóknajc a Hióbhirt, hogy a janicsárok már betörték az Aranykaput s a nagy császár vonagló testén át bevonul az ozmán had. Anchiados főpap Istenbe vetett bizodalommal folytatta megkezdett Lápunk mai száma 8 oldal.
