Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-04 / 5. szám
4 agy k>ány al XZlrlap 1912. február 4. Népmozgalom. A f. év január havában házasság köttetett 6; született 43, elhalt 30; hasonlítva az előző év hason idejével akkor volt a házasságkötések száma 13, most 6, kevesebb 7; a születések száma 44, most 43, kevesebb 1; a meghaltak száma 29, most 30, több 1. Kugler Henrik (Gerbeaud) cs. és kir. udvari cukrászda sütemény és cukorka lerakata TÓTH DÁNIEL ese- , mege-, déligyümölcs- és cukorka-üzle- j tében Nagybányán, Fő-tér (Minorita rend ház.) Az építtető közönség figyelmébe! Értesítem a m. t. építtető közönséget, hogy a kőműves-mesteri szakvizsgát sikeresen letettem s vállalkozom az építés terén előforduló munkák kiíogástalan, pontos és méltányos árak mellett való készítésére. — A m. t. közönség becses pártfogását kérve, vagyok alázatos tisztelettel Magyáry Ferenc, képesített kőműves-mester. A világ legszebb meséi. Sebők Zsigmond és Benedek Elek kitűnő képes gyermeklapjának a Jó Paj- tás-nak hétről-hétre kedveltebb és népszerűbb rovata az, amelyben a világ mindenféle nemzeteinek legszebb meséit közli magyarul, akár népmesék, akár egyes Írók képzeletének szüleményei. A legújabb február 4-iki számában egy bájos kis középkori francia mesét közöl a kis Magelóna méheiről. A lap többi közleményei közt találjuk Benedek Elek verseit, Abonyi Árpád elbeszélését, Dörmögő Dömötör utazását Budapest körül Sebők Zsigmondtól, Faragó bácsi mozijának pompás, mulatságos képeit és ötletes verreit, érdekes kis cikket a madárhangokról, Zsiga bácsi mókáját a zsiráfról, Rákosi Viktor regényének, az Oglán bég kincsének folytatását. A rejtvények, szerkesztői izenetek teszik teljessé e szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Franklin társulat adja ki; előfizetési ára negyedévre 2 korona 50 fillér, fél évre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetése-ket elfogad és mutatványszámokat küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem-utca 4. Szerkesztői üzenetek. A footballozó kis hercegnő elbeszélés Íróját felkéri főmunkatársunk, hogy irodájában személyesen megjelenni szíveskedjék. Teljes diszkrécióra számíthat. — Sz. P. Budapest. Második küldeménye még rosszabb, mint az első. — N. M. Wien. Hálás köszönet a kedves sorokért. A hétről. (Most egy mulatságot fogok megbeszélni a nálunk, Magyarországon annyira nyájas olvasóval s ha valaki véletlenül, ama apró nyilak egyikétől, — melyeket itt elröppentek, találva érezné magát, legyen tényleg nyájas, hisz a fotografáló masina előtt ez már így dukál.) Nagyon szép volt s nagyon jól sikerült a bányász estély. Ha én ragaszkodnék a hagyományokhoz, most felhasználhatnám az alkalmat arra, hogy az obiigát jelzők s kifejezések egész raktárát kimerítsem a bányász estélyről szólva. Mivel azonban én nem ragaszkodom e hagyományokhoz, amit az is bizonyít, hogy a Nyugatot olvasom, megpróbálok eredeti lenni. Szép hagyomány a bányász estély s igazán kár, hogy kezdenek felhagyni vele. A múltban tudtommal négy is volt egy évben, a legutolsóra, amely megelőzte a mostanit, alig emlékszünk. Vájjon miért van ez ? Élénkebb volt a „Münc“ és a város publikuma között ezelőtt a kontaktus, vagy erre a mulatságra is reánehezedik a mulatságok XX. századi végzete ? Nagyon kár lenne. Miután konstatálom, hogy eddig eredeti nem voltam, a színes leírásokkal fogok próbálkozni. Mikor én megérkeztem a mulatságra, már tekintélyes számú publikum volt együtt. Csakhamar megkezdődött a vacsora, mely a vendéglős részéről meglepetésekkel volt teljes. Emlékszem reá, hogy az egyik ur malacpecsenyét rendelt s mivel nagyon éhes volt, nem csinált lármát amiatt, hogy kappansültet kapott. Mikor azután fizetésre került a sor, kitűnt, hogy ő voltakép pulykát evett. Ezen az estén mi életerősek kitettünk magunkért. Legalább ez a vélemény a mi bányászati szereplésünkről s nekünk ez jól esik. Ha már tényleg életerőseknek kell lennünk, hát legyünk. A leányok közül tudtommal mindenki jól mulatott annak ellenére is, hogy sok fiatal bájos asszony konkurált velük. Az egyik igen bájos asszonyka ugyan azt állította, hogy a sok táncos tette lehetővé a konkurálást, de hát néha állít az ember valamit csak azért, hogy megcáfolják. Rendszerint bókkal cáfolják meg s ehez én nem értvén, inkább egy megható történetet mondok el, melyet a hamvaiból megelevenedett „mafla szigeten“ hallottam. Egy éltes ur mesélte. Mint fiatal ember, négy évig voltam Ausztráliában. Egy gyönyörű napon Sidney környékén sétálgattam s az erős honvágy következtében édesanyám kedvenc val- cerét dudorásztam. Egyszerre gyermeksirás ütötte meg a fülem. Persze azonnal a hang irányába siettem, még mindig dúdolva. A sirás hamarosan megszűnt s elém lépett egy 14-15 éves feltűnően szép leányka, aki a legnagyobb meglepetésemre magyarul szólított meg. — Hálát kell adnom az Istennek, hogy önnel találkoztam. Most már tudom, hogy meg vagyok mentve. Apátlan-anyátlan árva vagyok, segítsen rajtam. — Honnan ismer piaga engem, kis leány, - kérdeztem teljesen .elámulva s honnan tudja, hogy magyar vagyok ? — Oh uram, boldogult nagymamám a magyarországi Nagybányáról származott ide s azt a valcert, melyet ön dúdolt, igen szerette. Azonnal reá ismertem. Önt az ég küldte az én megmentésemre. Az öreg úrnak ez a megható történet a Józsi muzsikája kapcsán jutott eszébe. Tőle tanulta a kérdéses valcert, melynek hangjai mellett jól beletááncoltunk a hajnalba. Kint már szürkülni kezdett, mikor elhallgattak az utolsó akkordok, szétoszlott a publikum. Hát mégis lehet Nagybányán jól ^mulatni. A fiatal férjek is kitettek magukért. Úgy látszik, szeretnének bekerülni az életerősek listájába. Ehez azonban több kell. Az érdeklődőket szívesen felvilágosítom. * * Ugyan vége a farsangnak, pár mulatság azonban még lesz tudtommal. Aktuálisnak tartom baráti szeretetből még a következő jutányos bevásárlási forrásokat megemlíteni. Finom fehér bőrkeztyü Platthy, Hoffman, Radó és Vajda kereskedésében kapható, s oly sikkes az elegáns fekete i estélyi ruhához a szép fehér keztyü, szinte vakítóan világit. Továbbá tudatom azokkal, kiket érdekel, hogy.a felemelt, dohányárakra való ' tekintettel a gyógyszertárakban menfholos cukorka kapható, melyről azt mondjak, hogy órákra megszünteti a dohányzási ingert. Próbáljuk meg. CSARNOK. Pikáns esetek. ;■ .. . A bálkirálynő. Ó, vidéki édes pátriárkális bálok! Be sokszor juttok eszembe, mikor frakkos, fehér keztyüs táncvigalmakbanp illetőleg estélyeken kell részt vennem! Micsoda kényelem és öröm volt egy falusi bálban megjelenni! Néha sáros csizmákkal, kétes szinü nyakkendővel, vagy anélkül; puha ingben és soha keztyüvel. Az asszonyok kosár számra hozták az ennivalót, a bor patakokban folyt, a cigány húr- és körömszakadtáig húzta a mi nótánkat s reggelre korhelyleves párolgott az asztalokon. Akkor történt ez a história, mikor még én is bálrendező voltam. Hol volt, hol nem ,y(olt . . . Mondhatnám, hogy a holdban, de nem mondom, mert valósággal megtörtént esetekről számolok be az olvasó közönségnek.' Égy kis helységben történt, hogy az arany-ifjúság farsangi bált rendezett. Az éjjeli szünet egyik mulatságos pontja a többi közt az volt, hogy a férfiakat megszavaztatták arra nézve, ki legyen a bálkirálynő? Tudtommal ez volt az első általános, titkos, községenkénti szavazás. Volt bizony abban a mulatságban sok szép leány, meg asszony. Szőke, barna, vörös, fekete s olyan is, mint egy cigánynő; karcsú, magas, köpcös, alacsony, gömbölyű kívánatos. Szóval kinek-kinek az Ízlése szerint. De egy se volt az összes közt olyan bájos, mint egy 13 éves leányka, erősen kifejlett idomokkal, aranyszőke hajjal, nagy kék szemekkel s akkora szájjal, mint egy szamóca. Megtörtént a titkos általános szavazás s a kis bakfis óriási többséggel bál- ■ királynővé kiáltatott ki sok érettebb szépség boszuságára és irigységére. Reggeli 6 óráig tartott a cécó; akkor kezdett oszladozni a jókedvű ifjúság s nagy gaudiummal, zeneszóval kisérték lakásáig a szép bálkirálynőt, ki boldog mosollyal intett búcsút a rendezőségnek. Reggeli pont 7 órakör az ünnepelt 13 éves bakfis bálkirálynő egy egészséges kis fiúnak adott életet. II. Hogyan lehet valakit a házasságba ugratni. Ebben az igen-igen pikáns esetben megtörtént dolgokat nem azért mondom el, hogy követésre méltó példát állítsak a hölgyek elé. Távol legyen tőlem. Sőt azt hiszem, a példa követése sokakra nézve balul ütne ki. Hogy miért? azt magából az esetből nagyon szépen és illedelmesen ki lehet hámozni. Volt egy megrögzött házassággyülölő barátunk, ki mindnyájunkra a legotrombább élceket faragta, mikor sorjában beeveztünk a házasság csöndes kikötőjébe. Az ő elve az volt) egyért föl nem áldozni az egészet. Hiszen tagadhatatlanul szabadelvű akszióma. Jó is bizonyos ideig; de mikor elkövetkezik az „itt is fáj, ott is fáj, emitt is szaggat, amott is nyakgat“ korszaka: be jó egy gyöngéd ápoló, egy igazán szerető, hűséges élettárs. No de a mi barátunk ilyenekkel nem törődött. A jövendő nem aggasztotta csöppet sem. Egyszer aztán, mint a felhőtlen égből lecsapó villám, (igy szokták regényekben mondani) elterjedt a hir, hogy barátunk házasodik, sőt már meg is házasodott egy ekszpress gyorsaságával.- Mi történt ? — röffentünk össze s mindnyájunk arca egy kérdő jellé változott. A nagy titkot megfejtette ő maga, legelső találkozásunkkor.- Tudjátok, ostoba eset az egész! Igazán nem is érdemes róla beszélni. Tulajdonképen nem is tudom mit mondjak? szörnyű bolondság ... de ha már épen kiváncsiak vagytok, hát megsúgom, de ne mondjátok el senkinek; nagyon röstellem-, hogy olyan buta voltam . . . hát egyszer, tudjátok, — véletlenül akkor nyitottam be hozzá, - már tudniillik a feleségemhez, - mikor épen a fürdőkádból szállott ki! Ó, fiuk, fiuk! Hogyan lehet a férfi olyan ostoba, hogy akkor menjen látogatóba, mikor a ház kisasszonya fürdik! Keserűen kacagott s ott hagyott minket a faképnék Mi pedig szörnyű ostobán néztünk egymásra egyetlen hang nélkül, mig végre az egyik társunk kesernyésen igy szólott:- Ha én velem történt volna ez az eset, még ma is nőtlen lennék! Ő tudja, miért! $$ BRNYRSZRT X A Rádiumról. — Irta: Neubauer Ferenc. — Ezelőtt pár emberöltővel Feraday egy Londonban tartott előadásában következőképen nyilatkozik: „A fémeket szétbontani, azokat újból alkotni és a transmutatió fogalmát megvalósítani, azon feladatok egyike, melyet a chemiának meg kell oldania.“ , . . Úgy látszik, hogy ezen célhoz közeledünk, az út melyen haladnunk kell, a világ elsőrangú tudósai által ki van jelölve. A bányászat nyújtja az anyagot, a Chemia és fizika az eszközöket, melyek segítségével a múlt század utolsó évtizede óta az anyag elmélet teljes átalakulásban van. A Curie házaspár nagyértékü és csodálkozást keltő felfedezései közismertek, mind többen és többen foglalkoznak az általa felvetett kérdések megoldásával és mai nap már egész gárdája a kutatóknak fárad ezen tudományág előbbrevitelén. Már korábban észleltetett a nap légkörében egy gázalaku elem a színképelemzés utján, melyet a földön nem ismertek, elnevezték héliumnak, azóta megtalálták ezt is a szurokfényiében, melyből izzitás, illetve oldás utján kinyerhető.
