Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-29 / 39. szám
2 Nagytoányai Hírlap 1912. szeptember 29. megmondtam“ rekriminációk azonban üljenek el, mert minden közintézmény, amit a város az utolsó hat év alatt alkotott, dicsőségére válik minden egyes polgárának, aki fel tud arra a magaslatra kapaszkodni, ahol kulturális szükségletek kielégihetését többre becsülik — még a disznótornál is! Beszédes jel. így nevezi Bédy-Schwimmer Róza, a magyar feministák egyik vezére Szemere Miklós füzetét, mely Általános választójog — nők nélkül címmel, nemrégiben hagyta el a sajtót. Szemere Miklós neve jelentős név, egy igazi sovén politikusé, de figyelmet érdemlő szózata a nők választójogának kérdésében aligha nem a röpiratok közös sorsára jut: beletekintenek egyesek, elolvassák nehányan s aztán félre dobják, nem törődnek többé vele. Pedig vannak benne olyan gondolatok, melyek méltók arra, hogy elmélkedjünk fölöttük s sorakoztassuk azon érvek mellett, melyek a női választójog irányzatát szolgálják. Mert, bár némelyek szerint a Lukács-féle választójogi tervezet is számol a női választójoggal s mi magunk is küzdünk annak megvalósulásáért, úgy hisszük, hogy az őszre Ígért uj választójogi törvényjavaslat azt hozni nem fogja, nem iktathatja törvénybe, mert ebben a kérdésben még csak az eszme érlelésénél tartunk s sok, igen sok részletét, csinyját-binját kell jól meghánynunk-vetnünk, hogy azt ne hebehurgyán teremtsük meg. A nők választójoga kérdésénél szerintünk annak nemcsak a jogi részét kell tisztáznunk, nemcsak mint értelmi, erkölcsi tényezőket kell a nőket elbírálnunk, de felette fontosnak tartjuk gondolkodás és érzelmi világuk számbavételét is akkor, amikor — az egyenjogúsításra törekvés századában — őket elvonni akarjuk tulajdon- képeni és elsőrendű hivatásuktól: az otthon, a család gondozásától és ápolásától. Ez a meggyőződésünk nem érintheti a külföld egyik-másik államában a nőknek a köz- igazgatás, törvényhozás kereteibe történt bevonulásukkal elért eredményeket; ezek szólnak úgy a kérdés mellett, mint ellene. A külföldi példákkal a női választójog kérdésében is úgy állunk, mint a férfiak választójogának kiterjesztésében; nekünk mindenekelőtt magunkat kell megvizsgálnunk, a mi sajátos viszonyainkat kell figyelembe vennünk s a külföld nyújtotta elméleteket és gyakorlati tapasztalások közül csak azt szabad iránytadó szempontul elfogadnunk, amit előrelátással magunkra nézve is jónak és üdvösnek tartunk. amelyekkel gyönyörű problémákat lehet egységes forma, — ragyogó szin, — lendületes vonal-nyelven megoldani. — A festészet csak másodsorban élvezet és a művészetekről való hamis tételek mind onnan erednek, hogy nagy átmérőjű igazságaival az élvezet szempontjának kicsinyes látószögéből kacérkodunk. Az igy felburjánzó utszéli esztétikai premisszákból pedig azt az önző és szűklátókörű végtételt vonjuk le, hogy: ami nekem nem tetszik, az nem lehet szép és nem lehet művészet. Már pedig erről a cézári gőggel meg- construált emelvényről nem lehet végiglátni a tárlaton; arról csak a dilettáns képeket lehet észrevenni. Nem kritizálni kell, hanem tanulni. Ne akarja a kritikus kényelmes nagyképűséggel a modernizmusra alkalmazni azokat a szabályokat, amelyeket verejtékszagu német íoliánsok századokon át a klassikus képekből kipréseltek, h^nem vezesse le az uj képek uj tudományát. Giotto elsőnek festett természet után. Vájjon elbírálhatta-e annak a kornak a kritikusa az uj festményeket a másolás kész sablonjainak a mérlegén ? És ha igy tett, nem kellett-e ezt az első igazi festőt meghallgatás nélkül kiátkozni a képmásolók halhatatlan klikkjéből? És mit mondott a kritika Da Messinához, aki elsőnek használt mindenek ámulatára tempera után olaifestéket ? Nem mondták-e akkor is, hogy ilyen rikító színek nincsenek a természetben ? De ne menjünk olyan messzire: nem ostromolták-e az első pleinairistákat, Barbizont, vagy nálunk Rippl Rónaiékat ? És ma már ki fogja A Szemere Miklós szózata a kérdésben csak inkább hangulatkeltő, mint felvilágosító és meggyőző. A megszívlelendő, legértékesebb rész benne a következő: Ha a választójog kérdésénél az erkölcsi tényezőket jobban óhajtjuk súlyozni, akkor a nőket legelői kell választójoggal fölruházni, mert nálunk a nők sokkal gondosabb nevelésben részesülnek, mint a nevelés címén a világpiacra kidobott ifjaink. Ahol a nőemancipációt behozták, például Északamerika némely államában, ma már megállapítható, hogy mindenütt szeliditette az erkölcsöket, csökkentette az iszákosságot, emelte a humánus fölfogást, a kultúrát és egyáltalán a jó erkölcsöket. Nézzük a hatalmas török népet, fökép a női nem leigázásában laborál régideje. A nőkben rejlő őserőt és tehetséget holttőkének hagyják, egyedül csak az emberi nem szaporodására használják, semmi másra. Pótolhatatlan nemzet- gazdasági veszteség az ozmán világnak. A hárem rejtelmes napkeleti pazar nemzeti fényűzés. A nők nálunk a takarékosság és az önfeláldozás mintaképei. Született fináckapacitások, csak tessék utána nézni, hogy amely háznép virul, annak az asszony a lelke. Az államháztartás megvitatásánál nekünk a nőkre égető szükségünk van. Az orosz Szonja Kovalevszka úrnő egyike volt a világ első matematikusainak. A nőegyenjogusitás mélyen fundált üdvös politikai intézménynek bizonyult mindenütt. Ilyen lesz nálunk is. • A külföldi fenimisták jó tanácsait is hallgassuk meg ^szívesen, de fő az, hogy mi, magyarok álljunk a megvetett női jogok zászlaja alá. Az uj választójogi akciónak legyen valami ideális, erkölcsi jelszava, ne csak a vagyont és tudományt tegyük fontra, kinek van több, kinek kevesebbb. Az eszményi és erkölcsi jelszó a nő, anyáink, húgaink, leányaink. Polgárjogot a nőknek 1 Ott, ahol női munka lesz, ott áldás is lesz, hangoztatja máshol röpiratában. Bizonyos, hogy lesz; a nő tisztult, nemes érzése a politikai életben is a tisztességest fogja elsősorban szolgálni s abba beleviszi teljesen a mások bajával való törődést. Ez a lényege Szemere Miklós szózatának. Ám a nők választójoga kérdésének gyakorlati megalkotásánál amint tisztán látjuk a nők erkölcsi értékének várható hatását és eredményeit, épen úgy teljesen tájékozatlanok vagyunk azokra a részletekre nézve, melyeket komolyan kell megvitatnunk, hogy a nők választójoga valósággal üdvös legyen s ne ártsunk vele a nőiségnek. E részletek alatt nem előítéletek leküzdését értjük, hanem főképen azoknak az egyéni sajátosságoknak a mérlegelését, figyelemre méltatását, melyék a nőt a férfitól alkotásban, lelki mivoltában megkülönböztetik. kétségbe vonni a művésztörténet ennek a termékeny, napsütéses fejezetének feltétlenül nagy jelentőségét ? Nos — és ezek után mi csak azért mosolyogjuk meg a modern pikturát, mert se nem utánozza a természetet, mint Bastién Lepage, se nem eszményíti azt, mint Claude Lorrain, se nem nemesíti, mint Corot meg Millet, festékanyagát se változtatja, a festészet eddigi tárgyait se dobja félre, — hanem csak festi a természetet úgy, ahogy annak csodás hangulatait a maga szenzitiv leikével megérzi. A pillanat hangulatainak jellegzetességét talán szokatlan eszközökkel is hangsúlyozza, de mindig úgy, hogy a nemcsak szemmel, hanem lélekkel is látót egy csapásra beleragadja a gondolatkörébe. A színek talán kiragyognak, a vonalak talán kilendülnek a megszokott kereteken, de a hangulatimpressió, a festői eszme annál jobban vibrálj vásznának úgyszólván minden rostján. És amikor ezekről a szempontokról irok tulajdonkép már a Boromisza festészetét jel- lemzem. . (Folytatjuk.) Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tréger Lajos elsőrendű borbély- és fodrász-terme, illatszer-raktára: Rákóczi-(Fő)-tér, Minorita-rendház alatt. — Ugyanott megrendelhető mindennemű hajmunka és köpülyözés; eszközöltetik massirozás és tyukszemvágás a legnagyobb szakszerűséggel és vigyázattal. Ezért a Szemere Miklós szózatát mi is kellemesnek, szépnek mondjuk, mely egyelőre csakugyan nem más, mint beszédes jel a női választójog közelségéről és komolyságáról, amelynek még érnie kell. Az elvetett mag kicsirázik, szárba is fog szökni: ezt jósolja a Szemere Miklós füzete, ezt olvassák ki belőle feministáink s mi is. HÍREK. Szeptember 28. Aktuális gondolatok. Nagy szürke madarak — felhők — lebegnek a végtelen égen. Néhol feketék, idomtalanok mint valami szörnyeteg állatok. A nap már hetek óta fátyol alá rejtegeti arcát, mint a keleti szép asszonyok, nehogy avatatlan szem reá pillantson. Mindenfelé csak elmosódott színeket látunk; verőfény nincs az erdő mohás földjén, mely a szép szeptemberi napokon úgy szokott libegni, mint valami fehér ruhás tündérleány. A hajnaloknak nincs meg az a csodás, szemérmes pirulása, melynek látása édesen simogatja az ember lelkét. A tájék kék és zöld csodáira ránehezedett a fehér, habos pára, mely úgy kavarog, mintha boszorkányüstből szállana föl. Kétségbeejtő állapot! Nem tudom, úgy van-e más is vele, mint én? Engem ez a hetek óta tartó borús, esős idő valóságos életunttá tett. Száz gondolat cikkázik át agyamban naponként, hogy miként, lehetne derűt varázsolni a világra? Napfényt! O, napfényt kérünk a Mindenhatótól! Vágyunk ki a szabad természetbe, az erdők suttogó nagy csarnokába, a szirtek tetejére, a völgyek patakjai mellé, a rónák végtelen ösvényeire, mert úgy érezzük, hogy a kőfalak közt az élet szánalmas rabjai vagyunk. Valamikor gyermekkoromban olvastam, hogy egy angol királyt az örökös köd majd meg őrjített; mikor aztán látta, hogy hetek, hónapok eltelte után sem süt ki az áldó verőíény: ágyukat vontatott föl egy magaslatra s onnan lövette az eget. S egyszerre oszladozni kezdtek a nehéz fellegek s kisütött a nap. 0, most is megkellene ostromolni az eget, de nem ágyukkal; hanem forró imádsággal, hátha a haragos ur megkönyörül az ő magyar nemzetének! Hátha az őszinte imára kicsillan a verőfény s virágszagu szellők nyargalnak végig rónáinkon. 0 akkor, ha újra meglátjuk a mosolygó édes napfényt, lelkünk is kivirágosodik s hozannát kiáltva kacagunk, kacagunk úgy, mintha egy szép asz- szony puha meleg csókja csiklandozná ajkunkat. 0, jöjj mindenható napfény, váltsd meg a sötét éjszakát! Kitüntetés. Iványi- Grünwald Béla festőművésznek az olasz király a római nemzetközi művészeti kiállítás rendezése körül szerzett érdemeiért az olasz koronarend tiszti keresztjét adományozta. Újabb siker. Komonkai Korponay Kornél feketefalui földbirtokos a Szegeden, szept. 22 —24-én tartott országos szőlő, bor- és gyü- mölcskiállitáson, külföldön is ismert gyümölcstermékből kiállított kollectiója a legnagyobb kitüntetést: a második díszoklevelet nyerte el. A kiváló elméleti és gyakorlati pomologus ezen, Isten tudja hányadik kitüntetéséhez városunkból is sokan gratuláltak ! Búcsubankett. A minap búcsuestélyre gyűltek össze a helybeli főgimnázium tanárai Rumpold Gyula Központi szállodájában, hogy ünnepeljék az igazgatóvá előléptetett Deli Géza tanártársukat, ki rövid időn belül Ungvárra költözködik át. A főgimnázium egész tanári kara részt vett a búcsuestélyen, mely alkalommal meleg szeretettel ünnepelték a jó kollegát. Elsőnek dr. Rencz János igazgató mondott búcsúszavakat a szeretett tanárhoz, majd Dergáes Sándor, az ő megszokott ékesen szólásával fejezte ki a tanártársak őszinte rokonszenvét. Mély meghatottsággal válaszolt Deli Géza az elhangzott szavakra s biztosította volt társait, hogy a legszebb emlékekkel távozik körükből s mindenha vissza fog emlékezni rájok. A tanári kar az éjféli órákig maradt együtt s mindvégig lelkes hangulatban ünnepelte a búcsúzó kollegát.
