Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-21 / 29. szám
V. évfolyam. Nagybánya, 1912. julius hó 21. 29. szám. w Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egv szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos': Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs :• RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők. Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(FŐ)-tér 14. ----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------Vá ltó vagy kötvény? Julius 20. Forró, meleg délelőtt a felett tanácskozott ma a város képviselőtestülete, hogy a címül választott formák közül melyikkel kötelezhetné magát önmagára kedvezőbben arra az esetre, hogyha vállalt kötelezettségei teljesítésére bírói utón szorittatnék! Emellett megdöbbentő határozatlansággal vergődött az egész képviselőtestület, hogy mikép tudjon a város fizetési kötelezettségeinek eleget tenni? Úgy csak a vén asszonyok szoktak pletykálgatni, a hogy ma a képviselő- testület tanácstalanul szaporította a szót s teljes indis.critióval vitatkozott oly tények felett, melyek a város tekintélyét aláásni felette alkalmasak. E szánalmas látványban csak az volt a szánalmasabb, hogy a város vezetősége leplezetlenül assistált a kétségbeesetteknek és kishitüeknek, a ifik csak „vitám et sanquinem“ hajlandók a köz javára feláldozni, de nem az „avenam“ is! Igazán elszomorító, hogy a város Tanácsa nem a legnyomósabb érvekkel támogatott indítványokkal áll mostanság a képviselőtestület elé; egyetlen döntő érve, a kényszerűség ugyanis a mélyebb gondolkodásra és actióra képes képviselő- testületi tagokra mindig leverőleg hat s következményül nevezettek gáricsoskodá- sát, de nem a kibontakozásban való áldozatkész közreműködésüket vonja maga után. Lesz a hogy lesz! Qui habet tampus, habet vitám — a princípiumok a város anyagi ügyeinek kezelésében s mi ezt még azzal tartjuk megtoldhatónak: a ki hátul marad, tegye be az ajtót! * * * A képviselőtestület mai közgyűlése d. e. 10 órakor kezdődött s déli 1 óráig tartott. Aránylag kevésbbé látogatott volt, de ötlet- szerűségben annál gazdagabb. Többrendbeli ministeri és törvényhatósági leirat tudomásul vétele után akozgyülés névszerinti szavazással 2 | szó ellenében a vízvezeték létesítésének összes költségeit 685 ezer koronában elfogadta; a vállalkozó cégnek még kijáró 181824 K 93 fillér követelés fedezetéről azonban ezidőszerint nem gondoskodott, hanem csak azt nyilatkoztatta ki, hogy a város fíriindl Jánosnak nov. 23-án a tartozást 6 százalék kamattal együtt megfizeti: A cég váltót kért, de a város ezt megtagadta; hisszük azonban, hogy a cég a békés és türelmes várakozás álláspontjára helyezkedik, mert a város a végleszámolás alkalmával vele szemben hasonlóképen kuláns volt. Ilyképen határozott a képviselőtestület az erdei iparvasut építéséből még kijáró egyetlen, 12 ezer nehány száz koronás tétel tekintetében is. Kimondotta továbbá a képviselőtestület, hogy 500 ezer koronás, nemrégiben felvett lombard kölcsönét az Osztrák-Magyar Banknál újítja meg; a felett azonban, hogy az ezen lombard kölcsön fedezetéül szolgáló 588.500 korona névértékű, 4 '/g %-al jövedelmező regale kötvényeit beváltsa-e vagy sem s ha beváltja és a lombard kölcsön a felveendő nagy kölcsönből visszafizettetik, vájjon ez a felszabadult 588.500 korona a városi takarékpénztár alaptőkéjéhez csatoltassék-e vagy sem : 30 napra kitűzendő újabb közgyűlésen fog határozni. Többrendbeli intézkedés megtétele után a Ganz-céggel kötött alapszerződést olykép módositotta, hogy a város a szerződésnek 1935-ig való felmondhatatlanságát declarálta ellenértékűi megelégedvén évi 9500 korona értekkel felérő közvilágításnak 500 korona pausál-árban való szolgáltatásával s nehány újabb ivlámpa díjtalan felállításával. A város ezt a döntést minden műszaki caiculatió és elfogadható kombináció nélkül, teljesen ötletszerűen s oly indokokkal hozta meg, mely indokok egyedül azt dokumentálják, hogy a pótadó réme miatt mindenki elveszti a fejét, a ki eddig talán túlzott aggodalommal óvakodott attól, hogy a város vabanque menjen bele szerzett jogokról és igazán értékgs jogokról való lemondásba ! Ez a rém űzi, hajtja legjobbjainkat a városi vagyon elidegenítésébe; ez az érvek érve, a minden célszerű és helyes — kútfeje ! Pedig a város házi kezelésben már 7 év múlva is szerit ejtette volna annak, hogy a magas áramfogyasztási egységárakat a közönség érdekében leszállíthassa; igy azonban a cég hozzájárulása nélkül nyugodtan kell 1935. évig a mai helyzetet elviselnünk s a mit egy részben egyenes és nyílt pótadóban egyedül a városnak kellene — talán a lehető legközelebbi jövőben fizetni, azt az összeget majd világítási dij címen több, mint felerészben a cég fogja zsebrevágni ! Ha nem igy van, tessék az ellenkezőjét legalább ugyanennyira valószinüsiteni, nem pedig messzemenő következményeket prae- missa gyanánt odaállítani; azt mondani, hogy mert a pótadó e 9500 korona értékkel csökken, ezért a bérleti szerződés felbonthatlanságának kimondása a városra előnyös. Ez logikus érvelés; ez meggyőzésre alkalmas indok ? A nehány év óta átvizsgálatlan zárszámadások felülvizsgálatára a közgyűlés szakembereket fog a kir. főerdőhivataltól és bányaszámvevőségtől kikérni. — Elrendelte, hogy Deutsch Imre csatorna-vállalkozó a magáncsatornák bekötésére vonatkozó kötelességei teljesítésére szorittassék; más esetben a város fogja vállalkozó helyett a házi csatlakozásokat elkészíttetni — Zarka Imre műszaki tanácsos, a városi vizveR Nagybányai Hírlap tárcája. Síró dalok. — Irta: Isac Emil. — I. Künt búg a fekete szél És jajgat a halál, Jaj, minden helyre ér A vér, a vér ... S a bűn beszél. Mindent fölemészt az éj, Engem hív s integet . . . „Mennyi üres 'kebel! Most puha ágy se’ kell, Csak koporsó fedél!“ II. Olyan mint egy temető a házunk . . . Mi jövünk a holtak-holtja hát, Hogy a kőbe életet leheljünk S kinyissuk a: éjnek ajtaját. S mikor már a titkokba hatoltunk, Uj életre érzünk vágyakat. Házunkban ind támadnak a holtak És megszólnak bűneink miatt! III. Lágy karunk s szemünk elégült . . . Nem vágyódunk dalra már. Nincs, akiért tovább éljünk Ó, te fényes napsugár! Én szerelmem, üdvösségem ! Mindhiába hívlak. Nem kívánlak meghóditni Testi vágyaimnak! Kebeled nincs rám hatással, Nem kell üdvössége! Jó vagy rossz, én beleuntam Minden édességbe! Fekete éj . . '. Mélységes szemek Szorítják keklemet. Karjaid puhák, Csak ne zokogj, Szép ismét a világ! ó, csókolj csak! csókod tetézzed! • Még mindig él bennünk az élet . . . Ne találjon minket a hajnal Vértől bíboros égő arccal! VI. Tele van borral a pohár, Tele már. Vágyak dagasztják kebelem És szerelem ... Velünk — ti fényes hajnalok — Csak sírjatok! S te Nap, kacagj minden felett, Mert teheted. Itt a tavasz sugarastul, Egyik jön, a, másik pusztul, Lapuiils. mai száma 8 Oldal.
