Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-30 / 26. szám

V. évfolyam.

íNagyoanya,

áGYBANYAI HIRL

T^.nS»^a.I>^.Xj3VLX ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye.

tési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, egyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér, lenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben.

Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR.

Főmunkatárs :

RÉVAI tv. ÁR OLY.

őzerkesztoség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapk’özlemények küldendők.

Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fó')-tér 14. ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. —------Si

vár valóság.

A mai kor gyermeke sokszor sóvárogva tekint vissza arra a korra, amikor szinte kötelezőnek ismerték el azt az elvet: élni és élni hagyni.

Manapság más életelvnek hódol az emberiség, igyekszik az élet terheit, amennyire teheti, lerázni magáról és leszakítani minden órának virágát; uralkodóvá lett: élni minden áron és mindenki ellenében. Az emberek tülekednek, irgalmatlanul letapossák egymást, csakhogy magasabbra jussanak és mentül többet élvezhessenek az élet örömeiből és gyönyöreiből.

Az eszmény sutbadobva, ideál a kenyér, a zseb, a hatalom. „Akarnokok“- nak nevezte el egyik jeles Írónk azoknak nagy számát, akik az embereket létrának tartják, melynek fölhasználásával kapaszkodhatnak s abban a kapaszkodásban eldobnak, legázolnak szivtelenüi mindent, ami jó, igaz, szép és emberi. Mindenben és mindenütt a saját becses énjüket tolják előterbe és ez az elvük: „cél szentesíti az eszközöket!“

Voltak a régi kornak is hibái, nagy és káros kinövései. De a régi kor hibáit, eldurvult erkölcseit nem igen vették észre, mert eleink sok tekintetben szellemi vakságban leledzettek. Azonban ma, a szellemi felvilágosultság, a műveltség általánosodásának korában, a szellemi életben feltűnő erősebb világítás kirívóvá teszi a társadalom erkölcsi hibáit. Tetézi a bajt, hogy a tülekedésben, a minden eszményt lábbal tipró hajszában mintaképül gyakran éppen azok járnak elől, — szemforgató farizeuskodással igyekezvén leplezni eljárásuk rut és kárhozatos voltát, akik éppen a jó erkölcsöknek, az eszménynek, a szépnek, a jónak és nemesnek terjesztésére volnának hivatottak.

Az emberiség nagy átlaga ma is a látszat, a külszin után Ítél és indul. A farizeuskodó, törtető és tülekedő „akar- nokok“ pedig nagyszerűen értenek a tetszetős külszin megteremtéséhez és fenntartásához, mesterek és művészek a tömegek elámitásában. Mézes-mázas szavakkal behálózzák- a jámbor hiszékenyek nagy csoportját, úgy tesznek-vesznek, mintha körülöttük forogna a világ tengelyének kereke. S jaj annak, aki felismeri önző, rut céljukat, üfes értéktelenségüket, aki nekik elientállni, ellentmondani merészkedik ! Sárral és piszokkal dobálják a szerencsétlent kíméletet, irgalmat nem ismerő módon.

Az okosak, a jó és nemes érzésüek utálattal s megvetéssel fordulnak el a piszok és sár eme forrásaitól és lerakodóhelyeitől ; engedik fetrengeni a maga- készitette pocsolyában, amelybe előbb- utóbb úgyis bele kell fúlnia. Mert elvégre

is öntudatra, az igazság, a valóság megismerésére jut az időlegesen elhódított hiszékenység is és elsöpri az elősdieket épp oly irgalmatlanul, amint őt hálóba kerítették.

Vigasztaló, hogy mennél nagyobb az elbizakodottság, annál nagyobb a felismerés után okvetlenül bekövetkező visszahatás, mely mindenkinek érdeme szerint fizet.

Pályázat. A posta-távirda és távbeszélő kezelési szolgálatban való kiképzés céljából a m. kir. posta-távirda és távbeszélő hivatalokhoz növendékek vétetnek fel. Növendékké felvételért azon magyar honos ifjak pályázhatnak, kik a magyar nyelvet (horváth szlavonországi illetőségűek a horvát nyelvet) szóban és Írásban bírják; továbbá a középiskola IV. vagy ezzel egyenlő rangú más iskola megfelelő osztályát hazai tanintézetben sikerrel végezték, 14 évesnél nem fiatalabbak és 16 évesnél nem idősebbek; iskola bevégzése és növendékké felvétel | között azonban legfeljebb egy évi megszakítás lehet; mely esetben hitelesen igazolni kell, hogy I ezen egy év alatt az illető hol tartózkodott és mivel foglalkozott. Ezen feltételeken kívül a pályázók községi erkölcsi bizonyítvánnyal feddhetetlen magaviseletüket, közhatósági orvosi ! bizonyítvánnyal pedig ép és egészséges, a posta távirda és távbeszélő szolgálatra testileg alkalmas voltukat is igazolni tartoznak. A fölvételért sajátkezüleg irt, ivenként 1 koronás pénzügyi bélyeggel ellátott és a fent elősorolt teltételeket igazoló okmányokkal felszerelt kérvénnyel 1912. évi július hó 15-ig lehet folyamodni. A kérvény az illető posta és távirda igazgatóságához

R nagybányai Hírlap tárcája.

Nem merem kimondani.

— Irta : Révai Károly. —

Fölhajtottam fekete kávém utolsó maradványát a leülepedett cukorral együtt, kiittam rá a jeges vizet s azzal indultam kifelé a kávéházból.

Esteli 8 óra volt. Koromsötét novemberi est; ilyenkor már agglegényi lakásomban kellemesen dúdol a kályha, az ágy fölvetve várja íiliszter gazdáját; fölgyújtom az éjjeli lámpa villanyát s olvasok-olvasok, mig szememre rásuhint az álom bűvös tündére. Amint fölnyitottam a nagy üvegajtót, hogy belevágjak a gyéren világított utcába, egy daliás alakkal ütődtem össze.

— Pardon!

Egyszerre mondtuk mindketten. A kávéházi gőzön keresztül oda világított a csillár négy körtéje. Magas, vállas, barna - kissé már deresedő, - férfiúval állottam szemben. Rövid, prémes bőrkabátja, téglavörös kamáslija, kis asztrakán sapkája arra látszott következtetni, hogy vagy vadászatról, vagy útról jön. Első pillanatra megkapott az ismerős arc mosolya. Kérdőleg néztem rá s ő is tévetegen tekintett arcomba. - Petrovics! — kiáltottam föl egyszerre kitörő örömmel.- Almássy! - felelte ő még hangosabban.

S azzal se szó se beszéd, egy szempillantás alatt ott a kávéház ajtajában egymás kar- j jába borultunk, a kávéházi közönség élénk figyelme és helyeslő moraja közt. — Petrovics! Te ismét itt vagy tizenhat évi távoliét után!- Amint láthatod, épen, egészségesen, kissé megvénülve, megroskadva az évek súlya alatt!

— Hohő barátom, ne beszéljünk még évekről. Most vagy legszebb férfi korodban. Negyvenéves férfiú az asszonyok ideálja!

Karonfogtam régi pajtásomat s vissza fordultam a füstös kávéházba, hol csakhamar clhelyezkedtünk egy kis márvSnyasztalka mellett, közel a kasszatündér trónusához.

Mig elhelyezkedtünk,' egy pár perc alatt végig futott elmémben ennek a régi jó barátnak 16 év előtti tragédiája. Minő boldog ember volt Petrovics Milán. A megye földesurainak egyik leggazdagabbja. Négyezer hold prima földnek s egy gyönyörű kastélynak ura, ki — ha akarta volna, - csak a kis ujját kellett volna kinyújtsa a főispán tündérszép leánya után, - menten belekapaszkodik a kis fitos. De nem! Egy pezsgős éjszakán belekavarodott I valami orfeumi szépségbe, elvette feleségül s haza- J vitte az ősi kastély 48 szobájába, hogy orfeumi trilláival űzze el a csöndet. S ő boldog volt ezzel az aranyhaju Loreleyjel. Hát még mikor egy kis leánya született ? Még most is a szájamban van az ize annak a fényes keresztelői lakomának, melyet akkor rendezett. De még egyéb is jut eszembe! Valami szomorú dolog,

melynek közvetve én magam voltam oka. Kivittem egy barátomat, a 7-es huszárok legszebb főhadnagyát s bemutattam őket egymásnak.

Bár ne tettem volna!

Abban a pillanatban, mikor a főhadnagy átlépte a dombóvári kastély küszöbét: két ember életútjára gyászvirágokat szórt a kegyetlen sors. Pedig nem lett volna semmi baj, ha a szép asszony lerázza magáról a brettli élet szokásait. De hát ki tehet róla ? Uzoni Pista, a legszebb főhadnagy halálosan . beleszeretett a szép Jolánba. S hogy viszonszerelemre talált,' azt megmutatták a következmények: Milán egyszer véletlenül olyankor talált hazaérkezni, mikor a legalkalmatlanabb volt. De mint mindenben, úgy ebben is a gyors elhatározások embere volt. Uzoni Pista combjában egy golyóval került a kórházba, a szép asszony pedig gyerekestül úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A cselédség is csak annyit tudott mondani, hogy Milán nagyságos úr szekérre ültette az asszonyságot gyermekével együtt, kinyitotta a kaput s ő maga suhintott ostorával a lovak közé. Azóta se’ hallották hírét, pedig annak már 16 kerek esztendeje. Petrovics pedig, mint aki jól végezte dolgát, — beültette gazdatisztjét a kastélyba, kiadta neki utasitásait a jövőre s meg sem állott az amerikai partokig."

S ime most 16 év után itt van újra előttem testestől, lelkestől. Most is az a daliás, délceg fiú szürkülő hajával, csak valami kemény vonás, mint egy árnyék látszik homlokán: a megacélozott lélek jelképe.

Lapunls. mai száma 8 Oldal.