Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-30 / 26. szám
2 N agytoányai Hírlap 1912. junius 30. címezve azon posta és távírda hivatalnál nyújtandó be, hova folyamodó növendékké felvételét óhajtja. A folyamodványra a szülőknek, illetve árváknál a gyámoknak beleegyező nyilatkozata is reávezetendő. Mely kincstári és mely nem kincstári posta és távirda hivatalok vannak növendékek felvételére felhatalmazva, arra nézve bármelyik posta és távirda igazgatóság, illetve hivatal tájékozást nyújt. Budapesti posta és távirda hivatalnál kiképzésre csak oly növendékek vehetők fel, kik helyben szülőknél vagy rokonoknál laknak. A fölvett növendékek kötelesek a szolgálatot az értesítés kézhez vétele után legkésőbb 1912. évi szeptember hó 1-én megkezdeni. HÍREK. Junius 29. Nekem nehezebb meghalni, mint másnak . . .- Irta: Révai Károly. - Araikor meghal valaki, temetnek, Harangok kongnak, papok énekelnek S a munkások egy sötét gödröt ásnak. . . . Nekem nehezebb meghalni, mint másnak. I Amikor meghal valaki: egy szolga Beleteszi a néma koporsóba. Ma temetik — s tán elfelejtik másnap, . . . Nekem nehezebb meghalni, mint .másnak. De a mikor majd engemet temetnek, A koporsómnak fedele reped meg, Mert égzengése lesz a nagy sirásnak. . . . Nekem nehezebb meghalni, mint másnak. Nagy égzengés lesz a sok kínos jajtól, Mit egy kis lányka leikéből kisajtol. És hossza-vége nem lesz a sirásnak. . . . Nekem nehezebb meghalni, mint másnak ! Személyi hírek. Dr. Erdó'di Ignác főtőrzs- orvos, — Ember Elek, a Gyógyszerészeti Lapok szerkesztője nyaralásra ide érkeztek. - Lászlóffy Gábor m. kir. főerdőtanácsos Budapestről pár napot városunkban töltött. — Blickhárd József m. kir. segéd erdőmérnököt a földmivelésügyi miniszter 3 hónapra a tótsóvári erdőhivatalhoz rendelte ki. Házasság. Vajai Imre városi számtiszt kedden délután 4 órakor tartja esküvőjét a róm. kath. templomban Csillik Mariskával. Automobil verseny Budapest—Konstantinápoly közt. E hó 28-án indultak el Budapestről a Királyi Magyar Automobil Klub által rendezett versenyre a kocsik, a következő útirányban: Budapest, Kolozsvár, Tusnád, Bukarest, Tirnovó, Filippopolisz, Drinápoly, Konstantinápoly. A magyar jelentkezők közt van berencei Kovács Géza is, ki ez alkalommal egy Puch kocsin teszi meg a szép utat. Maga az útirány és a végcél sok érdekességet nyújt a résztvevőknek. Kelet romántikától gazdag, Kettesben ültünk a kávéházi asztal mellett: én háttal a kasszatündérnek^ Milán szemben. Erős konyakot töltögettünk. Én kérdeztem, ő felelt a kérdésemre: hol járt? mit miveit 16 év alatt? megnősült-e újra? itthon marad-e most véglegesen ? Szeretettel, vig kedéllyel felelgetett kérdésemre. Elmondta, hogy Amerika rengetegjeiben és síkjain vadászgatott, nem nősült meg, s most itthon szándékszik maradni, hogy kissé megingott anyagi helyzetén javítson. Csak úgy ömlött a szó ajkairól, de egyszer azt vettem észre, hogy amig beszél s közbe-közbe töltöget a konyakból, meredt szemekkel nézi a szép pénztáros leányt. Mert hát szép leány is volt ám. Körülbelül 18 éves, magas, karcsú alak, aranyszőke hajjal, nagy kék szemekkel s olyan szájjal, mint a vérbélü narancs. Magam is sokszor rajta felejtettem szememet az első időben, mikor ide került; de azután megtudtam, hogy alattomos, sorvasztó vágyak rabja s tobzódik a vad szerelmek mámorában: valami szánalomféle költözött szivembe, mert jól túcTtam azt, hogy nemsokára elsorvasztja szépséges arcát a mámor tüze, lehullanak a rózsák szirmai s viaszsárga csontváz lesz belőle valamelyik kórház asztalán. Petrovicsot is megragadta a leány szépsége. Egyszerre föllángolt az arca s beszédemet félbeszakítva kérdé: ekzotikus kultúrája tárul föl'előttük; az ezeregy éjszaka meséinek őshazájába vezet a nagyszerű túra verseny útja. ígéretét bírjuk b. Kovács Gézának, hogy útját lapunk számára' meg fogja írni. Emlékeztető. A nagybányai Dalegyesület jövő szombaton, julius hó 6-án a „Polgári Olvasókör“ összes termeiben tánccal egybekötött dalestélyt rendez. Belépő-dij: személy-jegy 2 korona, családjegy 5 korona. Kezdete este 8 órakor. Műsor: 1. Madárka az erdőben: Mäir Gézától. Előadja a Dalárda. 2. Felolvasás. Tartja: Tersánszky Józsi Jenő, a Teleki Társaság tagja. 3. Ott van a kedvesem. Fin ballada Fatintól. Karra: Mácsai S. Előadja: a Dalárda. 4. Soló. Énekli: Kupás Gyula. Zongorán kiséri: Szaucse/c Istvám 5. Magyar dalegyveleg: Szent- gály Gyulától. Énekli: a Dalárda, a., Fehér galamb . . . b., Nem szeretem én . . . c., Elvinnélek rózsám . . . Aranymenyegző. Péter-Pál napján üli meg Nagy György nyugalmazott műszaki tanácsos, 1848/49-iki honvédhadnagy és neje Schik Mária aranylakodalmát. A hálaadó isteni tiszte- [ let d. e. 11 órakor lesz a róm. kath. templomban, hol Szőke Béla h. plébános áldja meg az aranylakodalmas párt. Déli 1 órakor nagyszabású ebéd lesz az István szálló éttermében. Szalmaipar-kiállitás. Az állami gazdasági népiskola szalmafonó tanfolyamán készült tárgyak ma, vasárnap d. e. 9 —12-ig és d. u. 3 —7-ig az iskola munkatermében még ki lesznek állítva. A kiállítás megtekintésére a t. közönséget meghívja az igazgatóság. Belépődíj nincs. Haláleset. A város egy régi, hűséges alkalmazottja: Pfeilmayer József főerdőőr hunyt el a napokban hosszas szenvedés után, életének 46-ik évében. E hó 25-én temették nagy részvét mellett. A temetésen megjelent Dr. Makray Mihály polgármester is a város tisztikarával. A megboldogult nagy családot hagyott hátra. Az állami elemi iskola értesítője. Csütörtökön élénk sürgés-forgást észlelhettünk a népiskolák közelében; ünneplő ruhába öltözött fiuk és leánykák óriási virágbokrétákkal kezükben kipirult arccal igyekeztek az iskolába, hol a tantermeket a- gyermekeken kívül a szülők és érdeklődők sokasága népesítette be. Az évzáró vizsgálatok okozták a kedves látványosságot, mig pénteken reggel az év ünnepi befejezésére gyűlt egybe a gyermeksereg. — Egyidejűleg megjelent az elemi és népiskolák, meg a kis- dedovódák 6. évi együttes értesítője is. Az értesítőben az iskolai évről Székely Árpád igaz- gató-tanitó számol be; a tanítótestület működését Imre Károly ismerteti. Az értesítő egyéb része a szokásos kimutatásokat és statisztikai adatokat tartalmazza és részletesen feltárja a jövő iskolai évre szóló tudnivalókat. Ezek szerint a jövő évi beiratások szeptember 2-4. napjain tartatnak meg. — Kicsoda ez a kasszirleány ? A furcsa kérdésre alig tudtam válaszolni. — Kicsoda? Hát Jolán, a kasszirleány! — Jó, Jó! de tudod-e, hogy nagyon szép? — Tudom! — Megközelíthető ? — Úgy tudom: igen! — Nekem végtelenül tetszik! — Ne ostobáskodjál Milán! Megjöhetett már az eszed. — Hogy is mondtad a névéi ? — Jolán! Rám nézett. Az a fekete árnyék a homlokán még sötétebb lett. Azután szomorúan suttogta fülembe: — Nekem is volt valaha két Jolánom! — Tudom! — A feleségem és a gyermekem! — Igen! hagyjuk ezt a tárgyat Milán, ne bolygassuk a holtakat! — Jól mondod! Reám nézve ők régen meghaltak. Hallottál valaha róluk hirt ? * - Soha! — Hová lettek ? — Senki sem tudja! — Eh, jobb is ez igy! Hát Uzoni ? — Ő valahol az Alföldön él; gazdálkodik | a sánta lábával. Rajz és festmény kiállítás. Az állami főgimnáziumban a tanuló ifjak rajzait és festményeit Balcer György rajztanár egy tetszetős kiállításban csoportosította s azok már napok óta közszemlére vannak kitéve. Hogy a dolgozatokat valaki megítélhesse, ahhoz okvetetlenül művészi érzék kell. Mi laikusok csak azt a benyomást mondhatjuk el, mit a kiállított képek reánk gyakorolnak. Ez a benyomás pedig rendkívül kedvező. Az alsó osztályok egyszerű ónrajzai és alakzataitól egész a felső osztályok olaj- festményeiig rendkívül sok értékes és tetszetős képet találunk a kiállításban. Néhol meglepetve állunk meg egy-egy rajz előtt, melyben kész művész munkáját ismerjük föl. Ilyenek például a Szerencsy V. osztályos tanuló dolgozatai, melyek oroszlán körmökre vallanak. Különösen mepkapó egy kis festménye, egy őszi hangulat, a hervadó tölgygyei, melynél szebb az egész kiállításban nincs, habár a Dergács és Szőnyi festményei is elsőranguak. Balcer tanár büszkeséggel tekinthet tanítványaira; a szülők pedig hálásak lehetnek a kiváló tanár iránt, kinek valóban sokat köszönhetnek. Katonatisztek Nagybányán. E héten 19 törzstiszt érkezett városunkba gróf Marenzi altábornagy vezetése alatt harcászati tanulmányútra. A tisztek egy napi itt tartózkodás után Felsőbányára, majd onnan Szatiiiárfelé utaztak. Vizbeesett kis leány. Majdnem szomorú szenzációja volt a napokban a Kereszthegynek. Duma Veronka 6 éves kis leányka beleesett a vizárokba s a rohanó ár magával sodorta a gyermeket. Szerencsére az árokban íürdöző bányász fiuk kimentették a kis leányt. Figyelmeztetés! Ezúton közöljük a takar rékos háziasszonyokkal, hogy a különböző okok következtében sok kereskedésben nem árulnak igazi jó mosószappant, ennélfogva saját érdekükben áll, hogy ezen kereskedésben szappant ne vásároljanak, hanem forduljanak egyenesen Altnéder Jenő nagybányai, Kossuth-utca 4. sz. alatti szappan-üzletéhez, ahol a vásárolt szappanok kifogástalan minősége felől anyagi és erkölcsi felelősséget vállalnak. Évzáró ünnepély. A nagybányai állami főgimnáziumban a vizsgálatok befejezést nyertek. Ünnepélyes bezárása az évnek junius 29-én lesz. Reggel 8 órakor a minoritarend templomában Te Deum, utána az intézet tantermében ünnepély, melyen a pályatételek jutalmazása és jutalmak is kiosztásra kerülnek. Végül a tanulók osztályaikban átveszik az évvégi bizonyítványt. Országos állatvásárok vármegyénk- ben. Julius 1-én Avaslekencén és Nagykárolyban, 2-án Szatmár-Németiben, 4-én Erdődön, 5-én Magyarberkeszen, 9-én Szamoskrassón, 12 én Kövárhosszufaluban, 15-én Felsőbányán és Sárközön, 19-én Csengerben, 22-én Mátészalkán, 29-én Fehérgyarmaton. Nagypaládon és Szinér- váralján, 30-án Krasznabélteken. — Az én golyóm! — Az! E pillanattól kezdve különös átalakuláson ment át Petrovics. Hol elszomorodott s lecsüg- gesztette fejét, hol .pedig kigyult arccal nézett- a szép kasszirleányra. A konyakos üveget is sűrűbben kezdte emelgetni s valami erős mámor látszott meg rajta. A kávéház lassan kezdett már kiürülni; alig 3-4 utazó ügynök szürcsölgette csak feketéjét s böngészte a lapok hasábjait. Jolán is felállott trónjáról s mint a macska nyújtózkodni kezdett. Most látszott csak meg, hogy minő gyönyörű alak. Sugár, karcsú volt, mint egy nádszál és hajlékony, élveteg, ajkai sötét bíborosak, nagy kék szeme, mint egy égdarab. Petrovics lázas mámorban szólt oda: — Jöjj ide hozzánk! A leánynak nem kellett kétszeri biztatás; leugrott a dobogóról s oda ült közénk. — Konyakot isznak? Eh! nekem pezsgő kell! — Pezsgőt! — kiáltott Petrovics a pincér felé s idegesen ragadta meg a leány kezét: — Hogy hívnak ? — Péterffy Jolánnak! - s élesen nézett Petrovics szemébe s egy csábos kacsintással kihúzta kezét Petrovics kemény tenyeréből. — Hol van a lakásod ? — Itt!
