Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-26 / 21. szám
V. évfolyam. Nagybánya, 1912. május hó 26. 21. szám. TÁRSADALMI ÉS SZSÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: □ r. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Huny ad y János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal- Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fó')-tór 14. --------— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -----— Pü nköst. Nagy ünnep van Jeruzsálemben, mert a páska ünnep után im’ elérkezett az 50-ik nap! Ezer és ezer zsidó és proselyta seregük egybe, a szent városba, hogy ünnepet üljenek a tízparancsolat kiadatásának emlékére s bemutassák az avatási hálaáldozatot a Jehovának. Az utcákon az idegenek tömege csak úgy hömpölyög. Itt is, ott is csoportok verődnek össze s élénken érdeklődnek a jeruzsálemi nevezetesebb események iránt. Egyikmásik csoportban szóba hozzák a Messiást is, akit mint politikai forradalmárt Pontius Pilátus helytartó kivégeztetett. Egy-két megjegyzés és más tárgyhoz fűzik a beszélgetés fonalát. A járókelők arcáról mindenütt ünnepi hangulat tükröződik vissza. Künn az utcákon és benn a házakban egyaránt az örömnek, az ünnepi érzésnek nyilvánulása észlelhető. Csak egy házban, a János Márk édes anyjának: Máriának házában ülnek még csüggedt szívvel, sejtelmes várakozások, édes reménységek között. Nem érdeklődnek az utca népe, a hömpölygő sokaság iránt; ők vágyva vágynak valami ielkesitő-bátoritó erő után, amely szivöket megacélozza s lelkűket szent hevülettel töltse be. Vájjon kik ezek? A názáreti Jézus apostolai, akiknek a megdicsőült Mester megígérte, hogy majd elküldi nekik az Istennek bátorító, vigasztaló Szent Lelkét s tanúbizonyságai lesznek neki^ a földnek egészen a végső határáig. És a hű tanítványoknak nem kellett sokáig csüggedten várniok. mert ime nagy hirtelenséggel sebesen zúgó szél zendült az égből s eltöltötte az egész házat, a melyben az apostolok sejtelmes várakozással ültek. Es^ ugyanakkor kettős tüzes nyelvek szállottak alá . . . És minden apostol fejére jutott egy-egy a lángoló nyelvek közül ... És a Szent Lélektől ihletve, mindnyájan lángoló lelkesedéssel hirdették az Istennek nagyságos dolgait . . . az evangélium ideáljait, az üdvözítő, boldogító uj igazságokat. Pünköst ünnepet ülünk most is. Ez a nap a tüzes nyelveknek, a lelkek ihletésének ünnepe. De hát vannak-e még ma is tüzes nyelvek és vannak-e ihletett lelkek? . . . Tűz nélküli nyelvek bizony vannak nagy számmal. Ezek a tapasztalat tanúbizonyságai szerint nem a krisztusi erények: a szeretet, az igazság, a szabadság, a világosság, az alázatosság, az irgalmasság, a türelem, a bocsánat, az önzetlenség igéit és evangéliumát hirdetik, hanem ezeknek épen az ellenkezőjét: szeretetlenséget, a hamisságot, a szolgaságot, a babonát, a sötétséget, a kevélységet, a könyörtelenséget, a türelmetlenséget, a bosszút és kapzsiságot prédikálják. Pedig ha az apostolok közül egy ily napon mindeniknek jutott egy-egy lángoló nyelv s mindnyájan a lelkesedés szent leikével s az igazság és szeretet érzetével betelt szívvel szálltak síkra abból a célból, hogy a Mester ideáljai minél előbb és minél nagyobb erővel reális alakot öltsenek: nekünk és mindnyájunknak a vágyakozás és reménység felemelő érzelmei között kell várnunk e mai napon a lobogó lángnyelveket, hogy azok reánk szállván a lelkesedésnek, a világosságnak, az igazságnak és szeretetnek Szent Lelke vezéreljen bennünket életünknek minden pillanatában, mert csak igy leszünk bátor szószólói, láng- lelkü apostolai a Mester ideáljainak, a teljes diadalomra Myatott vallásos és erkölcsi élet elveknek! Oh mert égető szükség van ebben a megtévelyedett modern korban a kettős tüzes nyelvekre s arra a forró és tündöklő Szent Lélekre, a ki pünköst reggelén zendülő szélzugás közt a jeruzsálemi csendes házikójában ülő egyszerű emberek fejére leszállóit. Szükség van az élő, személyes meggyőződésnek, az olthatatlan lelkesedésnek, az egymást boldogító önzetlen szeretetnek, a mindent legyőző igazságnak, a buzgón imádkozásnak kettős tüzes nyelvére; szükség a Szent Lélekre, mert bizony kevés helyen lobog amaz égből eredt tűz. A tüzes nyelvű, ihletett lelkű apostolok ugyan hol vannak? És kik azok? Talán azok, akik a Mester nevében bezárják az eget mindazok előtt, akik lélekgyötrő dogmáik után sem szomju- hoznak? Talán azok, akik a népek és fejedelmek békességes és egymást boldogító egyetértése helyett békétlenséget támasztanak a föld kerekségén! Oh nem! Ezeken nem tündöklik az a Szent Lélek, akit a dogmák nélkül való, örök békét és egyetértést szerető szent Isten küld le mi hozzánk! Csak az igazságot kereső tudósok, a fénylő világositó bölcsek, az ihletett nagy költők, a teremtő nagy művészek, az igaz emberbarátok, a nagy feltalálók lángeszében ég tovább az örök Istennek Szent Lelke! Csak ezek igazh birtokosai az ihletett léleknek, az égi tűznek; csak ezek közelitik meg a mindent átölelő szeretetnek fenséges ideáljait, mert őket az Istennek és az emberiségnek mélységes szeretete ösztönzi és bírja rá, hogy szünet nélkül a mások felvilágosítására munkálkodjanak s ez által betöltsék isteni hivatásukat. Óh vajha felvirradna már az a gyönyörű pünköst, a melyen sokakra, milliókra, mindnyájunkra leszállna sebesen zúgó szélnek zendülésében az igazságnak, a szeretetnek, a szabadságnak, a tökéletességnek Szent Lelke, hogy a tudománynak igazsága és a szeretetnek igazsága úgy fénylene minden földi halandó lelkében, mint fénylett és tündökölt a názáreti Krisztuséban! Oh áldott Szent Lélek szállj le ránk! László János. A Teleki Társaság estélye. Meleg ünnepség keretében folyt le folyó hó 18-án a Lendvay színházban, a Teleki Társaság felolvasó ülése, mejy ez alkalommal kettős ünnepet ült. Zempléni Árpád, a Kisfaludy és Petőfi Társaság tagja jött le Budapestről, hogy mint a Teleki Társaság tagja is elfoglalja székét, — felolvasván egy pár gyönyörű verset, melyek az ő előadásában teljesen érvényesültek s zajos tüntetésre ragadták a nagy közönséget. Ünnepelte a Társaság ez alkalommal elnökét, Révai Károlyt, ki ez évben töltötte be irói működésének 40-ik évfordulóját. A fényes estély, — melyhez hasonló alig volt még Nagybányán, — mindvégig a legmelegebb, leglelkesebb hangulatban folyt le s a közönség ovációja szakadatlanul körülvette a két irót. Ez a lelkes ováció kijutott a többi szereplőnek is, kik mindnyájan oly magas nivón állottak, milyet csak a kultur- központok vezéralakjaitól szoktunk meg. Pásztor István, Révész János, Németh Béla, az ő felolvasásukkal, illetőleg ünnepi beszédjükkel ragadták magukkal a közönséget, mely tomboló tetszés nyilvánítással adózott nekik. Almer Anna, ez a szépséges fiatal gyermekleány, kiben a ragyogó szépségen, bájosságon, finom műveltségen kívül egy óriási zene művészeti tehetség is megvan: egyszerre oda jutott az elsők közé s meghódított mindenkit, kinek alkalma volt nyugodt, bátor játékát, brilliáns teknikáját élvezni. De vegyük a programmot sor szerint: Pásztor István alelnök a következő remek beszéddel nyitotta meg a diszülést: Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! A Teleki Társaság nevében igaz szívből köszöntőm és üdvözlöm önöket, igen tisztelt hölgyeim és uraim, akik szerény társaságunk hivó szavának engedve e díszes helyen egybegyűltek a mi szeretett elnökünk: Révai Károly tiszteletére, Révai Károly 40 éves irói és költői jubileumának ünneplésére. Aki manapság, mikor az élet keserű küzdelme és az anyagi javak túlzásba vitt hajhá- szata a lelkek nemesebb és gyengédebb szinét, patináját napról-napra jobban emészti, mondom, aki e prózai, mondhatnám cinikus időkben jubileumot rendez, az nemcsak a tisztelet és megbecsülés tiszta érzelmeit kelti fel az ünnepelt iránt, hanem fölidézi a kritika és ellenmondás mindent árnyékba takaró szellemét is, mellyel tehát úgy az ünneprendezőnek, mint az ünne- peltnek számolnia kell. Én tehát társaságunk nevében mindjárt ez első pillanatban bocsánatot kérek a mi kedves barátunktól és elnökünktől, hogy a nyilvános ünnepeltetés nyugalmat zaT.npunir mai szama ÍO Oldal.
