Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-26 / 21. szám
2 varó és egyébként sem mindenben kellemes aktusának őt kitettük, megkérdezése nélkül kitenni merészeltük. De az ő baráti szivének biztos bocsánatát remélve, megnyugtatjuk magunkat, főleg miután már előzőleg tapasztaltuk s ime most a mélyen tisztelt közönség nagyrabecsült megjelenésében tettleg látjuk azt a tiszteletet, szeretetet, nagyrabecsülést, melyre mi a mi elnökünket mindig méltónak tartottuk s a melyben az igen tisztelt ünneplő közönség is ez alkalommal őt részesíti. Öt is, a mi kedves barátunkat és szeretett elnökünket megnyugtatom, hogy tekintse az ünneplésnek számunkra kedves alkalmát a szeretet és tisztelet szivből fakadó önkéntes megnyilatkozásának, az érdem, a 40 éves Írói és költői működés érdeme önkéntesen és önzetlenül nyújtott jutalmának. Igen megnyugtatom őt, hogy ünnepeljük, mert az érdem elismerése, az érdem ez utón történő jutalmazása és ünnepelése a társadalmi méltányosság, a hazafias igazságosság ténye és követelménye. Hogy Révai neve nem hangzik a manapság országszerte hangzó, eget ostromló, fiatal óriások nevei közt, véleményem szerint az is érdeme. Vagy a mai hiúság vásárában, a mai világban a szerénység, a hivatásszeretet már nem érdem? Az a szerénységes kötelességtudás, mely a mi Révainkat keleti Magyarország bányahivatalaiban tartja, száz kilométereknyire az ország fővárosától, csak azért, hogy szegény vidéki poéta legyen és maradjon, az nem volna érdem ? Mert Írni, énekelni, dalolni úgy, hogy a mindennapi taps és babér, anyagi és erkölcsi elismerés mintegy önként folyton tovább emel és buzdít, az bizonyára nagyon kedves, lehet nagyratörő és sokra vivő munka, sőt országos jelentőségű pálya, de dalolni szerény körben az elismerés hangosabb és kézzel foghatóbb eredménye nélkül, dallal és tollal dolgozni a magyar haza különböző nemzetiségű fiai egymást megértő tisztes hazaszeretete érdekében, énekelni a mindennapi kötelességteljesités nehéz fáradsággal szerzett csendes öröméről s amit előbb kellett volna mondanom, dalolni a tiszta családi élet rejtett boldogságáról, mikor a boldog családi élet már nem köz-ideál, dalolni a hitvesi szeretetről, mikor már nem a Vörösmarty, Petőfi, Arany hölgyei a magyar költészet szereplő alakjai és dalolni az apai szeretetről, a ! gyermek iránti szeretetről, mikor már nem olyan hőn óhajtott, drága kincs a gyermek, ez lehet kevésbbé népszerű, kevésbbé gyümölcsöző, nem sok babért termő, a hipermodernség szemében talán ósdiságokon rágódó időtöltés, de | mindenesetre hasznos munka és tevékeny haza- szeretet, igaz érdem és igaz költészet a mi szemünkben és mindazok előtt, kiknek szivében és lelkében az imént említett erények és ideálok még élő valóságok. Ezt tovább fejtegetni programmunk szerint nem az én feladatom. Szerény kezdő szavaimban csak rá akartam mutatni, mit ünnepelünk Révaiban, mért ünnepeljük Révait, a mi vágyaink és ideáljaink énekesét, a magyar bányászat költőjét, Nagybánya poétáját, a mi poétánkat. Mai ünnepünknek még egy mozzanatát kell kiemelnem azt,hogy ez az alkalom hozta meg Társaságunknak azt az örömet, hogy körünkben láthatjuk társaságunk tiszteletbeli tagjainak egyik legkiválóbbját, Zempléni Árpád költőt, a Kisfaludy és Petőfi Ttársaság tagját, a Turáni-dalok szerzőjét, az őskeletről sugárzó igaz magyar haza- és fajszeretet énekesét. Szivből üdvözlöm őt körünkben. Ezzel mai ünnepi gyűlésünket megnyitott- nak nyilvánítom.“ * Utána Németh Béla titkár olvasta fel szép tanulmányát Révai költészetéről, mely a „Nagybánya és Vidéke“ laptársunk múlt heti tárcájában megjelent s mely szép tanulmányt az Erdélyi Lapok Révai arcképével együtt közölték. Harmadik volt Almer Anna játéka zongorán. Két klasszikus darabot játszott el azzal a precizitással, nyugodtsággal, mely csak nagy művésznők tulajdonsága. Mindkettőt hangjegy nélkül, emlékezetből játszta s végén valóságos orkánszerü tapsvihar jutalmazta a fiatal művésznőt. A Teleki Társaságtól és tisztelőitől 3 gyönyörű koszorút kapott emlékül első szerepléséért. Tíz percnyi szünet után Zempléni Árpád, a jeles költő lépett a felolvasó asztalhoz s művészi hanghordozással mondta el egyikét legremekebbverseinek:„A Kufsteini madarak“-at. Majd Lafontaine-ből műfordításokat mutatott Nagybányai Hírlap be, melyek egytől-egyig a fordító művészet remekei. A közönség szűnni nem akaró éljenzéssel honorálta a jeles iró felolvasását s a Társaság egy babér koszorút nyújtott át a költőnek tisztelete jeléül. A programm utolsó pontja Révész János üdvözlő beszéde és Révai Károly válasza volt. Révész Jánost ismeri a város, a megye s a főváros a szószékről. Tudja mindenki, hogy elsőrangú egyházi szónok. De általános az a vélemény, hogy soha még szebben, poétikusab- ban, szívhez szolóbban nem beszélt, mint ez alkalommal, mikor Révait 40 éves irói pályája határán üdvözölte. Utalunk „Nagybánya“ laptársunk utolsó számára, hol a beszéd szószerint megjelent. Eszmei tartalom, rhetorikai művészet, magasan szárnyaló irály, melegség tekintetében ritkítja párját az a beszéd s méltó arra, hogy megörökittessék. Beszédje végeztével átnyújtotta Révainak a Társaság ajándékát: egy gyönyörű művésszettel megkonstruált plakettet, melyet Tarján Oszkár budapesti iparművész készített. Révai könnyekig meghatóban köszönte meg a meg nem érdemelt kitüntetést. Majd felolvasott egy pár dalt legújabb verseiből, melyekből hármat mai tárcarovatunkban közlünk. És ekkor érte Révait a legnagyobb kitüntetés, ami költőt érhet: a nagybányai hölgyek babérkoszorúval lepték meg az „Aranyos Erzsiké papáját.“ Egy pár köszönő szót akart még mondani a hölgyeknek, de a könnyek elfojtották szavait. A nagy közönség a legszebb emlékekkel vonult ki a Lendvay színházból s nagyrésze kedélyes vacsorára gyűlt össze az István szálló éttermébe. A vacsora alatt Németh Béla titkár felolvasta a beérkezett üdvözlő táviratokat, a melyek a következők: „Mai napon, mint irói működésed 40 éves jubileumán, őszinte szivből üdvözöllek és azt kívánom, áldjon meg a jó Isten állandó jó egészséggel, friss testi és lelki erővél s hogy minél későbben hulljon ki a toll kezedből, j amelylyel még sok szépet alkothass a magyar irodalom dicsőségére, a jó barátaid, valamint kedves családod örömére.“ Torda, 1912. V. 18. Vájná Miklós. „Szívélyesen üdvözlik 40 éves irói jubileuma alkalmából, kérve a mindenható Istent, tartsa meg hosszú időn át ép erőben és egészségben, nagyrabecsült családja és mindnyájunk örömére:“ Kapnikbánya, 1912. V. 18. Dr. Kőhlerné. Dr. Tóth Gáborné. Kovás- syné. Székely Kálmánné. Kellnerné. Toper- eerné. Jánky Roxán. Kusincky Ilka. Topercer. Székely. Kovássy. Wieszner. Petri. Kellner. Kahle*Dr. Tóth. Mády. Dr. Köhler, Dr. Kádár. Lovag Berksz. „Szivből üdvözli 40 éves irói jubileuma alkalmából.“ Kapnikbánya, 1912. V. 18. Topercer né. Érdemes és hazafias működésének 40 éves jubileuma alkalmából őszinte szerencse kivánatait küldi. Budapest, 1912. V. 18. Gróf Zichy Géza. „Jubileumi örömünnepeden lélekben ott vagyunk; Nagybánya büszkeségének, jeles költőjének babérkoszorújához egy szerény levéllel járulunk, mikor elismerésünket, szere- tetünket tolmácsoljuk.“ Szilágysomlyó, 1912. V. 18. Szilágysági Újság szerkesztősége. „írói jubileumod ünnepén őszinte legjobb kivánataim kifejezésével szivből üdvözöl igaz híved.“ Felsőbánya, 1912. V. 18. Dr. Szokol Pál. „Negyvenéves irói jubileumod alkalmából fogadd őszinte, atyafiságos jókivánataimat, — lélekben veletek ünnepel s örül annak, hogy a 40 év fiatalos erőbe s ábrándozó kedélybe találja a’jubilánst.“ Patóháza, 1912. V. 17. Tóth Móric. „Fogadja szivből jövő szerencse kivánataim 40 éves irói jubileuma alkalmából.“ Nagybánya, 1912. V. 13. Boromissza Tibor. 1912. május 26. „A nagy ünnephez fogadd részemről őszinte szerencsekivánataimat.“ Budapest. 1912. V. 22. Németh Gyula. „Az Erdős-Kárpát mogorván sűrű fenyvesei közé belopódznak a vidám májusi napsugarak, - mint ahogyan belopództak egy ember sziporkázó lelkének aranyszálai a legelzárkozottabb szivekbe is negyven esztendőn keresztül. Magamnak is kívánok egy parányi részt 3 Révai Károly ünnepléséből.“ Felsőlunkóc, 1912. V. 16. Krizsán Péter. „Fogadd legjobb kívánságaimat jubileumodra. Őszinte üdvözlettel maradok igaz híved.“ Nagybánya, 1912. V. 18. Ladányi Bay József. „Megjelenésben mély sajnálatomra gátolva lévén fogadd ez úton szivem mélyéből fakadó legjobb kivánataimat mai ünnepélyed alkalmából. Áldjon Isten kedves családoddal együtt.“ Nagybánya, 1912. V. 18. Stella Sándor. „Szivünkből sok szerencsét kívánunk jubileumod alkalmával.“ Felsőbánya, 1912. május 17. Dr. Tóth Gábor. „Negyven éves irói jubileumod ünnepén személyesen részt nem vehetve, - szellemileg közietek vagyok s a legmelegebb együttérzéssel csatlakozom azokhoz, akik e ritka szép és kedves napon igaz szivből fakadó jó kívánságukkal elárasztanak. Ad multos annos !“ Felsőbánya, 1912. május 18. Pap Márton. „A jubileumi ünnepélyhez őszinte jó kivánatait és üdvözletét küldi.“ Laibach, 1912. májás 16. Hullán. „Negyven éves irói jubileumod alkalmával fogadd Téged igazán szerető, szivem ^mélyéből eredő jó kivánataimat. Áldjon meg az Ég boldog hosszú élettel a Teleki-Társaság osztatlan örömére, a magyar szépirodalom díszére. A szép ünnepélyen a távolban is veletek együtt örülő igaz tisztelő híved.“ Budapest, 1912. május 17. Ince Lajos. „E szép ünnepen szeretettel üdvözli az aranyos szavü Károly bácsit.“ Kapnikbánya, 1912. V. 18. Jánky Roxán. „Isten áldását küldik a 40 éves irói jubileuma alkalmával.“ Kapnikbánya, lal2. V. 8. A kapniki hölgyek. A kapniki plébános. A kap- niki kincstári tistviselők. Janovszky Imre. „Őszinte örömmel gratulálunk a mai nap pmlpWprp Kapnikbánya, 1912. V. 18. Dr. Kádár. Lovag Berksz. „A jubileumhoz őszinte szerencse kivána- tomat nyilvánítom.“ Nagyág, 1912. V. 18. Dr. Szmik. „Negyven éves irói jubileumod ünnepélyére fogadd ez utón legmelegebb üdvözletemet.“ Felsőbánya, 1912. V. 20. Dr. Berksz Aurél. „Negyvenéves irói jubileuma alkalmából szívélyesen gratulál.“ Felsőbánya, 1912. V. 18. Gerő. „Szivből gratulál.“ Budapest, 1912. V. 18. Vadnayné. „Dicsteljes irodalmi tevékenységének negyvenéves jubileuma alkalmából, mint lapunknak nagyrabecsült munkatársát örömmel üdvözöljük. Adja az ég, hogy jó egészségben még sokáig szántogassa a magyar kultúra barázdáit.“ Az Almásvölgyi Hírlap nevében: Jeney Gyula felelős szerkesztő. Az Erdélyi Irodalmi Társaság a következő levelet intézte a Teleki Társasághoz : 51 —1912. szám. A Teleki Társaság tekintetes Elnökségének. Nagybányán. Hálás köszönettel vettük a tekintetes Elnökségnek szives levelét, amellyel Révai Károjy- nak f. évi május 18-án tartandó 40 éves irói
