Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-05 / 18. szám

V. évfolyam. ABTBANTAI HÍRLAP TÁRSADALMI ÉSS SZÉFmODALiMI HETILAP Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési áuak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévije 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik, maidén vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. * Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(FŐ)-tér 14. ftol az eiofteetésck és hirdetésiek főhétele eszkézőítetik; ■■ ..—— Eg y indítvány sorsa. Lapunk előző számában közöltük volt fe­lelős szerkesztőnknek azt az indítványát, mely fölött a városi képviselőtestület napi rendre tért s mely a városi vagyont alkotó festőmű­termek és lakások kezelése mikéntjének meg­állapítását és a festőiskola és kolónia subven- tiójának rendezését célozta. Közreadtuk egy­szersmind a delegált bizottságnak a napirendre térést tüzetesen indokoló javaslatát is s jelez­tük, hogy a képviselőtestület intézkedése hely­telen s messzemenő következményekkel jár. A közgyűlési határozat ellen lapunk szer­kesztője feiebbezéssel élt, melynek lényegét itt adjuk: „A tekintetes képviselőtestület a konkrét esetben Bodóné módjára járt el. Az indítvány nem azt célozta, hogy a képviselőtestület a nagybányai festőiskola dicsőségét zengje el s egyben annak kényszerű egységét mindenféle külhatások ellen védelmezze, sőt annyira ragad­tassa magát, hogy még a saját beleszólási jo­gáról is kifejezetten lemondjon; ellenkezőleg, az indítvány elsősorban oda konkludált, hogy az 1886. évi XXI. t.-c. 112. §-ának kötelező parancsa folytán állapítsa meg a képviselőtestület, hogy a város tulajdonát képező és 100.000 koronát fe- lülhaladó tőke befektetésével megépített két, festőműtermeknek és lakáspknak használt palota miként kezeltessék ! Amióta Nagybánya város közönsége a 6001—224/1909. kzgy. sz. határozat alapján az említett két nagyszabású épületet létesítette, azóta egyáltalán nem- intézkedett afelől, hogy ezt a kétségtelenül városi vagyont hogy fogja kezelni: házilag-e, vagy bérletileg, avagy vegyes rendszer szerint ? Ma ugyanis az a helyzet, hogy a város ezeknek a műtermeknek egyik nagy részét bér­beadja, másik kis részévéi pedig absolute nem rendelkezik, hanem azokat jogcím nélkül a fes­tőiskola vezetősége ingyen juttatja oda némely művésznek; sőt üresen is áll egyszer-máskor egyik másik műterem; pedig ha a város a bér­let utján való értékesítést elrendelné, bérlőre mindenkor találna. Hangsúlyozom, hogy a felhívott törvény parancsoló rendelkezése dacára sem állapította meg soha a közgyűlés, hogy némely műtermet ingyen bocsát a festőiskola vezetőségének ren­delkezésére, hanem per sundám-bundám napi rendre tér afelett, hogy nevezett iskola-veze­tőség két legény lakás felett önkényesen ren­delkezik s ezért egyenesen törvényt sért a kép­viselőtestületnek fellebbezéssel megtámadott rendelkezése, mert módjában van ugyan azt is kimondani a képviselőtestületnek, hogy a drága költséggel megépített műtermeket és legényla­kásokat ingyen adja át X. vagy Y. festőművész­nek avagy a festőiskolának^ de ezt kifejezétten ki kell mondania, mert mig ki nem mondja, ad­dig a vagyon felügyeleti hatóságnak nincs mód­jában ellenőrizni, hogy a közterhek szaporítá­sával létesült közvagyon a város közönsége által óhajtott, illetőleg célszerűnek látott közren­delkezés szerint kezeltetik, vagy sem ? Az indítványnak ez az egyik lényeges része, amely fölött napirendre térni nem lehet; de sőt még ötletszerűen sem lehet a képviselő- testület elé terjeszteni, hanem a felhívott tör­vényszakasz rendelkezése szerint legalább 30 nap közbevetésével előre kitűzendő és. kihirde­tendő közgyűlés tárgysorozatába kell felvenni és mert a törvénynek ez a rendelkezése sem lett betartva, a képviselőtestület napirendre té­rése alaki törvénysértés alapján is megsemmi­sítendő; eltekintve attól, hogy e tárgyban vagy így vagy úgy, de kifejezetten pozitív, a keze­lésnek milyen módjára vonatkozó határozatot okvetlenül kell hozni. Az indítvány többi része felett e helyütt a napi rendre térés indokolásával szemben nincs mit vitatkozni; a törvény nem rendelkezik kul­turális törekvések helyes megismerésére vezető olyan tölcsérrel, amelyen a képviselőtestület fejébe lehetne bizonyos bölcs belátást csepeg­tetni; e miatt, ha a képviselőtestület mélyebb szemlélődés nélkül tudatosan elfogult emberek egyoldalú szolgálatába állni a város érdekében észszerűen és célszerűnek találja, legyen az ő hite szerint, de azt az egyet ne mindenkitől várja el, hogy kalap levéve nyilvánítsa tisztele­tét meggyőződése iránt.“ S ott, ahol a felebbezés végzi, kezdheti el lapunk a delegált bizottság javaslata indokainak apbsztrofálását! Ki mondta, hogy a nagybányai festőiskola városi intézménnyé fejlesztendő? Senki! Ki mondja viszont, hogy az iskola egy sa­játos, szabad és független intézmény? A dele­gált bizottság! Mi ennek a bizottságnak profán elemeit úgy tiszteljük, hogy róluk csak teljes tájékozat­lanságuk folytán tételezzük fel, miként behunyt szemmel szegődtek oly törekvések szolgálatába, amely az iskola szabad és független voltát a legnagyobb mértékben veszélyeztetik; külön­ben csak szemfényvesztő frázis gyanánt hasz­nálhatnák azokat az epitetonokat, melyek még nemrégiben is való tényeket jelentettek. Mert hisz az iskola mai szabadsága frázis csak; az iskolát a mai vezető művészek kizárólag egyet­len egy művészi irány számára sajátították ki s talán nem is olyan művészi irány számára, mely az ő hitvallások s mely az ő produktumaikon megnyilatkozik. H nagybányai Hírlap tárcája. Jlksz JCenrik utolsó versei. A vég felé. I. Te csalsz magadhoz portó jó apám Álomtalan, didergő éjszakán, Mikor egy veszteit élet rám mered S beteg tüdőmnek könnye megered. Jóságos kezed itt ég fejemen És szellem hangon felsir csöndesen: Megmondtam magzatom ne térj oda, Megöl a nyirkos iroda. Madárdalt áhított mindig szived, Itt korholás, gúny, szitok a tied, Könnyet nem termelő, vad fájdalom Önkény, alázat, hitvány rágalom. Napfény se villant már telkeden át Szótlan csak jártad, húztad az igát Mint annyi nóids, vézna árva más Kit megmérgezett rég az álmodás. Fürtödbe még egy hócsik sem vegyül; Az én fejem rég hófehérben ül, r* Korhadt koporsóm inellett uj legyen ? Másodszor halok meg most gyermekem ! Oh én a tél, a tavaszt egyre lássam Nyoszolyám mellett örök hervadásban? De jó, hogy csak egy szív volt kebelembe, Mert a másik is százszor megrepedne! II. Búcsúzzunk hát kis irodám, Nem lesz több tréfa, nóta lám, . . . Kenyeret adtál, jó sokat, De megloptad az álmokat. Filiszter mód várt volna rám Haladás, rang is szaporán, De amikor szentebb a dal, Mint minden rang, fény, hivatal! Mikor egy álmot nem adok Tiértetek: hatalmasok S egy édes kis vidéki lap Nagyobb, mint minden „leirat.11 S egy zsongó, bongó régi rím Oh bűvösebb, mint annyi cim, Mi a szamárnak is kijut, Ha meggörnyedve kérni tud . . . Szép voltál édes irodám , Viseltél gondot is reám ... Erényed, áldásod temérdek: Csak szív nem volt benned, se lélek! III. A résztvevő szók oh de meggyötörnek. .. Minek a részvét ? Hitvány fogalom . . . El nem panaszlom senkinek a földön, Mikép gyötör a gond, a fájdalom. Beletörődtem. Csöndes éjszakákon Mikor a láz a negyvenesbe jár: Sok megdermedt, bús, magamfajta ember Kisértő lelke az ágyamra száll. És szól az egyik, — félrehúzza mellén A halotti, a megfakult lepelt, És iszonyodva, megborzadva látom, Hogy golyó járta által a kebelt. „ Tégy igy, miként én szenvedő barátom, Egy perc, s beteg tüdőd már nem hörög., Édes mesékkel, csodaszép dalokkal Hull rád elaltatón a tompa rög." És jön, hopy megtegyem. Csábos a példa Pihenni mindig, szőnni álmokat . . . Előre hát — egy gyötrelem az élet S a halál pusztán csak egy pillanat. Fölébredek . , , Kihull a tőr kezemből, És zokogok a holdas éjszakán . . . *r. Ágyam niellett egy halk imát rebegnek A hitvesem s anyám. Xiapunlc. m^||,a#zá.ma 12 Oldetl.

Next

/
Thumbnails
Contents