Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
1. szám. hírlap TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. 3‘<v At Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai tpartestöletnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Di*. AJTÄä NAGY GÁBOR. Főmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u.14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. ------—— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------fa aramragira« 1912. Január 5. Az egyik esztendő elmúlásakor s a beköszöntő újnak hajnalán emlékek és remények raja szállja meg az ember lelkét. Visszatekint a múltba s képet rajzol a jövőről. Az emlékek sokaságában kevesebb a jó, mint a rossz. A csalfa, tünde fényalak, a reménység rajzolta képek mind derűsebbek, vigasztalóbbak, kecsegtetőbbek. Bennük keressük azt, ami hiányzott a kimúlt esztendőben. Meg is találjuk a biztató jelt, mert a reménység mindig életet kínál, rózsás felhőket mutat egünkön. Bölcs rendelkezés ez az ember sorsában. Enélkül szomorúság és szenvedés volna sok millió ember élete. A letűnt esztendőben is az öröm és bánat váltakoztak úgy az egyes, mint a külömböző egyesülések életében s az egész világegyetem minden részében. Emelt az egyik, lesújtott a másik. Talán mégis több volt a fájdalomból, a szenvedésből, a nyomorúságból, a megpróbáltatásokból, a sors csapásaiból. Annyi mindenikből, hogy görnyedtünk alattuk. S az uj esztendőt mégis reménnyel köszöntjük, mert a lezárt esztendő egyes lapjain olyan sorokat olvashatunk, melyekből fénysugár árad szivünkbe, melegítő, messze világitó, élettel, ragyogó jövővel biztató. Vájjon mi az, ami a múltból felemelően szól felénk? Minden, a miből szeretetet érezünk, minden, mi emberszeretet hozott létre, minden, mi rombolta azokat a válaszfalakat, melyek az embert még ma is, a XX. században, egymástól elválasztják. Jól ismerjük e sokszor, az unalomig hangoztatott frázisokat, mondják a gúnyolódok s akik tagadják a szeretet megváltó erejébe, hatalmába, teljes diadalába, uj világot teremtő varázsába vetett hitet, azoknak, akik látják lépten és nyomon, hogy a szeretet munkája a földön nem szünetel soha, hanem folyton gyarapodik s érezteti, hogy birodalma egykor kiterjed mindenüvé és át fog hatni minden emberi lényt. Nem úgy mint ma, hanem tökéletesebben, igazabban. A múlt esztendőben felmutatott kép előre veti fényét, felemelően, biztatóan. Tanítja, hirdeti, hogy minden cselekvésünk értéke attól a szeretettől függ, mely azt áthatja s melylyel azt végezzük. S a legédesebb örömöt csak az a szeretet nyújthatja, mely a szenvedéseket, a csapásokat s a megpróbáltatásokat enyhíteni, elviselhetővé tudja tenni közöttünk. . Ezért hát csak előre mindig és mindenütt a szeretet jegyében! Az orvosok díjazása. Társadalmunk életében legfontosabb szerepe van annak a karnak, mely nem kiméi sem időt, se fáradságot, hanem mindenkor helyt áll, ha egészségünkről van szó. Ez a kar az orvosi kar. Már esküjénél fogva arra kötelezi magát, hogy a veszélyben bárkinek azonnal segítségére legyen, mit, ha nem tenne meg, még a törvény is intézkedik, . hogy megfelelő megrovásban részesüljön. A szenvedő .emberek pedig akár fizetnek, akár nem, igénybe veszik, mert egészség nélkül munkaképtelen az ember s ha nincs munka, nincs kenyér; tehát az orvosok igy a társadalomban az emberek kenyérszerzői is; de a reciprocitás kedvéért azt szeretnék, hogy munkájokért a megfelelő jutalomban is részesüljenek, hogy akkor, amikor másnak kenyeret szereznek, a magokét is megkereshessék. Tudjuk jól, hogy az orvosi munka -tulaj- donképen soha sincs megfizetve úgy, a hogy az érettük fáradozó orvos megérdemelné, de legalább bár némileg ar. iyba jönne a jutalom a viszonyok változtával, például a napról-napra fokozódó drágulással. .M. a napszámostól elkezdve fel a legfelső fórumig mindenki fizetés- emelésről beszél s egyrésze a társadalomnak részesül is benne. Nem igy az orvosi kar, melyben eltekintve a hivatalos orvosi állásoktól, — van egy igen rossz tisztség: a házi orvosi állás. A házi orvost ma is csak úgy fizetik, mint ezelőtt 20 évvel, már t. i. amikor megfizetik, amikor el nem marad az évi honorárium. Az igények folyton nőnek, a család is folyton szaporodik, még a cselédség száma is nő, de a háziorvos évi tiszteletdija marad a régi s ha a házi orvos arra kéri legtöbb esetben számtalanszor súlyos betegségekből meggyógyított paciensét, hogy szíveskedjék felemelni az évi tszteletdijat, ekkor a következő évben néha finoman, néha társadalmi elegánciával, de sokszor egész röviden azonnal megköszönik a további látogatásokat s a helyett, hogy. az orvos jól megérdemelt munkájának, bár br nyos részben őt megillető honorár . j részesülne, annyi házzal lesz keveseuo háza, a hánynál merészkedett a méltányosságot észre- vétetni. Aztán folynak az idők, s ahol még megmaradt a háza, ott a honorárium is megmaradt a régi; de az orvos, az mindig modern legyen! Azzal nem törődnek: hogyan él meg a világban, csak modern legyen s tegye meg mindazt, amit csak orvos elkövethet, akár specialista, akár nem. A házi orvos mindent kell tudjon, mert külön költeni senkinek sincs szándékában. Jóllehet ez a követelés lehetetlenség, mert akármilyen tudós legyen is egy orvos, vannak specialis dolgok, melyeket dacára annak, hogy házi orvos, nem végezhet el azon egyszerű okból nem, mert mindent sem Mohamed, sem Budha nem tudhatott. Aztán mennyi durvaságot, hálátlanságot, rossziviiséget, kellemetlenkedést kell az orvosnak elszenvednie betegeitől. A szenvedő emberiséghez szólunk: legyenek méltányosak a lelkiismeretes orvosok iránt. Zárszavak. Derék szintársulatunk elment Nagykárolyba, hol január 1-től március 15-ig, tehát 10 hétig fog működni, szerezvén hirt és dicsőséget, no meg talán „koronákat“ is; mert a két előbbiből megélni nem lehet. S úgy lehet, hogy ott a korona-áldás nagyobb, bőségesebb lesz, mint Nagybányán, habár meg vagyunk győződve, hogy itt sem érte Neményit veszteség. Saj- j nálnók is ezt a talpig gavallér, szimpatikus igazgatót, ki általános kedveltségnek örvendett. Mikor az elmúlt szini idényről még nehány szót akarunk mondani s az igazság mértékét alkalmazni a társulatra, - - figyelembe kell vennünk mindazokat a körülményeket, nehézségeket, melyekkel Neményinek meg kellett küzdenie. Mindenekelőtt konstatáljuk, hogy mikor Neményi szervezte társulatát, - már annyira előre haladt az idő, hogy ő kény Mén volt azzal az anyaggal megelégedni, a mi a többi társulatoktól megmaradt. Vagyis világosabban szólva: nagy választékot nem talált. S mindezek dacára mégis oly szerencsés volt, hogy egy pár elsőrangú művésznőt és művészt tudott társulatának megnyerni. Természetes, hogy a segédszemélyzetben már nem nagyon válogathatott. A hiányokat azonban igyekezett pótolni a ragyogó díszletekkel, a precíz előadásokkal s a kitűnő zenekarral, melyhez hasonló más társulatnál nincs. Hogy azonban a jövőre nézve mégis közönségünk óhajtásainak Neményi - amennyiben lehet — eleget tehessen, egy kis direktívát adunk. Föltétlenül szükségesnek tartjuk társulatának 3 személlyel'való kiegészítését; éspedig: egy tragikus hősnő, egy tragikus hős s egy tenorista kell, mert ez a három hiányzik. A karba pedig még egy-két szép hangú, kellemes megjelenésű hölgy elférne. Operett társulatának tagjai pompásak, semmi kifogásunk ellenök, sőt — mint azt már többször megírtuk, — Komáromy Gizit követeljük magunknak, mert tengersok gyönyörűséget okozott nekünk. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy drámákat és jelesebb magyar színműveket is adasson elő. Igaz, hogy a mai kor, az operettek kora, de a színész neveljen magának közönséget! Egy-két szép drámai előadás megkedveltetné ezt a műfajt is. íme az elmúlt szezon mérlege: Előadatott: 1 népszínmű, 4 színmű, 10 vígjáték és 21 operett. Bizony ez a mérleg elég csúnyán néz ki! Neményit olyan embernek ismerjük, ki minden jó tanácsot, figyelmeztetést mérlegel s tekintetbe vesz. Azt hisszük, hogy jelen sorainkban elmondott tanácsokat is figyelembe veszi s tőle telhetőleg segíteni fog a hiányokon. Ebben a reményben várjuk derék színészeinket a nyáron. A viszontlátásra! Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tréger Lajos elsőrendű borbély* és fodrász-terme, illatszer-raktára: Rákóczi=(Fő)-tér, Minorita-rendház alatt. - Ugyanott megrendelhető mindennemű hajmunka és köpülyözés; eszközöltetik massirozás és tyukszemvágás a legnagyobb szak* szerűséggel és vigyázattal. Kugler Henrik (Gerbeaud) cs. és kir. udvari cukrászda sütemény és cukorka lerakató, TÓTH DÁNIEL csemege-, déligyümölcs- és cukorka-üzletében Nagybányán, Fő-tér (Minorita rendház.) Hjapunlc. mai szama 8 Oldal.
