Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

I 2 Éjszaka.*) (Goga Oktávián verse.) Te végtelenség! Éj fekete boltja! Nyisd föl könyvednek titkos lapjait! Halld meg panasz szóm, mely feléd sikoltja, Hogy a sok harc már pusztulásba vitt. Szálljon reám is bűvölő irgalmad, Mely a bocsánat útjára vezet; Hisz’ mindörökké csak reád utalnak Az egybekapcsolt remegő kezek! Gyémánt övedből szórd pazarló kézzel, S ragyogtasd minden drága kincsedet; Ne hagyd, amikor szelíden lenézel, Hogy csillagaid könyet hintsenek! Virágos arcod tiszta derűjéből Mikor egy csöpp fény rám ragyogni kezd: Bús temetőjén lelkemnek - fölépül Minden sugártól egy-egy uj kereszt. S én látom is, mert lelkemet kínozzák . . . A percek tűnnek mint a porszemek S megtestesülve mind életre hozzák A sok veszendő pogány éneket. Eszmélve félig holttesteket ások. Minden halomnál térdem megrogyik; S mig fölidézem az ő elmúlások: Mély, hosszú álmot hoz rám mindegyik. Mig oda fönt — mint ezer fáklya lángja, - Cikázva ég a tiszta szerelem, S a mindenségnek végtelen honába’ Elitéit szemek sírnak csendesen: Addig az átkos ráemlékezésnek Ijesztő tükre egyszerre kigyul, S rég eltemetett, rég elsírt eszmények Szegődnek hozzám vándortársakul. Rejtélyes kincsét, minden drágaságát Kitárta nékem egykor a világ; Lángzó szerelmek szenvedélye járt át, És dúlt bennem az öröklétű vágy. Hatalmas érzés ragadott magával, S lelki világom’ gyújtogatta föl; Vad szivemet orkán ölelte által, És vitt az élet örvényeiből. Tombolt a vágyak borzadálya rajtam, Láng lángba szökkent s úgy ölélkezék, Mint a mikor a nyári alkonyaiban Egy édes csókot vált a Föld s az Ég. A harmatcsöppek apró gyöngyszemében, Melyek csillogtak végig a mezőn, Úgy rémlett, mintha ömlene elébem A lakodalmi ajándékozón. Bús lelkemnek is volt egykor oltára . . . De szegény szivem, mint egy árva rab Alázva nézett büszke zsarnokára, S föláldozá a tiszta vágyakat. Szivemnek kincsét szétszórta egészen, Csak bűvölete maradt meg neki, S azt - mint egy omló templom belsejében, - Bús pislogásu mécsként égeti. *) A „Budapesti Hírlap“ karácsonyi számából. A villámoknak ma már vége-vége! Kihaltak mind az édes mosolyok; Puszta magányom homok tengerébe Termékenyítő csirát nem dobok. Rejtőzöm úgy, hogy reám se’ találnak, Rabláncra fűzöm szivem bánatát . . . ... 0, végtelen mezője a halálnak, ' Vedd föl magadra gyászos éjruhád! Vess árnyékot a természet szivére, S a láng varázsát fedje fátyolod! Temesd a folyók hullámos vizébe A hű szerelmet, s mindent a mi volt! Árnyék legyen a harmatos levélen S körül, hol a rét vadvirága nyit, Halálos csönd borítsa be sötéten Az örökbéke aszott álmait! Ha szivemhez még ifjú ideálok Végsőt vivődő dala közelit, Ha nyughatatlan, forró, lázas álmok Lelkem kapuját sírva döngetik: A sötétség fátylába burkolózom És a kapura súlyos zárt teszek, Hogy több fényt csillag rám sohase hozzon, S ne lássa senki vergődésemet! Románból fordította : Révai Károly. IPARÜGYEK. Az építőiparosok mozgalma. •A közönség előtt ismeretes és élénk ro- konszenvével kisért törekvése a helybeli építő­iparosoknak, hogy a helyi épitkezéseknél úgy a hatóságok, mint a magánosok részéről kellő és megérdemelt pártfogásban részesüljenek. Ezen célt szolgálva az üveggyár létesítése alkalmából csütörtökön egy tiz tagú bizottság kereste fel a polgármestert Csiszár József szakosztályelnök vezetése alatt. A deputáció szónoka Sólyom Ferenc ipartestületi jegyző volt, aki egy alaposan kidolgozott, tárgyilagos szép beszédben kérte a polgármester hathatós támogatását, mely ré­szükre a legkomolyabban kilátásba is helyezte­tett. Mindenesetre komoly érdeke városunk kö­zönségének, hogy az iparosok e tekintélyes csoportja intenzív felkarolásban részesüljön, mely indokból törekvéseiket a magunk részéről is őszintén támogatjuk. * * * Áz ipariskolai vallásoktatás. Városunk szellemi erőforrásai között éppen nem kevésre becsülöm az ipariskolát. Megkapó eszme ennek létesitése. Mert a munkás polgár­ság között korunkban mindenekelőtt az iparo­soknak van letagadhatlan szükségük nagyobb értelmi világosságra. Azt mondják, hogy a tanoncok oktatása óriási nehézségekkel jár. Úgy lehet. Akadnak közöttük bárdolatlan ifjak s ezek talán többen, mint az illedelmesek. Külö­nösen igy volt ez akkor, amikor az ipariskolákat felállították. Megdöbbenve néztük az ipariskolák ajtainál a fegyveres rendőrt s elcsüggesztette a jobb érzésüeket az a tudat, hogy az iparos- tanoncok erkölcsi züllöttségén, szilajságán, tanulni nem akarásán bizony nem segíthet sem a kard, sem a legszigorúbb fegyelmezés. És 1912. január 7. ennek igy kellett lennie, mert nem volt vallás- tanitás! Midőn sok vajúdás után a tűrhetetlen álla­potok már fönhangon követelték, akkor jelent meg a vall. és közokt. miniszter 13033/1894. sz. rendelete, amely a hitoktatást az iparos iskolák­ban köteles tantárgynak mondja ki eképpen: „. . . . mert az ezen iskolákat látogató serdülő ifjúságnak éppen ezen korban van szüksége arra, hogy oktatása és nevelése valláserkölcsös alapon történjék, elrendelendőnek találtam, hogy a jelzett iskolákban a hit és erkölcstan tanítása a heti órarend keretében kötelező módon esz­közöltessék. - Egyben utasítom az összes kir. tanfelügyelőket, hogy az iparos és kereskedő tanonciskolákban a hit és erkölcstannak osztá- lyonkint heti 1 — 1 órában kötelező módon való tanítása iránt a szükséges intézkedéseket tegyék meg.“ Égető szükség eredményezte ezt az intéz­kedést. Ezzel szemben a helybeli ipariskolában a vallásoktatás nincsen bevezetve. Váljon kin, vagy kiken múlik ez ? — A heti órarenden lehet nehány „üres ablak“, amelyeket üdvös eredményt ígérő és köteles jóakarattal emigy kellene kitöl­teni: róm. kath. hittan; gör. kath. hittan; ref hittan; izr. vallástan. Áz ilyen módon „beüve­gezett“ órarend - még egyszerű keretben is — elismerő okmánya volna a fáradságos, de egészében átvitt szervezésnek. Hogy ez bekö­vetkezik, azt a ködön átragyogó csillagként megjelenő újévben reméljük. - r. Nem lesz pótadó. A városi képviselőtestület gazdasági és pénzügyi bizottsága kedden és szerdán tartott üléseiben letárgyalta az 1912. évi közköltség­vetési és közmunkaelőirányzatot, mely e tárgya­lás eredményeként pár száz korona fölösleggel zárul úgy, hogy pótadótól ez évben sem kell félni a város adózó közönségének. Minthogy az eddig követett gyakorlattól eltérőleg ezidén a költségvetéselőirányzat csak most, a bizottsági megállapítás után kerül ki- nyomatás és szétosztás alá, mert költségkímé­lésből csak egyszer sokszorosittatik, ezért az előző évek eredményéhez mérten feltűnő gon­dossággal és lehető reálitással egybeálitott költ­ségvetés részletes ismertetését és bírálatát ezúttal nem adhatjuk. Mégis nehány rendelkezését már most módunkban áll ismertetni, hogy a január j közepe táján végbemenő közgyűlés dolgát meg- j könnyitsük megjegyezvén, hogy a gazdasági és pénzügyi bizottság tagjai szokatlanul lagymatag érdeklődést tanúsítottak az egész költségvetés iránt, a mennyiben alig nehányan jelentek csak meg az üléseken. A költségvetés teljesen a régi keretekben mozog; uj tervek végrehajtása fedezetet nem kíván, mert nincsenek újabb törekvések intéz­ményeknek ez évben leendő alkotására, hasznos befektetések tételére. Az uj gimnáziumi palota építését is a minister 1913-re helyezvén kilá­tásba, átmeneti intézkedések' nem vétettek programmba. Egyedül a fő utcáknak apró kocka kövekkel való kiépítését tartja a tanács javaslata alapján a bizottság elrendelendőnek, valamint egy lovas kerülőnek az alkalmazását, hogy a gazdák külső ingatlanai némileg megvédessenek a tolvajlások ! ellen. A személyi járandóságok emelését is java­solja a bizottság, a midőn a rendőrség legény­ségének és a városi szolgáknak az illetményét 600 koronáról 720 koronára javította. Szüksé­A VILÁG LEGJOBB Az angol király udvari szállítói. Különlegesség: „KINGDOM-BLEND“ az angol király Five o’clock-teája A walesi herceg udvari szállítói. AZ „U. K.“ TEA páratlanul aromás és Ízletes. Nagybányai főraktár: Háracsek Vilmos Utódainál.

Next

/
Thumbnails
Contents