Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
I 2 Éjszaka.*) (Goga Oktávián verse.) Te végtelenség! Éj fekete boltja! Nyisd föl könyvednek titkos lapjait! Halld meg panasz szóm, mely feléd sikoltja, Hogy a sok harc már pusztulásba vitt. Szálljon reám is bűvölő irgalmad, Mely a bocsánat útjára vezet; Hisz’ mindörökké csak reád utalnak Az egybekapcsolt remegő kezek! Gyémánt övedből szórd pazarló kézzel, S ragyogtasd minden drága kincsedet; Ne hagyd, amikor szelíden lenézel, Hogy csillagaid könyet hintsenek! Virágos arcod tiszta derűjéből Mikor egy csöpp fény rám ragyogni kezd: Bús temetőjén lelkemnek - fölépül Minden sugártól egy-egy uj kereszt. S én látom is, mert lelkemet kínozzák . . . A percek tűnnek mint a porszemek S megtestesülve mind életre hozzák A sok veszendő pogány éneket. Eszmélve félig holttesteket ások. Minden halomnál térdem megrogyik; S mig fölidézem az ő elmúlások: Mély, hosszú álmot hoz rám mindegyik. Mig oda fönt — mint ezer fáklya lángja, - Cikázva ég a tiszta szerelem, S a mindenségnek végtelen honába’ Elitéit szemek sírnak csendesen: Addig az átkos ráemlékezésnek Ijesztő tükre egyszerre kigyul, S rég eltemetett, rég elsírt eszmények Szegődnek hozzám vándortársakul. Rejtélyes kincsét, minden drágaságát Kitárta nékem egykor a világ; Lángzó szerelmek szenvedélye járt át, És dúlt bennem az öröklétű vágy. Hatalmas érzés ragadott magával, S lelki világom’ gyújtogatta föl; Vad szivemet orkán ölelte által, És vitt az élet örvényeiből. Tombolt a vágyak borzadálya rajtam, Láng lángba szökkent s úgy ölélkezék, Mint a mikor a nyári alkonyaiban Egy édes csókot vált a Föld s az Ég. A harmatcsöppek apró gyöngyszemében, Melyek csillogtak végig a mezőn, Úgy rémlett, mintha ömlene elébem A lakodalmi ajándékozón. Bús lelkemnek is volt egykor oltára . . . De szegény szivem, mint egy árva rab Alázva nézett büszke zsarnokára, S föláldozá a tiszta vágyakat. Szivemnek kincsét szétszórta egészen, Csak bűvölete maradt meg neki, S azt - mint egy omló templom belsejében, - Bús pislogásu mécsként égeti. *) A „Budapesti Hírlap“ karácsonyi számából. A villámoknak ma már vége-vége! Kihaltak mind az édes mosolyok; Puszta magányom homok tengerébe Termékenyítő csirát nem dobok. Rejtőzöm úgy, hogy reám se’ találnak, Rabláncra fűzöm szivem bánatát . . . ... 0, végtelen mezője a halálnak, ' Vedd föl magadra gyászos éjruhád! Vess árnyékot a természet szivére, S a láng varázsát fedje fátyolod! Temesd a folyók hullámos vizébe A hű szerelmet, s mindent a mi volt! Árnyék legyen a harmatos levélen S körül, hol a rét vadvirága nyit, Halálos csönd borítsa be sötéten Az örökbéke aszott álmait! Ha szivemhez még ifjú ideálok Végsőt vivődő dala közelit, Ha nyughatatlan, forró, lázas álmok Lelkem kapuját sírva döngetik: A sötétség fátylába burkolózom És a kapura súlyos zárt teszek, Hogy több fényt csillag rám sohase hozzon, S ne lássa senki vergődésemet! Románból fordította : Révai Károly. IPARÜGYEK. Az építőiparosok mozgalma. •A közönség előtt ismeretes és élénk ro- konszenvével kisért törekvése a helybeli építőiparosoknak, hogy a helyi épitkezéseknél úgy a hatóságok, mint a magánosok részéről kellő és megérdemelt pártfogásban részesüljenek. Ezen célt szolgálva az üveggyár létesítése alkalmából csütörtökön egy tiz tagú bizottság kereste fel a polgármestert Csiszár József szakosztályelnök vezetése alatt. A deputáció szónoka Sólyom Ferenc ipartestületi jegyző volt, aki egy alaposan kidolgozott, tárgyilagos szép beszédben kérte a polgármester hathatós támogatását, mely részükre a legkomolyabban kilátásba is helyeztetett. Mindenesetre komoly érdeke városunk közönségének, hogy az iparosok e tekintélyes csoportja intenzív felkarolásban részesüljön, mely indokból törekvéseiket a magunk részéről is őszintén támogatjuk. * * * Áz ipariskolai vallásoktatás. Városunk szellemi erőforrásai között éppen nem kevésre becsülöm az ipariskolát. Megkapó eszme ennek létesitése. Mert a munkás polgárság között korunkban mindenekelőtt az iparosoknak van letagadhatlan szükségük nagyobb értelmi világosságra. Azt mondják, hogy a tanoncok oktatása óriási nehézségekkel jár. Úgy lehet. Akadnak közöttük bárdolatlan ifjak s ezek talán többen, mint az illedelmesek. Különösen igy volt ez akkor, amikor az ipariskolákat felállították. Megdöbbenve néztük az ipariskolák ajtainál a fegyveres rendőrt s elcsüggesztette a jobb érzésüeket az a tudat, hogy az iparos- tanoncok erkölcsi züllöttségén, szilajságán, tanulni nem akarásán bizony nem segíthet sem a kard, sem a legszigorúbb fegyelmezés. És 1912. január 7. ennek igy kellett lennie, mert nem volt vallás- tanitás! Midőn sok vajúdás után a tűrhetetlen állapotok már fönhangon követelték, akkor jelent meg a vall. és közokt. miniszter 13033/1894. sz. rendelete, amely a hitoktatást az iparos iskolákban köteles tantárgynak mondja ki eképpen: „. . . . mert az ezen iskolákat látogató serdülő ifjúságnak éppen ezen korban van szüksége arra, hogy oktatása és nevelése valláserkölcsös alapon történjék, elrendelendőnek találtam, hogy a jelzett iskolákban a hit és erkölcstan tanítása a heti órarend keretében kötelező módon eszközöltessék. - Egyben utasítom az összes kir. tanfelügyelőket, hogy az iparos és kereskedő tanonciskolákban a hit és erkölcstannak osztá- lyonkint heti 1 — 1 órában kötelező módon való tanítása iránt a szükséges intézkedéseket tegyék meg.“ Égető szükség eredményezte ezt az intézkedést. Ezzel szemben a helybeli ipariskolában a vallásoktatás nincsen bevezetve. Váljon kin, vagy kiken múlik ez ? — A heti órarenden lehet nehány „üres ablak“, amelyeket üdvös eredményt ígérő és köteles jóakarattal emigy kellene kitölteni: róm. kath. hittan; gör. kath. hittan; ref hittan; izr. vallástan. Áz ilyen módon „beüvegezett“ órarend - még egyszerű keretben is — elismerő okmánya volna a fáradságos, de egészében átvitt szervezésnek. Hogy ez bekövetkezik, azt a ködön átragyogó csillagként megjelenő újévben reméljük. - r. Nem lesz pótadó. A városi képviselőtestület gazdasági és pénzügyi bizottsága kedden és szerdán tartott üléseiben letárgyalta az 1912. évi közköltségvetési és közmunkaelőirányzatot, mely e tárgyalás eredményeként pár száz korona fölösleggel zárul úgy, hogy pótadótól ez évben sem kell félni a város adózó közönségének. Minthogy az eddig követett gyakorlattól eltérőleg ezidén a költségvetéselőirányzat csak most, a bizottsági megállapítás után kerül ki- nyomatás és szétosztás alá, mert költségkímélésből csak egyszer sokszorosittatik, ezért az előző évek eredményéhez mérten feltűnő gondossággal és lehető reálitással egybeálitott költségvetés részletes ismertetését és bírálatát ezúttal nem adhatjuk. Mégis nehány rendelkezését már most módunkban áll ismertetni, hogy a január j közepe táján végbemenő közgyűlés dolgát meg- j könnyitsük megjegyezvén, hogy a gazdasági és pénzügyi bizottság tagjai szokatlanul lagymatag érdeklődést tanúsítottak az egész költségvetés iránt, a mennyiben alig nehányan jelentek csak meg az üléseken. A költségvetés teljesen a régi keretekben mozog; uj tervek végrehajtása fedezetet nem kíván, mert nincsenek újabb törekvések intézményeknek ez évben leendő alkotására, hasznos befektetések tételére. Az uj gimnáziumi palota építését is a minister 1913-re helyezvén kilátásba, átmeneti intézkedések' nem vétettek programmba. Egyedül a fő utcáknak apró kocka kövekkel való kiépítését tartja a tanács javaslata alapján a bizottság elrendelendőnek, valamint egy lovas kerülőnek az alkalmazását, hogy a gazdák külső ingatlanai némileg megvédessenek a tolvajlások ! ellen. A személyi járandóságok emelését is javasolja a bizottság, a midőn a rendőrség legénységének és a városi szolgáknak az illetményét 600 koronáról 720 koronára javította. SzükséA VILÁG LEGJOBB Az angol király udvari szállítói. Különlegesség: „KINGDOM-BLEND“ az angol király Five o’clock-teája A walesi herceg udvari szállítói. AZ „U. K.“ TEA páratlanul aromás és Ízletes. Nagybányai főraktár: Háracsek Vilmos Utódainál.