Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-05 / 6. szám
1911. február 5. N agy bányai Hírlap 3 Ez a jelenség egyszerűen a kultur-ember perverzitására vezethető vissza és arra a körülményre, hogy az emberi hibák, különösen a perverzitások mindig fokozottabb mértékben vannak meg az asszonyokban, mint a férfiakban. Ezt állítják a férfiak ! Az elmegyógyászok és a fizilógusok sokszor feszegették e problémát: vajon a nőben több van-e az állatból, mint a férfiúban ? De ennek a kérdésnek megoldását nem tudták megtalálni; mert a kik ezzel foglalkoztak, maguk is férfiak voltak, - tehát elfogultak nemök iránt. Mi azonban nyíltan kimondjuk, hogy a Nérók fajtája sokkal gyakoribb, mint a Báthory Erzsébeté; & a Borgia Lukréciákkal szemben ott állanak a férfi zsarnokok és hóhérok nagy tömegei. Hanem igenis azt állítjuk, hogy a perverzitásra való hajlam inkább meg van a nőben, de csak akkor nyilatkozik meg, ha azt fölébresztik, S mi ébreszti föl leginkább ezt a hajlamot ? A pornografikus irodalom ! Azok a hölgyek, akik pornografikus könyveket, regényeket olvasnak szabad óráikban — azok képesek egy éjszakán keresztül égő szemmel várni a pillanatot, amelyben a halálfélelem verítéke kiüt a vádlotton és amelyben eltorzult arcának döbbenetes elhalványodása szorítja össze szivét. Mikor kemény, süvítő hangon hangzik el a halál szava: ök, az uriasszonyok átérzik a rónai cirkuszok nőközönségének kéjes élvezetét. A győztes gladiátor felemeli a kardot: Recipe íerrum, recipe ferrum ! ... És Cluvia tapsol. . . . A nőt a társadalom nem munkára, nem küzdésre, hanem élvezetre és élvezetül neveli. A nőben hatványozottan van meg az élet sze- retete és a haláltól való borzadás. De minden emberben közös vonás, hogy szeret kacérkodni azzal, amitől fél. Hát még ha veszélytelenül lehet űzni ezt a kedvtelést! A haláltól borzadó asszonyok elmennek, hogy végignézzék a halál visszataszító előjátékát. Visszataszító, nőitlen és utálatos kíváncsisággal várakoznak, hogy kielégítsék a borzadály kéjes érzéseit. A mit könyvekben olvastak, azt most a valóságban látják. S még mennyivel kéjesebb érzés fogja el őket, ha annak a halálitéletnek valami izgató, perverz háttere van! Mondjuk ki tehát az utolsó, döntő szót: az uriasszonyok ezen viselkedése vérlázitóan utálatos ! S elitéljük azokat az apákat és férjeket, kik megengedik, hogy hozzátartozóik ily tárgyalásokon részt vegyenek. Mi is felkiáltunk a genfi bölcscsel, Rous- seauval: „Mit akartok, vadállatok ?“ Csók Károly repülőgépe. A lapok már hirül adták, hogy egy an- gyalosi (Szatmárm.) fiatal jogász egy saját rendszerű monoplánt állított egybe, melyről a hozzáértők a legjobb véleménynyel vannak. A rokonszenves fiatalember a napokban Nagybányán járt s szerkesztőségünkben is megfordult, hogy lapunk támogatását kérje. Készséggel teszünk eleget Csók Károly kívánságának, mert büszkeségünkre szolgál mindig, ha magyar emberek is kiveszik részüket a nemzetek versenyében. A monoplánt e hó 12-én a Lendvay szinliázban fogják kiállítani s 3 napig látható lesz. A gép szerkezete az eddigi rendszerektől egészen eltérő, amenyiben feltűnően keskeny, de több felületet helyez egymásután — megfelelően az utóbbi időkben szerzett kísérletekből kitűnt tapasztalatoknak. A magassági kormányok úgy a jobb, mint a bal oldalon - nem úgy mint az eddigiek - teljesen külön működnek. A jelen szerkezet hivatva van az aviatikát egy óriási lépéssel előbbre vinni, amenyiben az előbb említett előnyökön kívül a beépítendő rendkívül érdekes és elmés módon szerkesztett stabilizator a gépnek absolut egyensúlyt biztosit bármily erős szélben is. Felhívjuk a közönség érdeklődését ezen műértelemmel és rendkívüli gondossággal megépített remek alkotmány megtekintésére. Személy-jegy 1 korona, deák-jegy 50 fillér s hogy szegény munkás emberek is megtekinthessék a legmodernebb jármüvet, a constructeur ezek részére a belépti dijat 40 fillérben állapította meg. Maga a gép teljesen készen van, csak a motorberendezés hiányzik, melyhez mintegy 5000 korona szükséges. Ezt a hiányzó összeget óhajtják egybegyüjteni, hogy azután a fölszállás megtörténhessék. Az első fölszállás Szatmáron megy végbe, mely után Csók Károly Nagybányára jön gédiót, amit nem hiszem, hogy szavaid alapján fel bírnál fejteni. Nézd, itt van a kezemben a Bánk bán szövegkönyve. Tekintsd meg ezt a részletet. Ebben szokott a mi kedves barátunk, M............i remekelni. Figyeld meg csak. Ugy-e egész oldalak vannak itt, amelyeken egyetlen szónyi utasítás sincsen zárjelbe téve a színész számára. Pedig épen olyan rész, amely a legnehezebb, ammennyiben a belső, lelkünk mélyén folyó küzdelmes forrongást kell szóban és külsőleg is nyilvánosságra hozni. Mi történnék, ha a színész a szövegírót követné szolgailag? ... Ez az egész részlet megsemmisülne. Üres szavalássá sülyedne, mint a falusi pásztorjátékos hadarmányok. Látod, itt a színésznek kell pótolni, amit az iró kifelejt, avagy szándékosan rábíz az előadó művészi érzékére. Nos, nem igy van ? . . . Az író: Nagyon helyesen mondtad: szándékosan rábíz ... De nem jól fejezted be a mondatot. Nem a szinész művészetére bízza, hanem a szinész — rutinjára, gyakorlatára. Mert szép is lenne, ha ebben a jelzett Bánk bánjelenetben az iró minden utasítást megadna az aktornak. Akkor valamennyi szó után négy-öt szónyi magyarázat kellene, hogy mikor szorítsa ökölbe a markát, mikor csináljon grimászt az arcával, mikor borzalja fel a haját, mikor meressze ki a szemeit, satöbbi. így nagyon szépen festenének a szövegkönyvek. És a végén mégse lenne mindez elég. A színésznek még úgy is kellene, hogy magától is rájöjjön, mikép modulálja az orgánumát, hol legyen a helye kezeinek, mozdulatokat, arcjátékot hol alkalmazzon. Ezt csakis a szinész gyakorlatától lehet elvárni. Attól a gyakorlattól, amelyet az életben szerzett, vagy nálánál nagyobb színészek megfigyelésével és amelyet minden adott esetben ügyesen felhasználhat, beilleszthet a szerepébe, hogy az alakítása élethű, életből vett legyen. Tehát ez sem alkotótehetség, nem művészzet, hanem csupán szinésztehetség, amelynek kritériuma, hogy egy megadott alapmotívumra, a szövegkönyv betűire, mint melódiára, mintegy kíséretet, aláfestést alkosson. Megalkossa azt az alakot, akit az iró megadott, körvonalozott, elkészített; megalkossa pedig úgy, hogy magát az illető személy helyébe képzelve, a leikével a személy lelkét élve — iparkodjék az iró által elővonalzott kört utánarajzolni. Újat, egyénit nem adnak, nem is kívánhatunk a színészektől. Pár percig gondolatokba merülten hallgatnak. Az író megelégedett. A Szinész erősebb érveket keresgél. A Kritikus zsebébe teszi a ceruzáját és a premierről Írott friss kritikáját olvassa fel. A kritikának ekkép szól az egyik részlete: „Ennyi a darab meséjéből. Magáról a drámáról kevés jót jegyezhetünk fel. A témája szegénységénél csak valamivel jobb az a két- három alak, akiket a színpadra vezényel. így is azonban teljességgel értéktelen az egész dolog és bizonyára megbukott volna teljesen, ha nem olyan biztos kezekben lennének a főszerepek. A színészek egymással vetekedtek a darab megmentésén és ez részben sikerült is, mert az élettelen, lázár emberekbe erőt, vért, lelket öntöttek. A mai estén valóban nem az iró, hanem a színészek művészetét láttuk győzelmesen. A színészekét, akik a rosszul megirt, úgyszólván megiratlan drámát önerejükből, önlelkükön át megalkották, drámává emelték és igy néhány csendesebb sikerű előadásig meghosszabbították az életét ............“ (A Kritikus összehajtogatja lassan a friss írását. A Szinész és az író habozva néznek egymásra. Leomlik kettejük közt a válaszfal. Némán s megértőén kezetnyujtanak. A kalapjukat veszik.) A Kritikus: Mert a különbség csak az, hogy az Írók közt több, a színészek közt kevesebb az igazi művész az alkotó, az ujatadó, magátadó. És az alkalom, hogy alkotóművészete jelentkezhessék. |fJ Kárpáti Endl.e. pével s az itteni közönségnek fogja a röpülést bemutatni. A motor beszerzésére szükséges pénzösszeget részvények utján akarják biztosítani, mely célból a következő felhívást bocsátották ki a részvénytársaság alapitói : Felhívás! Az óriási haladásnak, melyet az emberiség az utolsó évtizedek alatt a tudomány érdekében tett feltalálások terén elért, talán legnagyobb vívmánya a repülőgép. Ma már elszánt emberek egész vezérkara hasítja a levegőt gépeivel. Beláthatatlan az a látkör, melyet a jövő ennél a látványnál elibénk rajzol. A tudomány ezen bajnokai tehetségüket, egész tevékenységüket, sőt életűket készek áldozni a repülés magasztos eszméjének szolgálatában. Megmozdult az egész emberi társadalom, hogy kivegye a maga részét ezen magasztos cél támogatása iránti kötelességéből. Országok és államok vetekednek egymással nemes hazafiság által tüzelve, melyiknek nevéhez fűződjék a legtökéletesebb ilyen alkotás, melyiknek szülöttje legyen a levegő és a történelem második Ikarusa. Látjuk, hogy a német társadalom rövid napok alatt milliókat hozott össze s bocsátott rendelkezésére Zeppelinnek, hogy gépét tökéletesíthesse s további kísérleteit lehetővé tegye. A kis Románia, mint állam, állandóan támogatja kísérletezőit. Sajnos, a magyar kormányzat, a magyar társadalom ez ideig még mitsem tett, amivel nem egy geniális feltalálóját támogatta, céljának elérésében elősegítette volna, pedig buzdítás vezet a dicsőséghez; de a dicsőségnél fontosabb általános emberi érdekek fűződnek a repülés eszméjéhez. Ilyen a röghöz való lenyügözöttség alól való felszabadulás és ami az emberi fantáziát évtizedek óta izgatja, a magasba való törekvés. Fordítsuk mi is egy pillanatra tekintetünket a magasba s a jövőbe ! Fogjuk fel mi is kötelesség gyanánt szolgálni ezt a célt s hozzájárulni anyagi erőnk legkisebbjével is e cél megközelítéséhez, talán eléréséhez. Csók Károly jogszigorló, angyalosi (Szat- már-m.) lakos egy repülőgépet (monoplán) szerkesztett s épített, amely sajátszerü alkatánál, biztonsági készülékénél fogva meggyőződésünk szerint hivatva van a repülés problémáját a tökéletesedés terén előbbre vinni. A gép Angyalosban egybealkotva készen áll, csupán csak a hajtó-erőt szolgáltató (ma már bármely ilyen gyárban beszerezhető) motor hiányzik még hozzá, hogy a magasba szálljon. Anyagi erői azonban kimerültek ahhoz, hogy gépét ezen legfontosabb alkatrészszel is elláthassa. A szatmármegyei társadalomhoz fordulunk tehát oly célból, hogy egy részvénytársaságot alkotva, teremtsük össze azt a csekély tőkét, mely egy ilyen motor beszerzését neki lehetővé teszi. Alantirottak elhatároztuk, hogy Csók Károly vállalatának pénzügyi biztosítása céljából Szatmárvármegye társadalmát megnyerve, 250 darab — egyenként 20 (húsz) korona névértékű — részvény kibocsátásával a szükséges 5000 (ötezer) korona tőkét előteremtjük. A részvénytőke egyelőre a gép értékében, továbbra pedig a kiállítások és nyilvános felszállásokból eredt jövedelemben fogja fedezetét és jövedelmezőségét találni s ezzel az alakítandó részvénytársaság célját és rendeltetését is röviden jeleztük. Alulírottak, mint alapítók részvénytőke jegyzése után kötelezettségünknek fogjuk ismerni a részvényeseket alakuló közgyűlésre annak idején összehívni. Az aláírások zárideje 1911. április hó 1. A jegyzett részvények összegét egészben vagy, annak legalább 20°/0-át Domahidy Victor földbirtokos Angyalos, u. p. Pátyod, Szatmár-m. címre beküldeni szíveskedjék. Kelt Angyalosban, 1911. január hó 11-én. Alulírottak, mint alapítók: Domahidy Viktor. Szuhányi Ferenc. Teleki László. berencei Kováts Géza. Damokos Ferenc.
