Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-26 / 48. szám
IV. évfolyam. Nagybánya, 1911. november hó 26. 48. szám. I HÍRLAP TÁRSADALMI 3E3S SZÉPIRODALMI IIETIliAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főműn V.atárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fó')-tér 14. "■ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ---------— A szilvások veszedelme. November 25. Az a jelenség, melyet az alsóferne- zelyi völgyben a kerttulajdonosok a kohó- és kénsavgyár füstjének tulajdonítanak, hogy t. i. a szilvafákra koromszerü fekete réteg ülepedett le, a mit szilvásainkban is sürjen észlelhetni anélkül, hogy a gazdák annak oka iránt különösebben érdeklődnének: arra indította Rozsos István állami el. iskolai igazgató-tanítót, hogy nyomatékosan figyelmeztesse a gazdaközönséget arra a nagy veszedelemre, a mely a jelenség következményeként a szilvásokat kipusztulással fenyegeti. Közérdekből hozzuk tehát erre vonatkozó cikkét, melyet laptársaink szintén leközöltek s nem tudjuk azt eléggé az érdekeltek figyelmébe ajánlani: „Aki csak kissé körülnézett gyümölcsösében, láthatta, hogy a szilvafákat valami koromszerü feketeség lepte meg. A tudósabbak azt is tudják, hogy a feketeség neve a korompenész, de az okát nem sokan keresték, pedig ennek oka van. A korompenész a paizstetvek testéből kifejlődő méznemü izzadmányból keletkezett. Mennyi paizstetü kellett ahhoz, hogy egész szilvásokat kormossá, feketévé tegyen! Aki figyelmesen megnézi szilvufáit s annak vékonyabb ágait, látni fog azokon olyan félborsszem alakú, könnyen elroppanó kis fedőket s alatta fehér porszemeket. Ez az elhalt paizstetü háza, fedője, vagy paizsa, melylyel megvédi az alatta levő apró petéket, tojásokat. Bár ez is veszedelmet rejt magában, de a jövő év veszedelme ezen paizstetveknek maradékai, melyek millió számban lepték el a szilvafák vastagabb ágainak alsó felén levő repedéseit, sőt magát a törzset is s csak jó megfigyeléssel láthatni azon kisebb- nagyobb élénk rozsdafoltokat. Ezen rozsdafoltok a millió tetü paizsának egymáshoz való tapadásából keletkeztek s alatta vannak meghúzódva a szilvafák vérszopói: a tetvek. Ezek tavasszal elhagyják téli szállásaikat s mennek nyaralni a vékony galyakra, friss hajtásokra s szaporodnak tovább millió és millió számra. A porszemü petéket, sőt a fiatal paizs- tetveket is viszi a szél egyik fáról a másikra, sőt a már kiszáradt fát el is hagyják s költöznek más fára. Ha ezeket nem pusztítjuk, pár év múlva nem lesznek szilvafáink s hiába hozatunk más- hunnan s hiába ültetünk, mert azok nem lesznek tartósak s esetleg a gyümölcs is féléretlen lehull róluk. Azért hát csak rajta, nem kell sajnálni sem a költséget, sem a fáradtságot, mindenki fogjon az irtáshoz. Szilvafáit nyesse meg, ne legyen annak sürü a koronája. A sűrű szilvásokat ritkítsa meg, hogy a napfény besüthessen közéjük s a levágott galyakat, törzseket ott a helyszínén égesse el. Azután ásássá, kapál- tassa fel a szilvafák, de más fák alját is és ha a legújabb rovarirtó szerrel akar permetezni, — pedig minden gazdának kötelessége magáért is és másokért is ezt tenni — akkor még a fák töve körül, a törzs mellé húzássá fel a földet, nehogy a permetező anyag nagyobb mennyiségben lefolyva, esetleg megtámadja a gyöknyakát. Ezek után készítsen agyag, mész, hamu, marhatrágyából vízzel egy már ismert meszelőanyagot s ezen keverék minden 100 literjéhez töltsön 15 litert a legújabb és hivatalosan is, gyakorlati gyümölcstermelők által jónak ismert rovarirtószerből, melynek Dendrin a neve s kapható Nagybányán, Harácsek Vilmos Utódai kereskedésében. Ezen szert addig kell kavarni, mig a keverékben eltűnik, feloldódik, összevegyül a többi anyagokkal s azután mint rendesen, bemeszeljük vele nemcsak a fák törzsét, hanem a hozzáférhető vastagabb ágakat is s nemcsak a szilva-, hanem más gyümölcsfáinkat is. Azonban ez a már igen is elhatalmasodott bajra még nem elég! Rügyfakadás előtt — legjobb március hónapban — fáinkat ugyancsak Dendrin-keverékkel — 100 liter vizhez 12 — 15 liter Dendrin kell — meg kell permetezni, hogy a gályákon s vékonyabb ágon levők is elpusztuljanak. Esetleg valakinek a Dendrin színe és szagáról az a gondolata támadhat, hogy az olcsóbb karbolineumot használja a meszeléshez, a permetezéshez. Ezt ne tegye, mert igaz hogy a Dendrin is karbolineum, de olyan karbolineum, mely a vízzel keveredik, abban feloldódik, egyenletesen eloszlik, mig a karbolineum mindig a viz felszínén fog úszni s igy egy helyre több jutván, mint más helyre, a fát megtámadja. Sokan lesznek, akik úgy a költséget, mint az időt sajnálni fogják a fáktól, azok azonban gondolják meg azt, hogy mennyibe fog kerülni egy uj szilvás ültetése s mily szomorúság és kár lesz akkor, ha majd a szilvát féléretten, összezsugorodva lehullni látjuk. A meszelést, takarítást csak a rest és zsugori gazda fogja sajnálni fáitól s nem fog különbözni azon városunkban is található fuvarosoktól, kik lovaikat silány takarmánynyal táplálják, azonban korbácsnyéllel biztatják, kényszerítik a munkára, mig szegény pára az utón felfordul. A permetezést, a permetezőanyag és permetezőgépek beszerzését pedig legjobb lenne szövetkezeti utón végezni. Több gazda, leginkább szomszédok, álljon össze s vegyen gépet, anyagot, igy sokkal olcsóbba fog kerülni a permetezés s a permetezőmunkásokat is köny- nyebben lehet kapni hosszabb munkára. Nem kell hát gazdauraim sokat gondolkozni, mert kifogyunk az időből s aztán majd vakarhatjuk fejünket a pusztulás láttára!“ | van a legjobb alkalom JYfn Cr arra> hogy célszerű és olcsó reklámhoz jussanak kereskedőink, mert a december havi szinlapok csaknem 1000 példányban lesznek naponta széthordva s igy minden üzletember igénybe veheti a szinlap hirdetési rovatát mérsékelt dij mellett, karácsony előtt, mikor minden kereskedőnek van ajánlni és eladni valója. LegjolDto relilám! Hirdetéseket fölvesz: MORVAY GYULA Rákóczi-(Fő)-tér 14. sz. Istenkáromló irodalom. Bocsánat! Szennyirodalmat akartam Írni! Mert mi egyéb is az, mikor az Isten által adott költői tehetséget valaki arra használja föl, hogy magát az Istenséget sárral dobálja meg? A keresztény világ Eszménye, a Megváltó alakja oly nagy, oly fenséges, hogy még a po- gányhitüek is mély megilletődéssel tekintenek föl reá. A 2000 év előtti nagy tragédia hőse mindenha méltó tárgya volt a költészetnek, az irodalomnak. De ehhez a nagy alakjához a kereszténységnek szennyes kézzel alig mert még valaki hozzá nyúlni. Hát még a Megváltó édes anyjához, ki az emberiség szemében — úgy is mint nő, úgy is, mint anya - a tisztaság, a jóság, a szenvedés jelképe! De el kellett jönnie a XX-ik század modern hóbortjainak, a meztelenre vetkőztetett erkölcstelenségeknek, hogy a száz és száz millió kereszténység ideálismusát káromló szavak ostorozzák s mindazt, ami nekünk szent, leköpjék. Idáig vezetett a modern erkölcsi felfogás. A mostani speciális esetben az lényegtelen kérdés, hogy ki követte el az Istenkáromlást. Véletlenül épen egy rendezetlen vallási viszonyok közt levő ifjú. De ép úgy elkövethette volna katholikus, vagy protestáns; görög- vagy mohamedán. A fő az, hogy modern iró — vagy magát Írónak tartó fiatal ember követte el. Miről van szó ? Egy budapesti lapban nem régen egy vers jelent meg ezen cím alattTalálkozás Jézussal.“ A vers alá ez a név volt Írva: ,,Abdái Imre.“ S még az is meg volt jegyezve, hogy ,,franciából fordította.“ Mindenek előtt megállapítom, hogy kétszeresen nagyobb bűnt követett el az az ifjú a fordítás által, mintha azt eredetiben ő irta volna. Mert céltudatosan akarta a francia nyelven elmondott szennyet magyarul megismételni, hogy terjedjen a pestis közöttünk is, magyarok között. Mig ellenben, ha az iró magyarul Írja meg eredetiben, - mint egy beteges agy korcs szülöttjét nézte volna az olvasó, kit szanatóriumba kell internálni. A vers tartalmát nem tartjuk érdemesnek leközölni; de meg másrészt tiltja vallásos érzésünk, hogy a legaljasabb, legbecstelenebb szavakkal illetett Jézust és Máriát idézetünkkel megbántsuk. Nekünk szentek ők, s azok is maradnak, mig kereszténység lesz a földön. A mi Eszményünket a Jézus Krisztust egy, a modern erkölcsökkel szaturált ifjú sárral dobálja; buja vágyak szemérmetlen esengéseit adja ajkaira, érzelmi durvaságokat kiszínez s valósággal enyeleg a bűnnel. Vágyra ingerlő bájak érzéki rajzát adja s kapcsolatba hozza az emberiség megváltójával. De elég volt ebből! Zjapunk. mai száma 8 Oldal.
