Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-26 / 48. szám
2 JNTagjrbáuyai Hírlap 1911. november 26. Sajnáljuk, hogy az iró neve magyar! S bár a törvényt tiszteletben tartjuk s a bírói Ítélet előtt meghajtunk: mély fájdalommal vesszük tudomásul az eskűdtbiróság ítéletét, melylyel az Istenkár omlót felmentette. IPARÜGYEK. Az 1907. évi XIX. törvénycikk az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegsegélyezésére és balesetbiztosítására alkottatott. Egyike a leg- elhamarkodottabb és legszerencsétlenebb alkotásoknak. Sociális bajokat volna hivatva gyógyítani; | a régi s elavultnak tartott s kisebb körökre kiterjedő munkás-betegsegélyezést akarta általánossá s egy központi igazgatás alatt az egész országra kiterjedő egésszé tenni, hogy mint I hatalmas szociális intézmény a gazdaságilag gyengébbeket védelmébe vegye, az ipari és kereskedelmi alkalmazottakat betegség és baleset alkalmával támogassa s ezáltal hazánk jövő gazdasági-, ipari- és kereskedelmi fejlődésére alapvető hivatást teljesítsen. Maga a törvény minden előkészítés, vagy kisebb körben való kipróbálás nélkül ment át az életbe s igy készületlenül találta nemcsak a munkásságot, hanem általában az összes bizto- tositásra kötelezett érdekeltséget. A törvény teljes végrehajtása közben adminisztrációra és nyomtatványokra talán többet költenek el, mint az Osztrák-Magyar bank összes fiókjaival együtt. Megfeledkeznek arról, hogy az egész intézmény csak akkor ér valamit, ha azt a célt szolgálja, a melyre hivatott. A munkaadók nagy tömege panaszkodik az ellen a teher ellen, a mit a kötelező betegbiztosítás reájok hozott s ezt nemcsak ők, hanem minden fogyasztó egyaránt érzi. Mert nyilvánvaló dolog, hogy a munkás a reá eső összeget béremelés alakjában a munkaadójára, ez pedig viszont a maga részével együtt az eladási árak emelésével a fogyasztó közönségre hárítja. A kisiparos és kiskereskedőre nézve ebből az a nagy hátrány származik, hogy a vevőközönség könnyen az olcsóbban kapható gyári termékek vásárlására tér át. Másik igen sérelmes volta a törvénynek a kisiparosok és kiskereskedőkre nézve abban áll, hogy a betegápolás — mivel mindnyájan fizetni tartozunk az országos betegápolási adót — amúgy is terhet ró reájuk, tehát az iparos és kereskedő osztály két címen van e célra megadóztatva s ennek dacára, mig a munkás és családja ingyenes orvosi kezelésben részesül, addig az iparos és kereskedő - habár sok esetben semmivel sem jobb az anyagi helyzete — nem részesül eme jótéteményben. Mig tehát a törvény védelmének sáncaiba veszi a' munkásságot, kiközösíti onnan az egész intézmény fentartóját s a kisiparosságot és kereskedőket.- Mikor az állam, vármegyék és városok óriási összegeket áldoznak a közegészségügy érdekében, intézményeket, egyesületeket alkotnak a közegészségügy szolgálatára, akkor meg- indokolhatatlan dolog a törvény azon intézkedése, hogy ugyanazon célnak szolgáló erőket széttagolja s intézkedéseinek áldásait — ha ilyenről beszélhetünk — részlegesen terjeszti ki. A munkaadók nagy része nem győzi pa- : naszolni azokat a kellemetlenkedéseket, a melyek a be- és kijelentésekkel, a járulék kivetésével, azok behajtásával, fizetési jegyzékek hanyag kezelésével, késedelmi kamatok számításával s más felületességekből reájok háramlik. A jegyzékek késedelmes küldése következtében gyakran megtörténik az, hogy a munkás már régen kilépett munkájából s igy a munkaadónak nincs módjában a járulék felét tőle levonni s neki kell megfizetni az egészet. A munkásság panasza főképpen abban áll, hogy a pénztárak a táp, illetőleg betegpénzeket nem utalják ki akkor, a mikor arra a biztosítottnak valóban szüksége volna. Megtörténik, hogy a biztosított tagnak hetekig várni kell, mig az őt törvényesen megillető táppénzt megkapja s igy akárhányszor előfordul, hogy a biztosított munkásnak idegen segítséghez kell folyamodni, hogy munkaképtelenségének ideje alatt meg tudjon élni. A dijak behajtása a pénztárak részéről kérlelhetetlen szigorral történik, a mit tarthatunk helyes dolognak is, de akkor joggal megkívánhatja a biztosítottak nagy serege, hogy a táppénzek kiutalása is pontos és gyors legyen s ne kelljen éhen nyomorogni az amúgy is segítségre szoruló betegnek és családjának. Tudom nagyon jól, hogy nem a betegse- gélyző pénztárak megbízottjain múlik, ha igazságtalannak látszó dolgok merülnek fel, a törvény rendelkezéseiben s intézkedésen van a hiba jórészt. A hosszadalmas eljáráshoz egy kis hivatalos tempózás kell s kész a munkásság veszedelme. Nem helyi bajok tehát ezek, hanem általánosan észlelt országos érdeküek, hiszen nincs ipari egyesülés, a hol ezek ellen ne panaszkodnának. A betegsegélyezésről alkotott 1907. évi XIX. törvénycikk megérett a reformra. A reform, azt hiszem nem sokára munkába vétetik, azért felkérem mindazon munkaadókat és munkásokat, kiknek ez ügyre vonatkozólag panaszaik vannak, jutassák azt tudomásomra, hogy eddig összegyűjtött adataimat kellőleg kiegészítve, azokat illetékes helyére juttathassam. Sólyom Ferencz. Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tréger Lajos elsőrendű borbély- és fodrász-terme, illatszer-raktára: Rákóczi-(Fó)-tér, Minorita-rendbáz alatt. - Ugyanott megrendelhető mindennemű haimunka és köpülyözés; eszközöltetik massirozás és tyukszemvágás a legnagyobb szak' szerűséggel és vigyázattal. Jkj nekem . . .- Irta: Neubauer Margit. Fáj nekem a rétek üde tisztasága, Sajogtok ti bágyadt lombtalan terek; Fáj nekem az élet, a mi itt a tájon Megremeg. Felszakad egy mély seb, ha az erdőt látom, Irigyellek józan falusi szivek ; Ah, sötét van nékem ebben a világban És hideg. Mert én messze-messze más egekbe nézek, A hol únott — fáradt vágyakban remegő Mámoros az élet. Felém kékes ködből vígan int a város, A hol a lég forró, édes parfüm illat És az idea sáros. Őszi estén. Szomorú, fáradt őszbe nyúló estén Remeg az élet kis szobánkon át, S a hunyó nap von bágyadón fejünkre Halavány fényből sápadt glóriát. Szomorú, fáradt őszbe nyúló estén Szobánkban minden lila ködben ég; Csókszomjas ajkunk néma lüktetése Reszket az élet mámorától még. Szomorú, fáradt őszbe nyúló estén Köröttünk bágyadt illat-óceán; S nevetünk vígan, könyelmün kacagva At a haldokló sápadt glórián. It' n a színtársulat *-^íUVClt5UI\ tagjai részére bejelentendők Morvay Gyulánál Főtér 14. HÍREK. November 25. Agglegénység - vén leányság. Franciaországban megfogják adóztatni az agglegényeket. Helyes! A mi pénzügyminiszterünk is - úgy vélem, — már gondolkozik felette. Pompás jövedelmet hajtana az államnak; talán többet, mint a tervezett gyufamonopóliumA mai férfiak nem házasodnak. Azt mondják, száz — és egy okuk van arra. Meglehet. De azért az adót mégis jó lenne rájuk sózni, ép úgy, mint a hadmentességi dijat azokra, kik nem harcképesek. Szegény leányok ! Telnek az évek s nem jön a megváltó vőlegény! Kedélyüket bepácolja lassanként a savanyúság. Idegennek érzik magukat munkakörükben és saját otthon után vágyódnak. Szeretnének férjhez' menni 1 Mihelyt uj férfiarc tűnik fel a látóhatáron, a vénülő leány arcára kiül az érdeklődés s ragyog az izgalom és reménység. Még a lélekzése is gyorsabb lesz a bemutatkozásnál. Elpirul, zavarba jön. Mintha minden energiájára szüksége volna, | hogy rögtön meg ne kérdezze az illető férfiútól: „Ugyan kérem, nem volna-e olyan szives en- gemet nőül venni ?“ De hiába! A róka nem hagyja magát tőrbe ejtetni. Mert igaz ugyan, hogy minden férfi kész szerelméért baklövéseket elkövetni; sokszor nem is válogatja meg intelligensen, célszerűen azt a nőt, a kit szeret; de az olyan nőről, akiről már eleve tudja, hogy férjhez akar menni, irtózva fordul el. Lehet az a nő olyan jó, mint az égből leszállott angyal; lehet hűséges, becsületes, családi életre vágyó, még sem kell a rókának; nem hagyja magát megfogatni. Inkább csatangol bizonytalan kimenetelű, kétes értékű kalandok után, de nem evez be a házasság révébe, kivéve ha anyagi érdekei kívánják. Ám azért nem vigasztalatlan a leányok sorsa. Eljön egyszer — mert el kell jönnie, — az a szív, mely az elhagyatottat megváltja. Besüt a napsugár a szürke romok közé is. Odanevet jókedvűen a korhadt gerendákra, szétmállott falakra s meleg nevetésétől ragyognak, fénylenek a gerendák s a kövek ! A VILÁG LEGJOBB Az angol király udvari szállítói. A walesi herceg udvari szállítói. Különlegesség KINGDOM-BLEND az angol király Five o’clock-teája páratlanul aromás és Ízletes, Nagybányai főraktár: Harácsek Vilmos Utódainál
