Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-19 / 47. szám
1911. november 19. 5 A „Vasárnapi Újság“ november 19-iki száma a Halászbástya, a Mátyástemplom s több más nagyszabású épület alkotóját, Schulek Frigyest ünnepli, hetvenedik születésnapjának betöltése alkalmából, Éber László cikkével s sok szép képpel. Másik feltűnést keltő kép-sorozat Izabella főhercegnő fölvételei a mezőkövesdi matyó lakodalomról. A többi képek a legutóbbi napok egyéb érdekességeit mutatják be: a színházak újdonságait Alexander Bernát cikkével, Jávor Pál falfestményeit a kén-utcai elemi iskolán, a virág kiállítást stb. Szépirodalmi olvasmányok: Kaffka Margit regénye, Bállá Ignác novellája, Kún József és Duttka Ákos versei, Atherton angolból fordított regénye. Egyéb közlemények: Prodán aviatikus repülése, Arany János passzusa, Richepin, a Budapestre jövő francia költő arcképe, tárcacikk a hétről s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, sakkjáték stb. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre Őt kor., a „Világkróniká“-val együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV. kerület, Egyetemutca 4. szám.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsób újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál e hó 12-től a következő bejegyzések tétettek: Születtek: nov. 6. Tar Ferenc napszámosnak „Jolán“; nov. 3. Babucz Flóra bányamunkásnak „Ilona“; nov. 9. Mike József aranyásznak „Márton László“; nov. 10. Fényes József gépkezelőnek „Géza Márton“; nov. 8. Szegoly Gyula aranyásznak „Róza“; nov. 14. Rácz Dezső kovácsmesternek „Erzsébet“; nov. 9. Hermán János napszámosnak „Mihály“; nov. 14. Maris Anna szolgálónak „Ernő“; nov. 10. Kerekes Lajos szijgyártómesternek „András“ nevű gyermeke. Meghaltak: nov. 9. Krecz György, gkath., 37 éves, napszámos, gerincagysorvadásban; nov. 11. Kolb István, rkath., 12 éves, nyug. bányászáé gyermeke, bélhurutban; nov. 12. özv. Hirsch Ignácné Izsák Háni, izr., 86 éves, végelgyengülésben; nov. 13. Kosztin János, gkath., 70 éves, bányamunkás, lugmérgezésben öngyilkosság; nov. 13. Gregor András, rkath., 74 éves, nyug. m. kir. bányapénztáros, végelgyengülésben; nov. 16. Bardon Mihályné Kolhász Vilma, ref., 43 éves, bádogos mester neje, tüdőlobban; nov. 15. özv. Langer Sándorné, rkath., 70 éves, nyug. igazgató-tanitó özvegye, májzsugorban; nov. 17. Román György, gkath., 33 éves, bányamunkás, tüdőgyuladásban. Házasságot kötöttek: Fényes József kincstári aranyász és Varga Teréz szakácsné, nagybányai; Papp Valér papjelölt, tartolczi és Szabó Lívia nagybányai lakosok. r JSalázs Árpád hegedűjét . . . Balázs Árpád hegedűjét Jávor fából készítették, Bánat-erdőn nőtt a fája, Azért sir a muzsikája . . . Ha bánatos nótát játszik, A két szemem könyben ázik, Édes bú, titkolt szerelem, Vonul át az emlékemen '. . . Fehér kis falusi házban, Szerelmes lány ablakában, Muskátlit és gyöngyvirágot, Piros bazsarózsát látok . . . Csalogánydalt hallok messze, Künn a sötét rengetegbe’ . . . Béres gazda bús danáját, Pásztoréin furulyáját . . . Elandalog rajta lelkem . . . ! Ott állok képzeletemben Valahol a puszta szélen, S a délibáb játszik vélem . . . Balázs Árpád hegedűjét, Jávor fából készítették, Vonóján a nyirettyűjét ■ Titkon tündérkezek szőtték . . . Irtott erdő sóhajtását, Rigó füttyét belelopták, Szerelmes lány, legény szivét Húrként reáfeszitették . . . Azért kesereg a nóta . . . Jól ismerik a fonóba! Száll a nóta . . . száll az ének . . . Zengik lányok és legények . . . Bárányfelhők úsznak, úsznak, Engem visznek, engem húznak, Engem visz a lelkem, szárnya, Abba a, bűvös világba . . . Abba a bűvös világba, Szerelmes lány falujába, Ahol végre megláthatlak: Rácsos kapu . . . rácsos ablak . . . Hamvai Sándor. N agyfeányal Hírlap Jelenlegi járványos időben nemcsak rendkívüli baderiumölő hatása, de szerencsés vegyi összetétele folytán legtökéletesebb az összes államokban törvényesen védett: CALOX-FOGPOR ártalmatlan — savmentes — antiseptikus — szagta- lanitó por, melyből a szájnedvek behatására oxygen (H2 02) szabadul fel. Az oxygen a fogakat az elromlástól óvja, fehéríti, a foghust gyógyítja. A „CAL0X“ a legtökéletesebb fogpor, mely a szájat ideális hygienikus állapotba hozza, üdíti, tisztítja és a fog- köképződést meggátolja. A „CALOX“ az összes betegségek csiráit (bacteriumait), melyek a szájon át igyekeznek a szervezetbe, elpusztítja. Gyermekeket óvja fertőző betegségektől. - I szab. acél doboz (mely 3 hónapi használatra elegendő) 1 K 50 f, 4 darabot bérmentve küld : BAJN0CZY S. gyógyszerész laboratóriuma Nagybánya. * A Néhma Lajos József kávé-üzletét átvette Benkő Sándor, kinek előzékenysége és szakképzettsége biztosítja a vevőközönséget, hogy 10-12 százalékkal olcsóbban szerezhetik be kávészükségletüket, mint bárhol. (Szatmár.) ^ BRNYRSZRT Az áranybányászaí ös története. Dr. H. Brugsch basa nyomán irta: kápolna) Pauer Victor. Az emberiség történetének legrégibb korában is az aranyat tartották az összes fémek legértékesebbikének és bizony majd minden ember vágyakozott utána. Fényét a napsugár ragyogásához hasonlították, sőt az egyiptomiak annyira mentek, hogy a nap isten testbőrét aranyosnak, csontjait pedig oly fehérnek képzelték, mint a milyen az elektrum. Ez az elektrum arany-ezüst ötvözet volt, vagyis, mint most nevezzük, aranyos ezüst. Az aranyat — bár fényének csillogását bámulták, — mégis babonásan typhonikusnak, vagyis — mint jelenleg a mohamedánok is — szerencsétlenséget okozónak hitték. Mert tudjuk, hogy ha manapság a mohamedánus imádkozik, minden arany ékszert leszed magáról, nehogy sátáni befolyások alá kerülhessen. Az ókor összes művészei közül az aranyművesnek van a legnagyobb múltja, — egyiptomi gyűjtemények arról is tanúskodnak, hogy igen magas fokon állott ügyességük. Ptah, az ősrégi egyiptomi istenség, kit a görögök He- phaistosnak, a rómaiak pedig Vulcanusnak neveztek, Memphisben az aranyművesek védő istene volt, szentélyét aranyművességnek hitták, a főpapja pedig „mester“ volt az isten szolgálatában. Memphis a különböző fémek kohászatában elsőrendű helyet vívott ki magának, mit az ezrekre menő brónz tárgyak is bizonyítanak, melyeket a memphisi Serapeum melletti sivatagból még napjainkig kiásnak. Sőt olyan helyek is vannak itt, hol a bronzszobrocskák százával vannak a homokba temetve. Érdekes, hogy az egyiptomiak a fémek felsorolásánál mindig ugyan azt a sorrendet követték s e sorozatba még két értékes ásványt is felvettek. Ezt a kettőt: a kék lazuritot és a zöld malachitot Egyiptom régebbi korában égé* szén a K. e. 16 évszázadig épen úgy, mint az aranyat és az ezüstöt csereeszközként használták. Rögtön megértjük, hogy mért sorozták ezeket a drágaköveket a fémek közé, ha rájövünk, hogy a régi egyiptomiak itt a színük szerint állították azokat össze s a színsorozat csak igy lett teljes. Fehér az ezüst, sárga az arany, sötét kék a lazurkő, zöld a malachit, világoskék a vas, vörös a réz, sötétszürke az ólom. A sorrend feltűnően egyezik a berlini egyiptomi múzeumban őrzött palettán levő festékek egymásutánjával. A színük után kapták ősi egyiptomi nevüket is a fémek pl. az ezüstnek a neve szószerint a „fehér“; a lazurkőé a „sötétkék“; a malachité pedig a „zöld.“ Tarka ábrákon láthatjuk a különböző fegyvereket, ékszereket, szerszámokat a fent felsorolt fémek és drágakövekből, — de mindig az aranygyűrűt sárgának, az ezüstékszereket fehér- szinünek, a vas sisakot, a kardot, bárdot, lándzsahegyet világos kéknek, mig a réz sisakot, fegyvert, fűrészt, sarlót, kést és tükröt vörösnek festették, A fémek használatba vételének s elterjedésének történetére ilyen színes képek nagyon becses anyagot szolgáltatnak, mert csak igy ítélhetjük meg azok legrégibb előfordulási és felhasználási helyét. Az arany jele az egyiptomi hieroglyphákon egy hosszú összehajtott szövet darab, a melyet a két végén fogtak meg s a benne levő finoman összezúzott ércből az aranyat lóbálással kimosták. Ennél a műveletnél a víz jelenlétét sokszor a rajzon feltüntetett leeső vízcseppek is mutatják. Az arany legrégibb bölcsője, - hogy ezt a kifejezést használjuk — azonban az „aranyhegyekben“ keresendő, melyek a Vörös tenger ázsiai és afrikai partjain észak-déli irányban húzódnak s a legősibb időkben a legegyszerűbb szerszámokkal biró emberek bányáit rejtették méhiikben. A folyók medrében is, ha azok az arany gazdag hegyekből eredtek, lerakodott aranypor és az aranyszemcsék tekintélyes meny^ nyisége így találjuk ezt most Fazogluban és a még kevéssé átkutatott délabessynisi Kafa tartományban, hol az aranyport kisebb-nagyobbb meny- nyiségben gyűjtik s az a kereskedelem csereeszköze. A keletafrikai erany előfordulások már a Kr. e. harmadik évezred elején művelés alatt állottak s azokat a következő évszázadokban oly erősen fejtették, hogy ki is merültek és jelenleg a gépek korszakában csak kevés arany volna még azokon a helyeken nyerhető. Az arany előfordulások főbb pontjairól nem csak a hieroglyphák és feliratok adnak pontos felvilágosítást, hanem a régi arany hegyek most is elárulják bejárataikat azoknak az utasoknak, kik a Nílus vagy a Vörös tenger felől veszik utukat a sivatagi hegyek növényzet nélküli kopár völgyein keresztül. A legészakibb aranyhegység Egyiptom arab oldalán egy országút mellett feküdt, melyet feliratainak gazdagsága jellémez. Ez az országút a Nílus melletti Koptos várostól a Hammamat völgy irányában a jelenlegi Kosseir nevű vöröstengeri kikötő helyig vezetett. A tulajdonképeni aranybányákat 1875- ben Ismael egyiptomi khedive szolgálatában álló amerikai tisztek fedeztek fel a Fuachir wadiban. Az ott nyert aranyat a régiek koptosi aranynak nevezték, mert a Nílus menti Koptos volt a bányászok vándorlásainak kiinduló pontja. Későbben másik arany hegyet találtak az előbbitől kissé délebre Gebei Zebara mellett a Verestenger felé. Az ut vonal oda szintén a Nílus keleti partjától indult ki és pedig a görögöktől és rómaiktól Apollinopolisnak nevezett városból, a mostani Edfu-ból s apollinopolisi aranynak mondták az ottani bányákból kibányászott aranyat. A harmadik aranylelőhely Gebei Zebarától nyolc —tiz mértföldnyire dél felé volt. Az útja a Nílus jobbpartján épült Ombos városban kezdődött, mely város helyét jelenleg Kum Ombu- nak, - Ombu tőrmellék vagy rom dombjának —
