Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-19 / 47. szám
IV. évfolyam. Nagybánya, 1911. november hó 19. 47. szám. NAGYBÁNYÁI TÁRSADALMI É!S SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. -------------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■ Kész a szabályrendelet. November 18. A város képviselőtestülete csütörtökön tartott rendkívüli közgyűlésében beható eszmecsere után megalkotta a vízvezeték és közcsatornák használata és kezelése tárgyában szükséges szabályrendeletet, melynek lényeges szakaszait a tervezetnek nyomtatásban történt megjelenése alkalmával már ismertettük volt. A közgyűlés, melynek tárgysorozatában csak ez az egy pont szerepelt volt, a tervezeten csak azt a lényegesebb módosítást tette, hogy a háztulajdonosokat generálisan terhelő és a nyers házbérjövedelemre vetett 1% hozzájárulási díjon felül azon házak tulajdonosaira, kiknek háza a vízvezetéki csőhálózat vonalán fekszik, a szándékolt 3% helyett 4%-ot rótt ki; továbbá a korlátlan italmérési joggal bírókat évi 60 kor., a kismértékben! és korlátolt mérésre jogosultakat pedig évi 30 kor. pausál-összeggel terhelte meg ; végül a kereskedelmi kertészet kivételével a kertek és udvarokra ölen- kénti egy fillért vetett ki. A 3%-ról 4%-ra való dijfelemelést az tette szükségessé, hogy a hozzájárulási összeg alapos megállapithatása céljából elkészített statisztika adatai folytán a kontemplált dijak elégteleneknek bizonyultak, dacára, hogy a város arra az egyedül helyes álláspontra helyezkedett, hogy a szabályrendelettel kirótt összegeknek kizárólag a létesítés, fentartás és kezelés költségeit kell amortizálniok, mert a város a maga polgárságát erején felül — a jövedelmek szükséges gyarapítása végett — meg nem terhelheti. Ezen elv szem előtt tartása mellett a szabályrendelet különös gondot fordít arra, hogy a nyers házbérjövedelem megállapítása messzemenő garanciák mellett, igazságosan történjék, mely célból a képviselőtestület egy bizottságot fog kiküldeni a városi adóhivatal által megállapított kivetési alap és kirótt dij ellen esetleg beadott felszólamlások végérvényes elintézésére. Ezt a kivetési alapot a már említett statisztikai adatok beszerzésére kiküldött bizottság a maga részéről már kellő körültekintéssel fixirozta is s mi meg vagyunk győződve arról, hogy a lakosság érdekében a városi tanács szerit fogja ejteni, miszerint a nyers házbérjövedelmeknek időnkénti felülvizsgálatánál avagy az újabban létesült alapok felvételénél a kivetési alapot revideálhassa a felek panasza nélkül is, mert a leggondosabb eljárás mellett is megeshetik, hogy a városi adóhivatal a város kárára téved s a kivetési alapot túialacsonyan veszi fel, mely esetre a szabályrendelet kifejezett intézkedést nem tartalmaz, holott a felek sérelmein kívül a város sérelmei is megszivlelésre méltók. Bizonyos, hogy a kelló tapasztalat még több oly adatot fog felvetni, melyek a szabályrendelet hiányosságát dokumentálják, mégis derekas és nagy horderejű munkát végzett a polgármester és a tanács az eléggé precíz szabályrendelet megalkotása körül, a miért nyugodtan előlegezheti a közönség részükre a szükséges bizalmat, hogy a szabályok végrehajtásánál éppen az átmenet nélkül bekövetkezett újabb súlyos terhekre való tekintettel kellő alapossággal és absolut tárgyilagossággal fognak eljárni. A képviselőtestület a város anyagi helyzetét és azt a körülményt mérlegelve, mely szerint a vízvezeték de facto már április óta használatban van, — kimondotta, hogy a szabályrendeletet felebbe- zésre való tekintet nélkül életbelépteti s a kirovandó vízvezetéki dijakat május 1-től visszamenőleg behajtja, mig a közcsatorna dijat 1912. január 1-től szedi ott, ahol a csatornahálózat már készen van. A képviselőtestület ezen rendelkezése érett belátásról tanúskodik s különösen figyelemreméltó, hogy a város legtehetősebb polgárai siettek készségesen kinyilatkoztatni, miszerint a város érdekében ez az intézkedés egyedül célravezető és senkinek sem szabad menekülni azon terhek alól, melyek ily nagy horderejű intézmény bevezetésével merültek fel. Ezen, a polgári önérzetet mélyen megtisztelő magatartás bizonyára igaz megnyugvást fog kelteni a közönség körében, mely rendszerint csak a megkövetelt áldozatot hajlandó ott is súlyosnak tartani, ahol a mérleg másik serpenyőjében tízszeres nehezékkel terpeszkedik az elért eredmény! Megnyílik a polgári iskola. A polgári leányiskola az alispán rendelkezése folytán most hétfőn megnyílik. Az iskola kifogástalan higiénikus berendezése és tisztasága az egészséges növendékek részére kellő védelmet nyújt járványok ellen, ezért a szüléknek kell törődniük azzal, hogy gyermekeiket gondosan ellenőrizzék s ha azoknak legkisebb bajuk van, tartsák otthon ! IPARÜGYEK. Az ipartörvény reformja. A miniszter-változások alkalmat szolgáltatnak arra, hogy az állását elfoglaló új miniszter s az őt üdvözlő testületek és egyesületek reámutassanak azokra a bajokra, melyeket köz- és társadalmi életünkben naponként érzünk s amelyek megszüntetése égető szükség. így most az új kereskedelemügyi miniszter. Beöthy László előtt, az őt fölkereső küldöttségek egyenként mind fölhasználják az alkalmat, hogy ezt vagy azt figyelembe ajánlják, hangsúlyozván, hogy a bajok orvoslásával sietnünk kell, ha azt akarjuk, hogy azok még súlyosabbá s igy nehezebben gyógyithatókká ne váljanak. A sok baj és viszás állapot, vagy elhibázott alkotások szülte panaszok sorában tagadhatatlanul elsők közé tartoznak azok, melyeket az Ipartestületek Országos Szövetségének küldöttsége sorolt fel a miniszter előtt. A magyar kézműves iparosság négy évtizedes panaszainak adott hangot Gelléri Mór, a küldöttség szónoka. Alaposan ismeri a bajokat; mint az orsz. iparegyesület igazgatója, életének java részét a magyar ipar érdekében folytatott munkásságban töltötte. Nem kerülte el figyelmét a legkisebb mozzanat, mely iparunkért történt, vagy haladását akadályozta. A legkisebb baj, a legegyszerűbb panasz, a kívánságok nagy tömege mind eljutott hozzá s ezért a leghívebben mutathatott reá, hogy a magyar iparosság legnagyobb kívánsága, leghőbb vágya az ipartörvény reformja. Minden legközvetlenebbül érezhető baj abból származik, hogy a ma ré- vényben levő ipartörvény intézkedései avultak s hiányzik belőle a haladás és fejlődés szülte uj intézmények, szervezetek szabályozása olyatén- képen, hogy azok ne kárára, hanem ellenkezőleg az ipar, különösen pedig a kézműves iparosság javára működjenek. Az ipartörvény reformjának kell megoldania a már oly sokszor és évek óta hangoztatott ipari képesítés kérdését s ezzel kapcsolatban a kontárság lehető eltörlését. Hány derék iparos ajakéról hangzik a panasz, hogy hiába tanult évek során, hiába gyűjtögette az ismereteket, hogy azokkal iparága fejlődését munkálhassa: a kontár csak előbukkan s mint versenytárs, talán több élelmességgel, mint az övé, elszedi előle a kenyeret, a munkát. Az ipartörvény revíziójakor ki kell bőviteni az ipartestületek hatáskörét, rendeznünk kell a munkaadó és alkalmazottjai viszonyait, melyek hova-tovább mind elviselhetetlenebbé válnak s . ez okon jól megfontolt s minden eshetőségre készen álló törvényes intézkedések szükségesek a felmerülő ellentétek megszüntetésére. Lapunli- mai szama ÍO Oldal.
