Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-19 / 47. szám
2 Nagybányai Hírlap 1911. november 19. Az országos vásárok ügye, a íegyenc-ipar, a vándor-ipar rendezése s a többi kisebb jelentő- ségüeknek látszó bajok mind az ipartörvény reformjától várják orvoslásukat, hogy velők együtt megszűnjék az a sok panasz, melyet kézműves iparosságunk annyira jogosultan hangoztat. A kisiparosság teljes mértékben megérdemli a figyelmet, méltányló támogatást; már azért is, mert a legutóbbi időben kisiparosaink nagy súlyt helyeznek önmivelésükre, ők maguk sürgetik a mester-tanfolyamok rendezését, az ipari szakoktatás kiterjedését és annak ingyenessé tételét, így vélik elérhetni azt, hogy a kisipar versenyképessé válik s elvezeti kézműves iparosságunk a boldogulás, a megélhetés útjaira. Röviden egybefoglalva a mondóitokat, a reformoknak az ipartörvény ujjáalkotásából kell kiindulniok. Ez, az idők és az élet nyújtotta tapasztalások figyelembe vételével megalkotandó uj törvény fogja elvezetni Magyarország kisiparosságát a magyar kézműipar-igéretföldjére. Beöthy László, az uj kereskedelemügyi miniszter a küldötteknek adott válaszában jelezte, hogy az ipartörvény revíziója munkában van. Az iparosság ügyét szivén viseli s azt tartja, hogy a gyáripar fejlődése csak addig történhetik, mig nem válik a kisipar elnyomójává és megszületőjévé. Iparosainkon, az ipartestületeken és iparkamarákon a sor, hogy ne szűnjenek meg sürgetni az ipartörvény reformját. A váltakozó kormányok mind Ígérik, mind dolgoznak rajta, ám a legőszintébb elismerés azé a kereskedelemügyi kormányé lesz, mely nemcsak Ígéri azt, de meg is alkotja az uj törvényt úgy, hogy vele uj időt nyit a magyar ipar fölvirágozására. Az iskola és a tuberkulózis. Nem tudunk képzelni oly embert, akit meg nem döbbentene, hogy Magyarországon százezer tanuló jár iskolába, akinek ifjú életére a halál leselkedik a nagy népbetegség, a tuberkulózis következtében. Minden észbeli és erkölcsi ok azt parancsolja, hogy nyúljunk be már egyszer igazán az iskolai ifjúság testi állapotának vizsgálatába kell, hogy az iskolát azzá változtassuk, aminek lennie kellene: az ifjúság szellemi és testi épségének őrévé. Sajnos, a közönség és a hivatalos közoktatás még mindig nem látta be annak szükségét, hogy az iskola az országnak nemcsak szellemi, hanem hygienikus nevelésére is van hivatva. Hiába hirdetik ily viszonyok között, hogy a gyermek csak ritka esetben örökli a tuberkulózist s többnyire fiatal éveiben inficiáló- dik, — meddő szó marad. A mint az alkoholtól óvjuk a gyermekeket, kell, hogy a tuberkulózis elleni küzdelem is támaszt találjon az iskolában. Minden valamire való olvasókönyv olvasmányt közöl az alkoholizmus veszedelmeiről, ugyanígy megérdemelné a tuberkulózis is, hogy egy ilyen olvasmány keretében foglalkozzék vele az iskolában. A tanító tanítsa meg idejében a tanulót, hogy óvakodjék a portól, a piszoktól, a beteg ember váladékától és baj esetén forduljon orvoshoz. Ez a józan ovakodás nem hipochon- driához vezet, hanem ellenkezőleg, egy későbbi hipochondriának veszi elejét. Számon lehetne tartani, hogy melyik tanuló származik tuberkolótikus szülőktől, vagy kinek testvérei szenvedtek vagy szenvednek tuberkulózisban. Az ilyen tanulókat az iskolaorvos figyelemmel kisérhetné és szükség esetén elkü- lünitbetné társaitól. Ez annál inkább is szükséges, mert sok gyermek kap segély és kölcsönkönyvet, melyet tovább ad azután társainak (milyen egyszerűen lehetne a bajon minden iskolában egy fertőtlenítő gép beszerzésével segíteni!) Ha szélesebb körökben volnának ismeretesekké az inficiáló- dásnak esetéi, talán nagyobb lenne az óvatosság is. A szülők vagy nem ismerik a betegség fertőző voltát, vagy nincs módjukban az egészséges családtagot elkülöníteni. Ilyenkor kellene az iskolának és a társadalomnak a gyermeket megmenteni. Hiszen a halál ellen is kell legalább annyira küzdeni, mint az elzüllés ellen. Szólnunk kell magáról az iskoláról is, amely általában szintén sok kívánnivalót hagy fenn. Még a fővárosi iskolában is a szellőztetés, a portalanítás — pium desiderium. A napfény kevés, játéktér nincs, az udvarok szükek, ahelyett, hogy a szüneteket a tanulók friss levegőn töltenék, a szűk folyosón tortózkodnak, ahol egymástól mozogni is alig tudnak, emellett zsúfolt termekben 50-70 gyermek ül 5 óra hosszat. Iskoláink előtt tehát valóban kettős feladat áll: saját higienéjénak javítása és a tanulók egészségi viszonyainak lelkiismeretes ellenőrzése. A nevelő, a tanító és tanár fogjon kezet az orvossal, maga is sajátítsa el azokat az elemi orvosi ismereteket, melyekre hivatásánál fogva szüksége van és fog menni a dolog. Ha minden tanító és tanár működésének ideje alatt tanulóinak segítségére lesz egészségük ápolásában vagy javításában, sok tuberkulótikus beteggel lesz kevesebb. Mindaz, amit egyes lelkiismeretes iskolaorvosok nyilvánosságra hoznak a tanulók egészségi állapotára nézve, igazolja, hogy számos esetben elejét lehetne venni, egyes súlyosabb betegségeknek a tanulóknál, főkép a tüdő és bélbajok tekintetében, ha gondoskodás történnék a szervi gyengeség, a vérszegénység gyógyításáról is. A gyenge tanulóknál kedvező eredményeket érhetnénk el az erdei iskolák fölállításával, ha - lenne ilyenre pénzünk ! Talán sikerült e sorokkal némileg bizonyítani, mennyire szükséges lenne a tuberkulózis elleni küzdelembe bevonni az iskolát! Ha az orvos és tanító keresné egymást, uj korszak nyílna meg e harcban. Egy tanár. Polgári fiu=, leány és elemi iskola bármely osztályaira előkészít Benedek József áll. tanító. (Lakik: Felsőbányái» utca 74. sz.) n I özv. Schönherr Antalné. 1 J Ismét nagy halottja van társadalmunknak. Özv. Schönherr Antalné szül. Csausz Anna tért meg az Egek Urához, ki reá az újabb időkben a szivetölő nagy csapások egész tengerét zúdította ! Azóta csak emésztő fájdalmainak élt s örökösen ott búvárkodott nagyobbik fiának, Gyulának értékes szellemi hagyatéka között, melyről azon kevesek előtt, kik elég szerencsések voltak a nagyasszonynak a világtól immár elzárkózott leikéhez közelebb férkőzni, mindenkor anyai büszkeséggel telitett rajongással beszélt s egyetlen féltve táplált vágyakozása az volt, hogy még megérhesse e drága szellemi kincsek feldolgozását, városunk monographiájá- nak megírását, hogy ezzel is újabb maradandó emléket állítson az oly korán elköltözött tudósnak. Más volt a sors könyvében Írva ! Ki egész életében a zeneművészet rajongója volt, halálának előidézésében is annak jutott a főszerep. A megboldogult a Liszt-ünnepségekre Budapestre vágyott, hogy még egyszer gyönyörködjék a halhatatlan zeneszerző műveiben. Hiába igyekeztek hozzátartozói s elsősorban házi orvosa lebeszélni a fárasztó útról, ő rendíthetetlenül megmaradt elhatározása mellett. Budapesten, a Császárfürdőben vett lakást, hová leányai is ejkisérték s szerető gondozással vették körül. Úgy látszik, hogy erős hülést kapott, mely aztán rohamosan végzett vele. Halála előtt még pár nappal életvidám levelet irt Dr. Varga Sándor tanárnak, melyben az Írja, hogy végtelenül boldog, hogy a Lisztkoncerteken részt vehetett. özv. Schönherr Antalné nemcsak városunk előkelő társadalmában vitt vezető szerepet s ott intenzív műveltségével, áldott jóságával és nagyszabásúan energikus egyéniségével mindenkor dominált, hanem a vidék kulturexponensei és aristokrátiája körében is tisztelet környezte lebilincselő egyéniségéért, különösen páratlan zongoraművészetéért, melynek révén országos és világhírű tekintélyek tisztelték meg elismerésükkel, a mi városunkra is díszt és becsületet jelentett. Megrendítő, nagy tehát a csapás, mely bennünket ért, de városunknak a Schönherr- család annyi és oly értékes erkölcsi és szellemi tőkét gyűjtött és hagyott hátra, hogy a testi elmúlás csak növelni fogja emlékezetét a gyorsan rohanó időben, mely meghozza az enyhítő balzsamot a két szerető leánynak is, kik hű őrzői és ápolói a családi traditióknak, melyek számukra mindenek őszinte részvétét a legnagyobb mértékben biztosítják. A megboldogultat Budapesten az irgalmas kórház kápolnájában szentelték be s onnan ide Nagybányára szállították, hová kedden délelőtt érkezett meg. A vasúti állomáson nagy közönség jelent meg, hogy megadja a végtisztességet a halottnak. A vasúttól az itteni róm. kath. temető kápolnájába szállították a halottat, honnan gyászistentisztelet tartása után a közös családi sírboltba temették el nagy és előkelő közönség osztatlan részvéte mellett. A koszorúk tömegében a következőket szemléltük : Nina néninek — Imre és családja; — - Irma, Mária, Jóska; Fájdalmas részvéttel — Szókéné és családja; Schönherr Antalnénak — A Teleki-Társaság; Schönherr néninek - Takáts Miska; Ninának - Turmann Olivérné; Drága Nyanyukánknak - Ilona, Szidi, Árpád; Alapitó tagjának - A Nőegylet; Szeretett Nina néninek — Mici és Gyuszi; Mély kegyelettel — Szabóné Károlyi Klementin; Régi kedves barát némnak — A VILÁG LEGJOBB Az angol király udvari szállítói. Különlegesség: „KINGDOM-BLEND“ I az angol király Five o’clock-teája. A walesi herceg udvari szállítói. AZ „U. K.“ TEA páratlanul aromás és Ízletes. Nagybányai főraktár: Harácsek Vilmos Utódainál.
