Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-05 / 45. szám
IV. évfolyam. Nagybánya, 1911. november hó 5. 45. szám. NABTBANYAI HÍRLAP TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati .Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: RÉVAI KAROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. ----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. .. Tár sadalmi forrongások. November 4. A haladó kor fokozódó szükségleteivel szemben a létért való küzdelemben eddig rendelkezésére állott eszközök elégteleneknek bizonyultak. — Szerencsére, hogy nemcsak az életfeltételek, de maga az emberi nem is folytonos evolúcióban van és mindig uj fegyvereket nyer ezen küzdelemben. A tökéletesedés nyomai már is mutatkoznak, különösen a nyugoti nemzeteknél, melyek, mint legrégibb európai kultur- népek a legkedvezőbb körülmények között élnek és melyeknek fejlődése következéskép a legelőrehaladottabb stádiumban van. Ezek körében már mutatkozik a legújabb szükségletek felismerésére és kielégítésére egy újabb érzék, a társadalmi érzék. A magyar faj még nem érte el ezt a fejlődési fokot és szinte tanácstalanul áll a XX. század elején a legkülönfélébb vellitásoknak eddig soha nem tapasztalt szörnyű káoszában, melyben az Istentagadás a fanatizmussal, a mindenható állam az államnélküliséggel, a legkorlátoltabb individuálizmus, az anarchia, a vasmarku szociálizmussal, egoizmus az altruizmussal vívja szörnyű harcát. Szinte félő, hogy ez a féktelen forgatag, mely mindent veszéllyel fenyeget, tényleg elsöpri azokat az államokat, melyek nem látják az ellentétes erők eredőjének irányát, mely a kibontakozás felé vezet. A kérdések tömkelegéiben, ahol az okok komplexumánál fogva az ész hatalma megtörik, mintegy beidegzi az ember a hatásokat és ellenhatásokat és csak ezek irányítása után mehet. A társadalomnak még azon rétegeiben is, melyek vezérszerep vitelére volnának hivatva és tényleg visznek is, a legtöbbjében hiányzik a társadalmi öntudat, vagyis nincs meg bennük az a fizikai állapot, mely megismerteti a nemzettel nemcsak azt, hogy ő minden más embertől különálló „én“, hanem azt is, hogy azokkal együtt egy összefüggő organikus egészet képez, melynek magában véve ő csak elenyésző, csekély része. Nem kell azonban azt gondolni, hogy a társadalmi öntudatnak a kifejlődésére csak várni kell, és hogy az, ha itt az ideje, úgy is kifejlődik. Az evolucionális fejlődés mindig a viszonyok hatása alatt keletkezik, tehát utólagos, alkalmazkodó jellegű; de kifejleszthető preventive is, ha előidézzük az okokat, a melyeknek eredménye. Annyi bizonyos, hogy a szükségletek felismerése nélkül a társadalom nem ismerheti fel azon feladatait sem, melyeket maga elé tűzni és megvalósítani vagy melyért küzdeni hivatva van. Ezen szükségleteknek és feladatoknak fel nem ismerése az oka nagyrészt annak is, hogy a parlamentarizmus annyira lejárta magát. De oka másrészt annak is, hogy nálunk hiányzik a közérzületnek és közvéleménynek hatalmasabb kifejlődése. Nincs meg a közérdeknek az a világos felfogása, mely megtanítaná az embereket, hogy a közjó előmozdítása a legju- talmazandóbb. Ezen felfogásnak beleoltása az állampolgárokba a legjobb szer a torzsalkodások és politikai gyülölség ellen, ez maga képes az annyit hangoztatott korrupció ellen síkra szállani. Társadalmi érzékünk hiányának még egy végső oka van: hogy a társadalom semmi elismeréssel sem adózik azoknak, akik ezekkel a kérdésekkel behatóan foglalkoznak; ennek okát részben abban kell keresni, hogy igen sokan azok közül, kik e kérdésekkel foglalkoznak — sajnos — szembehelyezkednek a nemzeti eszmével. Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tréger Lajos elsőrendű borbély- és fodrász-terme, illatszer-raktára: Rákóczi=(Fó)-tér, Minorita-rendház alatt. — Ugyanott megrendelhető mindennemű hajmunka és köpülyözés; eszközöltetik massirozás és tyukszemvágás a legnagyobb szakszerűséggel és vigyázattal. R nagybányai Hírlap tárcája. Az utolsó kártyaütés. — Irta: Krizsán Péter. — I. Valéria, ez a férjétől elvált isteni szép szőke asszony létévé a poharat, megtörülte formás, kicsiny száját fekete szegélyű zsebkendőjével és folytatta nyugodtan az ő nagy tragédiájának elbeszélését. Ezalatt künt a büszke Erdős-Kárpát hideg októberi szele meg-megzörgeti keményen az ablakot, mintha valami titkos, beszédnélküli üzenetet hozott volna onnan túlról, - Galíciából .. . Bent a falu nyulánkképü fiatal jegyzője mélyen nézett az asszony égszinü, tüzes szemeibe, mig az örökké vig erdész sandán pislogatott az üresedő boroskancsó felé. S a korcsma „szalonjáénak falairól, azokból a kopott, sárga rámákból busán tekintettek alá az öreg izraeliták, a gazda Vater - és Mutterje. — Hát miért ment hozzá feleségül ? — kérdé, megszakítva a nő beszédét a jegyző. — Mert édes volt a puszija, - jegyző meg rögtön mosolygó arccal a vén vadász. — Nem! — mondá nagy sóhajtással a nő, — csak azért, mert szép volt. Szép volt, mint egy mithologiai isten, mint éppen Adonis. S én olyan voltam, mint a legtöbb leány, — elfogult. Nem néztem a lelket, nem vizsgáltam a tartalmat, nem láttam, hogy a fényes gyűrűbe csiszolatlan, durva kő van befoglalva. Egy legyőzhetetlen vágyam volt csupán : magaménak tudnom őt s átölelni azt a délceg lengyel nyakat . . . Szerettem szépségét úgy, mint szereti az ébredő természet a napsugár első csókját s amint szereti a szirti-sas a csapongó szabadságot. Őrjöngtem szépségéért s irigyeltem őt mindentől és mindenkitől. Irigy voltam a mezőre, melyen nyári reggeleken vérvörös vad- szekfüt szedett számomra; irigy az erdőregéket susogó fáira, melyek körülövezték, ha vadászni ment és irigyeltem édes anyjától azt a csókot, mellyel esküvőnk órája előtt áldást kért reánk ... Itt elhallgatott az asszony s azokat a szomorú szép szemeket csillogó könnyek fátyolozták be, melyek közül egy-kettő utat tört magának és gyors futással pergett alá a nő ziláló mellére..- És? —■ kérdé a jegyző.- És aztán minden-minden másképpen történt, mint ahogy én gondoltam. Csak három napig voltam igazi boldog, csak párszor szívhattam ajkából számomra édes, üdítő mézet . . . A negyedik estén már nem jött haza. A közeli, kopár hegyek egész éjjel visszahangzották a nyári vigadó duhaj zenéjét s az ő bariton énekét. Virrasztottam. Minden hozzám jutott hang a legtépőbb fájdalom, a legkoraibb nagy csalódás egy-egy csiráját lopta be szivembe. — És ez igy ment ezután mindig-mindig. Ha valamit szóltam, megöléssel fenyegetett; ha nem bírtam büszkén tartani magamat és sírnom kellett, kinevetett. És sírtam heteken, hónapokon át. ..- És még szerette ?- Őt nagyon még mindig, de magamat többé nem. Én, ki még azelőtt nem sok idővel is oly lenéző büszkeséggel ^néztem az élet elé, már vágytam a halál után. Őrülten vad, kegyetlen téli éjszakákon, mikor talán még Verta papnői is párnáikba bújtak volna, kinyitottam háló- és előszobám minden ajtaját, ablakát. A szél sivitó kacagással rohant keresztül a szobákon, magával vonszolván a hideg hópelyheket. S én könnyű éjjeli ruhámban ott ültem az ablaknál órákig s hallgattam a gyöngybaglyok hosszú, vésztjosló füttyentéseit. És beteg lettem. Lázas álmokban aludtam át az egész viruló tavaszt, ajkam már csak az ő nevét bírta kiejteni s a Kaszás mégsem jött, mégsem zárta be hideg csókjával forró lehelletemet. Pedig nagyon eped- tem érte. Fölgyógyultam. — Arnold betegségem alatt sem, azután sem változott meg. — És még azon a nyáron a törvényszéknél büszkén utasítottam vissza bocsánatkérését s a biró békítő szavait. Elváltunk.- S mondja ki Nagyságos Asszonyom, — folytatta a jegyző, — visszamenne-e még hozzá, megcsókolná-e még azt a sok átkot szórt ajkat, ha látná, hogy megjavult ?- Hivott, de nem megyek. Minden levelét töretlenül dobom a kályhába és szivem telve van bosszúval és kész gyűlölettel, ha otthon, kis városunkban lakásunk előtt kocsizni látom. Lapunk, mai száma 8 Oldal.
