Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-08 / 41. szám

4 3XT agytoány ai Hírlap 1911. október 8. Népmozgalom. F. év szeptember havá­ban születtek: 48, elhalt 40, házasság köttetett 8; — az év elejétől szept. hóvégével bezárólag született 372, elhalt 321, házasság köttetett 103; hasonlítva az előző év hasonidejével, akkor volt a születések száma 344, most 372, több 28-al; az elhaltak száma 277, most 321, több 44-el; a házasság kötések száma 82, most 103, több 21 -el Kalapok Kardosnál — István szálló. Féláru vasúti jegy igazolványok. Az állami és törvényhatósági tisztviselők, a községi és körjegyzők, a rendezett tanácsú városok tisztviselői, a nem állami tanszemélyzet, továbbá az állami és törvényhatósági nyugdíjasok féláru jegy váltására jogosító arcképes évi igazolványai a jövő 1912. évre leendő érvényesítés végett a m. kir. államvasutak igazgatóságához (Budapest, Andrássy-ut 73-75. sz.) már beküldhetők, leg- | később azonban december hó 31-ig okvetlenül i beküldendők. Azoknak az igényjogosultaknak, kiknek a folyó évben arcképes igazolványuk még nem volt, a jövő 1912. évre azonban ily igazolványt szerezni kívánnak, az igazolvány kiállítását ugyancsak a fentjelzett időben kell kérelmezniük. Különösen figyelmezteti az igaz­gatóság az érdekelteket, hogy az igazolványok érvényesítéséért és az újak kiállításáért járó 2 korona kezelési illeték m. kir. postabélyegekben (tehát nem okmánybélyegekben) rovandó le. A postabélyegek a beterjesztendő kérvényre ragazs- tandók. A kérvények és a hivatalok részéről i beterjesztendő névjegyzékek az előirt záradékkal és a hivatali pecséttel látandók el. Áldomás. Steinfeld Béla termény- és liszt nagykereskedő megvette az Almer Lajos család tulajdonát képező nagy gőzmalmot 106 ezer koronáért s a vétel örömére jó magyaros szokás szerint áldomást adott, mely meghívott, előkelő társaság részvételével szerdán este zaj­lott le az István szálló éttermében. A közel 30 főre rugó vidám társaság a késő hajnali óráig szórakozott s a lisztkirály ezúttal malmát is el­hajthatta volna az elfogyasztott temérdek pezs­gővel. A „Vasárnapi Újság“ október 8-iki száma a hét legnagyobb eseményéről, a tripoliszi háborúról s annak színhelyéről közöl nagymennyiségű szép és érdekes képet gróf Vay Péter személyes tapasztalatokon ala­puló cikkével. A többi képek tárgyai: Jókai ereklyetár­gyai, melyeket az állam megvásárolt, képek a Nemzeti Színház újdonságáról, képek a budapesti közönség ked­venc nyaralóhelyeiről, Kimnach László művészi hagya­tékából, a Liberté francia hadihajó katasztrófájáról, stb. Szépirodalmi olvasmányok: Kaffka Margit regénye, Cóbel Minka és Kárpáti Aurél versei, Szebenyei József novel­lája, Atherton angol regénye. Egyéb közlemények; ismertetés Görgei tábornok most magyarul megjelent könyvéről, tárcacikk a hétről s a rendes heti rovatok: Iro­dalom és művészet, sakkjáték stb. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt kor., a „Világkrónikáival együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV. kerület, Egyetem­utca 4. szám.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsób újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. Legújabb rajzolt futók és milliók 35 krajcárért Késztenbaumnál. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál múlt hó 1-től a következő bejegyzések tétettek: Születtek: Szept. 22. Szaszarán János erdőmunkásnak „Mihály“; szept. 27. Gyirászin László bányamunkásnak, „Anna“; szept. 25. Koncz Péter napszámosnak „Juliánná“; szept. 26. Konyárdi Sándor kőmivessegédnek „Rozália“; szept. 30. Nyikitu János bányaaltisztnek „János Jenő“; okt. 3. Móni György herékgyártó mes­ternek „György“; okt. 2. Lengyel Sándor bánya­munkásnak „László“; szept. 29. Suba János borbély, fodrász mesternek „Mihály Zoltán“; nevű gyermeke. Meghaltak: Szept. 28. özv. Szabó Józsefeié Nagy Zsuzsánna, ref., 87 éves, végelgyengülés­ben; szept 30. Kazán László, gkath., 33 éves, bányamunkás, tüdőgyuladásban; szept. 30. Tárcza Péter, gkath., 2 napos, napszámos gyermeke, veleszületett gyengeségben; Tárcza Ferenc, gkath., 2 napos, napszámos gyermeke, veleszü­letett gyengeségben; okt. 1. Feldman Mihály Jenő, gkath., 2 hónapos, ácssegéd gyermeke, bélhurutban; okt. 2. Horinkár Mária, gkath., 15 éves, zuzdamunkás gyermeke, diphteriában; okt. 3. Plop Miklós, gkath., 3 éves, bányamunkás gyermeke, diphteriában; okt. 3. Plop József, gkath., 4 hónapos, lakatossegéd gyermeke, bél­hurutban; okt. 3. Deutsch Aranka, izr., 8 éves, szabómester gyermeke, schárlátban; okt. 3. Móni György, rkath., 1 napos, kerékgyártó mester gyermeke, veleszületett gyengeségben; okt. 3. Marosán Pál Péter, gkath., 7 hónapos, szolgáló gyermeke, hasmenésben; okt. 3. Csüdőr Ferenc, rkath., 52 éves, városi pénztárnok, mellhártyalobban; okt. 4. Kovács Sándor, ref., 6 hónapos, bányamunkás gyermeke, bélhurutban; okt. 5. Szentmihályi Géza István, ref., 2 éves, szobafestő gyermeke, scárlátban. Házasságot, kötöttek: Mező Károly víz­vezetéki főszereid és Tánczler Etelka nagybányai; Zveni György bányamunkás és Papp Mária szolgáló nagybányai; Török Ferenc szabósegéd és Neuschli Mária nagybányai; Fuchs Albert Béla bányamunkás és Dorka Juliánná nagybányai; Ephi László kovácsmester és Román Emília nagybányai lakosok. Kihirdetés alatt állanak: Beregi Sámuel fazekasmester és Kerekes Róza szakácsnő, nagy­bányai; Ritter Mihály cipészmester és Komá­romi Eszter szakácsnő nagybányai; Ivácskovics András bányamunkás és Rudics Róza nagybányai; Kovács József csizmadiamester, nagybányai és Czeglédi Mária nagykárolyi lakosok. Temetőben . . . Temetőben nyári napon Nyárfa alatt egy kis pádon Üldögél egy kis leányka. Rá borul az öreg nyárfa Hűvös árnya. Valakire vár a lelke Elmélázva elmerengve. S amig várja vágyakozva, Szivecskéket rajzol sorba Le a porba. O az, ő az susog végre S hálatelten néz az égre. Fogadj’ Isten alig mondja Mint a törzsöt gyenge lombja, Átkarolja. Sugdosódva, majd kacagva Andalognak jobbra, balra. Majd az útról is letérnek . . . Hol ágai a cserjéknek Összeérnek. Bujócskáznak pajkos kedvben . . . Mig a nyárfa összerezzen. S megriadva mint kis nyulak Az álomból felocsúdnak . . . S hazafutnak. * * * Temetőben őszi napon Nyárfa alatt a kis pádon Üldögél a kis leányka. Fonnyadt arca, mint a nyárfa Olyan sárga . . . Valakire vár a lelke . . . Fájó búban elmerengve . . . Lába mellett lenn a porba’ Kis íiu ül játszadozva . . . Megcsókolja . . . Igen, eljön édes apád — Ámitgatja önönmagát — Csak itt várjunk, itt e helyen. — Hej pedig az dehogy megyen A hűtelen. Aztán csak vár szokott helyén, Mig elhagyja hit és remény, Lelkét a bú összenyomja S lehull, mint a nyárfa lombja, Sárga lombja . . . Telek A. Sándor. Legszebb China-ezüst tárgyak és evő­eszközök nagy raktára Rezső Gyulánál. * . Női és leányka őszi sapkák nagy válasz­tékban Kesztenbaumnál. * Nagy választék tömör arany karkötők­ben és uj faconu hosszú női nyakláncokban jutányos árak mellett Rezső Gyulánál * Legújabb madéra párnák rum- burgi anyagból 65 krajcárért Kesz­tenbaumnál. Szerkesztői üzenet. Ifj. K. E. Győr. Meg­kaptuk a küldeményt; úgy lesz, amint kívánja, csak a verset tesszük félre, mert mint láthatja mai számunk­ból, már más fordításban megjelent. CSARNOK. Város és falu. Ez a cime annak az értekezletnek, melyet Mailáth József gróf olvasott föl Szatmáron, az Országos Gazdaszövetség múlt csütörtöki nagy­gyűlésén. Mailáth gróf az egész magyar társa­dalom problémáját tárja föl, midőn a város és a falu egymáshoz való viszonyát nézi. Gondolatát történelmi és tudományos alapon építi föl s bele vezeti a társadalmi és politikai aktuális problé­máink legizzóbb közepébe. És mind e mellett ő maga csodálatosan kívül, mondhatnánk felül marad mind abból az elfogultságból, gyűlölködés­ből, egyoldalúságból, melybe többnyire mindenki beleesik, a ki ezeket a kérdéseket tárgyalja.. Felsőbb szempontja van, mely kiemeli őt a tü­lekedő vitatkozásból; felsőbb szempont, mely a magyar városnak, falunak, földnek és népnek szeretetéből táplálkozik. Mailáth József gróf távolból, az ő perbenyiki kastélyának árnyas parkjából szemléli az országnak életéért való küzdelmét, távol a közélet zajától s talán éppen ezért látja olyan jól, olyan tisztán az igazságait. A legkisebb jelenség sem kerüli el figyelmét s mind ezt az ő nagy tudásával, képzettségével beállítja eszmemenetébe, szolgálatába hajtja végső tendenciájának, hogy a magyar város és falu értse meg végre, hogy a kettő nem elválasztó, hanem éppen egymást kiegészítő fogalom, együt­tes, egymás melletti hivatásuk az országnak gazdaggá, boldoggá tétele. Az előadás tartalmá­nak súlyával, irodalmi formájával sorakozik Mailáth József grófnak egyéb szociálpolitikai müvei közé s igy a szociálpolitikai magyar iro­dalom legjelesebbjei közé. A város és falu bő ismertetését az alábbiakban adjuk olvasóink elé: Állami és társadalmi közéletünk rohamos hajszájában, melyet eufónikus hangzatossággal haladásnak szoktunk nevezni, ott tartunk, hogy maholnap a mennyiség kérlelhetetlenül tapos le minden milyenséget. Hegel már évtizedek előtt hangoztatta büszkén: Die massen avanciren. (A tömegek törnek elő.) Es mi, a generosa natio hungarica modern unokái, kiknek őseiről Leo Grammatikus följegyezte, hogy fényűzéshez, kincsgyüjtéshez semmi hajlamuk sincs és csak a lélek erejével akarnak elleneiken tulemelkedni, ezen eszményi kiválóságról immár teljesen meg­feledkezünk. Nagyon törpe epigonokká laposod­tunk. Másolásokkal bíbelődünk. Csaknem minden tettünkkel bevalljuk, hogy önálló, sajátlagos alkotásokra képtelenek vagyunk. És mégis ámítjuk magunkat, hogy haladunk, az idők követelményeivel számolunk és igy méltók va­gyunk arra, hogy a haladottabb európai nemzetek kerek asztalánál illő helyet foglaljunk el. A száz év előtt való gazdasági élet főjel­lemvonása volt Magyarországon az egyszerűség és a kevés igény. Ma? A legőrültebb fényűzés, az igények tulcsavarása ejt mámorba és vesze­delmes bódulatba. Valamikor, nem is oly régen, földmiveseink az élethez szükséges élelmi és egyéb cikkeket maguk termelték. Még az építő­anyagot is a földtől kapták. Ha a városokban már nem is történhetett mindenben igy, ott is több időn át a természetben való gazdaság uralkodott. A városok lakói többnyire falun dol­goztak. Néha falun is laktak. A városok végén kert, erdő terült el, a honnan szükségletüket bőven fedezhették.

Next

/
Thumbnails
Contents