Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-08 / 41. szám
4 3XT agytoány ai Hírlap 1911. október 8. Népmozgalom. F. év szeptember havában születtek: 48, elhalt 40, házasság köttetett 8; — az év elejétől szept. hóvégével bezárólag született 372, elhalt 321, házasság köttetett 103; hasonlítva az előző év hasonidejével, akkor volt a születések száma 344, most 372, több 28-al; az elhaltak száma 277, most 321, több 44-el; a házasság kötések száma 82, most 103, több 21 -el Kalapok Kardosnál — István szálló. Féláru vasúti jegy igazolványok. Az állami és törvényhatósági tisztviselők, a községi és körjegyzők, a rendezett tanácsú városok tisztviselői, a nem állami tanszemélyzet, továbbá az állami és törvényhatósági nyugdíjasok féláru jegy váltására jogosító arcképes évi igazolványai a jövő 1912. évre leendő érvényesítés végett a m. kir. államvasutak igazgatóságához (Budapest, Andrássy-ut 73-75. sz.) már beküldhetők, leg- | később azonban december hó 31-ig okvetlenül i beküldendők. Azoknak az igényjogosultaknak, kiknek a folyó évben arcképes igazolványuk még nem volt, a jövő 1912. évre azonban ily igazolványt szerezni kívánnak, az igazolvány kiállítását ugyancsak a fentjelzett időben kell kérelmezniük. Különösen figyelmezteti az igazgatóság az érdekelteket, hogy az igazolványok érvényesítéséért és az újak kiállításáért járó 2 korona kezelési illeték m. kir. postabélyegekben (tehát nem okmánybélyegekben) rovandó le. A postabélyegek a beterjesztendő kérvényre ragazs- tandók. A kérvények és a hivatalok részéről i beterjesztendő névjegyzékek az előirt záradékkal és a hivatali pecséttel látandók el. Áldomás. Steinfeld Béla termény- és liszt nagykereskedő megvette az Almer Lajos család tulajdonát képező nagy gőzmalmot 106 ezer koronáért s a vétel örömére jó magyaros szokás szerint áldomást adott, mely meghívott, előkelő társaság részvételével szerdán este zajlott le az István szálló éttermében. A közel 30 főre rugó vidám társaság a késő hajnali óráig szórakozott s a lisztkirály ezúttal malmát is elhajthatta volna az elfogyasztott temérdek pezsgővel. A „Vasárnapi Újság“ október 8-iki száma a hét legnagyobb eseményéről, a tripoliszi háborúról s annak színhelyéről közöl nagymennyiségű szép és érdekes képet gróf Vay Péter személyes tapasztalatokon alapuló cikkével. A többi képek tárgyai: Jókai ereklyetárgyai, melyeket az állam megvásárolt, képek a Nemzeti Színház újdonságáról, képek a budapesti közönség kedvenc nyaralóhelyeiről, Kimnach László művészi hagyatékából, a Liberté francia hadihajó katasztrófájáról, stb. Szépirodalmi olvasmányok: Kaffka Margit regénye, Cóbel Minka és Kárpáti Aurél versei, Szebenyei József novellája, Atherton angol regénye. Egyéb közlemények; ismertetés Görgei tábornok most magyarul megjelent könyvéről, tárcacikk a hétről s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, sakkjáték stb. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt kor., a „Világkrónikáival együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV. kerület, Egyetemutca 4. szám.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsób újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. Legújabb rajzolt futók és milliók 35 krajcárért Késztenbaumnál. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál múlt hó 1-től a következő bejegyzések tétettek: Születtek: Szept. 22. Szaszarán János erdőmunkásnak „Mihály“; szept. 27. Gyirászin László bányamunkásnak, „Anna“; szept. 25. Koncz Péter napszámosnak „Juliánná“; szept. 26. Konyárdi Sándor kőmivessegédnek „Rozália“; szept. 30. Nyikitu János bányaaltisztnek „János Jenő“; okt. 3. Móni György herékgyártó mesternek „György“; okt. 2. Lengyel Sándor bányamunkásnak „László“; szept. 29. Suba János borbély, fodrász mesternek „Mihály Zoltán“; nevű gyermeke. Meghaltak: Szept. 28. özv. Szabó Józsefeié Nagy Zsuzsánna, ref., 87 éves, végelgyengülésben; szept 30. Kazán László, gkath., 33 éves, bányamunkás, tüdőgyuladásban; szept. 30. Tárcza Péter, gkath., 2 napos, napszámos gyermeke, veleszületett gyengeségben; Tárcza Ferenc, gkath., 2 napos, napszámos gyermeke, veleszületett gyengeségben; okt. 1. Feldman Mihály Jenő, gkath., 2 hónapos, ácssegéd gyermeke, bélhurutban; okt. 2. Horinkár Mária, gkath., 15 éves, zuzdamunkás gyermeke, diphteriában; okt. 3. Plop Miklós, gkath., 3 éves, bányamunkás gyermeke, diphteriában; okt. 3. Plop József, gkath., 4 hónapos, lakatossegéd gyermeke, bélhurutban; okt. 3. Deutsch Aranka, izr., 8 éves, szabómester gyermeke, schárlátban; okt. 3. Móni György, rkath., 1 napos, kerékgyártó mester gyermeke, veleszületett gyengeségben; okt. 3. Marosán Pál Péter, gkath., 7 hónapos, szolgáló gyermeke, hasmenésben; okt. 3. Csüdőr Ferenc, rkath., 52 éves, városi pénztárnok, mellhártyalobban; okt. 4. Kovács Sándor, ref., 6 hónapos, bányamunkás gyermeke, bélhurutban; okt. 5. Szentmihályi Géza István, ref., 2 éves, szobafestő gyermeke, scárlátban. Házasságot, kötöttek: Mező Károly vízvezetéki főszereid és Tánczler Etelka nagybányai; Zveni György bányamunkás és Papp Mária szolgáló nagybányai; Török Ferenc szabósegéd és Neuschli Mária nagybányai; Fuchs Albert Béla bányamunkás és Dorka Juliánná nagybányai; Ephi László kovácsmester és Román Emília nagybányai lakosok. Kihirdetés alatt állanak: Beregi Sámuel fazekasmester és Kerekes Róza szakácsnő, nagybányai; Ritter Mihály cipészmester és Komáromi Eszter szakácsnő nagybányai; Ivácskovics András bányamunkás és Rudics Róza nagybányai; Kovács József csizmadiamester, nagybányai és Czeglédi Mária nagykárolyi lakosok. Temetőben . . . Temetőben nyári napon Nyárfa alatt egy kis pádon Üldögél egy kis leányka. Rá borul az öreg nyárfa Hűvös árnya. Valakire vár a lelke Elmélázva elmerengve. S amig várja vágyakozva, Szivecskéket rajzol sorba Le a porba. O az, ő az susog végre S hálatelten néz az égre. Fogadj’ Isten alig mondja Mint a törzsöt gyenge lombja, Átkarolja. Sugdosódva, majd kacagva Andalognak jobbra, balra. Majd az útról is letérnek . . . Hol ágai a cserjéknek Összeérnek. Bujócskáznak pajkos kedvben . . . Mig a nyárfa összerezzen. S megriadva mint kis nyulak Az álomból felocsúdnak . . . S hazafutnak. * * * Temetőben őszi napon Nyárfa alatt a kis pádon Üldögél a kis leányka. Fonnyadt arca, mint a nyárfa Olyan sárga . . . Valakire vár a lelke . . . Fájó búban elmerengve . . . Lába mellett lenn a porba’ Kis íiu ül játszadozva . . . Megcsókolja . . . Igen, eljön édes apád — Ámitgatja önönmagát — Csak itt várjunk, itt e helyen. — Hej pedig az dehogy megyen A hűtelen. Aztán csak vár szokott helyén, Mig elhagyja hit és remény, Lelkét a bú összenyomja S lehull, mint a nyárfa lombja, Sárga lombja . . . Telek A. Sándor. Legszebb China-ezüst tárgyak és evőeszközök nagy raktára Rezső Gyulánál. * . Női és leányka őszi sapkák nagy választékban Kesztenbaumnál. * Nagy választék tömör arany karkötőkben és uj faconu hosszú női nyakláncokban jutányos árak mellett Rezső Gyulánál * Legújabb madéra párnák rum- burgi anyagból 65 krajcárért Kesztenbaumnál. Szerkesztői üzenet. Ifj. K. E. Győr. Megkaptuk a küldeményt; úgy lesz, amint kívánja, csak a verset tesszük félre, mert mint láthatja mai számunkból, már más fordításban megjelent. CSARNOK. Város és falu. Ez a cime annak az értekezletnek, melyet Mailáth József gróf olvasott föl Szatmáron, az Országos Gazdaszövetség múlt csütörtöki nagygyűlésén. Mailáth gróf az egész magyar társadalom problémáját tárja föl, midőn a város és a falu egymáshoz való viszonyát nézi. Gondolatát történelmi és tudományos alapon építi föl s bele vezeti a társadalmi és politikai aktuális problémáink legizzóbb közepébe. És mind e mellett ő maga csodálatosan kívül, mondhatnánk felül marad mind abból az elfogultságból, gyűlölködésből, egyoldalúságból, melybe többnyire mindenki beleesik, a ki ezeket a kérdéseket tárgyalja.. Felsőbb szempontja van, mely kiemeli őt a tülekedő vitatkozásból; felsőbb szempont, mely a magyar városnak, falunak, földnek és népnek szeretetéből táplálkozik. Mailáth József gróf távolból, az ő perbenyiki kastélyának árnyas parkjából szemléli az országnak életéért való küzdelmét, távol a közélet zajától s talán éppen ezért látja olyan jól, olyan tisztán az igazságait. A legkisebb jelenség sem kerüli el figyelmét s mind ezt az ő nagy tudásával, képzettségével beállítja eszmemenetébe, szolgálatába hajtja végső tendenciájának, hogy a magyar város és falu értse meg végre, hogy a kettő nem elválasztó, hanem éppen egymást kiegészítő fogalom, együttes, egymás melletti hivatásuk az országnak gazdaggá, boldoggá tétele. Az előadás tartalmának súlyával, irodalmi formájával sorakozik Mailáth József grófnak egyéb szociálpolitikai müvei közé s igy a szociálpolitikai magyar irodalom legjelesebbjei közé. A város és falu bő ismertetését az alábbiakban adjuk olvasóink elé: Állami és társadalmi közéletünk rohamos hajszájában, melyet eufónikus hangzatossággal haladásnak szoktunk nevezni, ott tartunk, hogy maholnap a mennyiség kérlelhetetlenül tapos le minden milyenséget. Hegel már évtizedek előtt hangoztatta büszkén: Die massen avanciren. (A tömegek törnek elő.) Es mi, a generosa natio hungarica modern unokái, kiknek őseiről Leo Grammatikus följegyezte, hogy fényűzéshez, kincsgyüjtéshez semmi hajlamuk sincs és csak a lélek erejével akarnak elleneiken tulemelkedni, ezen eszményi kiválóságról immár teljesen megfeledkezünk. Nagyon törpe epigonokká laposodtunk. Másolásokkal bíbelődünk. Csaknem minden tettünkkel bevalljuk, hogy önálló, sajátlagos alkotásokra képtelenek vagyunk. És mégis ámítjuk magunkat, hogy haladunk, az idők követelményeivel számolunk és igy méltók vagyunk arra, hogy a haladottabb európai nemzetek kerek asztalánál illő helyet foglaljunk el. A száz év előtt való gazdasági élet főjellemvonása volt Magyarországon az egyszerűség és a kevés igény. Ma? A legőrültebb fényűzés, az igények tulcsavarása ejt mámorba és veszedelmes bódulatba. Valamikor, nem is oly régen, földmiveseink az élethez szükséges élelmi és egyéb cikkeket maguk termelték. Még az építőanyagot is a földtől kapták. Ha a városokban már nem is történhetett mindenben igy, ott is több időn át a természetben való gazdaság uralkodott. A városok lakói többnyire falun dolgoztak. Néha falun is laktak. A városok végén kert, erdő terült el, a honnan szükségletüket bőven fedezhették.
