Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-30 / 31. szám
2 KTagybányal Hírlap 1911. julius 30. E teremtő gondolatnak árulója az is, aki elhiteti valamely nemzet fiaival, hogy az egyednek nem kötelességei, hanem csak kényszerűségei vannak a közzel szemben; hogy e kényszerűségek alól lehetőleg kibújni az egyednek önmaga iránt való tartozása; hogy az egyednek önjavát szolgálni a legfőbb cél. Végzetes hiba azt hinni, hogy az ilyen gondolkodás a magasabb fejlődés következménye; az inkább a természetes fejlődés megakadásának jele, mely, ha idejében el nem tűnik a köztudatból, nem a továbbfejlődést, hanem a nemzeti pusztulást eredményezi. Nemzetek pusztulása pedig az emberiség fejlődésében nem a továbbhaladást, hanem a megállást, a betegséget jelenti. A valódi haladás nemzeti egyéniségek kialakulásában és a nemzeti boldogulásban áll. És nem az a nemzet fog a fejlődésnek a legmagasabb fokára jutni, amelyből a hősök kivesztek, hanem az, amelynek minden tagja hős, mert minden pillanatban kész a saját érdekét s életét is odaáldozni a köznek. Óvjuk életünket, ameddig egy munkás élettel többet használtunk, mint egy hősi halállal! Anyagi javakat is szerezzünk, ameddig általuk a honnak gyűjtünk erőt. Ha gyöngék vagyunk nem szolgálhatjuk a hont sem, mert legyűrnek a köznek ellenségei. Menjen át mindnyájunk vérébe, velejébe az a tudat, hogy nem mindegy magyarnak lenni, vagy más nemzet fiának ; hogy előttünk a fejlődésnek csak egy útja van: magyarabbá lennr, mint aminők eddig voltunk! Minden más ut a fejlődésnek megakadása, megállás és halál! Lendvay színház. Julius 29. Szombaton, julius hó 22-én régi jó ismerőseinket láttuk a színpadon: Lehár ,,Drőtostót“- jának Pfefferkon Farkas Lipótját, s a többi hagymaáruló tótokat. Nekünk úgy rémlik, hogy Lehár eddig színpadra hozott művei közül a Drótostót a legértékesebb. Bájos, fülbemászó muzsikája legszebb mindegyik közö.t. Különösen megható szép, mikor az Öreg zsidó elmondja főtanácsait az utrakészülő kis Janónak, mely a harmadik felvonás zárójelenetében is megismétlődik. A játszó-személyzet egyenként és összesen pompásan töltötte be feladatát; Komáromi Gizi, Dénes Ella kitünően énekeltek; nagy dicséret illeti Mátrayt Pfefferkon szerepében, Burányit, kinek tenorja megint vonzóan csendült, s Rovó Istvánt a bádogos mester alakításában. Vasárnap két előadás volt: d. u. félhely - árakkal Strausz örökszép Varázskeringője, este pedig a Czigányszerelem került színre harmadszor, meglehetős nagy közönség előtt. Az előadás a szokott precizitással folyt le. Hétfőn egy angol életkép, ,,A kis Lord“ került színre. Eszünkbe jutott a zsoltár: „Mint a szép hűvös patakra a szarvas kívánkozik.“ Valóban a sok pocsolya után isteni érzéssel ittuk a kristálytiszta forrás vizet. Ez az angol életkép gyönyörű, bájos, tanulságos. Felüditi lelkünket, megnyugtatja szivünket! Hát még, ha olyan alakitója van a kis lordnak, mint Horváth Lenke, ki brilliánsul oldotta meg feladatát. Ezt a kis lányt eddig nem láttuk neki való szerepében; úgy látszik, nadrágba kellett bújnia, hogy észrevegyük. Bocsásson meg nekünk a kis művésznő, hogy eddig hallgattunk róla, de nem mi vagyunk okai annak, hanem Heves papa, vagy Csákó bácsi, kik eddig véka alá rejtették. Enni való bájos volt Lenke, s egy csapásra meghódított mindnyájunkat. Nagyon szépen játszott Homokai Gabriella, Reviczky Etel és Zöldy Vilma. A férfiak sem maradtak hátra az igyekezetben: Herezeg, Mátray, Vájná, Sipos, Heltai derekasan segítettek a kis lordnak. Sok-sok ilyen hófehér darabot kérünk! Kedden este Verő György pompás operettje, ,,A bajusz“ került színre kis közönség előtt, mely azonban igen jól mulatott a derűs jeleneteken, a hamisítatlan magyar humoron, melylyel az egész darab át van szőve. A XVIII. századbeli magyar főur és paraszt van bemutatva, mely irtózik mindentől, ami német, illetőleg osztrák, s kacskaringós bajuszát nem adná oda az egész Bécs városáért. Jól esett magyar lelkűnknek már egyszer ilyen hazafias irányú darabot is látni, hogy fölüditsen kissé, s kirántson a nemzetköziségből. A darab főszereplője János, a huszár, kit Mátray személyesített meg, igazi magyar humorral, minden túlzás nélkül. Rá is szolgált arra, hogy nyílt színen is megtapsolják. Reviczky Etel a kényes bécsi grófnő, Dénes Ella a gyámleány szerepében kitűnőknek bizonyultak. Komárotny Gizit napról-napra jobban megszeretjük; a komorna szerepében ez estén is elsőrangú volt. Pongrácz Matildtól megszoktuk a kifogástalan játékot. Vidor, Herczeg, Sipos Zoltánról jónál egyebet ma se’mondhatunk. Nagy érdeklődéssel vártuk Henri Bataille szenzációs színmüvét: „A botrányt.“ Szerdán este került színre, nem nagy közönség előtt. Mindenekelőtt konstatáljuk, hogy az előadás kitűnő volt. A drámai személyzet nagy ambícióval játszott, s a darab finom szépségeit érvényre juttatta. Zöldy Vilma, ez a vérbeli művésznő - kinek nagy drámai tehetsége mellett még' az az előnye is meg van, hogy szép és fiatal, - oly művészi játékot produkált, mely a közönséget teljesen meghódította. Nagyszerű a művésznőnek arc- és szemjátéka! Mikor hallgat is, — csodálatosan játszik. Az a jelenete, mikor megtudja, hogy kedvese szélhámos, - fenséges volt. De méltó partnerei is voltak a játékban. Homokai Gabriella az anyát mély érzéssel játszotta. A férfiak közt Vidor és Sipos állottak művészi magaslaton. Mindkettőnek egyformán nyújthatjuk az elismerés koszorúját. Magáról a színdarabról is kellene valamit Írnunk, mert ez egy olyan darab, melyről irni tanácsot? Melyik ország tanügye áll azon a fokon, hogy tőle valamit tanulhassunk ! A Németországé, meg Svájcé. Azokat vette kormányunk is mintául; oda küldte ki különösen azokat, akiket a fölállítandó tanképzőkhöz tanárokul kijelölt, hogy ott a tanitásügyet tanulmányozzák. Magam is a kiküldöttek közt voltam. Ismeretséget kötöttem a jelesebb pedagógusokkal és ez ismeretséget nem is szakítottam meg. Legnagyobb pedagógus hírében állt Lüben. O vezette a német tanítókat, ő volt a németországi tanitóegyesület elnöke. Az egyesület gyűléseire csak úgy özönlött Európa minden részéből a tanítóság. Abban az időben Hamburgra került a sor. Összebeszéltem egyik kollegámmal, hogy Lübent, aki személyes ismerősünk volt, meglepjük. Útra keltünk. Iglón voltunk alkalmazva, ott szálltunk vonatra. Vígan folyt az utazás. Hanem a vonat folyton telt a különféle országból való tanítókkal. Mennél közelebb jutottunk a németországi nagyobb városokhoz, annál több és több kocsit kapcsoltak vonatunkhoz. Még az sem volt elég. Később két-, majd háromfelé osztottak bennünket, mindenik vonatra jutott 7-800 sőt 1000 tanító. Vonatunk persze késett; a sok „Aussteigen . . . Einsteigen“-nel órákat késtünk. Micsoda zűrzavar volt ott! Hogy huztuk-vontuk egymást a vonatból ki, meg be ! A sok késedelem miatt tarisznyánk üres lett. A vonat pedig csak rövid ideig állt meg itt-ott, mert nagy volt a késedelem. Egyszer csak elkiáltja magát a kalauz: „Guben, 20 perc.“ Rohan ki a kocsitöltelék a vendéglőhöz. Én is oda igyekeztem kollégámmal. Hanem nagyon meglepett a város szép fekvése; megálltunk, gyönyörködtünk benne. Olcsó és megbízható bevásárlási forrás! Alapittatott: 1894=ben. — Guben . . . Guben . . . szóltam. - Hiszen ezt a nevet én ismerem. — Honnét? — kérdezte kollégám. — A mi képeskönyveinkről. Majd mindenikre az van Írva: „Fechner által Gubenben ...“ Most százszámra árulják a szebbnél-szebb, kedves képeskönyveket, melyeket mi, magyarok írunk, rajzolunk. Akkor alig volt magyar készit- ményü képeskönyvünk. Majd mindeniket németből fordították; legtöbbet Fechner adta ki, Guben, porosz városban. És minő fordítások voltak azok ! Most is látom azt a kis „Spiegelbilder“-t, mely magyar fordításban igy szólt: „Tükrös Kepék. Fechner által Gubenben“, vagy „Die erste Pflege“-t, melynek „igazi“ magyar fordítása igy volt: „Az első bántás.“ Mert hát Fechner uram szótárból fordittatta könyveit, így aztán p. u. e mondatból „Gasthaus zum roten Hahn“ a következőt okoskodták ki. „Gasthaus - vendéglő, vendégfogadó, - zum - hoz-hez-höz, - rőt - piros, vörös, — Hahn — kakas. - Ez aztán összevonva lett: vendéglő, vendégfogadó, hoz, hez, höz, piros, vörös, kakas. Es mi, magyarok, ilyen könyvekkel kedveskedtünk gyermekeinknek! . . . Erről beszélgettünk kollégámmal, mikor észrevettük, hogy a 20 percből alig van egy- kettő hátra. Pedig éhesek voltunk, reggel óta nem láttunk ételt. Siettünk is a vendéglőhöz. De még csak meg sem közelíthettük. Egymás hátán, élet-halálharcban tolakodtak ott a különféle nemzetek oszlopai és mohón ették, amihez hozzájuthattak. — No, mi ugyan nem eszünk; oda be nem jutunk — szóltam kollégámhoz. — Dehogy nem — válaszolt mosolyogva és elkiáltotta magát „Einsteigen!“ Azt a jelenetet, amely most következett, leírni nem lehet. Mintha Uchatius ágyúból lőtték volna ki a sok tanítót. Hanyatt-homlok rohant mindenik a kocsijához . . . Alig egy perc, üres lett a perron, üres a vendéglő. Mi ketten pedig kényelmes léptekkel bementünk a vendéglőbe és vettünk egy-egy „Knackwurst“-ot meg kenyeret és egész nyugodtan eddegélve mentünk kocsink felé. Már jó közel jutottunk, mikor megpillantom, hogy az állomásfőnök, két Polizmannal ugyancsak siet felénk és erősen gesztikulál. — Te, azok hozzánk jönnek — szóltam kollégámhoz. - Aligha bővebben meg nem ismerkedünk Gubennel - és a Knackwurst torkomon akadt. — Dehogy — válaszolt az hirtelen susogva — vigyázz ! Te nem tudsz __ más nyelvet, csak magyarul, én meg tótul. Érted ? Vigyázz ! Eközben hozzánk érkezett az állomásfőnök és a két Polizmann. Az állomásfőnök kimért, hivatalos hangon szólt kollégámhoz, hogy mikép merészelte kiáltani „Einsteigen.“ Ez rendellenes tett volt, tehát kövesse őt. Az én kollégám csak nézi-nézi ártatlan arccal az állomásfőnököt és mikor ez bevégezte mondókáját, belekezd a tót beszédbe és udvariasan kérdi, mit akarnak vele és mutatja, hogy ő egy szót sem értett az egész beszédből, nem ismeri azt a nyelvet. — Akkor hát ez lesz, mert együtt mentek — szólt az egyik Polizmann — és az állomásfőnök nekem fordult és ugyanazt elmondta, amit előbb kollégámnak. No hát én németül válaszoltam, hogy „Nix tajcs, ungoris“ és ugyancsak igyekeztem kiRezső Gyula Alapittatott: 1894=ben. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes híres gyártmányú arany«, ezüst« és nickel órákban. Nagy választék arany« és ezüst ékszerekben, ..- ......... = továbbá valódi és China«ezüst dísztárgyakban és evőeszközökben. - ' .. 1 -
