Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-21 / 21. szám
4 Nagybányai Hírlap 1911. május 21. Házasságot kötöttek: Papp Sándor bányamunkás és Feldmann Emília szakácsné nagybányai; Tyira Sándor erdőhivatali dijnok és Pacher.Róza nagybányai; Stojits Iván belügyminiszteri segédtitkár, budapesti és Alexy Erzsébet Oleja Róza nagybányai; Vári Ferenc kisbirtokos, nagybánya-borpataktelepi és Varga Juliánná szakácsné, misztótfalusi; Rudics Károly kovácsmester és Vári Ilona nagybánya borpataktelepi. r\í\ l'iá'y A Bercsényi Miklós-utcai CrldUU llCtX. 7-ik számú ház eladó. Értekezhetni: Radó Pál tulajdonossal. Utazásom a „Bohémia“ nevű Lloyd hajóval Görögországon át.- Irta: Balta! János. (Folytatás.) Athéntől körülbelül 20 kilométerre fekszik Eleusis. — A vasút mindenütt a- tengerparton halad, mig elérjük a mostani Eleusist, mely kicsi falu, lakói kertészkedéssel foglalkoznak. Régi fényét a romok mutatják, melyeket most ásnak ki. — Eleusis K. e. a 7-ik században került Athén fenhatósága alá s minthogy Demetrius tiszteletét az állam vallásába felvettek, tekintélye egyre nőtt. — Perikies itt uj fényes templomot emelt, melyben Demetrius és Persephone tiszteletére évenként ünnepeket tartottak; ezeket az ünnepeket eleusi mistériumoknak nevezik. Az alapját pedig az a hitrege teszi - hogy Demetrius kesereg és bolyong, keresi leányát Persephonet, kit Hades az alvilágba ragadott. A monda szerint Demetrius hosszas bolyongás után Eleusisba érkezett s leült egy forrás mellett. Az Eleusi királynak leányai éppen akkor mentek vízért korsóval a fejükön. Amint meglátták Demetert, kérdik : mi a baja ? Ez elmondta, hogy elvesztette leányát és azt keresi. A királyleányok házukba hívták s egy évet töltött ott, de folyton sirt. A föld is szomorkodott, a fák gyümölcsöt, a szántóföldek gabonát nem termettek. Már Zeus is megijjedt, hogy minden elpusztul a földön: elküldte Hermest a Hadesbe, hogy adja vissza Persephonét, elengedi, de adott neki egy gránát almát, — melyből ha eszik, vissza fog térni az alvilágba. Demeter épen a forrás mellett siránkozott, mikor meglátja egyszerre leányát — nagy volt az öröme és belenyugszik, hogy az esztendő felét nála, másik felét a férjénél, a Hadesben töltse.^ Évenként két ünnepje volt. A kis mistérium februárban, a mikor a természet uj erőre ébred és a nagy mistérium szeptemberben, mikor elhal és téli pihenőre készül. Ez utóbbiak több napon át tartottak. — A hívők Athénből indultak el, hol előbb az Uisson vizében megfürödtek. A szent ut csak 4 órába kerül, de mert az ut mellett levő szent helyeken megállották, az egész nap eltartott s csak késő este érkeztek Eleusisba. Másnap kezdődtek a tulajdonképeni ünnepek. Volt bojt, volt kicsapongó jó kedv és fáklyatánc. Az ünnep tulajdonképeni része az, a mikor a templomban a papok a misteriumokat, az ereklyéket s a képeket felmutatták, a melynek csodás erőt tulajdonítottak. A nézőtér teljes sötétségben volt, egyszerre nagy fényesség támad s megjelennek a papok s az istenek hatalmáról énekeket zengve a miste- riumokért rajongó lelkeket el bűvölik és elká- bitják. De egyúttal más eszméket is akartak a hívőkben támasztani, hogy az alvilág nem pusztán a halál birodalma, hanem az életé is, ép úgy, mint a természetben, hol az elhalásra az újra születés következik, ép úgy az ember sem fog megsemmisülni, hanem folytatja életét a túlvilágon Az ünnep alatt látottakat elbeszélni büntetés terhe mellett tilos volt, a ki ezt tette, vagy a ki azt kigunyolta, az állam által lett megbüntetve. A góthok betörése alkalmával romba dőltek a szent helyek s velők Eleusis dicsősége is. Vonatunk mindegyre közeledik Korin- thushoz. t A krónikák szerint a múltban Néró császárnak komoly szándéka volt az Ithmust. ezt a keskeny földrészt átvágni, de Galliában lázadás ütvén ki abban kellett hagynia. Ezzel a terv végkép letűnt a napirendről és csak 18 század múlva került fel újra. 1830. Kapodistriás, Görögország 1-ső kormányzója kezdett foglalkozni vele. 1857. Ottó király Lessepset kérte fel a terv elkészítésére. E szerint a csatorna hossza 6120 meter talpszélessége 32 „ felső szélessége 42 „ víz mélység 65 „ A bemetszés magasságának maximuma 60 méter. 1881- ben a magyar születésű Türr tábornok kapta meg az építési engedélyt. A mérnöki munkálatokat Gerster Béla végezte. Türr a financirozáshoz fogott. A suezi csatorna nagy sikere által teremtett kedvező hangulatot felhasználva sikerült neki 30 millió tőkével egy részvénytársulatot alakítani. 1882- ben György király megtette az első ásónyomást. Az építés alatt észrevették, liogy elszámi- tották magukat, mert csak 8 millió köbméter földásás volt számba véve, pedig az a 10 milliót is meghaladta, — oka az volt, hogy a próbafúrások nem bizonyultak be a valóságban. Kezdték belátni, hogy a mű 1888-ra el nem készül s hogy a költség újabb 30 millióba fog kerülni. Újabb részvények kibocsátását tervezték, de már akkor más volt a pénzpiac hangulata. A suezi csatorna is 200 millió helyett 600 milliót nyelt el, a Panamába pedig, melyet 600 millióval terveztek, már akkor 1200 millió elúszott. így történt, hogy a korinthusi társulat megbukott. Türr akkor a görög kormányhoz fordult, hogy a felveendő kölcsönre nézve vállaljon kezességet, ez nem sikerült. Ekkor a megbukott részvénytársulat ligu- idátiója után uj társulat alakult. 50.000 drb 500 koronás részvényt bocsátott ki, fedezetül szolgált az eddigi munka és az anyagkészlet. 1890. év őszén újra hozzáfogtak a munkához, úgy hogy 1893-ra készen volt. Most az a kérdés merül fel az olvasó előtt, hogy hát tulajdonképen mi is az előnye a korinthusi csatornának? Hát erre a következőkben felelek meg. Eddig Fiúméból a Pyreusba csak a Morea félsziget megkerülésével lehetett jutni, most megrövidült az ut 342 kilométerrel, a mi 20 órai munka és szénmegtakaritást jelent. Igaz ugyan, hogy a szénben való megtakarítás felmegy a csatornán való átkelési díjra, de megtakarította ■ az időt, a mi kereskedőre nézve nem lényegtelen s elesik a Matapan hegy foknak a megkerülése, a mely mindig veszélyt hord magában. Egy 5000 tonnás hajó körülbelül 15 ezer drahmát fizet vámot. A vonatunk a csatorna felett egy vashídon megy át körülbelül 25 mtr magasságban, a mely hídról a csatornának mindkét bejárata áttekinthető. Innen körülnézve bámuljuk az emberi elme nagy diadalát, de egyúttal büszkeséggel tölti el lelkünket az a tudat, hogy ezen harmadfélezer év előtt tervezett eszmét a mi kis nemzetünknek egy lángeszű embere valósította meg, mi által az egész müveit világnak tisztelet vívta ki s örök időkre dicsőséget szerzett nekünk. Vonatunk most már befutott uj Korinthusba, a hol gyorsan megebédelve azonnal a menetre készen álló kocsikra ültünk, hogy azokon O Korinthusba és onnan az Akrokorinthusra rán- duljunk. Ujkorinth mintegy 4800 lakossal biró város, nem messze a csatornától közvetlen a tenger mellett fekszik, mig ellenben Okorinthus innen 6 kilométerre a fellegvár alatt terül el romjaival együtt; ma azonban csak szegényes falu. Az ásatásokat az amerikai archelogiai intézet vezeti. A templom Apollónak volt szentelve, köröskörül oszlopokkal, melyekből jelenleg még 7 van. Legérdekesebb azonban egy régi forrásház faragott kövekből, rajtok két oroszlánfej bronzból; azokból foly ki a viz. A mint megérkeztünk, a faluba, azonnal nyeregbe ültünk, ki lóra, öszvérre, ki szamárra és elindultunk az 577 mtr magas fellegvárra, melynek csak egy feljárata van keletről, a többi oldalról hozzáférhetetlen meredek sziklák védik, Három várkapun kell keresztül menni, a I mig feljutunk a tetejébe. Több mint 1 és fél órát tartott az ut, mig felértünk, - roppant köves, sziklás az ut, - de az okos állatok oly biztonsággal lépnek, hogy a gyenge idegzetüek félelme is rövid idő alatt eloszlott. Felérve a tetőre a kilátás nagyszerű, nem csak áttekintést nyújt a közeli városokra és falvakra, a korinthusi és salamisi öbölre, hanem a távolban látszik a Parnesus hegye és tiszta időben az Akropolis is. A várfalak most romokban hevernek és vagy 2 kilométer kiterjedésüek, a várban van több ciszterna még a rómaiak idejéből. A fellegvár alatt terült a régi város, mely nek kiterjedését a hagyomány 40 stadionra teszi, Az elővárosok egyikében élt a nagy cinikus, Diogenes, kit nagy Sándor fölkeresni nem restéit. : (Folytatjuk.) Reminiscenciák a transwaali arany- bányászat első éveiből. — Irta: J. S. Mac Arthur. Angolból fordította: Altnéder Ferenc. — Capetownba való viharos ut után, a Cape colonián keresztül Kimberleybe való kellemes1 ut és Johannesburgba való fárasztó kocsikázás után 1890-ben érkeztem meg Johannesburgba. Szerencsésen elfeledtem legnagyobb részét annak a sok kellemetlenségnek, mély a régi idők kocsin utazásaival járt. Arra még emlékszem azonban, hogy az a kocsi, mely 6 utas számára volt készítve, 12 utast kellett hogy vigyen. Csak szorosan kellett ülnünk s jó természettel kellett megáldva lennünk, — különben repültünk volna. A csak szorosan ülés egyhangúságát egy- egy kis sétálás váltotta föl ott, hol a por olyan nagy volt, hogy 7 pár ló sem volt képes a kocsit tpvább húzni s ha gödörhöz jutottunk, az utasok leugortak a kocsiról és segítettek a lovaknak. A fuvarpénz magas volt. Kimberley —Johannesburg közötti utért 200 —300 koronát kellett fizetni. Manapság a vasút olcsóbban szállítja a podgyászt, mint az embert, de a kocsi többet számított ugyanolyan súly mellett a pod- gyászért, mint az emberért. A kocsi elsőrangú szállító eszköz volt, melyet főleg azok használtak, kik mások költségén utaztak. Azok, kik saját költségükön utaztak, rendszerint a „gyorsárut“ szállító szekerekkel vitették magukat mérsékelt áron, krb. 50 koronáért, mindenik utas maga gondoskodott az élelmérőll résztvevén a szekeresek bajaiban és kalandjaiban. Minden valószinüség szerint ezek a gyors árus utasok kellemesebb úti emlékeket szereztek, mint kocsizó barátaik. Johannesburg a régi idő/,-ben. Abban az időben Johannesburg volt a legelső aranyvidék, de Barbertonnak hire még nem volt elhomályosodva s Klerksdorp is egyik középpontja volt az aranybányászatnak, sokat Ígérő, ha nem is nagyon virágzó központ. Sokan voltak, kik nagy bölcsen rázták a fejüket és azt mondották, hogy Johannesburg hamar kimegy majd a divatból s az idő meg fogja mutatni, hogy Barbertoné a jövő, mások ismét tudós arcot öltöttek magukra s komoly sugdosással biztosították ismerőseiket, hogy Klerksdorp a helyzet kulcsa. Klerksdorpban töltöttem néhány napot s láttam ott egy pár zúzóművet, melyek teljesen készen voltak az indításra, de nem volt pénz a bánya föltárásához, vagy az üzemvezető nem érkezett még meg, vagy pedig a kenőolaj veszett
