Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-21 / 21. szám
1911. május 21. 3NT agyloányal Hírlap 5 el az utón. Mindig volt valami fontos oka a zúzó hallgatásának. Johannesburgban nehány zúzó járt, de a legtöbb csendes volt. A bányaláz elmúlott s csüggedés váltotta fel. A mint a spekulatiónak lehetősége és az arra való jó alkalom eltűnt, eltűnt mindjárt a felelősségnélküli bányavigé- ceknek csapatja is s csupán egy pár maradt vissza. Az egész bányaipar sivár állapotban volt, a kibúváshoz közel levő gazdag telérrészek le voltak fejtve, az ércnek átlagos fémtartalma folytonosan esett, az üzemi költségek állandóan magasak maradtak s az a félelem, hogy köny- nyen földolgozható oxidált ércek fogytával nehezen földolgozható kéneges ércek fognak következni, olriasztotta a friss tőkét s elvette a kedvet az uj vállalkozástól. A lakásoknak és üzleteknek legalább is egy harmada üres volt s általános depressió uralkodott. A családok elköltözőiéiben voltak s a vásártér tele volt ócska zongorákkal és wertheimszekrényekkel. Az első cyanidlur/zómű. Nagyon sok kohászati eljárást kezdtek akkor proponálni az emberek. A csalhatatlan gyógyszerek egyike volt a finomra való zúzás mindenféle csodálatos gép segítségével, ilyen eljárás volt a foncsorozás elősegítése az által, hogy a higanynak és az aranynak egymással való érintkezését mechanikai és elektromos agen- tiák segítségével mozdították elő; egy más eljárás szerint nyomás mellett vagy nyomás nélkül chrolozással akarták az ércből az aranyat kivonni, némely föltaláló szerint a fölsorolt eljárásokat combinálni kellett, úgy, hogy az az arany, mely az egyik veremtől megmenekült, hulljon be a másik verembe. Ez előtt a periódus előtt két-három esztendővel lett kidolgozva a cyanidlugzás eljárása. Ez eljárás kidolgozásához a költségeket a Cassel Gold Extraction Company adta, mely társaságnak tulajdonát képezték a cyanidlugzási szabadalmak. Ez eljárás létrehozását én (ezt Mac Arthur mondja) és a Forrest testvérek végeztük nagy kínnal és fáradsággal. 1889. év végén a Cassel társaság Alfred James vezetése alatt nehány képzett emberből álló expeditiót küldött Dél- afrikába, hogy egy cyanidlugzóművet állítsanak föl s a cyanidlugzási eljárásnak használhatóságát és üzleti értékét demonstrálják. Az üzembehelyezéshez a Cassel társulat engem küldött ki mint egyik föltalálót s innen van az én első transwaali látogatásom. 1890. júniusában a cyanidlugzómű elkészült. E mű agitatióra és percolatióra volt berendezve. Vacuumberendezéssel is el volt látva a szűrés siettetése céljából, meg volt benne minden, csak a szűrő sajtó hiányzott, mely készüléket kipróbáltuk, de nem találtuk megfelelőnek. A mai szűrősajtó egészen más készülék, mint az akkori. A saját költségüríkre végzett kevés előzetes kísérletezés után megtettük az előkészületeket az eljárásunk demonstrálására. Egy ünnepelt kohásznak fölszólitása folytán (kinek neve azóta csaknem feledésbe merült s ki nevetett azon az ideán, hogy a cyanid a gazdasági életben használható aranyextraháló szer lehessen) a Perchy bánya szinporainak földolgozásához fogtunk hoz-zá. E szinporok közönséges pyrites szinporok voltak métermázsánként körülbelül 60 gramm aranytartalommal. A demonstrálás. Az aranybányászat vezető embereit meghívtuk, hogy ellenőrizzenek bennünket minden ténykedésünkben s ők úgy jöttek el, hogy szigorúan fognak ránk vigyázni, de mikor a délutánból este lett, az estéből pedig éjszaka, frissítőre, szórakozásra és pihenésre lett szükség, minek folytán az ellenőrzés whistezéssé, a whis- tezés alvássá alakult át. Az egyik ellenőrzőnket Hennen Jenningset azonban nem lehetett kisér- tetbe hozni, ő hozzám csatlakozott, mint egy régi jó barát s örömmel mondhatom, hogy még nem rázott le magáról. Ez az úr semmit sem fogadott él igaznak, megmért minden kádat, minden csövet, próbát vett a vízből, a mészből, a cynaidból és a cinkből, meg akarván győződni arról, hogy nincsre valahol humbug. A próba 2 napon és 2 éjjelen át tartott s a harmadik napon egy kis aranyrud került ki a kis petróleumkemencéből. Manapság nem kerülnek dús szinporok a cyanidlugzás alá, sőt a mióta a cyanidlugzás elterjedt, azóta nem is igen szokás szinporokat termelni, a földolgozott Percy szinpor nagyon kivételes anyag volt, miért is föltaláló társaimnak és más technikus barátaimnak tanácsára a lug- zásnál 2 °/0-os ciankaliumoldatot használtam, habár a rendes laboratóriumi munkáinknál olyan gyenge oldatokat használtunk, mint a milyeneket manapság szokás használni a nagyüzemben. Be kell ismernem barátaimnak, elég okuk volt a rendesnél erősebb cyanidoldatok használatára, mivel a cyanid akkor nem volt az a tiszta só, a mi ma. A szilárd cyanidnak igazi cyanidtartalma bizonytalan volt, az oldatok cyanidtartalmát bizonytalannak és csalókának tartották s végezetül azt mondották a barátaim, hogy a kelleténél erősebb cyanidtartalom, lehet hogy nem használ, de bizonyos, hogy nem árt. A demonstratio megtörtént, aranynak 98 °lo-át kivontuk, de az aranybányászokat mégsem sikerült meggyőzni. A hitetlen Tamás. Azok, akik legtöbbet tudtak, azok talán nem hittek, de legalább nem mutattak megvetést, azok,akik legkevesebbet tudtak, azoknak megvetést kellett mutatniok, hogy méltóságukat fenntarthassák. Egyik úri ember, ki kitűnő táviró- kezelő volt s mindent tudott a „vegyszerekről, zúzóköpükről és hasonló dolgokról“, ez eljárást „tapasztalatai alapján“ Ítélte el. Egy más alkalommal a pretoriai postakocsiban ismeretlen utitársakkal együtt utazván hallottam, amint ez eljárásról beszélgettek; azt mondották róla, hogy halva született, már régen ismeretes, határozottan nevetséges; rólam meg azt mondották, hogy becsületes ember, de nem tud semmit s az eljárása jó a laboratóriumban, de nem jó a gyakorlatban. A kisértés nagyon nagy volt s kritikusaimnak nagy konsternálására az utolsó kilométereknél elárultam incognitómat. Ezekben az időkben a hírlapírói, a bányamérnöki és a kohómérnöki hivatást egy és ugyanazon személy képviselte, rendszerint min- deniket rosszul. Egy alkalommal egy ilyen úrnak megmutattam a lugzóművet, mindent megmagyaráztam neki részletesen s ő mindent megértett — legalább is azzal hitegettem magamat -- s végül a mikor búcsuzkodni kezdett, azt mondja nekem: „kedves barátom, engem nem lehet olyan könnyen elbolonditani, mint másokat, mondja meg igazán, miben áll a huncutság ?“ Mindig sajnálom, hogy elszalasztottam ezt a kitűnő alkalmat egy szép tündérmesének elmondására. Egy másik embertypus, melytől féltem a „praktikus ember“ typusa volt, azoké, kik föl- türt ingujban tüntetve tudákos kifejezések özönével igyekeztek tudatlanságukat eltakarni. Szerencsére ez a typus az őt megillető helyre, a kaffirok fölügyeletére van szorítva s helyét tudományosan képzett fiatalemberek foglalták el, kik olyan felelősségteljes munkát végeznek, a milyenről a „praktikus ember“ nem is álmodott. Az az embertypus, melyet csodáltam, az írnokból, részvényesből, cukorültetvényesből és boltosból lett bányász volt, azoknak typusa, kik a sors rendelése folytán egyszer csak egy bányának élére látták magukat állítva. Ezek közül az emberek közül, kik semmit, vagy csak nagyon keveset értettek a bányászathoz és kohászathoz sokan szép csendesen, hozzáláttak a tanuláshoz és a munkához. A vége legtöbb esetben az volt, hogy ezek az urak is át kellett adják helyüket a jobban képzett embereknek, de annak idején ők is betöltötték hivatásukat s resztvettek Transwaal aranybányászatának meg- ! alapozásában. Újabb transieaali utazásaim. 1891-ben az African Gold Recovery Syn- dicate, mely társulat átvette a Mac Arthur-For- rest szabadalmakat, egy kis nyereségecskét csinált a Robinson bánya zúzójából kibocsátott 10000 tonna meddőn s előkészületeket tett a Fever Creek meddőjének földolgozására. Mivel tényleges haszon lett elérve, az aranybányászat vezetői meggyőződtek, hogy az eljárás jó s 1891-ben, mikor az eljárást kezdték fölkapni, ismét elutaztam Transwaalba. Minden meg volt változva; minden háznak volt lakója, minden bolt tele volt, mindenik kereskedőnek sok volt a dolga, mindenki bízott a jövőben, napról-napra uj vállalatok alakultak s Transwaal mostani fejlődött bányászata előre vetette árnyékát. Természetesen most is voltak bölcs emberek s mindeniknek voltak érdemei, mind aztmondta, hogy ő már elejétől fogva mondta, hogy a Mac Arthur-Forrest szabadalom ér valamit s mindenik érdemül tudta be magának azt a bátorítást, melyben a föltalálót részesítette. A cyanidlugzásnak bevezetése által az aranybányászat mindenütt, de különösen Trans- waalban valódi iparrá lett, iparrá, melyet a tudomány helyes üzleti vezetéssel párosulva bányászati speculatióból biztos befektetéssé változtatott. Transwaalban újból 1895 -96-ban voltam a Jameson-féle betörés idejében. Ekkor szabadalmi ügyben jártam ott, .ama találmány szabadalmának védelmében, mely találmány a Main Reef telércsoport után a legfontosabb tényező volt a délafrikai köztársaság anyagi jólétének megteremtésében. Sajnos, azóta nem volt dolgom Transwaalban, de Johannesburgot s a sok barátot, kiket ott szereztem, nemkülönben az ott átélt sok epizódot azt hiszem, nem egyhamar fogom elfeledni. BÁNYÁSZATI HÍREK. Házasság. Bőhrn Ferenc m. kir. bányamérnök a kissármási kutató kirendeltség vezetője folyó hó 16-án tartotta esküvőjét Kiscégen Wachsmann Emmi urleánynyal, Wachsmann Péter földbirtokos leányával. Beteg főbányatanácsos. Mint részvéttel értesültünk, Rcmenyik Lajos, a pénzügyminisztériumba beosztott főbányatanácsos súlyosan megbetegedett. Remenyik betegsége, kit családi kötelékek is fűznek Nagybányához, általános részvétet kelt az egész bányakerületben, mert itt mindenki tisztelettel és szeretettel gondol az egykori jó kollégára. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület közgyűlése. Junius hó 25., 26. és 27-én tartja az Egyesület évi közgyűlését Budapesten, mely alkalommal Pethe Lajos felsőbányái bányamérnök előadást fog tartani. A felolvasás címe: „Újabb feltárások a veresvizi m. kir. bányamű nyugati osztályában.“ Baleset. Kissármási Mály Sándor miniszteri tanácsos, a bányászati ügyosztály vezetője a napokban Marosvásárhelyen és Kissár- máson járt a „Gyáriparosok Országos Szövetségéinek közgyűlése alkalmával. A vasúti kocsiban — hol többedmagával utazott, — egy súlyos bőrönd fejére esett, melynek éles széle jobb szemét megsértette. A sérülés — szerencsére nem veszélyes. A főiskolai hallgatók tanulmányútja. A bányászati főiskola hallgatói pünkösd keddjén indulnak a nyári nagygyakorlatra. A bányamérnök-hallgatókat Réz Géza és Favbaky Gyula vezeti s a magyarországi bányákon kívül külföldi bányaműveket is meglátogatnak. A fém- kohászmérnök-hallgatókkal Faller Károly és Schelle Róbert főbányatanácsosok mennek tanulmányútra. Magyarországon kívül meglátogatják Karinthiát, Salzburgot és Wient. A |vas- kohászmérnök-hallgatók Hermann Miksa főbányatanácsos és Barlai Béla dr. főiskolai tanárok vezetésével a lotharingiai vaskohóműveket fogják tanulmányozni. Ambiciózus fiatal mérnökeinknek ez a tanulmányútja kétségen kivid nagy hasznára fog válni rohamosan fejlődő bányaiparunk felvirágzásának. Gázkutatások. Most, hogy Mály Sándor Kolozsvárt járt s Szvacsina Géza polgármesterrel értekezett, — oda nyilatkozott, hogy az uj geológiai kutatások rendjén elsősorban Kolozsvárra fog kerülni a sor s amint megállapítják a gázmedence vonalát, azonnal megkezdik a fúrásokat. A furásvezetőség már junius hó 1-én megkezdi a működését Bálim Ferenc m. kir. bányamérnök vezetése alatt és pedig Apáiddá és Szamosfalva területén. Szomorú számok. Az amerikai „Szabadság“ című lap statisztikát közöl a bányaszerencsétlenségekről a múlt évet illetőleg. Ezek szerint Pennsylvániában múlt évben 232 millió tonna szenet termeltek, melynek kiaknázása 1125 ember életébe került, kiknek nagy része magyarországi. Ezért marad idehaza annyi asz- szony özvegyen, annyi gyermek árván. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete.
