Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-21 / 21. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkalárs: RÉV AB KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. -------------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. — Mezőgazdasági munkáskamarák. Május 19. A szociális jelleggel biró intézmények között előkelő helyet foglal el a munkás- kamara, a munkásság hivatalos jellegű, érdekképviseleti szerve. Nálunk az érdek- képviselet szervezése csak most van kezdődőben. Az ipar- és kereskedelmi kamarák után most van megalkotás alatt a mezőgazdasági kamara, mely azonban a tények szerint csak a mezőgazdasági munkáltatók, nevezetesen nagy-, közép- és esetleg kisbirtokosok érdekeit fogja felölelni. A fejlődés törvényszerűsége szerint most az ipari munkáskamarák megalkotása következik, mert az ipari munkásság száma és szervezettsége oly fokon áll, hogy ezt megköveteli. A mezőgazdasági munkáskamarák ma még csak egy jövő ábrándképeit képezik. De hogy eljön az idejük, az bizonyos, mert parancsolja a fejlődés törvényszerűsége. A mezőgazdasági munkáskamara befedője lesz a magvalósitandó széles- arányú mezőgazdasági szociálpolitikai intézményeknek. Mi a feladata a munkáskamarának ? A munkásság érdekeinek képviselése társadalmi, de főleg gazdasági téren. A kamara véleményes jelentéseket tesz a munkásságot érdeklő törvényjavaslatokról. Felterjesztéseket készit a kormányhoz a megvalósítandó intézmények érdekében. Gyűjti és feldolgozza a statisztika anyagát. Rendez szakelőadásokat, ankéteket stb. A mezőgazdasági munkáskamaráknak azonban legfőbb feladata a munkásság és munkálatok közötti viszonynak rendezése. Ápolni a békés egyetértést s az ellentéteknek nyugodt megoldását. Bizonyos harmóniát létrehozni és továbbfejleszteni. A munkások és munkaadók között a legtöbb harc és egyenetlenkedés okozója a munkabéreknek kérdése. A mánkabér rendezése lesz a két érdekeltség munkásságának legnehezebb próbaköve. A munkabéreket rendezni és lehetőleg több évre egységesen megállapítani az együtműködés érdekében. Erre vonatkozólag egy praktikus szociálpolitikusunk azt mondja: „ha a mezőgazdasági munkaadók és munkások érdekképviseletei egyebek sem lennének, minthogy minden három vagy öt esztendőre közös megegyezés alapján előre megállapítanák a főbb munkabéreket, akkor ezzel oly szolgálatot tennének a mezőgazdaságnak, mely annak mai válságos helyzetének egy csapásra véget vetne.“ A békéltető bíróság szerepének betöltése szintén a munkáskamarák feladatát képezné. Esetleges munkabeszüntetések vagy aratósztrájkok megakadályozása, illetve a fegyverek igénybevételének szük- ségtelenitése. A sztrájktörvény rendelkezéseinek végrehajtása a mezőgazdasági egészségügy ápolása, egyszóval a mező- gazdasági munkásosztály anyagi érdekeit érintő összes ügyekben a kezdeményezés, véleményadás és végrehajtás jogának gyakorlása e munkáskamarák munkakörébe tartoznék. A mezőgazdasági munkáskamaráknak haszna azonban csak egy esetben lehet. Ha azoknak vezetése oly kezekbe kerül, kik a mezőgazdasági munkásság érdekeinek igazi képviselői és becsületes letéteményesei. Ez pedig csak akkor történhetik meg, ha a mezőgazdasági munkásság szervezkedik. A szervezett munkásság öntudatos, képzett és teljes tudatában van annak, hogy kik érdemesek e szervek nyújtotta állások betöltésére. A szervezett munkásság rendelkezik azon anyagiakkal, melyek szükségesek a munkáskamarák fenntartásának költségeihez, amelyeknek egy másik tetemes részét azonban az állam fedezi. Addig is, mig a munkáskamarák felállításának ideje elérkezik, szervezkedni, tömörülni kell, hogy megismerje mindenki helyzetét s tisztába jöjjön a javítást szolgáló eszközökkel és eszmékkel. Szervezkedni kell, hogy kialakuljon az összetartozandóság és a közös érdek érzete. Társadalmi segitőmunka. Kötelességekre figyelmeztető szó az értékes tanács, bárhonnan jöjjön, bárkitől eredjen, mindenkor érdemes a megszivlelésre. Mi magyarok sohasem voltunk ezeknek híjával; idegenek, vendégek s magunk közül akad bőven elég tanácsadó, csak megfogadjuk a szót s aztán menjünk utánok. A múlt hét folyamán ismét ellátogatott hozzánk Berlinből egy apostol; a Magyarországi Nőegyesületek Szövetsége hívta közénk dr. Alice Salomon asszonyt, a berlini „Sociale Hilfschule für Frauen und Mädchen“ igazgatóját, hogy oktasson, buzdítson a maga módja szerint. Elismerjük, hogy sok szép dolgot mondott a pesti nőknek a társadalmi segitőmunkáról. Tagadhat - lanul sok benne a megszívlelni való. Mert hát ki az, aki nem tartja szükségesnek, hogy minden nő dolgozzék. Alice Salomon szerint azoknak az asszonyoknak is dolgozniok kell, akiknek nem jutott osztályrészül, hogy valamely komoly foglalkozásban találják meg hivatásukat, részt kell nekik juttatni a társadalom újjászervezésének munkájából. A berlini Sociale Hilfschule két-három évig terjedő kurzusokat tart fenn közgazdasági ismeretek és a [ társadalomtudományok elsajátítása céljából. A társadalom sebeinek betapasztását nem dilettáns, jótékonykodó nőkre akarják bízni, hanem olyanokra, akik a szociális törvényeket ismerik, fel tudják fogni a fejlődés törvényeit, mert a csatasorba képzett nőket akarnak állítani, akik a segitőmunkát eredménynyel is fogják végezni. Ez a társadalmi segitőmunka a hivalkodó nők céltalan életmódját meg fogja változtatni. A leány nem lesz többé a „királyfi“-várásra kárhoztatott lény, nem fogja idejét lelke és teste üres cifrálkodásával eltölteni; az asszonyok sem fogják a semmittevés gyönyörűségeit keresni. Mindannyian arra fognak törekedni, hogy az igazi életet megismerjék s a nyomorúságnak radikális gyógyítása munkájában való részvétellel, uj, tartalmas élet-célokért küzdjenek. Á berlini lelkes apostol szerint s jótékonykodást át kell reformálni, mert a tapasztalás azt mutatja mindenütt, hogy teremjenek bár a jótékonysági ideák gombamódra, fáradjon, költsön, sőt pazaroljon is érdekökben a közönség, a bajokat csak alig-alig enyhíti, mert a gyógyítást nem az alap-okok megismerésével s azok megszüntetésével kezdik el. A nőknek a szociális munkában való részvételét sok helyütt a szülők maradi felfogása akadályozza, gátolja. Az apa, aki vagyont szerzett leánya számára, nem tudja megérteni, miért óhajt ez a vagyonnyujtotta élvezeteken kívül, mással is törődni. Az anya, aki más légkörben nevelkedett, nem tudja megérteni, miért vannak leányának, az őt hajdan boldogító vágyakon kívül, más követelései is. Nem tudják megérteni, miért óhajt ő, a „védett“, a kiváltságoknak örvendő nő, az élet ezer nyomorúságával megismerkedni, miért kíván azokkal szembeszállni. Komoly, kitartó akaratnak a feladata, hogy a munkára törekvés érvényesülhessen; ennek feltétlenül győzedelmeskednie kell. Elismerjük, hogy Alice Salomon tanításában van megszívlelni való, mondott olyat, amit követni kell. Ami beszédéből hiányzott, annak tulajdonítjuk, hogy társadalmi viszonyainkat nem ismeri úgy, mint mi. Ezért attól sem félünk, hogy egyik-másik frázisként hangzó tétele megtéveszti a közönséget, vagy épen munkára indítja a nőket. Beszédéből mi csak arra a részre helyezünk súlyt, melyben hangoztatta, hogy minden nő dolgozzék, minded nő végezzen társadalmi segitőmunkát. Ezeket az igazságokat nem lehet eléggé és elég sokszor hangoztatni, mert bizonyos, hogy nálunk igen sok nő nem foglalkozik komoly munkával, sőt bőségesen vannak, akik | dolgozni sem tudnak s csak természetes, hogy az ilyenek a társadalmi munkában is legfeljebb csak erszényük üritgetésével vesznek részt, ami még mindig csak félmunka. De hol dolgozzék a nő, hol kezdje el a társadalmi munkát ? A kérdésekben van a lényeg. Megmondjuk. Dolgozzék elsősorban otthon a családban s az igazi társadalmi munkát is kezdje el ugyanott, gyakorolja bele magát a munkába mindenekelőtt saját fészkében, hogy aztán ott künn a profán világban legyen munkájának tartalma, értéke, becse, lelke s ne lássék az üres, külső mutogatásnak, hivalkodásnak. Társadalmunkat csak két tényező segítségével újíthatjuk meg: munkával és műveltséggel. De nem azzal a felfogással, amelyik a mun- j kát csak a közép és alsóbb néposztálynak szánja Lapvmlt mai száma ÍO Ol dal.
