Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-20 / 12. szám
3 V* 2 W agy banyai Hírlap az ellenérdekek védelmében esetleg hatalmas ellentállást fog kelteni, ha és a mennyiben egy másik rég működő vicinális circulusait megzavarja. A láposvölgyi vasút és ezen újabb vasutterv, úgyszintén a szinte elsorolha- tatlan már megvalósított uj intézmények és életképes tervezések nyomán ma már egy nagy reményekkel kecsegtető látókép tárul városunk elé, mely egy mesz- szeterjedő vidékkörzet iparban és kereskedelemben gazdag, kultúrában erős és magyarságában törhetetlen központjaként bontakozik ki azon nagyarányú munkából, mely most itt folyamatban van s lázas, gyors és temperamentumos lüktetésben halad az alkotások terén. A Teleki Társaság XII. felolvasó ülése. A Teleki Társaság folyó hó 12-én tartotta meg szokásos felolvasó ülését, melyet egyúttal a márciusi nagy napok emlékének is szentelt, j Ugyanakkor tartotta a nagybányai bányászati és kohászati osztályegylet is estélyét, s igy a két testvér társaság együttesen ünnepelte a nagy idők emlékezetét. Igen előkelő, nagy közönség gyűlt egybe, hogy meghallgassa a fölolvasásokat s hazafias érzéséről nyílt vallomást tegyen. A Kaszinó elnöksége már több Ízben előzékenyen bocsátotta rendelkezésre helyiségeit, s ez alkalommal is szives készséggel ajánlotta föl azokat a Társaságnak. Valamivel 8 óra után nyitotta meg Révai Károly elnök az ülést s a következő rövid beszédben emlékezett meg az 1848. évi márciusi nagy napokról: Mélyen tisztelt Közönség! Igaz örömmel, s hálás szívvel üdvözlöm az egybegyült nagy közönséget, mely ez alkalommal eljött, hogy meghallgassa felolvasásainkat. Nem akarok szerénytelennek látszani, hogy ezen nagy érdeklődést kizárólag Társaságunk javára lefoglaljam, mert hiszen ma a Bányászati és Kohászati Osztályegylet is, - melyet mi édes testvérünknek ismerünk, - tartja társas összejövetelét, s igy a közönség talán akarva- nem akarva részt vesz a mi felolvasó ülésünkön. De bármi legyen is az indok, hálásan köszönöm Társaságunk nevében az érdeklődést s első viselő volt, kinek lelkiismeretes tevékenysége a közjó előmozdítása körül mindenkor hasznosan érvényesült; ezenkívül a társadalmi élet fejlesztése érdekéből egész odaadással kifejtett lelkes munkássága elévülhetetlen sikerekben teszi emlékét feledhetetlenné. Nem volt oly kulturális törekvés, melyet önzetlen támogatásával sikeresen elő ne mozdított volna ! Ily törekvéseknek mindenkor tántoríthatatlan előharcosa volt. Hogy csak többet ne említsek: az osztály-egylet minden sikeréből és hatalmas megizmosodásából az oroszlánrész őtet illeti: Itt van példaképen a Nagybányán két év óta megalakult Teleki Társaság is, mely benne egyik legbuzgóbb, leglelkesebb tagját vesztette el. Az ősz haj, a tornyosuló évek súlya nem vette el munkakedvét, sőt példát adott az ifjú nemzedéknek, hogy miként kell egy eszme szolgálatában híven, becsülettel megállani és kitartani mindaddig, mig a megfellebezhetetlen felsőbb hatalom kicsavarja a zászlót kezéből! Pedig az évek súlya a legnagyobb teher mindazok közül, a melyeket az embernek el kell viselnie. S az öregség bármily körülmények közt jelenik is meg, — bizony csak az élet szomorú korszaka ! Említettem, hogy ma, a XX-ik század forrongó eszmevilágában más nézetek, más irányok uralkodnak, .mint 30-40 évvel ezelőtt. Az uj nemzedék modern alapokon rendezkedik be s talán le is kicsinyli a mi régi szokásainkat, érzéseinket. A „Gaudeamus“ nóta is kihal lassanként a modern kupiék csiklandozó túltengése miatt. Mi ezt mélasággal vesszük tudomásul, s nem tehetünk egyebet, mint egy göröngyöt hajítunk az eltemetett Múlt sirgödrébe. sorban köszönetét mondok az Osztályegylet elnökének, - ki egyúttal Társaságunk egyik dísze is, — hogy lehetővé tette nekünk az együtt működést. Mi, a kik inkább hajiunk az ideálizmus felé, köszöntjük a reális utón haladó bányászokat és kohászokat, s minden sikernek, mit elérnek, igaz szivünkből örülünk, mert paralell utón haladva, mindkét társaság hazánk boldogitására törekszik. Mélyen tisztelt Közönség! Ma a márciusi nagy napok emlékét ünnepeljük! Megdobban a szivünk, mikor visszagondolunk a 62 év előtti eseményekre! Bármilyen legyen is a ma — mindig visz- szaveri fényét az a nagy múlt, ide világit a szivünkbe s biztató reménységgel tölt el a jövő iránt. A márciusi nagy napok emléke a tisztánlátásnak, az ábrándok nélkül való hideg gondolkodásnak ünnepe. De egyúttal egy óriási tanúság is a jövő nemzedéknek, hogy az élet utján ha előre haladni akar, csak önmagában bizhatik. Társaságunk politikai eszmék propagálásával nem foglalkozik, a politikát minden vonatkozásában kizárja köréből; de ki is állíthatja azt, hogy a márciusi napok emlékünnepében a politika szólal meg? A politika a küzdő pártok varázsvesszeje; az emlékezés a nemzeti ideálizmus örökmécsese. Nekünk folytonosan élesztgetnünk kell azt a lángot, nehogy a késő unokák sötétségben maradjanak! Az előrehaladás minden téren, a nemzeti szellem ébrentartása, a hazafisag ápolása, a csüggedő lelkek megacélozása, ezek azok, miket nekünk az elmúlt márciusi nagy napok követendő például kijelölnek. Ezért gondolunk hálás szívvel azokra a nagy hazafiakra, kik az első alapozási munkálatokat véghez vitték, s azért áldjuk emléküket örökké! Midőn még egyszer a legszivélyesebben üdvözölném a megjelent közönséget, a Teleki Társaság XII-ik felolvasó ülését ezennel megnyitom. Az elhangzott elnöki megnyitó után Soltész Elemér rendes tag tartotta meg székfoglalóját, a ,,Szekularizáció“ címen. Lapunk múlt számában egész terjedelmében közöltük a jeles iró felolvasását, melyet élénk figyelemmel kisért a hallgatóság. A műsor második pontjaként Révai Károly olvasott fel egy, - a március 15-ike emlékét glorifikáló költeményt, melynek j szerzője azonban magát megnevezni nem volt hajlandó. Az est igen érdekes pontja volt b. Kováts Géza zongora és Dankovitz Antal karmester De nehogy azt higyje az ifjúság, hogy ennek fölemlitése szemrehányás akar lenni ! Az ifjú nemzedéknek bizonynyal igaza van! A fejlődést megakadályozni nem lehet! Inkább csak azért említem föl, hogy szembe állítsam a mai kor szokásait, ami szeretett elhunyt titkárunknak a régi bányász tradíciókhoz való .ragaszkodásával, s feltüntessem azt, — amit senki nem tagadhat, — hogy mai napság a modern felfogás nem az eszmék, hanem az egyének érvényesülését kultiválja. Ha tehát a régi tradíciókhoz való ragaszkodás : ósdiság, — akkor ami elköltözött barátunk is ósdi ember volt, ki rajongó szivével, meleg baráti érzelmeivel görcsösen ragaszkodott a múltak emlékeihez. Irodalmi működéséről hosszasabban kellene megemlékeznem, de tudva azt, hogy szaktársai e tekintetben teljesen tájékozva vannak, — én csak általánosságban emlékezem meg arról. Szakjában elsőrangú tekintély volt. Különösen, mint a nagybányai bányakerület bányamérnöke, oly értékes és pontos felméréseket eszközölt, hogy munkálataira még évek hosszú során át bizalommal támaszkodhatik az ifjabb nemzedék. Irodalmi munkásságot két irányban fejtett ki. Az első — a fontosabb, - a szakirodalom j terén nyilvánult meg, melyekkel rendkívül meleg elismerést aratott szaktársai körében s még a külföldi sajtó is kiváló figyelmében részesítette. Ilyen nevezetesebb munkái voltak: 1.) Nagybánya és vidékének fémbányászata. 2.) A Vihor- lat-Guttin trakkithegység érctelepei. 3.) Nagybánya és környékének magassági viszonyai. 4.) Nagybánya bányatársulatainak monográfiája. Ezeken kívül számtalan értékes cikke jelent meg a szaklapokban. 1910. március 20. vadászkürt játéka. B Kováts Géza játékáról most sincs hozzátennivalónk ahhoz, a mit már számtalanszor elmondottunk, — hogy az első rangú művészi. A közönség mindig élvezettel hallgatja őt, s hálás azért az élvezetért, amit mindenkor nyújt. .Dankovitz Antal már több ízben bebizonyította, hogy nem csak jeles karmester, de kiváló zenész is. Az előadott Schubert dalok diskrét finomságai mély hatást gyakoroltak a közönségre. Rövid elnöki zárszó után a Társaság a fehér asztalokhoz telepedett s A (lám Józsi muzsikája mellett vidám hangulatban szórakozott. Annyi szép asszon)' és leány volt jelen, hogy tudósítónknak nem volt módjában egy rendszeres névsort összeállítani. Felhívás a Teleki-Társaság rendes tagjaihoz. A folyó évi április havi ülésen a Teleki- Társaságnál üresedésben levő 6 (hat) rendes tagsági hely betöltése fog eszközöltetni. Tisztelettel felkérjük a Társaság rendes tagjait, hogy a betöltendő üres helyekre nézve ajánlataikat az alantirt elnökséghez, április hó l-éig beküldeni szíveskedjenek. Nagybánya, 1910. évi március hó 14-én. Fliesz Henrik, Révai Károly, titkár. elnök. Xeti strófák. — l)(tl a pókhálóról. — Mint meghívott „tisztelt közönség“ Ott voltam én is szép szerényen A torna-terem közepében. S a mint a műsort csemegéztem, Egy ábránd áthatoitt egészen, S ez ábránd mostan is a részem. Csendült a dal, a szittya, drága : S én elmerengtem tiszta lázba: A magason függött szemem ... És ünnepélyesen fölöttem Nagy áhitatos méla közben Pár pókháló nézett reám ! ! Ugy-e, hogy igy fonnak be téged, Te gyönyörű, dicső igézet Szegény, magyar hazám! ? Dloridor. A másik tér a szépirodalom volt. A bányász élet rendkiviiliségeit a bányász lélek nyíló virágjait gyűjtögette bokrétába. S hogy milyen irói készséggel rendelkezett e téren, bizonysága az, hogy pár év előtt fogadásból 10 bányász történetet irt meg egyfolytában s egyik lapnak 10 egymásután következő számát gazdagította tárca alakjában. Tömör élvezetes irálya, mély betekintése a bányász lelki világába, s komoly életbölcsesége nyilvánult meg minden dolgozatában. S hogy mennyire összeforrt lelke az irodalommal, s hogy mennyire becsülte a tisztességes toll munkásait, arról bizonyságot tehetek magam is, kihez egyik irodalmi sikere után a legnagyobb szeretettel fordult üdvözlő szavaival. S én tudtam azt, hogy az az önzetlen megnyilatkozás nem az én személyemnek, hanem annak a' tolinak szólott, melyet magam is oly féltő szeretettel gondozok. És ebből is kitűnik, hogy Szellemy Geyza, a realisztikus tudományok alapos művelője egyúttal nagy ideálista is volt! De nem kívánom a mélyen tisztelt osztály- gyűlés becses türelmét személyi motívumokkal hosszasan próbára tenni, hiszen ismerték őt mindnyájan s érezték baráti szivének egész melegét. Vágyódtak társasága után, s ha netán néha elmaradt körükből, mindenki kereste őt, kinek jóságos tekintete, aranyos kedélye felvillanyozna a társaságot. Életrajzi adatai röviden a következőkben foglalhatók egybe: Született Barsmegyében 1849. május hó 8-án, Nemes-Kosztolány községben, hol atyja evangélikus lelkész volt. Elemi iskoláit atyja felügyelete és irányitása alatt a községben, — középiskolai tanulmányait a Selmecbányái líceumban végezte, hol 1867-ben
