Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-27 / 48. szám
2 1910. november 27. semmiképen sem bírna prosperálni, mert ilyenben petróleumon kívül — ezen cikk tüzveszélyessége és „illata“ miatt - semmiféle egyebet nem lehetne árusítani; már pedig egyedül petróleum árusításból senki sem bírna megélni. Nem maradna tehát a kincstárnak más választása — már t. i. amennyiben a tőzsderendszert kívánná meghonosítani, mint a petróleum és gyufa elárusitási jogot egyes füszerkereskedőknek adni, mert ezeknek már meg vannak a szükséges helyiségeik. Ez pedig az olyan kereskedőkre nézve, kik nem kapnak elárusitási jogot, tehát a füszerkereskedők túlnyomó részére nézve, az előzőkben kifejtett hátrányokat szülné. Ezért az érdekelt kereskedőknek idejekorán meg kell tenniük a szükséges lépéseket, hogy meggátolják az uj monopóliumoknak oly módon való megalkotását, hogy azok a kereskedők életbevágó érdekeit sértsék. Budapesten már történtek lépések ilyen irányban, de a vidéki kereskedők még nem foglalkoztak ezzel az ügygyei.- i - r. A nagybányai magyar gör. kát. egyház. A nagybányai magyarság csak sziget az oláhság között. Újabb időben igen rohamos az oláhság számbeli növekedése ezen a vidéken. A posztfundusok, szőlők egymásután jutnak oláh kézre. Ha a magyarság nem erősiti meg magát telepítéssel, nem tart össze, 1 - 2 emberöltő alatt összeroppan! Ezért kellene a magyar görögkatolikus egyházat létesíteni Nagybányán. Nem lehet szónélkül tűrni, hogy a magyarság magyar^) városban ne érvényesülhessen, ne terjedjen ; hogy lehessen olyan intézmény, amely hívei nagyobb felének, mert magyarok, óhajtásaival nem törődik, annak kérését nem teljesiti. Hiszen talán azért van a g. katolikus egyház, hogy egyháza tanait hirdesse s nem az oláhságért. Jó lesz ez ügy érdekében a gör. kát. magyarok országos bizottságát Budapesten megkeresni. A „Magyarország“ 1908. évi január 21-i számában „Magyar görög katolikusok kérelme“ cim alatt a következőket Írja : „Magyar prédikációt követelnek a nagybányai magyar anyaTapasztalatait, érzéseit „Kozákok“ című regényében Írja le. Végeredményben azonban ez a változás sem sikerül jobban, mint a földes- űr jobbágyboldogitó próbálkozásai a még előkészítetlen talajon. Lassanként megunta a túlságosan egyhangú, unalmas életet. Hiszen rajongó lelkű, élni vágyó ember volt. Olyan ember, akit megöl a nyugalom, akinek sokat kell szenvedni, élvezni, örülni és kétségbeesni, hogy megtalálja az életben önmagát. A falusi magányból, csendből az orosz — török háború izgalmai közé került. Ott volt a világtörténelem °egyik legrettenesebb eseményénél: Sebastopol elfoglalásánál. A legekszponáltabb helyeket keresve- kereste és lelke minden ambíciójával dicsőségre vágyott. Később a „Háború. és Béke“ ciinü regényében a Bolkonszky herceg szájába adja saját akkori érzéseit és vágyait: „Nem félek sem sebektől, sem a haláltól ! Akármilyen kedvesek is előttem apám, testvéreim,'' feleségem ... és bármilyen természetellenesen hangzik is: egy pillanatnyi diadalért odaadom valamennyiüket!“ Ez az ambíció hatotta át Tolstojt; de ugyancsak lelohadt, mikor a remélt katonai kitüntetést nem kapta meg. A harci dicsőség helyett az irodalomban keresett kárpótlást és itt sikerült elérnie azt, hogy beláthatatlan időkig ő uralkodik az orosz irodalom terrénumán. Ezen a téren ő a legkitüntettebb, legzseniálisabb hadvezér. A világirodalom - köztük a magyar is, — meghajtja lobogóját a nagy orosz iró előtt, és egy könyet hullat sírjára. nyelvű görög katolikusok. E cél elérésére megindult a mozgalom. A bizottság aláírási ivet bocsátott ki s eddig több mint 600 magyar anyanyelvű görög katolikus irta alá. Az aláírók azt akarják, hogy a nagybányai görög katolikus oláh lelkész ezentúl minden második vasárnapon és a jelesebb ünnepnapok alkalmával magyarul is prédikáljon. Ezenkívül a temetések alkalmával, midőn az illető görög katolikus halott hozzátartozói megkívánják, szintén magyar prédikációt es búcsúztatót tartson. E követelés érvényesitésére fölkérik Nagybánya város képviselőtestületét, mint a görög katolikus egyház kegy urát. Az 1901. népszámlálás adatai szerint van a nagybányai oláh egyháznak 4200 híve. Ennek a nagyobb fele magyar anyanyelvű. Eddig az oláh érzelmű lelkészek a magyar anya- nyelvüekkel nem sokat törődtek. Nem egy esetben történt, hogy a mindenkori segédlelkész még fizetésért sem akart temetések alkalmával magyarul búcsúztatni halottat! A templomban is csak oláhul prédikál. A tanácskozás nyelve is oláh az egyházi tanácsban is. Magyar szót nem tűrnek. A magyar anyanyelvű görög katolikusok azért követelik a magyar prédikációt, s e követelésük érvényesitésére azért kérik fel első sorban Nagybánya város képviselőtestületét, mert uj papválaáztás lesz nemsokára. Biztosítani akarják magukat jövőre nézve, hogy a kegyur az uj lelkésznek kötelességévé tegye a magyar prédikációt, vagyis a képviselőtestület csak olyan papot válasszon meg és csak annak adjon fizetést, ki minden erejéből támogatni fogja a magyarság ügyét.“ Az 1901. népszámlálás adatai szerint 8550 magyar és 2400 oláh volt Nagybányán a 11.183 lakosból. Csak 9613 tudott magyarul, pedig Nagybányán mindenkinek kellene tudnia magyarul még a telepeken is. Csak 5458 tudott Írni és olvasni, pedig művelt városban a 6 éven felül levő összes lakosságnak kellene tudnia Írni és olvasni. Az oláhok számából levonandó 15 görögkeleti oláh. 2400- 15=2385 görögkatolikus oláh. Kőbánya- és Feketepatak-telepek görögkatolikusai a fernezelyi g. kát. egyházhoz tartoznak (Nagyb. és Vid. 1905 2. sz.) Az 1901. adatok szerint Kőbányán 117, Feketepatakon 115, Szilason 121, Borpatakon 304 lakos volt. 1906-ban (Nagyb. és Vid. 1906/32. sz.) Borpatakon volt 38. r. k. -j- 16 ref. -j- 5 izr. -f- 128 g. k. iskola köteles; Feketepatakon r. k. 5 -f- ref. 1 -j- g. k. 28; Kőbányán 6 r. k. -f 98 g. k. és Szilason 41 g. k. iskolaköteles. Ebben az arányban Borpatakon 1906-ban ‘,4 rész a magyar, Feketepatakon ]/G rész, Kőbányán '/,- rész, Szilason nincs magyar. így Borpatakon 1901-ben volt körülbelül 201, Feketepatakon 96, Kőbányán 393, Szilason 121 oláh g. kát., összesen 811. Ebből le kell vonni az 50 ruthén gör. katolikust, kik a telepeken laknak. Marad a telepeken 811 — 50== 761 oláh görög katolikus. A 2386 oláh gör. katolikusból levonva a telepek gör. kát. oláhját, marad a tulajdonké- peni városra eltekintve a négy teleptől 2385-761 = 1624 oláh görög katolikus. Ámde a nagybányai összes gör. katolikusok száma az 50 ruthén gör. katolikusoktól eltekintve 4242 — 50=4192. A 4192-ből levonva a telepek 761 oláh görög katolikusát, marad a városra 3431 görög katolikus ; ezekből oláh 1624. Van tehát a városban a telepektől eltekintve 1807 görög katolikus magyar. 183-al többségben vannak a magyar görög katolikusok. Hozzá kell venni, hogy a városi oláh görög katolikusok jó része künn lakik a szőlőhegyeken. Mi következik ebből ? Az, hogy úgy mint Szatmáron vagy Nagykárolyban s minden valamire való magyar városban a görög katolikus magyarok egyházának, iskolájának, az egyházi beszédnek, az egyház kormányzatának a nyelve magyar legyen. Ha a jelenlegi nagybányai gör. kát. egyházba a városi képviselőtestület nem tudja bevini a magyar nyelvet, követni kell a nagykárolyiak példáját, akik 9 évi küzdelemmel kivívták lelkész nélkül, (mert az oláh gör. kát. püspöktől nem tudtak olyan papot kapni, ki a népszámláláskor magyarnak vallotta volna magát), hogy a munkácsi g. kát. egyházmegyéhez csatoltalak át. Az oláh g. kát. papot már előbb nem fogadták el s igy a vallásügyi minszter az egyházat a munkácsi g. kát. püspökség joghatósága alá helyezte. 1909. január 3-án történt az átcsatolás. A nagybányai g. kát. egyház is 1896-ig a munkácsi püspökség alá tartozott s csak ekkor került a szamósujvári g. kát. püspökség alá. A „Nagyb. és Vid.“ 1906/1 számában a szerkesztő azt Írja, hogy nem helyesli a külön magyar g. kát. egyház létesítését, mert az ág. h. ev. egyház is azért tud magyarosítani, mert a több nyelvű gyülekezetét együtt hagyja a magyarral*s a magyar lassanként mind több és több tért hódit. — Itt sem kellene a világért sem megosztani a görög katolikus egyházat, felesleges, sőt határozottan káros volna, hanem felváltva magyar istentiszteletet tartani és ha megkedvelik a magyart, majd fog növekedni a magyarság folyton. Persze ez sok tényezőtől függ, első sorban maguktól a hívektől. Bevéss János nézetét elfogadom az ág. h. ev. egyházra nézve. Ellenben kötve hiszem, hogy akkor, amikor az oláhság erősödik Nagybányán, oláh bank, teljesen uj oláh elemi iskola épül, s gazdaságilag is erősödik az oláhság,- méltányos legyen az oláh g. kát. egyház, magyar g. kát. híveivel szemben. 1906 óta 5 év telt el! A városi képviselő- testület, úgy látszik, nem törődik a dologgal. Pedig az volna az igazi hazafiság, magyar társainkat arra segíteni, hogy Magyarországon magyar emberek magyar nyelven imádhassák istenünket a magyar (?) városban s ne lehessen olyan intézmény, ahonnan a magyar nyelvet száműzik ! Lássuk a községi törvényt, mit szól az egyházak segítéséről. Az 1886. XXII. t.-c. 146. §. 14. „Az egyes hitfelekezetek részére nyújtandó községi segély megállapításánál igazságos alapul csakis a hívek lélekszáma, esetleg a tankötelesek száma szolgálhat.“ (A belügjrminisz- ter 41.152/1887. sz. hat.) Tehát a városnak nem igen kerülne több költségébe az, ha külön magyar görög katolikus egyház alakulna, mert a hivek számarányában kell segélyeznie az egyházakat. A g. katolikusok számaránya pedig nem változik a külön magyar egyház felállításával. 1886. XXII. t.-c. 146. §. 21. Egyházi és iskolai szükségletek felveendők a községi költségvetésbe, ha ez azeljárás 1868. előttti gyakorlaton alapul s azt a község továbbra is fenntartania kívánja . . .“ 1886. XXII. t.-c. 146. §. 36. „Ha a község valamely hitfelekezetnek egyszer már pénzsegélyt adott, a többi felekezetet is - ezek kérelmére - igazságos arányában segélyezni köteles.“ (A beliigymin. 28.663 1893. sz. hat.) Bizonyára eltarthatnák papjukat a magyar görög katolikus hivek városi segélyből, az egyházi adóból, az állami kiegészítésből, a hitoktatási díjból. 1886. XXII. t.-c. 146 §. 37. „Valamely felekezet részére uj segély nyitása csak akkor engedhető meg, ha a község (város) az ennek folytán a többi felekezetek részéről emelhető igényeknek is képes eleget tenni.“ (A belügymin. 8032/1894. sz. hat.) Ugyané törvény 146. §.43. „A hitfelekezetek községi segélyezésének aránya nem az egyes hitfelekezetekhez tartozó községbeli lakosok adójának, hanem csakis a községben fennálló egyházközségek hívei lélekszámának arányához képest állapítandó meg. (A közig. bir. 1898 1898. sz. hat.) A „Nagybányai Hírlap“ 1908/6. számának „Mozgalom a magyar nyelvért“ cimü cikkének tartalma a következő : Városunk magyarajku g. kát. hívei között mozgalom indult meg, hogy egyházunkban az egyházi gyűléseken és a szószéken a magyar nyelv is érvényesüljön. Már 200 hívőnél többen írtak alá egy kérvényt, melyben törekvésük jogosságát és szükséges voltát hangoztatják. Biztosítani kell, hogy e g. katolikus magyarok magyarnak maradhassanak. Nagybánya városnak mint kegyurnak kötelessége orvosolni e bajokat. Ez a magyarság becsületbeli ügye. Minden népség használhatja anyanyelvét templomában, csak a gör. kát. magyar nem, tehát el van nyomva. Természetes joga pedig a magyar nyelv érvényesítése a tulajdon- képeni városban többségben levő g. kát. magyarságnak. Három év óta aludt az ügy. Pedig sikert csakis a kérdés folytonos ébrentartásával lehet elérni. Adja a magyarok Istene, hogy a siker minél előbb bekövetkezzék ! Fehéruti. JM asyliimyal Hírlap
