Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-27 / 48. szám
jKT agy toány »1 Hírlap 3 1910. november 27. Jelenségek. — Boromisza Tibor. Nem újszerű, nem is szokatlan jelenségről szólok. Mélyen az emberi érzésekben rejtőzőkről esik itt szó. Kisért e jelenség Tolsztoj, a nagy iró körül aki meghalt. És kisért azon kép körül, melyet egy restaurátor feltámasztott halottaiból — mint Tizián művét. Történt pedig, hogy Tolsztoj elmenekült családja köréből - érezvén halálát, hogy utolsó^ óráit távol, lelki nyugalomban töltse. És megutálta az emberek végtelen önző haszonlesését, hiúságát — hazugságon álló társadalmát. És megundorodott a nagy hizelkedéstől. És elkeseredett a közvetlen hozzátartozói nagy kíméletlenségétől. És nem akart látni utolsó óráiban senkit közülök. * A grófné beismeri, hogy családi engedetlenséget szitott, mivel Tolsztoj a Nobel-dijat nem fogadta el. Beismeri, hogy iratait nem arra a célra és úgy akarta értékesíteni, amint ezt a grófné óhajtotta. Beismeri, hogy fiai unszolására erőszakos módon kényszeritették végrendelkezni. Ezért kellett Tolsztojnak szökni. Pedig, mint mondá, már életéhen fölosztotta minden földi javát gyermekei között (ami valószínűleg nem megvetendő összeget képvisel). De hát mi elég az embernek, ha földi javakról van szó ? Az emberek nagy százaléka rettenetesen szeret abból élni, amit nem ő maga érdemelt ki. S mily elenyésző csekély azok száma, kik természetesnek tartják mindenkinek azon jogát, hogy szabadon rendelkezzék azzal, mit maga szerzett. Az Íróval, a teremtő művészszel semmit sem törődnek, föl nem tudják fogni, meg nem értik: de a könyvvel — mint jó kereseti cikkel, — az irodalmi börzén, - azzal mohón kereskednek. Ha visszaemlékezünk — nekünk is volt a múltban, egy meghalt, neves írónk körül ilyen undorító kis piszkos üzleti lebonyolítás. Tehát, mint jeleztem, visszatérő a jelenség — rejtőzvén mélyen az emberi érzésekben, íme, magára ismerhet a társadalom nagy zöme, mint társas lény, mint a kultúra (!?] harcosa, mint fényben, dicsőségben kéjelgő civilizátió. * * * Bár formában messze esnek' egymástól, de az indító okok egyneműsége kezvetlenül mellé állítja azon háborúságot, mely a már jelzett kép körül forog. Egy festmény a főszereplő: egy pihenő velencei nő, kényelmes pamlagon, lángvörös hajjal, hófehér arccal. Félig zöld takaró födi, melyet a későbbi prüdéria, egy álszemérmes spiszbürger képében festetett a meztelen nő testére egy mindenre elszánt mázolóval (ne rovassák bűnül nekik a nagy leszámolásnál!). Szakértők mondják: a kép nagyon régi. Ha igaz — Tizián. Ez az alvó velencei nő mélyen szunnya- dozott a feledés- és hatalmas piszokréteg alatt, mig mostani tulajdonosa, lévén amatör, ki nem tisztittatta egy képrestaurátorral. Hogy-mint került a mostani tulajdonosához, mellékes. Jogi kérdés, ezúttal nem érdekel. Az bizonyos, hogy hagyták nyugodtan évekig mostani tulajdonosánál. Kép — kép;- hogy a „Vadász halálát“, avagy „Genovéva keserveit“ ábrázolja; olajjal és kézzel van festve, avagy géppel van nyomva, mit érdekli ez azt a nagy publikumot, mely most mozgásba jött. Egy lukat takart be a falon és punktum. Nem is kereste, reklamálta a kutya se! Hja, de most kipattant a nagy rejtély. Netalán tán Tizián kép. És bejegyeztetett ugyancsak arra a börzére, ahol Tolsztojt értékesítik. Pénzt ér — orditák - kutya sok pénzt, - valami bolond talián festette! Hajrá! És mozgásba, nyüzsgésbe jön a nép, a család; egyenes és oldalágon. Es pénzt akar mindenki, sok pénzt. Csillogó fényes - piszkos aranyakat. És nem képet. Nem a művét egy nagy léleknek. A műpártolók. Amig padláson, pincében, spájzban, súlyos piszkokkal terhelve vándorolt, addig a fenének se kellett. A kép maga, mint művészet, egyiknek sem markolt érzéseibe. Nem. Ehhez - kevésbbé hajókötélszerü érző szálak kellenek. Ámde ott, ahol alkalmas anyagot lelnek pénzforgatásra, vagyonszerzésre, ott már megjelen az egész éhes, piszkos hada az emberiségnek. Követelnek, perelnek, dulakodnak azon szellemi tőkén, melyet egy rég elhalt mester ecsettel vászonra vetett — hogy nekik kamatozzék^?! És ez történik nap-nap mellett, korunkban. Jelenség más és más formában. És jellemző, hogy mit ért ma is — a nagy közönség -- a műszeretet, műpártolás alatt. Mert hallottam saját fülemmel egy törvényszéki tárgyaláson, ahol is egy ügyvéd teljes meggyőződéssel felét fényes megvilágításba óhajtván helyezni, mint műpártolót, mint a kultúra egyik jótevő támogatóját festette élénk sziliekkel. És ez a mecénás vesz képeket megszorult emberektől^ 5 azaz öt koronától felfelé 20-25 koronáig. Értékesítvén azokat 5 - 6-szoros, sokszor magasabb áron. És ez a ma élő festők, irók és ehhez hasonló fölös lények sorsa. És az ilyen mecénásokból kijut bőven. Összes elégtétel pedig velük szemben, hogy nem mecénásnak, hanem képuzsinak, avagy képhiénának nevezik vala őket. Tehát a műpártolás oly szükmarkuan ku- fár, hogy létminimumot nem biztosit az élőknek; de a börzére előjegyzi, hogy fenmaradjanak időtlen-időkig, kamatozván a szorgalmas és józan kereskedőknek. És ezek a jelenségek igen nagyon szomorúak. És ezek a jelenségek igen nagyon, em- berietlenül aljasak. Ma vasárnap délelőtt Pilseni sörcsapolás a Központi szállodában. Számos látogatást kér, tisztelettel Rumpolcl Gyula. hírek. November 27. Vasárnapi levél. A tél beköszöntött. Nagyon is korán. A hó pár nap óta szakadatlanul esik s vastag rétegben takarta el a kihalt természetet. A szobákban már hallani lehet a kályhák dudolázását, melyből meleg, jóleső hangok bújnak elő. A kereskedők kirakatai is megváltoznak. Vastag, téli dolgok kináltatják magukat megvételre. A társadalom erősen rendezkedik a téli életre. Nemsokára a báli meghívók is jelentkeznek. — Szóval a tél előre veti árnyéka helyett dermesztő hidegét. Csak még az első kabátlopás szükséges, hogy teljes téli hangulat uralkodjék. Ebben a betoppant téli hangulatban mindjobban kezd előtérbe tolakodni a nagy kérdés : a megélhetés. A társadalom egy hatalmas rétegét az foglalkoztatja, hogy honnan fog szerezni pénzt fára, miből vesz családjának téli gúnyát és hogy szerzi meg a méregdrága húst és tejet. Olyan kérdések ezek, melyek csak egy elszegényedett balkáni államban okozhatnak aggodalmat. Mikor már a társadalom tekintélyes részének: a dolgos elemnek arról kell gondolkoznia, hogy éhen pusztul a család, akkor már ott tartunk, hogy nemsokára meghúzzák felettünk a pusztulás lélekharangját. A társadalom primerszükséglete: a kenyér. Minden más kérdés csak mellékkérdés. A vegetativ szükségleteket meg kell teremteni, mert ha ez nincs meg, akkor a munkás nem tudja a kapitalisták részére előállitani a felesleget: a hasznot. És ez a legelemibb szükséglet veszélyeztetve van. A különös és az agrárfeudálisok osztályérdekeit védő politikai helyzet megteremtette azt, hogy a húsnak kilója 2 korona körül van. Á hús horribilis drágulásának szükségszerű következménye volt az, hogy a tej ára 15-20 krajcárra szökött fel. Áldatlan és speciális helyzetünk orvoslásért kiált. Meg kell adni a társadalomnak a módus vivendit arra, hogy ne legyen kénytelen nélkülözni. Az egyes társadalmi osztályoknak kevesebbet kell költeni felesleges és luxus dolgokra. De hisz nem ez a kardinális hiba. — Költhet mindenki annyit, amennyit akar. Hanem arra kell törekednünk, hogy ne csak a jól táplált burzsoázia éljen fényűző életet, hanem azok is, akik dolgoznak. A szegényebb néposztály megélhetési viszonyai lehetetlenné vannak téve. A fogyasztási cikkek árai oly magasak, hogy azokat megszerezni fényűzés. Komorak ezek a téli hangok. Nem a tél hidegétől, hanem ezektől a viszonyoktól félünk. Ilyen módon a nyomor és ennek testvére a bűnözés olyan mérveket fog ölteni, hogy megrettennek tőle a társadalom bábái. Ilyen módon kevesek szerezhetik majd meg a szoba melegét, a téli kabátot és mindama más elsőrendű szükségleteket, melyeknek lenni kell. Elszomorító auspiciumok mellett indulunk a télnek és félősek azok a viszonyok, melyeket az ilyen helyzetek teremtenek. Kinevezések. A pénzügyminister Burján Ernő és Cucu Illés nagybányai díjtalan adóhivatali gyakornokokat itteni állomáshelyükön való meghagyás mellett ideiglenes minőségű segély- dijas adóhivatali gyakornokokká nevezte ki. Államvizsga. Blickhardt József itteni erdőmérnök-gyakornok, lapunk munkatársa, az erdészeti államvizsga alkalmával Budapesten jó sikerrel szerezte meg az erdőmérnöki oklevelet. Uj doktor. Barna Jenő ügyvédjelölt, Sesták Sándor polgártársunk fia, utolsó szigorlatját kiváló sikerrel letette és f. hó 26-án az összes jogtudományok doktorává avattatott, a kolozsvári tud. egyetemen. Fából vaskarika. Még Grundböck István néhai jó mérnöksége idején történt, hogy a helybeli építőiparosok a város képviselőtestületétől a városi mérnöknek a magánvállalkozástól való eltiltását kérelmezték. A közgyűlése felett napirendre tért volt. Az építőiparosok fellebbezése folytán az ügy a vármegye törvényhatósági bizottsága elé került, mely a felterjesztéstől számított 11 /2 év múlva, 1910. októbe- 13-án a következőleg döntött: „A képviselőtestületi határozat a fellebbezés elutasítása mellett helybenhagyatik; kimondatik azonban, hogy városi mérnök oly vállalkozásokban, a melyek kivitelét hivatalos állásából kifolyólag ellenőrizni van hivatva, — részt nem vehet." — A városi szervezeti szabályrendelet 84. §-a szerint a mérnök köteles felügyelni arra, hogy a város területén engedélyezett összes út, hid, víz és magas építkezések az építési engedélynek megfelelőleg hajtassanak végre.“ Kérdjük már most : részt vehet-e hát a városi mérnök egyetlen vállalkozásban is, mikor hivatalos állásából kifolyólag a város területén minden építkezést ellen kell őriznie ? Bizonynyal nem. A vármegye azonban a kecske és káposzta elvét vélte szolgálhatni, mikor a helyett, hogy világosan döntött volna, homályos szöv.egü határozatával teret engedett mindkét oldalú, de homlokegyenest ellenkező érdekű szabálymagyarázatnak. Az elhagyott gyermekekért. Akiknek szive szerető gonddal foglalkozik avval, hogy gyermekeiknek minő kedveskedéssel tegyék boldoggá a szeretet ünnepét; akik aggódó szívvel álltak kedves kicsinyeik betegágya körül s most kétszeres örömmel készülnek a karácsonyra, mert az Isten megadta nekik, hogy együtt ünnepelhetnek velük; - vagy akik talán felejthetetlen kis halottjuk emlékének kívánnak álmr Karácsonyi alkalmi eladás mélyen leszállított árak mellett “IN HOFFMANN ÁRPÁD divatáru üzletében kezdetét vette.
