Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-11 / 37. szám

III. évfolyam. Nagybánya, 1910. szeptember hó 11. 37. szám.

NAGYBÁNYAI HÍRLAP

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben.

Felelős szerkesztő-tulajdonos: r. AJTAI NAGY GÁBOR.

Főmunkatárs :

RÉVAI KÁROLY.

Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők

Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fö)-tér 14. ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------Mé

gegyszer a „Hajíóvadászaí.“

Szept. 10.

Dacára annak, hogy illusztris laptársunk a „Nagybánya“ magasabb regiszterekben beszél s lekicsinyl! múltkori hírünket, s ezáltal bennünket a porig akar sújtani, s szerfölött megleckéztet minket, s a szenzáció hajhászás gyanújába kever: mi illő tisztelettel hajiunk meg lapjának patyolat tisztaságú lobogója előtt, de föntartjuk magunknak azt a jogot, hogy mi a magunk esze után járjunk, s ne kérjünk tanácsot a legjobban szerkesztett laptól.

Mi nem térhetünk napirendre a múlt számunkban leadott „Hajtóvadászat“ című közleményünk fölött. Nem térhetünk pedig azért, mert az ügy város — sőt vármegye szerte nagy port vert föl; de különösen azért nem, mert két érdemes román polgártársunk személyét igyekezett a roszlelkűség s az elvadultság beárnyékolni.

Hogy egyidejűleg egy kegyelettel őrzött, elhunyt tudósunk nevét is meghurcolták a sárban, az csak arra mutat, hogy az illető vadászok a magyart még haló porában is gyűlöletükkel üldözik.

Hosszas közéleti munkálkodásunkban az az egy eszme vezetett minket, hogy a szeretet és együttérzés fölséges napját megszabadítsuk minden felhőtől, s az ragyogjon reánk a magyar föld minden barázdáján áldást adó fényességgel.

Nincs is bajunk román polgártársainkkal! Közös sorsunk közös gondolatban egyesit minket, s igyekszünk együtt munkálni a közös cél felé: boldogítani szeretett hazánkat. De valamint a tiszta búza között is van konkoly, — úgy itt is, békés társadalmunkban fel-felüti fejét a gonoszság bacilusa, s igyekszik megfertőzni a gyönge lelkeket.

Ennek az áldatlan állapotnak egyszer, — s mindenkorra drasztikusan végét kell szakítani!

Álljon össze az egész társadalom, s boykottálja azokat a sötétben bujkáló alakokat, kik kenyérkeresetet űznek az izgatásból, kik egymásra uszítják a magyart és románt csak azért, hogy a zavarosban halászhassanak.

Mi nagyon is jól tudjuk, hol van a kigyófészek ! De azt is tudjuk, hogy miképen kell azt széttaposni! S ebben a törekvésünkben segítségünkre lesz minden becsületes ember, legyen az magyar vagy román! Mert. épen a-=A;szteséges román elemnek áll érdekében, hogy a lázitó, vakondok munkát végző férgek megsemmisüljenek.

És mi hisszük is, hogy közéletünkben nem lesz közöttünk félreértés; a felhők el fognak oszolni, s a kölcsönös megismerés és szeretet napja lángolóan fog reánk ragyogni.

A fény elől pedig menekülnek az árnyak! A sötét alakok vissza húzódnak odúikba.

R Nagybányai Hírlap tárcája.

Dalok az irodából.

— Hetet/en. —

Édes anyám, édes anyám lelkem, ,

Égő könycsepp meg fagyott szivemben, Te vagy szegény életem bús vádja,

Árva lelkem martié koronája.

Megfakult kis imakönyved lapja,

Szemed gyöngye perdült egyre rajta. Engem siratsz nappal, késő éjjel Lemondóan, néma szenvedéssel.

Fehér fürt is csillan már a fődén,

Mint a kereszt künn a temetőben.

Amitől a reményt, üdvöt várod:

Szegény szivem lesz a te halálod.

Hordozod a keresztedet árván,

Akárcsak én irodám magányán . . . El-elröppen rezgő sóhajtásom,

Leborul rád hervadt Messiásom!

Elsuhan egy halk imád az Égbe, Egyenesen az Isten szivébe;

S ki — jaj — annyi so/c-sok bűnbe tértem, Édes anyám imádkozol értem.

Nem vársz semmit: gyönyört, üdvöt, álmot. Keservedet, könnyedet megáldod :

Csak énnekem viruljon a rózsa . . . Szegény, szegény Main• dolorosa.

Édes anyám ! hátha mindhiába Száll az Égbe lelked szent imája,

S csak a kínból, köny bői, jut ki részed, Mert szivemben nincsen már igézet.

Hátha átok, vak enyészet száll rám Ifjúságom sivár éjszakáján S lenn vonaglom majd a földi porban, Megcsalódva, bénán, megtiportam.

Oh ha ajkad melengető csókja Lelkemet a vészben meg nem óvja Mert csupán egy irodában élek,

Hol nem fakad rügye a reménynek.

... S ha itt maradsz a rideg világba, Egymagádban fehérhaju árva,

Hogyha én is elszakadok tőled:

Édes anyám mi lesz tebelöled?

Fliesz Henrii:.

De ha mégis időnként a sötétségből előbujnának, s tiszta levegőnket mérges leheletükkel megfertőzni igyekeznének: mi tudni fogjuk kötelességünket. Kíméletlen harcot indítunk ellenük; de nem azt a nemes harcot, mely csak nemes ellenfelet illet meg, hanem azt az eltipró, megsemmisítő háborút, mely a viperák ellen jogosult.

Románok és magyarok társadalmi érintkezése.

Nyílt levél nagyméltóságu Metianu János úrhoz, a magyarországi gör. keleti románok érseke és metropolitájához.

Nagy örömet és a sikerhez való erős bizalmat keltett bennem az az értesülés, hogy Nagyméltóságod megindult keresni azt az utat, amelyen a hazai románság részesévé tehető Magyarország állami élete intézésének és egy célra törekvő, megértő munkatársává hazánk magyarajku lakosságának.

Nem kételkedem, hogy ebben a törekvésben hazafiságának is erős része van, mert belátja, mily nagy szilárdságot és gyors felvirágzást fog nyújtani államunknak, ha mindazt az erőt egy célra fordíthatjuk, amelynek egy részét legalább egymás elleni védekezésre, sokszor támadásra kellett pazarolnunk. Bizonyos azonban, hogy erős fajszeretete is nagy, talán elsőrendű ösztönzést nyújtott föllépéséhez.

Több mint negyven esztendeje, hogy szerencsés vagyok személyes ismeretségében állam; közéleti működésünk területe is nem egyszer összeesett. E hosszú idő alatt és a hivatalos s magánérintkezésben úgy ismertem meg, hogy feltétlenül jó hazafi, de ugyanolyan mértékben határozott román ember.

A leggazdagabb írói tiszteletdij.

— Irta: Révai Károly. —

Sokszor olvastam gazdag irói tiszteletdijakról. A hírneves angol és francia Írók egy- egy sor Írásukat aranynyal fizettették meg a kiadók által, kik még úgy is jó üzletet csináltak. Rostandról jegyezték föl, hogy Chantecler színdarabjáért 2 milliót kapott a színházaktól meg a kiadóktól. A mi nagy Jókaink már szerényebben adta milliókat érő lelki kincseit. A rövid lélekzetü verseket csak korona értékben számítják mai napság, sőt — úgy látszik eljön az idő, — még ingyen se’ fogadják el a szerkesztők, mert nagy a termelés, s kevés a fogyasztó.

E sorok szerény Írója, ki most töltötte be irói pályájának 38-ik esztendejét, s ki - Isten bocsássa meg neki! - sok verset elkövetett, a hosszú idő alatt kivette részét a jó-és roszból, a dicséretből és lekicsinylésből, a magasztalás- ból és ledofongolásból, az irói tiszteletdijból és az ingyenes munkából.

És most a 38-ik év végén oly hallatlan magas irói tiszteletdijban részesültem, minőt még soha nem kaptam, s mit nem adnék a kerek világ minden kincséért, s mit — azt hiszem — sok irótársam megirigyelhet tőlem. De, nehogy kétség támadjon, s meggazdagodott ember hírébe keveredjek, ami nagyon kellemetlen lenne reám nézve, — előre is kijelenLapunk. mai száma 8 oldal.