Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-28 / 35. szám
2 Nagytoányai Hírlap 1910. augusztus 28. A Schönherr-emlékünnepély. Méltóságteljes komolysággal, mély meghatottsággal folyt le f. hó 20-ikán a Schönherr emléktábla leleplezése. Az előre megállapított programmon csak annyi változás történt, hogy a dalegylet éneke helyett a bányászzenekar játszott, s a családi ügyek miatt meg nem jelent Gróf Teleki Gézát Kosutány Ignác dr. egyetemi tanár helyettesítette. 11 óra után kezdett a közönség gyülekezni a Bercsényi utcában, hol a családi ház nemzeti szinü drapériákkal, zászlókkal volt ez alkalomra feldiszitve. az emléktáblát pedig fehér vászonlepel bontotta. Hozzávetőleg mintegy 4000 ember tolongott a Hunyadi- és Bercsényi utcák egybetorkolásánál. Kosutány Ignác dr. vezetése alat */* 12 órakor vonult fel a Schönherr-ünnepély bizottsága. A bányász zenekar intonálta a Himnuszt, melyet az egész közönség levett kalappal, áhi- tatos csöndben hallgatott végig. Az emléktábla előtt fölállított dobogóra lépett azután Kosutány dr. s nála már megszokott nyugodt ékesszólással emlékezett meg a korán elhunyt tudósról, Nagybánya város jeles fiáról. Beszéde végén lehullt a lepel a szépen sikerült emléktábláról, melyet a szónok meghatott hangon ajánlott Nagybánya város szerető gondoskodásába. Dr. Kosutány Ignác beszéde a következő: Igen tisztelt ünneplő közönség! Dr. Schönherr Gyula emlékét megünnepelni gyülekeztünk itt össze. Korán, időelőtt, férfi ereje teljességében, munkaképességének delelő pontján kellett őt elvesztenünk. A tudomány embere volt ő, az ő tudománya pedig a hazáé. Élete feladatául tekintette, hogy tudása erejével bevilágítson az elmúlt századoknak eltűnt életébe s megmentse a múltak emlékeit. Ezzel tett ő nagy szolgálatot a hazának. Mert az állam nem az embereknek egyszerű halmaza, hanem élő egysége. Az egyszerre, együttélő embereket ilyen egységgé teszik a politikai és társas élet kötelékei. De az egymást szakadatlanul felváltó, egymásnak nyomába lépő nemzedékeket ilyen egységgé csak a pult képes tenni. Ennek a történelmi tudatnak volt ő munkása s ezen a téren tett a hazának nagy szolgálatot. Ez indított bennünket arra, hogy az ő vérrokonságához csatlakozva mi, kik az ő lelkének ihletésével az ő szellemének rokonai lettünk, hálásan ünnepeljük meg az ő emlékét. Az ő élete történetét dr. Morvay Győző gimn. igazgató irta meg a történetiró hitelességével, Kinyitja az ajtót és bemegyünk az alacsony szobába. Az isrán kalapján a tollbokréta éppen a mestergerendát éri. Az asszony fölkel a kályha mellől (nincs abban egy csöpp tűz sem, csak szokásból ülhet ott) és bólintgat a fejével, mikor köszön. — Mi a baj ? — kérdezi az ispán. Pestről kaptak hirt ? Onnét, tekintetes ur; onnét... Az este gyütt mög a levél, a tanító urnák küldték. — De pár hete jó hirt adtak az öregről. . . — Mög is van a nyomorúságában — szól a számadó fia. — Hát akkor nincs baj. Majd kigyógyitják, ha ma nem, holnap. Kap az öreg olyan lábat, hogy még táncol is majd a Gyurka lakadalmán. — Van bizony azér’ baj, tekintetes ur; — panaszkodik Gyurka. — Még hozzá nagy, ki se hevergyük. Itt a levél róla. A mécs mellett alig lehet kibetüzni. Az ispán megkérdezi, mi van a levélben. Helyet mutat az asszony és a fia elmondja a bajt. — Az édes apám talán meg se gyün többet, azt Írták az ispitábul. Hát mi bele is törődnénk a veszedelembe, de van még nagyobb bajunk is. A tekintetes ur jó szívvel van hozzánk, nem is takargatjuk a dolgot. A Körösztös Pétert, azt tartom ismeri a tekintetes ur. Asztagrakó volt itt a nyáron. A lányát, a Vicát el akarom vonni felea mélyen érző lélek szeretetével. A szülői házat pedig emléktáblával jelöljük meg, hol ő boldog időket élt, honnan utolsó útjára elindult. Az emlékkönyvet ma veszi a t. közönség. Az emléktábla pedig itt van. Az emlékünnep bizottsága nevében átadom azt Nagybánya sz. kir. város hatóságának, hogy őrizze, gondozza hü fia emlékét. Te pedig, megboldogult, nyugodjál békében az örök nyugalom ölében, mely után annyira vágyódtál. Te magad is a történelemé vagy már, de munkádnak eredménye élő valóság, mit mi meg fogunk becsülni. Áldjuk emlékedet ! Égly Mihály főjegyző volt a város hivatalos képviselője s a következő rövid beszéd kapcsán vette át az emléket a város gondozásába : Nagybánya sz. kir. város képviseletében mély meghatottsággal, de egyszersmind nemes büszkeséggel veszem át az emlékművet. Nemes büszkeséggel, hiszen abból a dicsőségből, melyet az elhunyt tudományos és irodalmi munkásságával önmagának kivívott, nem egy fénylő, ragyogó sugár esett városunkra is; de ugyanakkor mély meghatottsággal is, hiszen tekinthet-e más érzelemmel az édes anya, az édes szülőföld oly korán elhunyt gyermekére ? E kettős érzelemtől eltelve teszem le Nagybánya sz. kir. város koszorúját Is az emlékműre. Ez az emlék múlandó, csak kérészéletű, de az az emlék, melyet munkáiban hagyott hátra: örök. A nagynevű tudós s kiváló iró emlékét őrizni fogják az ő művei, de a jó, szerető fiú emléke élni fog a mi szivünkben! Az emléktáblán, mely Juhász Gyula művész nagy tehetségűét dicséri, a következő felírás van Schönherr Gyula reliefje alatt: ITT ÉLTE GYERMEK- ÉS IFJÚKORÁT SZÜLŐI HÁZÁBAN S TÉRT ÖRÖK NYUGALOMRA SCHÖNHERR GYULA DR. TÖRTÉNETTUDÓS, A M. TUD. AKADÉMIA TAGJA. SZÜLETETT 1864. SZEPTEMBER 26., MEGHALT 1908. MÁRCZIUS 24. Az emléktáblára a következők helyeztek koszorúkat: ségül. Jómódú, takarékos népek, az édes anyám is azt mondja, hogy egymáshoz illünk. De most az édes anyám is az én kenyeremen él, hát én akartam számadó lenni az édes apám után. — Úgy is dukál, — biztatja az ispán — az édes apád is az öregapád után lett számadó juhász. — De az öregapám adott örökséget az édes apámnak, ami fölér ezer jószággal is. Az édes apám meg nem bízza rám, pedig mögillet engöm. — Erről szól a levél ? — Errül. írattunk a tanító úrral az ispitába a legelső doktornak, hogy kérdözze mög az édös apámtul, mibül csinálta nyíráskor, usztatáskor a birkáknak való orvosságot, amitül mögszünt minden betegség. Az édös apám a levelünkra mög azt mondta, hogy nem bízza ő idegen emberre a titkot. Nem tudja azt az orvosságot még a megyei felcser se. A füvet a reketyésben szödte hozzá, de három patikában is vött hozzá port, a botosnál mög kámfort, mert a patikárus elül is takargatta a mestörségit. így vagyunk most, Pestre én nem möhetek, másra mög nem bízza az édös apám a titkot. Nem is löszök én számadó itten .. . Az ispán fölkel a helyéről és valami vigasztaló szót akar mondani. — Majd elmondja az öreg az orvosságokat. Megyünk már kifelé, az öreg asszony szo1 moruan motyog. — Nem olyan embör az. Nem lőhet azt vallatni . . . 1. A M. Tud. Akadékia (Dr. Kosutány Ignác.) 2. Történelmi Társulat (Gróf Teleki Pál.) 3. Nemzeti Múzeum (Dr. Rencz János.) 4. Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelősége (Balezer György.) 5. Alsófehérmegyei Tört. és Régészeti Társaság (Dr. Kosutány Ignác.) 6. Szatmári Kölcsey-Kör (Bakcsy Gergely.) 7. Városi Múzeum (fínlczer György.) 8. Teleki-Társaság (Révai Károly.) 9. Kolozsvári Egyetem (Dr. Kosutány Ignác.) 10. Gróf Teleki Géza. 11. Gróf Teleki Sándor. 12. Gróf Teleki Pál. 13. Dr. Zolnai Gyula. 14. Ferenczy Károly. 15. Fiilep Imre. 16. Steibl Andor. 17. Palmer Kálmán. Az ünnepély alatt számos sürgöny és levél is érkezett a rendező bizottsághoz és a családhoz, úgymint: Rerzeviczy Alberttól, Pap Gézától, Gróf Teleki Sándortól, Színik Antaltól, .Dr. Hüti Dezsőtől, Palmer Kálmántól, Kereszti Istvántól, Zilahi Kiss Istvántól, Dr. Varga Sándortól, Erdélyi Páltól, Fraknói Vilmostól, Gróf Teleki Gézától. Az ünnepélyt a Szózat felséges hangjai zárták be. Itt megemlítjük még azt is, hogy az emléktáblát szives készséggel Pintér József helybeli jónevü építési vállalkozó és Kuszkó József épitő-mester helyezték el a családi ház falába. Társadalmi elfajulások. A Magyar Társadalom Tudományi Társaságnak a társadalmi elfajulásokról rendezett előadási ciklusában dr. Dóczi Imre, az Alkohol- ellenes Egyesületek Országos Ligájának főtitkára pár hó előtt előadást tartott ezen tételről: „A társadalmi elfajulások és az alkoholizmus.“ Szükségesnek tartjuk erre röviden visszatérni, mert nagy fontosságú dolgokról van szó. Dóczi dr. ugyanis kifejtette, hogy a szeszes italok felszívódva a szervezetbe jutnak és minthogy az alkohol protoplazma méreg, megtámadja a sejteket, amelyek annál nagyobb kárt szenvednek az alkohol hatásá alatt, minél érzékenyebb és igy legfinomabb és legérzékenyebb sejtjeink, — mint az agy- és idegsejtek, továbbá az emberi nem szaporodását eszközlő csírasejtek — károsodnak leginkább az alkohol rendszeres élvezete folytán. Imertette továbbá az egyes tudósoknak ama kísérleteit, amelyek igazolják az alkoholnak e káros hatását. Az elfajulásnak számos példáját és szomorú statisztikai adatát sorolta föl. Dernme berni egyetemi tanár tiz iszákos és tiz józan életű szülő gyermekeit figyelte meg. Azt találta, hogy az iszákosoknak ötvenhét gyermeke között tizenkettő nem életképes és születés után csakhamar meghalt. Harminchat volt elmebeteg, hülye, nyavalyatörős, siketnéma és testi nyomorék és csak kilenc volt normális. A józan szülők hatvanegy gyermeke közül öt nem volt életképes, négy elmebeteg, kettő testi nyomorék és ötven volt normális. Bunge, az élettan hírneves tudósa pedig azt találta, hogy ha az atyja iszákos volt, leánya elveszti a képességét arra, hogy gyermekét szoptatni tudja és ez a képesség azután jóformán minden következő nemzedék számára elveszett. A szoptatás-képtelenség azonban nem egyedül álló jelenség. Az elfajulásnak több egyéb • • w Berindán Ödön szoba= és templomfestö, mázoló és cégiró.T*® Elvállal minden e szaltmálaa vágó munUát modern és ízléses kivitelben r~'" —------- Laltasa: Fazekas-utca 15. szám. ■ ........- * ■ -~=
