Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-28 / 35. szám

1910. augusztus 28. Wagybányal Htrlap tünetével társul, különösen a tuberkulózissal, idegbajjal szemben való ellentálló képesség csökkenésével. Az alkohol rendszeres élvezete gyöngíti az egyén szervezetét, csökkenti szellemi és testi munkaképességét, a fertőző betegségekkel szem­ben való ellentállást, közvetve és közvetlenül megbetegedésre vezett, fokozza a halandóságot, csökkenti a születési arányszámot és ezzel egyik legfőbb tényezője lesz a faj elkorcsosodá- sának Az alkoholizmust évszázados előítéletek, a legönzőbb anyagi érdekek, tévhitek és babonák tartják fönn. Ezzel a veszedelemmel szemben kötelessége mindenkinek, aki a nép sorsát szivén viseli — síkra szállni! Régi adósság. (A párbaj, mint emberölési kísérlet.) (U-g.) Ma, amikor a mind súlyosabbá váló megélhetési viszonyok s a társadalmi erkölcsök romlása miatt annyi zokszót hallunk minden­felől, az igazság diadalában erős hitüek lelkét csak megacélozza az a rövidke hir, mely a bécsi igazságügyminiszter törvénytervezetéről szól s azt mondja, hogy a jelzett tervezet a párbajt emberölési kísérletnek akarja minősíteni és a párbajban történt sérülést, mint testi sértést, esetleg emberölést akarja megtorolni. Ausztria ezzel, igy hangzik a csatlakozó megjegyzés, a kultúrának egy régi adósságot próbál vissza­fizetni. Régi adósság ! Nemcsak találó, hanem egyben bölcs is a megjegyzés, mert bármely igazság győzelme, bárminő eszme megérése, alakot öltése nem egyéb, mint adósságtörlesztés a kultúrával, az emberiséggel szemben. A mese­beli, kiszúrt szemű Igazságnak a hamisság jó­indulatából sokat kell bolyongania, mig az őt nyiltszivvel váró jó emberek társaságához ér; az Igének, az Eszmének hány vértanúra, meg­annyi névtelen hősre van szüksége, hogy siker- , hez, eredményhez jusson. De mégis eljut. Világosság és igazság, mi fölött nincs hatalma e földön a.rossznak .Sötét­ség és hamisság örök küzdelemben élnek velők, de a harc kimenetele nem kétséges. Tőlünk távol, nyugaton a Pyraeneusok aljá­ban, a világosság bontja szárnyait s itt a szom­szédban, ahonnan nem is vártuk, a sötét közép­kor egy rut szokásával készül végezni a felvi­lágosodás, az emberszeretet. A gyerekes okokból, könnyelműségből, vagy „úri virtusából folytatott párbajokkal le kell számolnunk. Nagyon is itt van már az ideje. A XX. század első évtizedeinek feladata, hogy a becsület jogi védelmét ne bizza továbbra a véletlen golyóra, a kard élére, vagy a még ezeknél is szertelenül butább fekete golyóra. A párbaj intézményének fentartása mellett kardoskodók azt hangoztatják, hogy a becsület- sértésért mással, mint karddal elégtételt szerezni nem lehet, mert azt hiába várják akár a tör­vénytől, akár a bíróságtól. Aztán a becsület azok közé az. ideális javak közé tartozik, melyek között ez a legszentebb, ez a legdrágább, me­lyet nem pótolhat semmi, s amelynek megbán- tásáért a lehető leggyorsabban kell felelősségre vonnunk a támadót, a meggondolatlan könnyelmű íecsegőt. A becsületsértés megtorlását sürgetők azon­ban nem számoltak azzal, hogy a párbajozók között akadnak olyanok is, akik saját — talán nem is amolyan érinthetlen — becsületöket ön­kényesen nagyra értékelvén, ezt a barbár szo­kást arra használják föl, hogy mániájokkal meg­félemlítsenek s szerintök megvédjék a magok szeplőtelen tisztességét. Mintha bizony bárki is megfoszthatna mást a becsületétől. Ez a való­ságban nem lehetséges. Mert mi az a becsület? A felelet: „Egy ember szeplőtlen élete, tisztes­séges magatartása. Aki úgy él, hogy az erkölcs törvényeivel nem kerül összeütközésbe, az be­csületes ember, tekintet nélkül arra, hogy egye­sek vagy akár a legtöbben mit tartanak róla“. (Auer P. dr.) Ebből a tiszta és világos megha­tározásából folyik, hogy „becsületétől mindenki csak önmaga foszthatja meg magát“. A középkori párbajt helyeslőknek saját fel­fogásuktól milyen nagy utat kell megtenniük, hogy elérkezzenek ehhez a logikus és igazságos gondolkodáshoz. Mert ez a nézet elnémítja a hetvenkedő, a kötekedő, a virtuskodó szájas- kodását, sőt őt is arra figyelmezteti, hogy sem szó­val, sem tettel ne kerüljön ellentétbe az erkölcs követelésével. Az önmegismerés, az, önfegyelmezés azon­ban nem könnyű feladat. Élettapasztalás és min­denek fölött az emberben az ember szeretető és becsülése kívántatik hozzá. Az életnek ezt a legnemesebb célját — sajnos — kevesebben kö­zelítik meg, mint kellene. Ezért keli küzdenie a világosságnak a sötétséggel, ezért kell botor­kálnia az igazságnak, mig a hamisság kudarc­hoz ér. Ha, ki mégis a becsületesnek, a tisztessé­gesnek szóval avagy cselekedettel kellemetlen­séget okoz, fájdalmat szerez lelkének s igy „lelkisértést“ követ el, annak adjon elégtételt a törvény, torolja meg a sérelmet a bíróság, mert ahhoz senkinek nincsen joga, hogy akár öntuda­tosan, akár öntudatlanul, gondatlanságból vagy épen sértő szándékkal fájdalommal töltse el a lelkét annak, akinek élete mocsoktalan s aki viselkedésében tiszteletre hiv, tiszteletet ad. A lelkileg sértődökkel szemben a társada­lomnak és az államnak ma kettős a kötelessége. Az egyik a védelemre, a másik a megtorlásra tartozik. Ausztriában teljesíteni szándékoznak ezt a kötelességet, még pedig logikusan úgy fogva föl a becsületjavitásnak nézett párbajozást, mint az ember testi épsége és élete ellen irányuló tá­madást. Elég kemény és szigorú fogházbünte­téssel sújtja a párbajrahivástól kezdve a leg­súlyosabb kimenetelű vérengzésben résztvevő­ket, hogy elriasszon ettől a veszélyes társasjá­téktól mindenkit's terjessze helyette az igazságot: az ember becsülete érinthetlen, mindannyiunk közös becsülésére méltó erkölcsi érték s annak helye, ki azt szennyes kézzel, mocskos szájjal érinti, nem a kard, nem a pisztoly csöve eiőtt van, hanem ott a fogházban, azok között, kik anyagi javaink vagy életünk ellen törnek. Nincs különbség közöttük. Ehhez a fölfogáshoz mi is eljutottunk már. Mi is érezzük: törvénykönyvünkben a párbajt, mint emberölési kísérletet kell elbírálnunk, nem­csak azért, hogy a párbajozás híveinek legyen hova menniök elégtételért, hanem azért legfő- képen, mert e tekintetben a kultúrának mi is adósai vagynnk. A párbajozás szégyenfoltja az emberi hala­dásnak, fogyatékossága az emberek egymás iránt tartozó megbecsülésének ; századunk köte­lessége a folt letörlése, a mások javainak tisz­telete. Ebben a törekvésben most Ausztria előttünk halad ; ne maradjunk messze mögötte. HÍREK. Augusztus 27. Személyi hírek. Neubauer Ferenc miniszteri tanácsos, kerületi bányaigazgató 5 heti időtartamra Karlsbadba utazott. — Pünkösdi/ Ferenc műszaki fő­tanácsos városunkba érkezett. — Sdrossy Árpád költő pár napig városunkban időzött. — Leitner Emil szat­mári kir. ügyész rokoni látogatásra ide érkezett. — Szőke Béla h. plébános szerdán, egy heti tartózkodásra a Félix fürdőbe utazott. - Virágh Béla fehértemplomi kir. törvényszéki elnök és családja pénteken hazautazott. Az „István király szálló“ átvétele. Folyó hó 22-én vette kezdetét az „István király szálló“ átvétele és műszaki felülvizsgálata. Grünwald Testvérek építési vállalata az egész végleszámolás összegét 715.484 korona 95 fil­lérben állapította meg. Nagybánya város kérel­mére a miniszter Pünkösdy Ferenc műszaki főtanácsost küldte ki a felülvizsgálat teljesí­tésére. Esküvő. Néhai Kameráth Gyula posta- és távirdafelügyelő leányainak esküvője kedden volt Szatmáron. Kameráth Margitot elvette Kertész Béla kir. járásbiró, Francziskát Hegedűs István jegyző.­Házi bál. Szerdán este fényes bált adott Neubauer Ferenc miniszteri tanácsos, kizárólag növendék lányok részére. A bájos házikisasszony gyűjtötte össze jó barátnőit s iskolatársnőit, ki­ket a szeretet meleg érzésével s lekötelező 3 ! szívességgel fogadott. Természetes, hogy ez alkalommal a város aranyifjusága is részesült abban a kiváló megtiszteltetésben, hogy a ven­dégszerető ház falai között egy örökre emléke­zetes estét eltölthessen. Fél kilenckor gyüleke­zett a viruló' ifjúság : leányok, fiuk, kiket a háziak szeretetre méltó fogadtatásban részesítettek. Egy valóságos virágos kert legszebb bimbói gyülekeztek egybe ! Az ifjú leányoknál a fehér ruha dominált, mig az aranyifjuság smokingban vagy katonai egyenruhában jelent meg. A tánc Adám Józsi pompás muzsikája mellett azonnal kezdetét vette, s a legnagyobb energiával folyt "V2 10 óráig, a mikor is két teremben fölte- ritett hideg büíféhez vonultak, mely páratlan gazdagságával és fényességével nagy feltűnést keltett. Természetes, hogy a háziak szívessége felülmúlt mindent. A vacsora 11 óráig tartott, amikor is újra kezdetét vette a csárdás és bosz- ton; közben éjfélkor egy francia négyest is lejtettek, melyet 16 pár táncolt. A rendkívüli kedélyes táncmulatságnak reggeli I/2 6 órakor volt vége, amikor is egy tündéri estély emlé­kével távoztak a meghívottak. Jelen voltak a házi asszonyon kívül Hubay Zsigmondné és Miskolczy Sándorné, leányok pedig : a házi­kisaszony, Böszörményi Mariska, Berksz Emmy, Bertalan Mariska, Ferenczy Noemi, György Eltna, Géresy Juliska, Giller Piroska, Miskolczy Erzsi, Miskolczy Katinka, Neubauer Hermin, Ocsárd Böske, Remenyik Elza, Weisz Margit, Welthier Luczy és Welthier Anna. Beiratások. Az állami főgimnáziumban a jövő tanévre a beiratások szept. 1-3 napjain d. e. 8—12 órakor lesznek az igazgatói irodában. A minister a beiratási dijat országszerte 6 ko­ronáról 10 koronára emelte fel. Az első osztályba iratkozók elemi iskolai végbizonyítványukat és születési anyakönyvi kivonatukat kötelesek be­mutatni. A tanév ünnepi megnyitása szept. 4-én lesz. Az előadások szept 5-én kezdődnek. — Itt emlitjük meg, hogy az engedélyezett magánvizs­gálatok aug. 29-30, a pótvizsgálatog aug. 31-án lesznek. — A polgári leányiskolában a be­iratások szept 3 — 5 napjain fognak megtartatni. A beiratáskor 4 K 50 f. fizetendő. Évi tandíj 10 K. Javító vizsgálatok szept. 1-én, pót- és felvételi vizsgálatok szept. 2-án d. e. 8-10 órakor lesz­nek. A tanév ünnepi megnyitása szept. 6-án. — Az állami elemi iskolákban a beiratások szept. 1-3 napjain lesznek mindennap d. e. 8 — 11 -ig, d. u. 2 - 5-ig Az iskolai év szept. 5-én kezdődik. Az oktatás most már ingyenes, csak 1 K felvé­teli diját kell fizetni. A városi csatornázás munkálataira meg­hirdetett árlejtés szept. 5-én jár le. Nagy az érdeklődés a munkálatok iránt, mert eddig 25-en vették ki az ajánlati mintákat. Búcsuzás. A Ganz-gyári villamos művek eddigi nagybányai vezetője Reményi Aladár Hajdúböszörménybe áthelyeztetvén, kedden kö­rünkből végleg eltávozott. Az általánosan ked­velt, derék tisztviselő lapunk utján mond szí­vélyes Istenhozzádot mindazoknak, kiktől sze­mélyesen el nem búcsúzhatott. Városunk ipa­ros polgárságá­nak egyik zajtalanul működött, derék és szerény tagja dőlt ki ismét az élők sorából hátrahagyva egy hangya szorgalommal és szép anyagi ered­ménnyel eltöltött, becsületes élet hosszantartó emlékét. Igazán fáj mindnyájunknak, hogy a nem hiában tisztelt, régi iparos családoknak fejei egyre-másra itt hagynak minket egy for­rongó, zilált, felületes élet szennyes hullámai között, melyeknek megtörő szikla szírijei, a milyen ő is volt, egymásután porlanak szét az örökkévalóságba s mi sem marad, mi a régi, puritán, egyszerű, de szerény szokásokat és erkölcsöket személyesítené. A széles körben ismert és porig sújtott család gyászjelentése igy hangzik : Alantirottak úgy a saját, valamint az összes rokonok nevében is mély fájdalomtól megtörtén tudatjuk, hogy a felejthetetlen jó férj, drága és szeretett édes apa és nagyapa, idb. Klement Károly mészáros, folyó hó 24-én, haj­nali 2 órakor, hosszas, de krisztusi békével viselt kínzó betegség után, megerősítve az üd- iidvösségünkre rendelt utolsó szentségekkel, tevékeny és fáradhatattan életének 73-ik, mig boldog másodházassága 10-ik évében jobblétre átszenderült. Földi életében a kereszt vezényelte lelkét és egy munkásságban eltöltött hosszú áldásos élet után hitünk szerint most megtalálja Idb. Klement Károly.

Next

/
Thumbnails
Contents