Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-03 / 27. szám
2 Nagybányai Hírlap 1910. julius 3. delkezésére, ne igyekezzék azt is elütni. Furcsán hangzik tehát az olyan hangú végzés is, amit múlt decemberben egy régi nagybányai festő kapott, aki reflektált az ösztöndíjra. „ . . . fenti kérelmét méltányosnak tartja, de tekintettel arra, hogy e célra szolgáló köz- művelődési alapban megfelelő összeg rendelkezésre nem áll, a kérelemnek eleget nem tehet.“ Természetesen rendszerint az a rongyos pár korona hiányzik, a mi a kultúra támogatására kell. Az u. n. alkotmányos költségekre van mindig pénz! De, ha egy festőt kell támogatni, egyet egy évben; akkor igaz ugyan, hogy a legmélyebb sajnálattal, de megtagadják! Nem ilyen ékes stílusgyakorlattal kell ennek a megyének elütni kötelességeit a kultúrájával szemben. Ha tudnak kidobni ezer más haszontalan- ságra (pl. reprezentálás!) ezreket, úgy erre nemes kötelesség lenne áldozni! Sőt tovább megyek! Tekintettel, hogy Nagybánya város maga minden terhét az ily intézménynek nem bírja, a megyéből kellene kiindulni egy mozgalomnak, mely támogatná működésében a festőcoloniát. Hisszük, hogy volna ehhez nem csak hozzáértő kezdeményező, hanem igazi inteligentiával bíró közönség is! B. T. Jubileum Felsőbányán. Felsőbánya város reformált egyháza nevezetes jubileumot ült csütörtökön. Nagy Lajos köztiszteletben és közbecsülésben álló lelkipásztor lelkészségének 25 éves évfordulóját ünnepelte meg, melyen résztvett a nagybányai egyházmegye, Felsőbánya város, a felsőbányái takarékpénztár, a testvérváros egész társadalma és a nagybányai ref. egyház presbyteriuma. Nagy Lajos ezelőtt 25 évvel mint makói segédlelkész hivatott meg Felsőbányára lelkésznek, hol azóta szakadatlanul működik s egyházi és világi hasznos és eredményes tevékenységének, mintaszerű életének fényes elismerése volt az az ünneplés, melyben működése nevezetes évfordulóján részesült. Farkas Jenő polgármester, Spácay Gyula tanácsos és Pap Márton városi számvevő, egyházi főgondnok kezdeményezésére indult meg nagy csendben a mozgalom, hogy e kiváló ember, jeles lelkész, hasznos társadalmi egyén a R Nagybányai Hírlap tárcája. Jl(ap imádók. A „Turáni Dalok“-ból. Elnézem a futókat. Csendesen Függ éjen át vezérlő fonalán. Feljő a nap, ragyogva, fényesen, Szétnéz virágos, halmos udvarán. Mint lassú kigyó, kúszik kéjesen. Főt, főt a romvár omladó falán A lágy folyóka, — mint egy költemény. Magasba vonja a meleg, a fény. A pár a fátyol oszlik a pagonyról, Hamvas kijdéből felhő születik; A fütty, a dal még hetykén, vidoran szól; Páros madárkák egymást kergetik; De már a légben égő szinarany forr, Vakit, szikrázik, fői a hegyekig; A tüz-láng-isten jár a kék egen; A fütty elnémul, a zaj elpihen. Fény hull, meleg hull, őzőnlik a hőség, Királyi széken ül a déli nap. Arany vetés reng, ott terem a bőség, Kincses bányánál e tér gazdagabb. Lelkem csapongva jár, az ősmer ős ég Vonja magába, szárnyalásra kap. A sik terére hull a fény, meleg: A búza érik, gyűl a képzelet. maga nagy szerénységében és puritán egyszerűségében ne tiltakozhassék az ünnepeltetés ellen, hanem az meglepetésszerűen következzék be, hogy mint az elismerés és tisztelet önkéntes megnyilatkozása a lelke mélyéig hasson reá s feledhetetlenné tegye a jubiláris napot. Úgy is történt. Csütörtökön délelőtt érkezett Felsőbányára a nagybányai egyházmegye sok lelkésze és néhány világi tisztviselője, köztük Széli György esperes, Sátor Dávid egyházi tanácsbiró, Magos Ferencz egyházi főjegyző, Soltész Elemér egyházi jegyző, Tor- day Imre világi főjegyző. — Helmeczy József főgondnok táviratilag üdvözölte az ünnepeltet. Mindjárt a megérkezés után a tractus Nagy Lajos lakására ment, hol Széli György esperes gyönyörű beszéd kíséretében adta át az egyházmegye ajándékát, gyönyörű kötésű aranybibliát. Felsőbánya város képviselőtestülete küldöttségét a hivatalos elfoglaltságban Budapesten levő polgármester helyett Spácay Gyula tanácsos vezette s ő üdvözölte az érdemes lelkipásztort. Pap Márton egyházi főgondnok pedig a presbitérium élén emelkedett és érzéstől áthatott beszédben egy szép ezüst serleget nyújtott át az ünnepeknek, ki családja körében mély elfogultsággal, a meghatottságtól megindulva köszönte meg a nem várt megtiszteltetést. A lelkészi lakban lefolyt bensőséges ünnepélyt a Korona-szállóban 70 teritékü bankett követte, melyen Felsőbánya város intelligens közönsége, az egyházmegyei papság és városunkból a már említett hivatalos személyeken kívül: Stoll Béla, Gálffy Pál, Szűcs Károly, Géressy János, Révész János, Kovács Gyula könyvkereskedő és dr. Nagy Gábor vettek részt. A társasebéden ismét nagy méretekben újult meg az ováció, melyben Nagy Lajos lelki- pásztort részesítették. A szebbnél-szebb felköszöntők egész sora tett tanúbizonyságot Nagy Lajos általános népszerűsége mellett. Beszédet mondtak: Pap Márton, Széli György, Nagy Lajos, Sátor Dávid, Torday Imre, Magos Ferenc, Soltész Elemér, Stoll Béla, Vagányi Kálmán, Gachal János, Mikola Gyula (versben), Csausz István dr. Az ebéd alatt olvastatott fel Helmeczy József, Révai Károly és Bottyán Az ég borult, a rétek feketék, Sárgult akácfák hajlongnak a szélben. EXkormozódott fönn a kerek ég. A hervadt róna azért oly sötét lenn. Vidám sugárzás égi szende kék, Miért sajnálod beragyogni éltem ? Mosolygj le még! derítse fői világod E borús keblet s e komor: világot. A vihar elmúlt, higgadt béke van, Kék tenger alján csöndes fák merednek. Vadászó halként gyors madár suhan, Lombról, virágról gyémántok peregnek. A táj elfordul, a nap boldogan Búcsút mosolyg még rónának, hegyeknek, S elmarad tőlünk. Éltető sugárját Alvó világok, messze messze — várják. . . Lement a nap már. Csöndes alkony-óra Bárány-felhőkön száll az ég alatt. Haladó-tüzfény dől ferdén a tóra, Sajka-sor némán, sötéten halad. A fáradt lélek nem képes a szóra, Bevonta szárnyát a bús gondolat: Isten veled nap! élet éltetője, Virágok anyja, dallamok szülője! Zempléni Árpád. Pál belényesi lelkész üdvözlő távirata, valamint dr. Erőss Lajos, a tiszántúli ref. egyházkerület püspökének üdvözlő levele, mely Pap Márton egyházi főgondnokhoz intézve, szószerint igy hangzik: „Nagyságos Főgondnok Ur ! F. évi junius 13-ról kelt, nagyságod, Farkas Jenő polgármester és Spáczay Gyula v. tanácsos urak által aláirott meghívót, melyben kedves lelkészük: nagytiszteletü Nagy Lajos úr lelkészkedésének 25 éves jubileumi ünnepélyére méltóztatnak meghívni, köszönettel veszem. Nagyon szép, elismerést érdemlő az a nemes érzés, mely a közpályán működő egyénnek munkáját méltányolja és megbecsüli. Nagyon szép Felsőbánya város és a felsőbányái református egyház részéről az, hogy együtt és karöltve ünnepük meg azt a derék embert és lelkészt, aki életének legjavát városának és egyházának javára, felvirágoztatására áldozta fel. Midőn ezen elismerésemnek én is kifeje- jezést adok, sajnálattal tudatom, hogy sokoldalú elfoglaltságom miatt ezen jubiláris ünnepélyen részt nem vehetek. Kívánom azonban, hogy a nagykegyelmü Isten, nagytiszteletü Nagy Lajos urat, lelkésztársamat ennek utána is munkakedvben, testi és lelki erejének üdeségé- ben, higgadtságban és tapasztalatokban gazdagon sok éven át — a második 25 esztendőben is — tartsa meg, hogy családjának örömét, városának, egyházának elöhaladását és boldogulását munkálva s azokban teljes gyönyörűséget találva mondhassa el majd Pál apostollal: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végesetre eltétetett nekem az igazság koronája.“ Midőn nagyságodat arra kérem, hogy ezen levelemet a közebéd alkalmával felolvasni mél- tóztassék, - teljes tisztelettel vagyok Debrecen, 1910. junius 18. Dr. Erclőss Lajos, püspök. A püspök levelét hangos tetszésr.yiváni- tással fogadta a társaság, melynek vidéki része a délután három órás vonattal legnagyobb részben hazautazott. Itt említjük még meg, hogy Soltész Elemér indítványára Nagy Lajos néven egy kisebb alapítvány kerül összeadakozás alá, hogy a jubiláris napnak állandó emlékezetéül szolgáljon. Mikor én meghalok.- Irta: Stella Margit. — Szóljon a hegedű lágyan, édes-búsan, Zokogjon a hárfa fájón, szomorúan! Tárogató sírjon, Hogy még a fája is szilánkká hasadjon. Régi ismerősiül legyenek mellettem frtolsó percemben; Csak Te ne légy ottan, a kit én oly forrón, Lángolón szerettem ! De talán jobb mégis, ha nem jön senkisem, Ne lássák meg rajtam gyászos szenvedésem; Egyedül magamban Súgja el imáját az én hervadt ajkam. Alkonyat boruljon az egész világra, Kisértetes holdfény halavány sugára Lágyan simogasson; S úgy szálljon el lelkem a tündér világba Észrevétlen lassan. Ám mikor már megfagy ajkam végső szója S oda künn pihenek a temető porba, S örök álom ringat: Akkor jöjj sírjához omló poraimnak! Mert ott a virágok, a balzsamos szellő Sarjadozó fűszál kósza, vándor felhő Hirdetik felettem: Te voltál egyedül ezen a világon, A kit én szereltem!
