Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-26 / 26. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre G korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főir.unkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. ----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ......... Me grontás. Junius 2-1. (*) Most, hogy az iskolai év a végét járja, hegyezik a tollúkat a statisztikusok. Nézik, figyelik az ifjúság évi munkájának eredményét s ebből megállapítják az iskolának és a családnak az ifjúságra való hatását. Készül a tanulságos statisztika, melynek hasznát látja az élet. Nem utolsó helyen áll ebben az, hogy milyen eszközök segítik elő az ifjú nemzedék satnyulását. Sok szó van az ifjúság olvasmányairól. Ezt sem a család, sem az iskola nem ellenőrizheti kellőkép, hs ezekben a titkos utón megszerzett könyvekben rejlik a satnyulás, a megrontás magva. Az, aki akár szóval, akár tettel, akár irás, vagy képes ábrázolatok által állandóan, üzletszerüleg azzal foglalkozik, hogy a gyermekek, ifjak és felnőttek képzelőtehetségét a legveszedelmesebb és legalacsonyabb rendű szenvedélyek felkorbácsolására izgassa, aki az emberkereskedést újságban hirdetés által közvetíti, aki az erkölcsi tisztaság ellen a szenvedélyek folytonos fellázitásával nyíltan izgat, az, mint azt az élet a közönséges tapasztalat folytán újabb példákkal és meg- renditőbben bizonyítja, — a bűnösök nyomában járó természetes megtorlásnak, a betegségeknek, a nyomornak, a pusztulásnak dobja oda teljesen jogtalanul a nemzet éppen legféltékenyebben őrzött részét, az ifjúságot. Innen van, hogy a pornográfia „írói“, „művészei“ és „kiadói“ nagyobb ellenségei ennek az országnak, ennek a nemzetnek, mint bármely külső ellenség volt az elmúlt ezer esztendőben. „A fát, melyet a viharok érckarja le nem tört, a benne lakozó férgek meg- őrlik.“ A pornográfia eddigi pusztításait ki tudná előszámlálni. E rombolások már a gyermekszobában kezdődnek, az óvóban, elemiben és gimnáziumban folytatódnak s az egyetemi első években már mint rut sibarita váz áll előttünk a jól öltözött, de romlástól, belső pusztulástól elemésztett „felvilágosult ifjú,,, aki már nem hisz, nem imádkozik, nem tud lelkesedni, csak „mulatni“ és „élvezni“ is szeretne, ha már bele nem unt volna. A női világban hasonló a dolog. Itt persze valamivel későbben kezdődik a „hatás“. Az izgató regények“' a fiatal leányt kiváncsivá, izgatottá, bűnössé, végre romlottá teszik. Nem hiába írja Rousseau, hogy „nem olvasott regényt egy leány sem soha anélkül, hogy ártatlanságában kárt ne vallott volna.“ Innen van a pokoli tőr, melyet romlott lelkű emberek ártatlanok ellen ‘felállitatlak, mind vakmerőbb és szemtelenebb pornografikus műveket játszva azok kezébe, mig végül bekövetkezik a katasztrófa. Az igy nevelt leány, aki a tisztesség külső formait még megtartja, sőt olykor még a toalettjét még a templomba is elviszi, mint fiatal asszony csakhamar belevegyül a romlottság életébe és lelke mélyén már ott hordozza vérszegény és tisztátalan vérű gyermekeinek szomorú sorsát. A pornográfia szennyétől megmételyezett családatyák és anyák tehernek és kellemetlenségnek tekintenek minden komoly kötelesség teljesítését. Lelkűket megrontja a végtelen ábrándozás, folyton „szórakozást,, keresnek s gyermeküket nevelik az inasok, a cselédek a konyhában, a kocsisok az istállóban, a fiakeresek az utcán, a jó cimborák az iskolában, azok a bizonyos alakok a kávéházakban és tánctermekben. A pornográfia „irodalma“ teljesen megrontja a tisztességes irók művének forgalmát. Mert hisz mit jelent az, hogy a főváros összes kirakatai közül alig akad egy-kettő, amely ne volna tele közönséges, nagyon is egyértelmű trágárságokkal? Sok mindent kellene itt elmondanunk a pornográfia pusztításainak illusztrálására, de a dolog természete nem engedi a kíméletlen feltárást. Szomorúan legalább annyit mindenki beismer, hogy ez igy tovább nem maradhat. A nemzet minden igaz hazafias tagjának feltétlenül kötelessége a legkomolyabban gondolkozni a pornográfia elleni harc inaugurálásáról. Sem családunk békéje, sem nőnk, meg a férjünk hűsége, sem gyermekeink tiszta vére, életereje és erkölcsi épsége, sem hazánk jövendő nemzetének hite, munka és harcképessége nem biztos ez ellen a sodomai áramlat ellen, mely az irodalomból s az ábrázoló művészetekből átvonul a nemzet leikébe, a melyet teljesen megrontott. Vallás-erkölcsös nevelés. Egyik erdélyi városban az ottani kir. törvényszék területére illetékes esküdtbiróság nem régiben tizenegy bűnügyben hozott ítéletet. Tíz esetben emberélet erőszakos kioltása miatt kerültek a terheltek a vádlottak padjára, s egy vádlott gyújtogatás miatt hívta fel a törvényes megtorlást. A bűntények ezen minősítése egyenesen megdöbbentő. Tizenegy bűneset közül tiz különböző esetben embertársukat fosztották meg az élettől a büntető igazságszolgáltatás itélő- széke elé állított emberek. A borzadály iszonnyatosságával rémitő, embermészárszékliez hasonló jelenség ez, melyet a bűnvádi igazságszolgáltatás alkotmány- jogi követelményeinek szem előtt tartásával mérlegelve szükségkép keresnünk kell a társadalom ama rétegében rejlő indokokat, melyek a jogrendet ekként veszélyeztetik. Könnyen feltalálhatok ! A műveletlen nép vallástalansága, durva lelkülete megadja az elszomorító magyarázatot. Az elitéltek mind Írástudatlan emberek, kiknek szivébe a nemesebb érzelmek balzsamát senki sem csepegtette; kik előtt a lelki müvclődésfo- galtna ismeretlen; kiknek elméjébe nem hatolt az emberi tökélyesülés világossága; kiket a büntetéstől való félelem is csak addig rettent vissza a gonosz cselekedet elkövetésétől, mig a fékevesztett vad indulat állati ösztönként felül nem kerekedik. Valláserkölcsi nevelés hiányában keresendő az elszomorító jelenség rugója. A hitélet fejlesztése, a népnevelés ügyének felkarolás és a munka áldása érzetének a lelkekbe való ültetése, a bűnök tudatának felélesztése ölné ki a jogrend elleni cselekedetekre indító hajlamokat. Az említett esküdtszéki tárgyalásak megdöbbentő adatokat szolgáltattak arra nézve, hogy az emberi élet kioltásának indoka majd minden esetben semmis volt. Félliter pálinka differencia elég volt arra, hogy egyik ember a másikat leszúrja. Ostoba szóváltásból öt emberélet oltatott ki. Egy kis szerelmi hevülés már kést adott négy ember kezébe. És ezen nem is csodálkozhatunk! Az alacsony lélek nem bir tudatával a .megérdemelt büntetés megbélyegző következményeinek. De a hit világa, a népnevelés áldása apasztaná a börtönök lakóit. Ez a kettő az a tényező, mely üdvös eredményeket teremthet. Csakhogy ez a papok és tanítók feladatának lelkiismeretes ! teljesítését feltételezi. A borzalmas bűntények porladozó áldozatainak árnyai ott kisértenek a templom és iskola küszöbén, s a megtorló igazságszolgáltatás sújtó verdiktje azokra is ítéletet mond, kik a gonosztevők lelkének nemesítésére voltak hivatva, de legszebb ember tisztüket nem teljesítették. Templom és iskola! Ez a két fogalom elválaszthatatlan egymástól ép úgy, mint a haza és nemzet! Egy jeles egyházfő mondotta egyszer egyik főpásztori levelében: „Romboljátok le a templomokat, s azok köveiből építsetek iskolákat; az iskolák majd újra fölépítik a templomokat !“ Mennyi igazság, emberszeretet és bölcsesség nyilatkozik meg ezen fenkölt kijelentésben! Az iskolának és templomnak erkölcs nemesitő hatását bizonyítani szükségtelelen. A tökélyesülésre teremtett emberiség évezredek előtt belátta ezt és társadalmi tevékenysége ezek létesítésére, közhasznú érvényesülésére mindenkor fősulyt helyezett. Fájdalom, még ma is vannak iskolák, különösen az erdélyrészi zugokban, melyek a mai kor kívánalmainak nem felelnek meg. Innen van aztán, hogy azon iskolákból kikerült generáció nem sajátítja el még a legelemibb ismereteket sem. A vadon felnőtt durva lélek kerüli az Isten házát, s nem bir fogékonysággal a vallás és erkölcs tanai iránt. Hogyan volna tehát az ilyen emberek előtt szent mindnyájunk legdrágább kincse: az élet és a becsület ? Fásult közönnyel emelnek gyilLapunbL mai szama 8 oldal.
