Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-22 / 21. szám
III. évfolyam. Nagybánya, 1910. május hó 22. 21. szám. TÁRSADALMI ZÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatársak: Révai Károly, Füesz Henrik. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, RákóczU(Fó)-tér 14. — hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ... A döntő nap előtt. Szatmárvármegye választókerületeiben s igy a nagybányai választókerületben is junius 2-án lesznek az országgyűlési képviselőválasztások, melyek előkészületei városunkban ezideig még nagyobb emóciót nem okoztak, mert dr. Földes Béla volt képviselőnk, a függetlenségi és 48-as Justh-párt jelöltje mindezideig ellenjelölt nélkül áll s anélkül is marad, mert a választópolgárságnak az az erős meggyőződése, miszerint dr. Földes Béla minden párton az ország és kerület érdekében csak üdvösen működhetik, amint a hogy eddig is a legnagyobb ambícióval és legőszintébb szolgálatkészséggel fáradozott. Abból az alkalomból, hogy nagynevű képviselőjelöltünk a hét folyamán két Ízben is városunkban járt s Szinérváralján programbeszédet tartott, részletes tudósításunkat a következőkben adjuk: Pünkösd első napján a párt vezetősége gyűlésre hivta össze a kerület központi választóit, mert az hirlett, hogy a kormány egy miniszteri tisztviselőt akar a kerületre erőszakolni. A gyűlésen a polgárság lelkesen tüntetett Földes mellett s széleskörű agitációt határozott el, különösen arra nézve, hogy a kerület román választópolgárai felvilágosittassanak, hogy a vesztegetés és erőszakkal szemben mint védekezzenek s a párt vezetőségét minden legkisebb merényletről orvoslás végett azonnal értesítsék. Földes ugyanis a választókerület román polgársága előtt is nagy népszerűségnek örvend, mert a nagybányai gör. kath. uj templom építése körül, mely messze földön nagyszerűségében és kivitelében páratlanul impozáns, oly érdemeket szerzett, hogy a népet irányában valósággal fanatizálta. Pünkösd másodnapján délelőtt Földes városunkba érkezett, hogy a párt vezérembereivel a választási teendőket megbeszélje az esetre, ha a kormány ellenjelöltet állítana. A polgárság lelkesen tüntetett Földes mellett, s biztosította, hogy nemcsak szavazatával, de agi- tációjával is, munkájával is kitartóan és odaadással támogatja. Délben Földes a kerület második nagy központjára Szinér váralj ára utazott a nagybányai pártvezetőség kíséretében, hogy programmbeszédét megtartsa. Szinérváralján megjelent az egész nagyközség, valamint a befolyása alatt álló Sebespatak, Iloba, Kis- és Nagysikárló román választó polgárai is, s Földest nagy ovációval fogadták. Az az ellenzék, mely kis töredékben még a múlt választás alkalmával fennállott, ma már teljesen elenyészett, úgy hogy a választás sorsára, döntő befolyással bíró Szinér Váralja, mint egy szál ember tömörült és tüntetett a népszerű jelölt mellett. Földes dr. másfél óráig tartó, minden személyi vonatkozásoktól ment s tisztán tárgyilagos s széles látkörü beszédben nyilatkozott a foli- tikai helyzetről. A függetlenségi anyapártban való maradását azzal okolta meg, hogy egyedül a Justh- párt az, mely azokat az eszméket, amelyeket hirdet, s amelyek mellett mindvégig kitart, nemcsak hirdetni, de megvalósitani is akarja. Hosz- szasan fejtegette a Justh-párt törekvéseinek posszibilitását. Tudományos alapon fejtegette és mutatta ki, hogy az önálló bank éppenséggel nem fog az országra hátrányokkal járni, ellenkezőleg minden más kétségtelen előnye mellett a megalkotás ténye által egymagában a független államiságnak egy olyan tartalmas szimbóluma lesz, mely a külfölddel szemben meg nem becsülhető értéket jelent. Önálló bank nélkül semmi biztosítéka nincs az önálló vámterületnek, amely pedig az országos gazdasági fejlődésnek elengedhetetlen és legfőbb tényezője, mert a felhalmozódott állami terheket, már csak gazdaságunk önálló berendezésével nyerhető újabb erőforrásokkal lehet elviselni. Az általános és egyenlő választói jogra nézve oda nyilatkozott, hogy annak szükségét még az a legmagasabb érdek sem zárja ki, mely a magyar nemzet létében legdöntőbb sulylyal kell, hogy bírjon: t. i. a nemzeti erőviszonyoknak a történelmi múlttal iyazolt további egységes fentartása. Ez alkalommal egy uj oldalról is megvilágította a választói jog széles rétegű kiterjesztésének feltétlen szükségességét s nemzetgazdasági érdeknek tartotta az egyenlő és általános választói jog létesítését, mert az állami élet résztvevői számának kiterjesztésével ezek anyagi és erkölcsi fejlődésének tágasabb perspektívái nyílnak meg s 'lehetővé válik a pusztulóban lévő középosztály egészséges pótlása, különösan akkor, ha a jog gyakorlása által az államhoz való tartozandóság érzete gyarapszik, ami egyszersmind a nemzetiségek ragaszkodását is teljes mértékben biztosítani fogja. A nemzetiségi kérdésben a legmesszebbmenő humanitás barátjának vallotta magát s cáfolta azt a mostanában hirdetett elvet, mely szerint a nemzetiségek nyelvi és kulturális jogai azok minden jogosultságát kimerítik, mert a politikai érettség elmélkedésének múlhatatlanul kell a jogok egyenlősítését eredményeznie s ezáltal nemcsak a közvagyonosodás, de a politikai élet tartalma is gyarapodhatik, ami az állami és társas élet szempontjából nem közömbös. A kormányt aposztrofálva kijelentette, hogy a mennyiben az programmot nem adott, az általa hangoztatott munka mibenlétét R nagybányai Hírlap tárcája. Gyászbeszéd.- Gurnesevits Lajos sírjánál tartotta : Borbás Géza főgimn. tanár. — Temetni jöttem . . . nem dicsérni, A rossz, mit ember tesz, túléli öt, A jó, gyakorta sírba száll vele . . . (Shakesp. Jul. Caes.) Elköltözött kartársunk, menynyire rád illik a lángelméjü angol iró eme mondata. Igen, a rossz, mit ember tesz, túléli őt, sőt még életében suttogják, rebesgetik, nyíltan világba kürtölik, de a jót, — azt mindenki csak magában fedezi fel, csak magában méltányolja. így van ez veled is. Nagy tudásodról, páratlan iró kiválóságaidról, mintaszerű kötelességérzetedről, minden szép és jóért hevülő lel- kedről alig-alig emlékeznek meg, de gyarlóságaidat annál inkább hánytorgatják, hisz már a szellő is szárnyra kapta, a fenséges utca letárgyalta. Az emberek ép akkor tudnak a rideg valóság és a költött valótlanság legkegyetlenebb hangján beszélni, ha már, kit ajkukra vettek, magát többé nem védheti. De téged ez már nem bánt. Ha életedben emelt fővel szembe mertél nézni az emberek Ítéletével, úgy most sem izgatnának igaz, vagy igaztalan megjegyzéseik. Férfias munkában eltöltött s láttatástól irtózó szerény életed nem kért, de nem is várt többet, mint amennyit érdemelt. S ha még azt sem kaptad meg, sőt talán meg nem értőid rövidlátásukban le is kicsinyeké* fáradozásaidat, fegyelmezett akaraterőddel rákényszeritetted magad a méltánytalanság, ez arculütés jajdulás nélkül való viselésére. Huszonöt év, negyedszázad, nagy idő az ember életében. Ennyi esztendőnek folytonos munkában való eltö.tése még a legedzettebb szervezetet is megroppanja, hát még a tanítói hivatás hálátlan, lélekölő, idegroncsoló teljesítése mennyire felemészti az életerőt. Egészséged ellen lassan áskálódó eme hivatásod teljesítésében a kijelölt munka becsületes, megalkuvást nem ismerő elvégzése volt ideálod. Ezt követelted szigorral tanítványaidtól is, — de persze ők azt nem igen tudták kellően méltányolni, hogy te nem csak velük, hanem önönmagaddal szemben is a fegyelmezettség ugyanoly mértékét alkalmaztad. Legnagyobb dicséret nevelői pályádon, amit már több, kezed alul kikerült tanítványodtól lehetett hallani: megtanított bennünket a munka becsületes, férfias teljesítésére. Valóban, ha csak ez az egyetlen érdemed volna is, úgy bízvást elmondhatod: jó harcot harcoltam. Tanítói munkásságod mellett szakítottál időt minden nemes és szép iránt fogékony lelked továbbképzésére. Nincs talán széles e hazában, aki Byront úgy ismerte volna, mint te,- nem csoda, derekában kettétört munkás életed e tanulmánynak szentelted. S ki tud minderről? Csak igen kevesen. Szerénységed nem hivalkodott azokkal a nem megvetendő dicséretekkel, melyekkel angol tudósok könyvekben, meg leveleikben kitüntettek. Ragyogó tollad hányszor hozott dicsőséget Szentesi Lajosnak, írói nevednek, — vagy Kaján Kelemennek, mely pszeudonim alatt még Tóth Bélával is győztesen összemérted tolladat. A fővárosi lapok s a vidéki sajtó hasábjain hány gyönyörű dolgod küzd, hogy megvédjen a feledés átkától. S mégis mily kevesen tudnak róla. Igaz, igaz: „a rossz mit ember tesz, túléli őt, a jó gyakorta sirba száll vele.“ Elmélkedő, tépelődésre hajló, zárkozott természeted nem mindenki rokonszenvét nyerte meg, de hisz te magad is megválogattad, kik előtt nyisd meg szived rejtett kincsesházát. A régi jó időkben az aranypénzt kettévágott s aztán kivájt rézpolturába rejtették;- kívül a szürke, köznapi réz látszott, de belül a rejtékben ott díszelgett a fémek legnemeseb- bikje, az arany. Ilyen voltál te. Nem mindenki előtt nyilt meg nemes kebeled, de aki átléphetett küszöbén, nem egykönnyen feledheti el. Nehezen lehetett hozzád férkőzni, ez volt átkod, mondom átkod, — mert sokan, sokan tanúbizonyságot tehetnének, hogy csak külsőd volt fakó, színtelen, de belsőd, szived ragyogott a tudás, szeretet, műveltség nemes ékességeitől. Lapunlt mai száma 8 oldal.
