Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-06 / 23. szám
II. évfolyam. Nagybánya, 1909. junius hó 6. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETI Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Laj Kiadóhivatal: Morvay Gyula ---------- hol az előfizetések és hirdet. Akik nem tömörülnek. A mai kornak a jelszava a tömörülés. A társadalom minden rétege tömörül, egyesül, mert máskép czélját elérni nem tudja. Tömörül a hivatalnokok serege, a vasutasok, postások, bírák, ügyvédek, tömörülnek a dijnokok és legelőször tömörültek, egyesültek a munkások. S jellemző, hogy mig a munkások évtizedekkel azelőtt is éreztették a munkaadókkal szemben, mily hatalmas fegyver a kezükben a tömörülés, a munkaadók, kik legelőször fizették meg a tömörülés árát, azoknak még most sem jut eszükbe, hogy nekik is egyesülniük, tömörülniük kellene. A leczkék nem használtak semmit. A mnnkaadó még most is a régi. Kereskedők és iparosok, ha nem számolnak a veszedelemmel, ha nem tömörülnek, akkor bizony rövid időn belül elvesznek, elpusztulnak. A munkások részéről érte őket az első támadás. A támadások még most is folynak és nem is lesz azoknak oly gyorsan végük. Ez a tömörülés a munkások részéről bebizonyította, hogy mindig az győzedelmeskedett, ki erősebb, hatalmasabb volt: a tömeg pedig erősebb, mint az egyén. A munkások a tömörülés utján nemcsak hogy nagyobb munkabéreket csikartak ki, hanem bármily jogtalan kérésnek a teljesítését követelték, azt is elérték könnyű szerrel. Mindenki tömörül, egyesül, mert a jelen kor jelszava a tömörülés, csak a kereskedők és iparosok késnek még, nekik eszük ágában sincsen egyesülni és igy összetett erővel küzdeni ellenfeleikkel szemben, összetett erővel követelni jogaikat. Az állam mindenkiről gondoskodik, különösen a szervezett munkásokról, mert ezek ki tudták vivni azt, hogy az állam figyelmét erőszakkal bár, maguk felé fordították. Mindenki részesül az állam részéről kellő figyelemben, kedvezésben, csak kereskedőkkel és iparosokkal nem gondol, nem törődik az állam, sőt ellenkezőleg azon van, hogy a már elviselhetetlen terheket még elviselhetetlenebbé tegye. A baleset-biztosítást, mely a munkást védi és biztosítja a munkaadó fizeti. Ha az allam alkalmazottjairól gondoskodik, a terheket az összes polgárok között aránylagosan osztja szét, hát miért nem követelhetné a kereskedő és iparos ugyancsak ezt, miért köteles ő nagyobb terhet viselni, mint az állam más polgára? „Más időket élünk, más csillagok járnak.“ Minden változik, a jelszavak nem a régiek, mindenki halad a korral, csak a kereskedők és az iparosok maradnak a régiek, ők nem törődnek az uj áramlatokkal, nem törődnek a.*- kornak a követelményei! Pedig forrong mincm. és az, ki nem tud az árra menthetetlenül veszve van, elput,^. Az általános választói jog behozatala kereskedőkre és iparosokra az utolsó csapást fogja mérni. A „vörös rém“ terjed feltartóztatlanul, a parlamentben a szocziáldemokraták is lesznek képviselve, mert szervezetük erős és hatalmas, a parlamentben lesznek szószólói az ő eszméiknek is, csak a kereskedők és iparosok hallgatnak, nem törődnek az árammal, a jelszavakkal. A kereskedők és iparosok nem gondolnak arra, hogy nekik is szervezkedniük, tömöriilniök kellene. Pedig hát itt volna az ideje, mert különben, ha nem védekeznek a kereskedők és iparosok, nem számolnak az uj eszmékkel és áramlatokkal, ha nem egyesülnek, tömörülnek, akkor koldustarisznyát is vehetnek már a hátukra. Államsegély A polgármesterhez érkezett főispáni leirat szerint a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter az itteni gör. kath. Egyháznak a templom építésére 40.000 korona államsegélyt engedélyezett, mely 1910. és 1911. év tartamán két egyenlő részletben lesz folyósítva. Megemlítjük, hogy az egyház a jelzett czélra már egy ízben 20.000 koronát kapott volt a kormánytól. R Magybányai Hírlap tárczája. Kikelet Az ujjain nem tudta volna elszámlálni azt a sok vállalatot, melyet 5 a siker reményében megindított, de mindenkor akadt egy vagy más körülmény, a mi az 6 biztos számításait halomra döntötte s a íényes reményekkel megindult vállalkozást a sikertől elütötte. Pacsirtadallal tele a határ, Friss levelet hajt a vadrózsaszál. A hosszanalvó akáczfák alatt: Vad jáczintok, ibolyák nyilának. Erdőt, mezőt uj élet rezgi át, Fölébred sorra minden vadvirág. S glóriába von földet és eget, Mosolygásod ifjú, szép kikelet.- Én ébredő, édes természetem: Nem lehetek ott az ünnepeden. Leköt a város, nehéz robotom . . . De éjszakánként rólad álmodom. Szabolcska Mihály. Fátum. Hiába igyekezett, hiába törekedett Gábor, a szorgalmas, becsületes Kovács Gábor, csak nem akart sikerülni semmisem, amihez hozzáfogott. Pedig szinte emberfeletti volt erőlködése, amelylyel a szerencsét kergette, de úgy volt, hogy az menekült előle. S nem is az ambitió serkentette csupán Kovács Gábor uramat, mert jómaga egyszerű, elégedett ember volt, hanem az ideáljának, a szivében évek óta őrzött eszményképének akart puha meleg fészket teremteni, azt akarta olyan pompával körülvenni, mint egy királynőt. Pedig Varga Ilonkát odaadták volna szülői igyis Kovácsnak, mert látták, hogy szorgalmas törekvő ember s ha egy kissé a nagyravágyás el is kapatta fejét, de mint nős ember ez a kis hibája is engedett volna. Kovács azonban nem kérte meg Ilonka kezét. Úgy odaszokott Vargáékhoz, hogy a pokol minden kínja ott égett keblében, ha egy nap I véletlenül úgy esett, hogy Ilonkát nem láthatta. Szinte félelmetes volt az a nagy szerelem, mely Kovács szivében lángolt. Mindent, min- - dent elperzselni látszott s mégis . . . Kovács tartózkodó volt, olyan mértékban, mely szinte | egy kiérdemesült tábornoknak is érdeméül szol- | gált volna. Ha egy-egy elejtett mondásával czélzott is néha Ilonka előtt azokra az érzelmekre, a melyeket irányában táplál, de komolyan, úgy a hogy azt a regényekben Ilonka olvasni szokta, még i nem vallott szerelmet előtte. De azért Vargáék nyugodtak voltak. Ők látták azt, hogy Kovács lelkében milyen forrongás dúl s nem akarták siettetni azt, a minek eljövetele teljesen biztosítva volt. Az évek múltak s az állapotokban mi változás sem történt. Kovács járt Vargáékhoz s Vargáék szívesen vették a látogatásokat. Még mindig nem türelmetlenkedtek, hiszen Ilonka még fiatal volt, férjhez menetele nem sürgős. Az egész városban már úgy beszéltek Kovács és Ilonkáról, mint akik egész bizonysággal egymáséi lesznek. S az igy összeberenál- takat már úgy is tekintették, mint jegyes párokat. Kovács Gábor unt belé hamarább a dologba. Belátta, hogy igy meg nem maradhat. Elvégre, ha még úgyis szereti Ilonkát bizonytalanra nem kötheti le magának. A leány egyike volt a város legszebb hajadonainak, ki után menden egyes férfi meg fordult, ha az utczára kilépett. Istennői termete, gyönyörű két szeme, fejedelmi testtartása és járása kitűnt minden más leány közül s nem egy férfinak okozott álmatlan éjszakákat, ha véletlenül szikrázó tekintete ama- zéba kapcsolódott. Kovács Ilonka tudta, hogy szép. Tudta, hogy mindama előnyöknek birtokában van, melyekkel a férfiakat meghódítani lehet s e tudatában fölényesen is bánt az erősebb nemmel. Műveltsége karöltve járt szépségével. Kovács Gábor nagyra határozta el magát. Miután látta, hogy e hazában tehetségeit nem Lapunk, mai száma ÍO oldal.
