Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-06 / 23. szám
ti abban :jó iránti , kiben a . megtes- enységéről, meggyőzöjlsejü, sipitó i volt. Tehát sem vala alkálinkét viselje a paraszt választó .iOgy szeretett követ- nagylelke s még nagyobb .ítíltó földi hüvelyben legyen még a kedvezőtlen fogadtatás- .ény, hogy az illető miniszteri k lévén Tisza Kálmántól a nagy jitól hozott ajánlólevelet. n vasúti indóháznál feltörött gallérral, szemre lehúzott kalappal lézengett a hivatalnok sereg. Szónokjuk kocsin jött s később a repülő kövek miatt kocsin is vitték haza, mivel a repülő kövek közül egy épp a fejéről talált visszapattanni. Bent a városban bezzeg máskép festett minden. A korcsmákban mulatott Daruvár és környéke választópolgárságának zöme. Hangos volt a kedv, lelkes a hangulat, húzta a czigány hur- szakadásig, hogyne, mikor délután már kezdődik a szavazás. A négyosztályos gimnáziumban Tanfy Káz- mér tudós professor igyekezett az ifjúságot elhódítani a jobb pártra hatástalan beszéd kíséretében, mert a hálátlan ficzkók fütyülni s lábaikkal dobolni kezdettek, elunván hallani a mindenható ev. ref. pápához czimzett áradozó hym- nusokat, miközben egyik nebulóból kitört a szabad szó odakiáltván a tüzesen gestáló professzor ur felé: Osztán hát mit vétettek a bihari pontok? Ezen váratlan kérdésre a tudós professor ur tekintélyének megóvása czéljából öt- venet köhögött s idegesen előrántott piros pettyes keszkenőjével tiz perczig babrált hol a homloka körül, hol a szája felett, hallatlanná téve a kérdést, mert hát ez is politika. Ezalatt a városban kezdetét vette a választás. A jobb párt egy magaslaton helyezkedett el, a kivonult gyalogság a huszárság mögött. Tartalmazott vagy negyven hivatalnokot, Nagybányai Hírlap pár kirendelt jegyzőt és segédjegyzőt, kiket választóik alaposan cserben hagytak a pausálé hiánytalan felvétele után. Lehorgasztott fejjel egymás elől bujkáltak. Szomorú csapat. , Az ellentáborban a jókedv tetőpontját érte el. Athallatszott a túloldalra a harsány éljenzés, a hazafias beszédeket, a kitörő lelkesedést visz- hangozták a hegyek. A bizonyos győzelem fölemelő s mámoritó hatása alatt állott a balpárt. Örömkönny a szemekben, a szivekben büszkeség és bátorság. A napsugár tánczolt örömében a hegyoldalon, a fák mintha még jobban szétterjesztették volna lombos koronáikat. Részt vett a természet is a balpárt diadalmas ujon- gásában. A jóbbpárton pedig összeültek a korifeusok. A helyzet tarthatatlan. A bukás lassú, de halálbiztos léptekkel közelgett. A jobbpárt már csak 19 szavazóval rendelkezett s ez sem volt megbízható elem, mivel egymásután követtek el szökési kísérletet. Ekkor a jobbpárt furfangos taktikához folyamodott, mivel ilyenkor a czél szentesíti az eszközöket. A már leszavazott választók közül kiválogatta a megtermettebb embereket s éllátván azokat egy kis sziverősitővel, átvonultatta a túloldalra verekedést provokálni. A jobbpárti vérre szomjazó ellenhad, amint megpillantotta őket, ordítva vetette magát rájuk. Szempillantás alatt lett olyan kavarodás, hogy | senki emberfia nem volt képes kibontani, ki a ! balpárti, ki a jobbpárti szavazó. Ütötték, tipor- | ták egymást az emberek százszámra, tekintet nélkül a pártállásra. Volt olyan emher, kinek az agya látszott a koponyarepedésen, volt olyan, kinek letépték a fülét s mindezeket nehány perez alatt. De fújják már a riadót. Futólépésben jön a gyalogság, előretartott szuronnyal, kissé későn. A választási bódék fel vannak fordítva. Jegyzőkönyvek, szavazólisták, bizalmi jegyek javában égnek. Koponya beverések, fülezimpa letépések tekintetében a mit épen hagyott a választói buzgóság, azt befejezte a katonaság rendfen- tartási munkája. Az első vaktöltésü sortüz után, mert ugyan a puskatus sem hevert tétlenül, mindenki menekült a szélrózsa négy irányában, a kinek csak kissé kedves volt a testi épsége. A még félórával előbb dühös, halálmegvetésig elszánt választók félóra múltán már becsületes lakásuk békés falai között pipázgattak, mesélgetvén hősi cselekményeiket. A hareztéren nem maradt; csak a jámbor katonaság. Csoportokba verődve rágták a czipót és szívták az »üstökben párolgó gulyás ingerlő illatát. A gyógyszerész, aki jobbpárti érzelmű volt, mivel a patika jogát mellesleg mindeneknél előbbre helyezte, nagy vacsorát adott a megsemmisített, illetőleg meggátolt képviselőválasztás örömére s a bukott jelölt megvigasztalására. A borok és a valódi pezsgők élvezésében a társaság, amikor már meglehetősen előrehaladt, megható toasztok hangzottak el, melyekből kiérzett a rosszul titkolt káröröm. Az egyik főkortes magasra tartott gyöngyöző poharával a jelölt ur füléhez ingatag testtartással hajolva szaval, miközben kortes zsebében nyolezezer korona szétosztatlan összeg pihen: „Kedves bátyánk, reméljük, hogy ismét az ön nagy nevét Írhatjuk zászlónkra. Ez egyedüli vágyunk és törekvésünk mindnyájunknak. (A kortespénz megcsendült.) Igaz, hogy a jelenlegi választás ezen előre nem számított akadály miatt, tudniillik a verekedés miatt meghiúsult, de legyen meggyőződve, hogy jövőben is az Ön táborában fog lenni Daruvár s vidékének Önért lelkesedő polgársága.“ A jelölt általános figyelemben kelt fel félig helyéről, miután egészen nem tudott s a következőket zokogta el a főkortesre borulva: Kedves öcsém! Nem törődöm már én azzal, hogy bennem megbukott az államhatalom, az sem bánt, hogy nem lettem képviselő, a belátásomra bízott nyolezvanezret sem sajnálnám, azt sem, hogy öt kékfoltot számlálhatok magamon, de ............ mit szó l majd Tisza Kálmán? ______________ 1909. junius 6. Bo rkereskedők és bortermelők figyelmébe! Az uj bortörvény XLVII. t.-cz. 14. §-a értelmében minden bortermelő, borkereskedő, szállodás, vendéglős, fűszer- kereskedő, szóval mindenki, aki bortermeléssel és elárusitással foglalkozik, 1909. év julius hó 1-től bornyiIrántartási könyvet köteles vezetni. Ezen bornyilvántartási könyvek hiteles előírás szerint, kitűnő minőségű papíron rovatolva és nyomtatva, tartós kötésben Morvay Gyulánál (Rákóczi-[Fő]-tér 14. szám, az udvarban) raktáron kaphatók feltűnő olcsó áron. Érdeke tehát mindenkinek, aki ezen könyvet még be nem szerezte, hogy nála megvegye annál is inkább, mivel tudtunkkal ily könyvekből raktárt e vidéken senki sem tart, máshonnan való berzerzése vagy újonnan való nyomatása pedig felette költséges. tudja kellőképen érvényesíteni, elhatározta, hogy kivándorol. Az uj hazáról annyit hallót, oly sok meséket, szépet, káprázatost, hogy elegendő erőt érzett magában arra, hogy megpróbálja ott a szerencséjét, ahol az még utolérhető. Nem tudta elképzelni, hogy azt a fejedelmi nőt, akit imádott s kinek esetleg rokonszenvét a jelekből Ítélve, szintén megszerezte, hogy azt egy kétszobás polgári lakásban az elvirulásnak, az unalomnak kitegye. Másképen, egészen másképen gondolta el azt magának. Gyönyörű este volt. Kovács Gábornak utolsó estéje. Vargáék meglepetéssel hallgatták Kovács hihetetlen ideáját. Igyekeztek őt mindenképen lebeszélni arról, hogy itt hagyja őket. Ekkor először beszélt Kovács szerelméről. Feltárta szive legelterjettebb zugát is előttük s ott Ilonka előtt mondotta meg, hogy évek óta hordja szivében a szerelem édes, gyilkoló tövisét s hogy most sem mondta volna meg, de a válás utolsó perezében nem akart előttük olyannak feltűnni, aki évekig élvezte vendégbarátságukat, anélkül, hogy szive vonzotta volna hozzájuk. Megmondta, hogy miért nem akarja Ilonkát ebben a helyzetében feleségül s elmondta azt is, hogy minő tervei vannak az uj hazára nézve. Három esztendőt kért. Ezalatt, szerinte bizonyos, hogy vagyonra tesz szert s akkor eljő Ilonkáért, hogy méltó kényelmet nyújtson nék, úgy a hogy azt megérdemli. Vargáék könnyes szemekkel búcsúztak Kovácstól s Ilonka, ki eddig tartózkodó, hideg magaviseletével egy perezre se árulta el, hogy mi dúl belsejében, a válás perezében elvesztett önuralmát s zokogva borult Kovács hatalmas keblére. | Kovács Gábor a diadalmas gladiátor erejét érezte magában ettől az öleléstől s szivében megnyugtatva, boldogan indult kalandos útjára, abban a biztos tudatban, hogy győzni fog, kerüljön bármibe is a győzelem. Eleinte hosszú áradozó levelek érkeztek Vargáékhoz, az uj hazából. Mindig más és más vidékről. Később a leveleket levelezőlapokkal helyettesítette. Majd azok is elmaradtak. Az évek múltak s Vargáék már szinte el- is felejtették Kovácsot, kiről, ha néha, néha szó esett, mint valami fantazmageriád Don Quixottról beszéltek, ki szélmalmokkal küzd, hogy lehetetlen czélját, a gazdagságot elérje. Időközben más udvarló foglalta el Kovács Gábor helyét Ilonka oldala mellett. Ha nem is volt a várva várt herczeg, de mindenesetre azok közül a fiatal emberek közül, kiknek udvnrlását a város vagyonos lányai is szívesen vették volna. S Vargáék nem adhattak Ilonkával hozományt. A sors mostohasága megtagadta tőlük azt a szerencsét, hogy leányuk jövendőjét az ő vagyonukkal is biztosítsák s igy Ilonkának igent kellet mondani, mikor Szappanos Béla, megyei tisztviselő kezét kérte. Az esküvőt is hamarosan megtartották. S Ilonka mint boldog fiatal asszony költözött szerény lakásába, amit Kovács Gábor méltatlannak hitt az ő isteni szépségéhez. , Pedig Kovács Gábor nem halt meg. Nem is felejtkezett meg Vargáékról. Csak épen a gazdaság utáni küzdelem olyan vidékekre űzte az uj hzában, ahonnan a levelezés száz és száz akadályba ütközött. A három esztendő letelt s Kovácsnak sikerült vagyont gyűjtenie. Körmével ásta ki a föld alul. Nem volt olyan piszkos munka, ha hasznot hajtott, hogy azt ő el ne vállalta volna. S a pénz gyűlt, eleinte lassan, később mindőn már kis tőkéje volt, gyorsabban. A három év elteltével több, mint százezer dollár vagyont szerzett. Noha a körülmények az uj hazában annyira kedvezők voltak, hogy szinte bizonyosnak látszott, hogy Kovács csakhamar elsőrangú pénzkapaczitássá fejlődik, a három esztendő eltelte űzte hajtotta, vissza őt a magyar hazába, Ilonkához. Hosszú kellemetlen utazás után Kovács Gábor megérkezett. A kis városban nem ismerték meg, az amerikai külsejű idegenben a város szülöttét. A kis szállodában, s hol megszállt, szinte megijedtek tőle, midőn a vendégkönyvbe beírta állandó volt lakóhelyét. Alig várta hogy reggel legyen. Díszbe öltözötten, égve a vágytól sietett Vargáékhoz. Nem tudta elképzelni, mi lehet oka annak a furcsa zavarnak, mely a házbelieket elfogta megérkeztekor. Vargáné szívélyesen üdvözölte ugyan, de nem borult úgy a nyakába, mint várta volna. Az öreg Varga pedig egyszerűen magázta, sőt önözte, amihez annakelőtte nem volt szokva. Midőn Ilonka után érdeklődött, a zavar még nagyobb lett s majd avval vigasztalták, hogy mindjárt itt kell lennie: vásárolni ment. Kovács elbeszélte hogy végre elérte czélját. Meg van a vagyon a gazdagság, mely után sóvárgot s hogy most már Ilonkát olyan pompával, fényűzéssel veheti körül, amilyet megérdemel s amely nélkül a boldogságát el sem tudja képzelni. Végre Ilonka megérkezett.. Már külseje elárulta a megelégedttséget, a boldogság szinte ít|noQQ2i pl minffflonliri HORVÁTH FERENCZ női- és férfi-divat, Uiwabba CB mmUCUKI vászon-, szőnyeg- és rövidáru-kereskedő n í-Hj l.
