Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-18 / 16. szám
2 KT agy toánya.i Hii-lap 1909. április 18. A bírói függetlenség. (t/.) Ebben a kifejezésben, hogy „független biró“ pleonázmus van, annyira benne gyökerezik a köztudatban az, hogy a biró nem is lehet más, csak független. Valaki, aki minden befolyástól, megfélemlítéstől, kedvezéstől ment, nem ismer más tekintetet, mint az igazságot és szigorú pontossággal úgy ítél, ahogy ezt lelkiismerete és az állami törvények parancsolják. A bírót ilyennek ismeri, ilyennek követeli a közvélemény, pedig sok esetben a bírói előléptetésnek a mindenkori kormányoktól függő eshetősége által komoly veszedelemben forog a függetlenség. A birói előléptetésnek a koró mánytól függő berendezése mellett a bir- független nem lehet. A függetlenség elengedhetetlen kelléke a nyugalmas anyagi helyzet, rendezett pénzügyi állapotok, automatikus előléptetés s olyan mellékkörülmények, melyek a legfőbb társadalmi javak letéteményeit megóvják a legnyomasztóbb mindennapi gondoktól. Az anyagi helyzete a bírónak pedig nem olyan rózsás és irigylendő, hogy minden hullámcsapástól mentes, biztos helyről nézhetné a zajló élet kavargását. Mindezeket eddig is igen jól tudtuk s vallottuk, de az ismert tény számos s újabb tapasztalataink világitó reflexe által ijesztőbb képet nyer. Pontosabban beállítva a helyzetet, azt látjuk, hogy a magyar birói kar túlnyomó többsége hivatása magaslatán áll, lelkiismeretességben és függetlenségben nem enged senkinek semmi kívánni valót. De abban, hogy ilyen legyen, nem az állam jóakarata vagy intézményes biztosítékok segítik a magyar bírót. Sőt épen ellenkezőleg: a magyar biró intézményes biztosítékok hiányában s az összes ránehezedő ellenséges viszonyok daczára őrzi meg függetlenségét, a jó és lelkiismeretes biró dekórumát. A magyar biró küzd a folytonosan fokozódó munkatöbblet ellen, kis fizetéséből a mindenről lemondó aszkéta életet él. Ha akadna kormány, a melyik kellemetlenkedni akarna, vagy befolyásolni akarná kinevezési ígéretekkel, hivatalvizsgáló szekatúrákkal, ez is hatalmában volna, ennek is módját ejthetné. hogy uj erőt gyüjtvén, mire az emberiség visszavágyja szellemük fényét, ujult hatalommal, diadalmas eszmékkel még meggyőzőbb, még tisztább világosságot árasszanak. De nemcsak a művészet és politika nívóján,1) hanem a bürökráczia2) és az iparosok körében is, csak az viszi valamire, ki minden zavaró külső hatást száműzve, egész tetterejét arra az egy munkára összpontosítja, melyet éppen végeznie kell. S igy a csak egyetlen dologra konczentrált erő hatása meg is hozza a várt eredményt. Az emberi társadalom munkásai értékük szerint abban a rangfokozatban következnek egymásután, hogy kiki mennyi gondot, (gondolatot) milyen mérvű energiát fordít a reá rótt munka elvégzésére. Az az ember, ki figyelemmel és érdeklődéssel végzi dolgát, egyéni örömet talál kötelessége tökéletes betöltésében; azért nemcsak élő tagja a társadalomnak, de egyszersmind sokkal keresettebb munkás s igy sokkal megelégedettebb és boldogabb ember kapkodó társánál, ki szétforgácsolván figyelmét emiatt egy dolgot sem képes jól és tökéletesen végrehajtani. Van azonban a társadalomnak még egy alkotó eleme s az teszi ki az emberiség zömét. Ez ama egyének tömkelegé, kik szükségből dolgoznak ugyan valamicskét, de minden pillanatban előrántják órájukat, hogy vájjon hány perez múlva szabadulhatnak már a gyűlölt munkától. Az ilyen emberek legjobb esetben csak oly értékűek, mint a gép; mert óraütéskor azonnal elvégzetlenül félbehagyják dolgukat, hogy azután mit se gondoljanak vele, mig a kényszer ismét munkába nem hajtja őket. S im ezek az emberek még panaszkodni mernek, hogy a sors mostohán bánik velük, hogy munkájuk nem hozza meg a várt sikert, hogy senki sem bízza meg őket nagyobb díjazással járó magasabb rendű kötelességek telje>) színvonal. 2) hivatalnokság. A magyar birói kar magas kvalitásait mutatja, hogy mindezek daczára meg tudott maradni azon a nívón, mely az egész ország bizalmát és tiszteletét megszerezte számára. De szabad-e olyan fontos értékét a köznek, mint a bíróság függetlensége, annyira ingatlan és változékony alapra fektetni, mint arra a reménységre, hogy egy egész nagy kaszt minden újabb tisztviselője az egyéni tisztesség, becsület és igazságszeretet valósággal kijegeczesedett tökélyeiből álljon. Mert ha csak egyetlen biró akad, aki elmerül az egymás hátára torlódó érdek áradatában, ha csak egyetlen-egy biró akad, a ki a maga személyes előnyéért, magasabb fizetési osztályért vagy egyéb haszonért nem a szigorú és a meztelen igazságot tekinti, már akkor csorba esett a birói tekintélyen s a független bíróságban rejlő alkotmánybiztositékon, annyira, hogy ezer biró önfeláldozó kötelességtudása alig tudja azt helyrehozni. Rokonszenvvel kisérünk minden törekvést, mely a birák helyzetének javítására irányul, mert tudjuk, hogy a busás uzsorakamattal fog fizetni a köz javára. Fináncz furfang. Sok ellensége volt e szegény Magyarhazának és van a mai napig is, úgymint: török, tatár, német, osztrák, sváb, rácz, fináncz, végrehajtó, kormánybiztos, királybiztos, pestis, cholera és . . . még sok más egyéb. (A sok más egyéb közé sorozható a k. u. k. Armee s egy-egy paprikázó lajtinantocska s más eféle ostobaság.) Ezen ellenségeink közül a legszívósabb a fináncz, mert az állandóan a nyakunkon ül, annak nem szűnt meg a működése sem a darabont kormány alatt, sem az obstructióban, sem annak alatta, felette, vagy mellette. Ma és mindennap működik a fináncz: vizsgál, szagol, szimatol, szemlél, lefoglal, elkoboz, feljelent s a büntetéspénzből jutalékot kap, szid és szidatik mint a bokor, spiczliz és spiczliztetik. Ezekben merül ki tevékenysége, ami bizony nem könnyű mesterség, vagy legalább is I sitésével vagy, hogy egyáltalán hiába keresnek, de nem kapnak munkát. Erre vonatkozólag életemnek egy kis ! epizódja1) jut eszembe: Midőn egykor barátaimmal az építészetnek egyik készülőiéiben levő műremekét csodáltuk meg; a művésziesen kidolgozott motívumok2) láttára, elragadtatással kiáltottam fel: „Ah, miként lehetséges, hogy a csakhamar porrá hulló emberi kéz ily örökbecsű tündérpalotát teremtsen?“ . . . „Miként“? szólott közbe az építőmester. „Mert csak oly munkásokat fogadok, kik minden tehetségüket és minden gondolatukat, a . kezükben össz- pontositják.“ Állítólag, ha Phidiás alkotását dicsőítették, ő szerényen igy hárította el magától a tömjénfüstöt: „Az egész mesterség csak abban áll, i hogy vésőmre és kalapácsomra kenem agyvelőmet.“ E kijelentésével azt akarta jelezni, hogy összes gondolatait munkájára konczentrálja. Minden ember, ki az életben önerejéből rangot, hírnevet szerzett, tudatosan vagy ön- tudatlanul a konczentráczió Ilivé volt. Hiszen e világon az organikus élet legkisebb atomjától kezdve a tökéletes emberig minden — minden az egység szüleménye. Maga a gondolat sem egyéb, mint kisebb-nagyobb mértéken konczentrált szellemi erő. Bizonyság erre, ha szórakozottak vagyunk, azt mondjuk, hogy nem tudunk gondolkozni. A konczentrált gondolatok tömege pedig a biztos siker előharezosa; habár az első csapásra netalán nem is hódítja meg mindjárt vágyaink Jerikóját, hanem esetleg csak hetek, hónapok, sőt évek múltán. Ennélfogva főkövetelmény, hogy minden törekvésünkben és munkákban állandók és kitartók legyünk. Mert nem elég ám a konczentrácziót csupán hetekig, vagy hónapokig gyakorolnunk, hanem örök időkre ez legyen fegyverünk az életküzdelemben. Az sem ér semmit, ha csak egyes munkáink elvégzésénél alkalmazzuk a konczentrá9 mellékesemény. 2) alakzat. olyan, hogy nem mindenkinek a gyomra venné be. Emellett még a fináncz sok rossz éleznek a tárgya. Én részemről sohasem voltam ellenszenvvel eltelve a fináncz s a finánczeria iránt, mert a filosofiám sok Árguskodás után oda kunkorodott ki, hogy a finánezság is csak olyan foglalkozás, mint más kenyérkereső foglalkozás, teszemazt: a csizmadiaság, a bankárság, vagy a papság. (Egyik sem született annak a mi, hanem a körülmények, vagy a pénzszerzés vágya tette azzá !) Szóval én nem haragszom a finánezra az említett indok miatt és mert bizonyos szellemességet fedeztem fel bennük s szellemes stikliket hallottam róluk. És én szerettem a szellemes embereket! (Jó, hogy nem a nagy obstructió idejében irom e sorokat, mert a perduellió s a hazaárulás vádja zúdulna reám emiatt. Kisüttetnék ugyanis, miként a rostélyos, hogy egy gyékényen árulók a finánczokkal!) Ad vocem: kapanyél, azaz fináncz szellemesség és fináncz furfang. A minapában hallottam az alábbi esetet. A csengefalvi pusztán Gömböcz Sándor földbirtokos nagy névnapi vacsorát adott. Lévén a meghívott s meg nem hivott barátok, jóismerősök, talp- és tányérnyalók, rokonok, komák, szomszédok, potya eszem- iszomra neki készült kortyondi fráterek száma mintegy 120, és szűk lévén az ebédlő ilyen nagy hadat befogadni, az udvaron a nagy eperfa alatt lön megtérítve hat nagy asztal. Ott folyt le a vacsora, összekötve nagy italozással és kártyázással. A házigazda, aki — bár öreg ember — nagy imádója a szűzdohánynak, vacsora végeztével intézkedett, hogy az is álljon úgy az ő mint vendégei rendelkezésére. (Jó eszem-iszom után felséges is az!) Tehát az inas előhozta a jó verpeléti szüzet egy zsákban. Az asztal elé tevődött egy zsák, mintegy félmázsa dohány. Azzal ki-ki pipát ragadt s neki a szűzdohánynak. Kojtoltak s olyan füst lett, mintha nehány szénaboglya égett volna le. A kapuajtó tárva-nyitva volt, hogy aki akar, bármikor jöhessen a jó murira. Jöttek is még este 10 órakor is. cziót, a többi dolgunkat pedig csak úgy meggondolatlanul, felületesen csapjuk össze. Jegyezd meg, hogy élted munkásságát es, törekvéseidet csak ugv koronázhatja siker, ha bármit tégy is, — legyen az akár a legcsekélyebb dolog — mindent meggondolva és teljes energiád felhasználásával viszel véghez. Hisz már önmagad is meggyőződhettél, ha bárminő jelentéktelen kötelességed végrehajtásánál teljes figyelmed megfeszítésével egyedül az elvégzendő dologba fektetted minden erődet, akkor e téren a legtökéletesebb munkát hoztad létre, mi ismét nagyobb és magasabbrendii-sikereket eredményezett, „ E tapasztalati tényeknek az a tanulsága, hogy bármit cselekedj is, tedd azt teljes erőddel, minden akaratod és energiád igénybevételével, mintha azon egy dologtól függne életed boldogsága. Egyidőben mindig csak egy dolgot végezz, de arra törekedj, hogy e mgnkádat a legnagyobb preczizitással1) vidd véghez.“ íme e rövid mutatvány élénk világításban tárja elénk Alexy Elza kiváló munkáját, melyből mindenki csak magasabb lelkiszórakozást és életére mélyen kiható, átalakító okulást szerezhet. Szivünk melegével, őszinte meggyőződéssel ajánljuk e munkát művelt közönségünk figyelmébe s a szerző részére a teljes sikert és boldogságot kívánjuk. A mű igen tetszetős kiállításban Singer és Wolfner ezég bizományában (Budapest, Andrássy-ut 10.) jelent meg. Kapható 3 koronáért Kovács Gyula könyvkereskedésében. p szabatos. _____ A Rüdisühli-eset. A legutóbbi napilapok törvényszéki-csarnok rovatában olvashattunk hiradást egy bün- pörről, a melyben vádlottként Rüdisühli Édvard bázeli festő szerepelt. Azzal volt vádolva, hogy három képét Böcklin mester képe gyanánt forgalomba hozott, sőt egy negyedik képet őmaga
