Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-15 / 33. szám
2 N agy bányai Hli-lap 1909. augusztus 15. Járdakérdés. Aug. 14. A rohamosan terjedő asphalt-járda ügyével talán nem lesz időszerűtlen egy kissé foglalkozni. Városunk polgármestere kimondotta azon általános elvet, hogy „a járdát nem lehet hullámosán vezetni és az nem alkalmazkodhatik a házakhoz, hanem a házak alkalmazkodjanak a járdához.“ Ezen elv, vagy mondjuk intézkedés teljesen helyes s azt mindenki, tehát a háztulajdonosok is elfogadhatják és talán a kritikus szemlélők, vagy a szakegyének csak még azt tehetnék hozzá, hogy jó lenne, vagy lett volna a járdát a szekér vagy országút általános magasságával legalább egy szintre, vagy 15 — 20 czm-el a fölé helyezni; mert nem vagyunk Budapest, a hol a havat már hullásában fogják fel és takarítják el; nálunk, — mint a múlt télen is - megnő a hó taposott állapotban az utón 1 m. magasra is, a takarított járda szélén pedig másfélméterre. Az ugyan nem a mostani városi intézők hibája, hogy a főtéren a régi lánczos háztól oly rohamos lejtőséggel vezettetett a járda a Kossuth Lajos utczának és ebben folytatólag akkora lejtőséggel halad, hogy nagyobbrészt a szekérút alá került, az udvarok és kapubejáratok pedig 30 — 40 czm.-terrel maradtak fenn. Ez az oka, hogy nagy esőzések és hirtelen hóolvadás alkalmával a viz a Kossuth Lajos utcza torkolatában térdig megnő, a mit a régi csatornaszem be nem fogadhat; de a Kossuth utcza asphalt-járda oldalán készített mély csorga sem vezetheti le, mert az vagy nincs eléggé a hótól kitakarítva, vagy a kapuk előtt elhelyezett, alacsony hidak torlaszolják azt fel, vagy végre az újabban épült főcsatorna kisméretű és egymástól nagy távolságban elhelyezett, néha félig . befagyott aknácskái sem képesek befogadni a nagyfokú olvadást; igy aztán a viz elterjed a járdán annál is inkább, mert járdacsatornák hijján az ereszviz is végig folyik a járda lejtőhosszában s ilyenkor helyenkínt bokáig kell a vizen áthatolni. Ezen járdát egészen helyesen, 18-20 cm.-terrel magasabban lehetett volna vezetni, és aki nem épített túlsó oldalt utána alkalmazni. De hát lássuk az uj elvet, vagy intézkedést. Bizony ez sem lesz betartva, most is csak úgy megy, mint hajdan, minden előzetes, kikészített terv nélkül a végrehajtásnál bizonyos tekintetek az irányadók. Megépítettük a nagy iskola palotát a Kossuth Lajos utczában; egy egész évig vajúdott a szép kerítés kiépítése, belül az udvart kiegyengették, a kerítésen kívül a járdát kétszer is, mig a nyers falakat kikenték; keresztjárdát is raktak, mig végre a járda asphalto- zásánál kisült, hogy azt harmadszor és pedig 30 czm.-terrel mélyebbre kell egyengetni s most két lépcsőn kell a kis nebulóknak a belső díszes járdára felmászni; mellékesen megemlíthető,hogy most törik át az asphalt-járda alá az ereszcsatorna csorgáját, a keresztjárdát pedig majd utána segítik. Hol az előzetes terv, hol van a járda megállapított magassága, miért e tapo- gatódzás, ha van kimondott elv ? majd alább megmondom. A Kossuth Lajos utcza jobboldal járdája, mely a Doby-féle háznál nyeri folytatását, oly rohamosan lejt, hogy a Léding-fele ház végében, vagyis a Farkas-fele deszkaraktárnál már az országút alá esik s igy jut a járda a vasút felé több helyen az szekérút alá, holott ha már a Doby háztól - a hol egészen helyesen és megengedhetőleg 12-15 czm.-terrel magasabban lehetett volna a járdát kezdeni - kisebb lejtőséggel vezettetett volna, nem következnék be azon eset, a mi a tavasszal is megakadályozta a gyalogközlekedést és a vasúti állomásról telefonálni kellett, hogy a rendőrség intézkedjék a vasúti hivatalnokok kiszabadítása felöl, mert a Virág utcza torkolatánál és a czigány- patak átfolyásánál a viz a járdát ellepte; ennek egyrészt a járda alacsony fekvése, másrészt azonban az is az oka, hogy az uj főcsatorna és ennek aknái szükek es elégtelenek és a czigánypatak annak reményében, hogy a Katona vagy Horváth telek alatt épített mellékcsatorna meg fog felemi 75 ezm. magas és 50 czm. széles csekély méretével, a czigánypatak az utón tűi, az uj parczellák végében a deszkaraktárnál betöltetett és kiegyengettetett. Hol itt a rendszeres terv és a számítás, ha ismeretes, hogy nagy esőzés és tavaszi olvadás alkalmával a czigánypatak 2 m. széles és 60-80 czm. mély árkában alig fér el a viz ? A főcsatorna méreteiről és vezetéséről is lehetne szólani, de erről majd más alkalommal. Térjünk vissza a Kossuth Lajos utcza baloldalára az iskolához. Ennek'járdája, daczára, hogy elég nagy lejtőséggel van vezetve, a szekérút felett még mindig 17-20 czm.-terrel magasabban fekszik; eszerint a még kinem épített jobboldali járdát, ha a bizottságilag kimondott szabályt be kell tartani, szintén 18 — 20 czm.-terrel kell az országút fölé emelni, hogy egyenlő legyen az iskola járdájával, a mi helyes is. Már most kérdem, melyik magassághoz kell alkalmazkodni az uj házhelyeknek, ha a járda kiépítés előtt az egyik sor a szekérút alatt van, a másik pedig 30-80 czm.-terrel magasabban ? Nem észszerü-e a két különböző régi járdamagasság helyett a mindig növekedő szekérút általános magasságát irányadóul venni, s efölé a járdát 18-20 cmterrel magasabbra számítani. De hát á járda, melynek egyenlő magasságban való vezetése a bizottságban elvben megvolt állapítva, magassága sohasem állapíttatott meg, sem az érdekeltekkel ezek Írásbeli, vagy szóbeli kérésére nem közöltetett; a kimondott elv daczára épen ezen uj vonalon ötletszeriileg, vagy mondjuk önykényüleg van vezetve; mert az iskolakerités alsó végétől, a Herczinger telek hosszában az uj keresztutezáig, mely a szolga- birósági uj épület mellett vezet a Gellért ut- czába- - tehát körülbelül 40 m. hosszúságra, vagy a Grundböck-féle házig, tehát 50 m. hosz- szuságra 38, illetve 42 cm. esés van osztva, tehát méterenkint majdnem 1 cm. A Grundböck-féle ház előtt a járda egészen vízszintes és az utána következő ürestelekre a Kosztka- féle házig 8 cm. esés jutott, vagyis az uj utczá- tól a Koszka féle telekig terjedő 40 m. hosszú járdára jóformán semmi; a Kosztka-féle telek 40 m. hosszú járdájára pedig 33 cm. vagyis méterenkint 8/10 cm. Megjegyzendő még itt, hogy a Grundböck féle ház előtt a járda 6 cmterrel van mélyebben az országútinál. Már most kérdem, hol van itt betartva a kimondott elv ? Hát ez a szakasz nem hullámos, és itt a járda nem alkalmazkodik kirívóan egyoldalúig a házakhoz, és ha a ki nem épített túlsó oldal is igy lesz vezetve, hogyan fog az kisülni ? Ha ezen baloldalon a mondott egész 130 m. hosszra 84 cm. esésnek kellett jutni, mint a hogy nem kellett volna, — miért nem i osztatott az be egyenletesen és miért van az ut, daczára az elvnek, - hullámosán vezetve ? Hát kérem ama bizonyos tekinteteknél fogva, a melyeknél fogva a házakhoz is lehet önké- ; nyüleg a járdát alkalmazni, ide nem kell elő- | zetesen megállapított terv, vagy elv, ezt lehet „hasból“ is megcsinálni. A járda kérdésén kívül megnyugtatásúl ! közölnöm kell a polgármester úrral, hogy az uj házsor a Kossuth Lajos utcza baloldalán | egészen helyes, mert azt a város mérnöke sajátkezűig tűzte ki, még pedig az átellenes Farkas Lipót, Kádár és Doby Ervin házsor szerint ; megengedjük a realistának azt, hogy őket megfesse, még pedig egészen reálisan. Ha végigtekintünk a művészetek történetén, észre fogjuk venni azt, hogy azoknál a művészeknél is, akiket mi realistáknak mondunk, meg van a képzelet játszisága, de azért ez az ő realista voltukból egy csöppet sem von le. Nem von le az, ha Krisztust, a szenteket, angyalokat lefestik. Csak azt bizonyítja ez, hogy hittek bennük s ezen hitükben épen olyan reális lények voltak, mint más közönséges földi lény. Fönnebb azt említettük, hogy a realista szívesebben festi a közönséges embert, mint a kiváló lényeket, a parasztot inkább, mint az urat s a közönséges embert is inkább foglal- { kozása közben, mint ünneplő toalettben. Ezzel nem mondottunk ellent magunknak most, amidőn megengedjük a realistának, hogy a sublimisebb, hitünkben élő lényeket megfessen, — feltétel csak az, hogy higyjen benne s hogy realista módra legyen visszaadva. Hány nagyon szép képet ismerünk, ahol Krisztus hollandi, német vagy magyar, miliőben tartózkodik, egészen reális felfogásba, mondjuk egy kis falusi kocsmában étkezve vagy egy faluvégi ház padján hirdetve az igét. Gari Melehers képe: Krisztus Emmauszban, teljesen reális felfogású s Krisztus mégis fenséges, daczára annak, hogy nem igét hirdet, hanem narancsot hámoz. Nerh tudunk ezen megbotránkozni. S a régieknél, hányszor látjuk a szenteket, Máriát, a gyermek Jézust földi környezetben, földi lények társaságában, reális dolgokkal kapcsolatba hozva. Raffael Stigliczes Madonnája az Uffizi képtárban, a „Szép kertésznő“ a Louvreban, Mária esküvője a milánói Brera-képtárban, a La Perla és a „Madonna a hallal“ a madridi Prado múzeumban, a Madonna della sedia, a Pitti-képtárban, Lionardo Szt. Annája a Louvreban, a Sziklabarlang Madonna a londoni nemzeti képtárban és a Louvreban s maga az utolsó vacsora is mind-mind ennek bizonyítékai. A képzelet szerepe a művészi realizmusban nem zárja ki azt, hogy a realista-művész hű maradjon legkedvesebb pajtásához, a természethez, az élethez. Cherbuliez magának a természetnek, a pataknak, a felhőnek, a víznek, levegőnek játékáról mesél, amelyet a természet képzelődésének nevez. Érdekes módon igyekszik ezt a realista javára fordítani s a képzelőtehetséget a realisták éltetőjébe, a természetbe, szinte alkatelemként belevarázsolni. Körülbelül ezeket regéli el nekünk : „Állunk a folyó partján. Örvendve nézzük a futó vizet s a teljesen mozdulatlan parti fának a vízben visszatükröződő képét. Ez a kép azonban nem mozdulatlan, mint eredeti jel. Eleven, mozgó. Amint fut a folyó vize, a parti fák képei vibrálnak, reszketnek, szeszélyes girbe-görbe vonalakban kígyóznak, majd nemes enyhe görbületeket Írnak le, Egyes részletek leszakadnak e képekből, majd ismét összefolynak. A hosszabb fák képe egy pillanatra megrövidül akkor, amikor a rövidebbeké megnyúlik. Ezek a képek nem léteznek, de úgy látszik, mintha léteznének. Nézzük-nézzük a fák, bokrok szeszélyes játékát az ezüstös elemben addig, amig szemünk belefárad. Ekkor az égre nézünk. Látjuk ott a szeszélyes felhőket. Látunk felhőből készült mesebeli sárkányokat, akik elakarják nyelni a felhőből készült hegyeket. Látunk furcsa alakú kutyákat, madarat, lovat, embert, tornyot, növényt, tevét, elefántot, amint egymást kergetik, egymásba omlanak, a kutyából lesz a torony, a fákból ló, az emberből elefánt. Mik ezek? Valószínűtlen történetek, miket a természet önmagának mesél. Neki is megvan a maga képzelődése.“ S ebből levonja az iró a conclusiót, hogy hát miért ne legyen szabad a művészeteknek is, ha még oly realisok is, valamelyes „csodákat“ művelni? És művel is. A vásznon — nmndja — dühöngő égi háború van megfestve. Érezzük a megdöbbenést, ugyanazt, amit egy valódi égiháborukor érezünk, pedik „még egy levéL sem mpzdul.“ lyen csoda - fűzi tovább — az az Éva, a kinek tulajdonképen húsból van a teste, -- ezt a hatást érezzük, — de a művész keze alatt márványnyá változott. — Az is ilyen csoda, ha a tragikus hős végső haláltusájában szabályos trocheusokban beszél. Csoda, hogy a korinthusi oszlopfő filigrán akanthusz levelei elbírják tartani az architrá- vot s semmi fáradságot vagy elnyomást nem érezünk rajtuk s állásukat mégis természetesnek találjuk. Ezek a csodák tehát megvannak s meg kell lenniök a legrealistikusabb műremekben is. — S hogy ezek a csodák nem lesznek visszataszítókká annak oka az, hogy a mű minden része a természetből van véve, hogy alapelemei a valóságból származnak, továbbá hogy minden rész a maga helyén van, hogy nem mutat sem többet, sem kevesebbet mint a mennyit a tárgy, karakteréhez képest megkíván. (Folytatjuk. I
