Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-15 / 33. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi=(Fo)»tér 14. ------------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -------------T ársadalom-tudományi egyesület. (J.) Mint értesülünk, kisded városunkban nehány lelkes és hivatott férfiú zajtalanul azon fáradozik, hogy olyan egyesületet alkosson, a mely nem azt keresi, a mi elválaszt, hanem azt, ami egyesit. Vannak pártkérdések, vannak felekezeti viták, összeütközések, vannak gazdasági ellentétek, osztályszempontok, melyek által a magyar társadalom ma egyre' erősebben tagozódik rétegeire és mindjobban elválasztják egymástól még azokat is, a kik a nemzet életét egyaránt szentnek tartják. Kell egy szervezetnek léteznie, mely megszabja az irányt, melyben benn van a nemzeti fejlődés felismeréseinek kon- czepcziója az oszlás és a bomlás eme sivár idejében. Vannak kérdések, a melyeknek megítélésénél esetleg a nemzet jövője forog koczkán, melyeknek megítélésében nem lehet külömbség a politikai pártárnyalat, a rang, a foglalkozás, a vallás között, hanem ha magyarnak érzi magát valaki, kell egy helynek léteznie, a hol a magyar társadalom tudománya hozza össze 'mindezeket az elemeket és irányítja cselekvéseiket és törekvésüket. Erre a czélra szolgál a magyar társadalmi egyesület. A társadalom-tudomány nem támadó eszköz, nem arra való, hogy gyűlöletet és visszavonást keltsen; ellenkezőleg, felsőbb szempontja alkalmas arra, hogy különféle pártállásu, vallásu, gazdasági érdekű árnyalatokat a fejlődés nagy igazságaiban egymáshoz közelebb hozza. A nemzeti fejlődés munkájából a magyar értelmiség nem zárkózhatik el, ki kell vennie részét ebből a munkából. Azok az elemek, a melyek egyaránt ellenségei múltúnknak, jelenünknek s jövőnknek, hihetetlen agilitással dolgoznak és szervezkednek. Ezzel szemben nemcsak panaszkodni, hanem tenni is kell. A magyar intelligencziának, melyet ezen egyesület egy középpontban egyesítene, kötelessége, hogy ebben a harcz- ban a maga módja szerint támogasson. Ezen nemes czél, ha erős elhatározással, férfiasán kitűzzük magunknak, nem lehet ábránd, hanem kézzel fogható valóság. A magyar társadalom tudományi egyesület a fővárosban több, mint két éve megalakult s azóta nehány vidéki bizottsága is van, mely sikerrel működik. A központi egyesület nem tévesztendő össze a Kristóffy-féle érdekszövetkezettel, mely alattomos törekvését tudományos színnel igyekezett leleplezni és ekként sok jóhiszemű embert meg is tévesztett. De most már ennek vége van. A magyar társadalmi egyesületnek széles és bizton alapon kell nyugodnia, mert akkor lesz életképes. Nem a gyűlölködés, zárkozott gőg, nem a klikkrendszer lesz benne uralkodó elv, hanem az emberszeretet és a megalkuvást nem tűrő magyar hazafiság. k Élhetünk zavaros időket, mikor városunkban a tervbe vett egyesületre nagy feladatok fognak nehezedni. A mikor az iparost, a keresdedőt, a hivatalnokot egy táborba fogja egyesíteni a magyar kultúra. Ezen társulat a kultúra minden eszközével: haladással, iparral, irodalommal, minden irányban, minden téren való befolyással, a hol a magyarság ügye megköveteli, fog küzdeni, ha bár kisebb körben, magasztos czéljaiért, a magyar nemzeti fejlődésért. Erős meggyőződésünk, hogy a hivatottak, a kiknek kezeiben van letéve az egyesület szervezésének nehéz munkája, férfiasán és kitartással fogják azt megoldani s nem fognak süket fülekre, érzéketlen lelkekre találni abban a városban, mely az elsők között volt mindig, mikor a hazafiul érzés megnyilatkozásáról és nemcsak hiú fecsegésekről, hanem komoly tettekről volt szó. Isten segítse a kezdeményezőket s adjon nekik teljes erőt s kitartást nehéz munkájokhoz, mely Lendvay Mártonnak nevével szándékszk küzdelemre kelni, annak az embernek a nevével, a ki annak idején nemzetünk dicsősége volt, a ki Nagybányán született s emlékének hálás szülővárosa szobrot is emelt. R nagybányai Hírlap tárczája. Emléksorok. (Krizmanics Vilmos ezredes halálára.) A rozsdás kardom nyughatatlan, Perui ülve tánczol a falon; Pedig a föld nem ing alattam, S nem tört ki a forradalom. A vén aczélt valami bántja, Hüvelyében nyög és remeg: — Meghalt az én ifjú koromnak Édes barátja ! A daliás, magyar gyerek! Jaj! minő tűz lobbant szemében, Mikor megülte a lovat! Úgy vágtatott a sötét ménen, Miként a tüzes gondolat. Hajh! vágtat most is! A tejúton A menyország felé siet. — Meghalt az én ifjú koromnak Édes barátja : A daliás, magyar gyerek! En harminez évre nézek vissza! Ott állok vele a mezőn; S míg lelkem a távolt megússza, Sok akadályba ütközöm. S hogy oda érek, — katonáink Mély fájdalommal intenek, — Meghalt az én ifjú koromnak Édes barátja: A daliás, magyar gyerek! Rideg a sorban ; hajthatatlan Katona minden izéig; De jó barátért szive dobban, S a szeme könnyel meglelik. (), én bent voltam a szivedben, Szerettél, — s én szereltelek! — Meghalt az én ifjú koromnak Édes barátja: A daliás, magyar gyerek! Éretted - kit hűséggel szolgált Szerető ifjú hadnagyod, S ki leghívebb barátom, voltál, — Most sűrű könnyet hullatok. Ősz fővel, megrokkant inakkal Sírodra koszorút teszek. — Meghalt az én ifjú koromnak Édes barátja: A daliás, magyar gyerek! S ha nékem is üt végső órám, A rozsdás kardot felkötöm; S mikor a bősz halál hajol rám, Én vitézül megütközöm.- Úgy vonulok a túlvilágra,- És ezrededhez sietek, — Te légy vezérem ott is, ott is, Drága barátom, Te daliás, magyar gyerek! Hérái Károly. Művészi realizmus. — Irta: Dr Sziklay Dezső. —-3.Az eddigiekből azt képzelhetné valaki, hogy a realistáknak nincs szükségük a művészi képzeletre, a képzelettehetség játsziságára. Aki ezt hiszi, alaposan téved. Nemcsak az a realista, aki a való élet I dolgait adja vissza művészetével, aki márványba faragja, vászonra veti, versbe önti, regény keretébe szorítja a valódi élet dolgait, embereit, azok cselekményeit, kiemelve azok jellemző oldalait. Nem az a realista pusztán, aki maga elé állítja a parasztot s lemintázza munkálkodó pózban. Nem az, aki kimegy az erdőbe s levázolja a viharverte ős tölgyet. ✓ Realista lehet az is, aki agyagba gyúrja Diánát, Vénust, vagy akármelyik mythologiai istent vagy istennőt, megfesti Krisztust, a szen- I teket, az angyalokat. Aki bele tud mélyedni az antik világnézet | filozófiájába, az előtt az elegáns, mulató antik istenek épen oly reális lények lesznek, mint a j milyen reális lény a modern vaskohóban verejtékező munkás, avagy a júliusi, égető nap hevében agyonkinzott, izzadt arató paraszt. A jó katholikus hivőnek épen olyan reális lények az angyalok, a szentek, Krisztus, az apostolok, Mária, János, Magdolna, mint a milyenek földünk közönséges lakói s épen ezért Lapunli mai száma ÍO oldal. %
