Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-25 / 30. szám

Nagybánya, 1909. julius hó 25. 30. szám. TÁRSADALMI ÉS3 SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fó')-tér 14. -------------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ...... Tu rista-egylet. A „Nagybánya“ ez. lap f. é. 23-ik számában, „Még egyszer a nyaralók“ czimü czikkben kívánatosnak mondatik, hogy Nagybányán egy turista-egylet jöjjön létre. A nyaralási ügy fejlesztése érdeké­ben valóban nemcsak kívánatos, de mond­hatjuk szükséges is egy ily egyesületnek .szervezése. Csakhogy egy önálló egyesületnek alkotása sok nehézséggel és sok kiadás­sal jár. Először is nagyon nehezen megy a taggyüjtés. Most, mikor minden intel­ligens ember legalább négy-öt egyesü­letnek és körnek fizetéses tagja, nem is lehet csodálkozni, ha a kisebb jövedelmű ember már meggondolkozik, ha különben az eszmét pártolja is, hogy lépjen-e be még az ötödik vagy hatodik egyletbe is fizető tagnak. Már pedig hogy egy önálló egyesü­let létezhessék és hogy eredményt is tudjon felmutatni, kell legalább is 200- 240 tag. Ennyit pedig összegyűjteni igen nehéz dolog. A kérdést úgy lehet legkönnyebben megoldani, ha a nagybányaiak nem ön­álló egyesület létesitésén gondolkodná­nak, hanem belépnének, akik tehetik s az eszmét pártolják, egy már meglevő egyesületbe. Ilyen egyesületnek tartjuk mi a Magyarországi Kárpát-egyesület „Keleti kárpátok“ Gutini választmányát. Ezen választmány 1897-ben alakult s már 12 éve dolgozik elég szép ered­ménynyel. Két menházat építtetett a M. O. Kárpát-egyesület költségén a Feketehegy és a Gutin alatt (az utóbbit a kir. erdő­kincstár segélyével); több pihenőt és uta­kat és utjelzéseket csinált. Ezenkívül a vidéket ismertetni s a turistákat e vi­dékre hozni igyekszik. A vidék ismerte­tésére nézve elég legyen hivatkoznom Sziegmeth Károlynak a „Keleti Kárpátok“ osztályügyvivő alelnökének „Rozsály- Gutin hegyvidék“ czimü művére, mely ve­tített képekkel ismerteti a vidéket s abban Nagybányát és Nagybánya környékét is. E művet az érdemes szerző nemcsak Magyarországon, de külföldön is több helyen bemutatta. A választmány mindjárt megalakulása után választott egy nagybányai helyi bi­zottságot is s egyik közgyűlését is Nagy­bányán tartotta meg. De miután a nagy­bányaiak részéről további érdeklődés nem mutatkozott, sőt az alakulás alkalmával belépett tagok nagyobb része rövid idő alatt ki is lépett, a helyi bizottság az érdeklődők és tagok hiányában megszűnt. Pedig a választmány az által is igye­kezett a nagybányaiak érdeklődését meg­nyerni, hogy a választmányt nem Felső­bánya nevéről nevezte el, de annak a vidék főhegyéről, a Gutinról adta nevét, hogy elnökét is — Szabó Adolf ny. m. kir. erdőigazgatót — Nagybányáról vá­lasztotta s a kis számú nagybányai ta­gok közül a belválasztmányba beválasz­totta Bálint Imrét, Gábor - índort, Kiss Bélát, dr. Makray Mihályt, iolcsány Gá­bort és Neubauer Ferenczet. Lehet, hogy némelyek azt fogják fölhozni a belépés ellen, hogy a „Keleti Kárpátok“ osztály nem tett semmit Nagy­bánya érdekében s a menházaÉac, pihe­nőket, utakat és utjelzéseket is mind Felsőbánya és Kapnikbánya határában készítette. - De hát ez nagyon termé­szetes; mert az osztály is, mint minden egyesület, azon helyeket pártolja inkább, honnan több tagja s igy több jövedelme is van. És mi biztosak vagyunk abban, hogy ha a nagybányaiak részéről is na­gyobb érdeklődés fog mutatkozni, az osztály érdemes ügyvivő alelnöke, ki az osztály lelke, Sziegmeth Károly nem fog késni Nagybánya érdekében is azt, mi módjában áll, megtenni. Ismertetésül még annyit, hogy a „Keleti Kárpátok“ osztály a M. 0. Kár­pát-egyesületnek egyik legnagyobb osz­tálya 13 alapitó és majdnem 500 rendes taggal s a Kárpátegyesület osztályai kö­zül a legnagyobb eredményeket érte el. Az évi tagsági dij 4 K 60 f., miért a tagok megkapják évenkint a Kárpát­egyesület értékes évkönyvét és kedvez­ményeket élveznek több vasútnál, az összes hajózási vállalatoknál, több men- háznál és több fürdőnél. Lépjenek tehát be a nagybányaiak a M. 0. K. E. gutini választmányába s a turista egylet kérdése azonnal megoldást talál. F- -ő. R nagybányai Hírlap tárczája. Az első találka. — Irta: Roberto Bracco. — — Higyje el, mi sosem fogjuk megérteni egymást. . . mosolygott a szép fiatal leány s kis piros ajkai körül elővillantak hófehér fogai. Enrico ellenben úgy sejtette, hogy ez este közelebb jutottak a megértéshez, mint valaha. — Ne mondja ezt Laura — s közelebb hajolt a leányhoz. - Meg fogjuk érteni egymást mind­kettőnk boldogságára. Bár rósz utón haladunk, mert egymás hibáin rágódunk, ahelyett, hogy tul- néznénk rajtuk. Maga jó, de egy kicsit könnyelmű, — én bár kissé romlott, de azért jó ember va­gyok ... A mi betegségünk a skepticizinus . . . és nem akarunk gyógyulni. — Mert nem is gyógyulhatunk. A betegség a hibáinkban rejlik s ezeken nem változtatha­tunk. — Miért nem ? Én az ellenkezőjét remény­iem. — Lássa, én őszintébb vagyok. Én nem re­ményiem. — Hát nézze csak ... a szerelmet én jobban ismerem. Kezdjük a javulást azzal, hogy sze­ressük egymást. A szerelem optimistává változ­tat és többé észre sem vesszük egymás hibáit igyekezetünkben, hogy egymáshoz méltók le­gyünk. Próbáljuk meg egymást szeretni! Ez az első! — No jó! — mosolygott Laura próbáljuk meg. Hát hogy kezdjünk hozzá? — Először is — felelt kis gondolkozás után Enrico, találkát adunk egymásnak. — Ó . . . — Ne féljen. Ezt a találkát bátran megad­hatja. Határozzunk meg például holnapra egy órát. — Miért ? — Amelyben találkozunk . . . szellemileg. Megígérjük, hogy ez időben egymásra gondo­lunk, erősen ... és e lelki találka méltó kezdete lesz nemes szerelmünknek. — No jó . . . És, minő órában legyen a találka ? — Holnap délben, pont tizenkét órakor. Helyes ? — Az . . . kissé nehéz lesz. Jobban sze­retném délután 4 óra felé. — Nem, nem! . . . Négy órakor nem lehet. Mondjuk egy órakor! — Igen. Egy órakor! — felelt Laura kis tűnődés után. — Tehát egy órakor. Most a társaság kisereglett a szomszéd­szobából s kezdetét vette a bucsuzás. A két fia­talnak alig volt alkalma még nehány szót váltani. — Tehát holnap? — Egy órakor! Valaki meghallotta e szócserét és kissé maliciózusan mosolygott: — Hm. Hát már ennyire vannak. * Másnap Enricot pompás legénylakásában ezüstös női kaczaj ébreszté fel. — Kelj fel te lusta! Esterina volt, az aranyhaju, pisze orrú Este- rina habos fehér csipkeruhában, kezében nagy­csokor édesillatu hortensiával. Együtt fogyasztották el a felséges reggelit. Esterina apró, hegyes fogai kitűnő étvágygyal fogyasztottak el egy angolosan sült beafsteket, — hozzá chablist ivott, majd édes likőröket a fekete kávéhoz — s a reggeli után pezsgő, paj­kos vidámságát kellemes, édes bágyadtság váltotta fel. Végig heveredett a széles pamlagon. Enrico megsimogatta selymes fürtjeit. — Aludj . . . — Majd később . . . Enrico melléje ült a kerevet szélére és ciga­rettára gyújtott. Egyszerre a kamin-óra egyet ütött s Enrico felvette fejét és Laurára gondolt. Pillanatra elébe tűnt a szép tiszta arcz . . . s kéjesen hunyta le szemét egy jól teljesített kötelesség érzetében. Aztán eldobta cigarettáját és szerelmesen át­ölelte az ingerlőén édes Esterinát. * Ugyané napon Laura szobájában állt a nagy szárnyas tükör előtt. Körülötte a kalapdobozok egész hada s mellette a bókoló divatárus kisasz- szony. Lapunk, mai száma 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents