Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-25 / 30. szám
2 N agy bányai Hírlap 1909. julius 25. Színház. Az bizonyos, hogy Krémer Sándor áldozatot hozott, mikor társulatával a nyári saisonra városunkba jött; a számtalan akadály daczára magas színvonalon álló művészi élvezeteket nyújt s a közünség szórakoztatására mindent elkövet, de mégis miért óhajtja, hogy irányában városunk közönsége és a nyaralók kivételesen hálásak legyenek ? A jelenkor ép oly hálátlan, mint az utókor s ennél csak a közönség szeszélye nagyobb, mert esős időben azért nem jár színházba, nehogy felhüljön, száraz időben pedig azért, mivel ez épen a hónap végével esik össze, a mikor csevegve elsétálgat a liget otthonias ösvényein vagy savanyuvizes bort iszik a porlepte tornáczokon. A hó elejére pedig hangversenyek hirdetvék, ezeket pedig elmulasztani nem illenék! Mi is igazán örülünk, hogy Németh Gyula, közönségünknek érdemelten beczézett ked- vencze hangversenyt tart s a legnagyobb sikert óhajtjuk számára, de méltán illetjük szemrehányással az illetékes hatóságot, ha e hangversenyen kívül még más estélyekre is engedélyt ad, mert ezáltal mélyen sérti azokat az érdekeket, melyek védelmére a művészi világban convencionális szabályok alkotvák t. i. ha szabad is, de nem szokás és igazságtalan, hogy a színházi saison tartamára más belépődíjas művészi vállalkozások engedélyeztessenek. A ki nem látja be, hogy Krémer színtársulata minden tekintetben érdemes a védelemre s nem mérlegeli az igazgatóság által meghozott áldozatokat, a ki nem akarja belátni, hogy e kis városban egy pár concert tönkreteheti a színészet anyagi existálását s teljes el- kedvetlenedést és rossz hírnevet hagy maga után, azzal mi nem vitatkozhatunk, mert a színművészeiről még apáink korabeli felfogása, van, mely ellen érvekkel fellépni nem lehet. Ámde a hatóságnak be kell látnia, hogy ha két ringispilnek egyszerre nem ad engedélyt, annál inkább nem szabad két színházat egyszerre engedélyeznie avagy színházat s egyidejűleg lépten-nyomon rendezendő concerteket. Pedig a színtársulat a múlt héten is derekasan működött, azonban a látogatás elszomo- ritóan néptelen volt, a mi dicséretül legyen mondva az előadások magas színvonalára, olyLaura kalapot próbált a sorrentiói regattára s ez fontos feladat volt, mert ő akarta elvinni a pálmát szépségével, elegancziájával a barátnői elől. Először végigpróbálta minden oldalról, mind a huszonhat kalapot - azután ismét felpróbálta a különválasztott hat legszebbet. Mindez persze jó néhány órát vett igénybe. Végre egy egyszerű, de nagyon drága angol kalapra esett választása. — Mindig mondtam, hogy Nápoly összes hölgyei között ő nagyságának van a legjobb Ízlése. Az angol hölgyek minndig ilyen kalapban mennek a regattákra — áradozott a divat- árusnő. Laura boldogan és büszkén kiegyenesedett s az uj kalappal a fején sietett a mamájához. A szomszéd szobában tekintete véletlenül a kandalló nagy óráiára esett. Egy óra 20 perez! Szégyenkezve sütötte le szemeit, mintha Enrico előtt állana. De hátha siet az óra. — Papa hány óra? — Egy óra, 20 perez, kis leányom. Este találkoztak társaságban. Már a pillantásuk is mohón kérdezte: — Nos ? De hallgattak. Csak nagyon szerelmesen néztek egymásra és lopva megszorították egymás kezét. Végre Laura sottogá: — Nos, egy órakor? — Magára gondoltam, édes! — suttogá Enrico. — Én is! — visszahangozta Laura. — Mit gondol, szeretjük-e egymást? — Azt hiszem, igen! — S boldogok leszünk? — Azt hiszem, igen! * Néhány hónap múltán egybekeltek. S Enrico tovább is szeretőket tartott . . . S Laurának tovább is a kalap-próbálás maradt a legfőbb gondja. kor classicitására mi befolyással sincs. így is van ez rendjén, mert csak Krémer utalva a közönség kegyére s ha ő ezt nem állandóan élvezi, magára vessen, de a társulat kizárólag a művészetért van s nem tantiemmel, hanem állandó gázsival honoráltatik. Hétfőn a ('sászár katonáit adták elő; ezt a drámába gyúrt kortörténeti rajzot a maga typikus alakjaival, melyeknek hü alakításában Tihanyi, Vidor és Radó nyújtottak igazi műélvezetet. Azt a mély ellenszenvet, melyet a hazafias érzés a katonai és polgári becsület összeütközésének remek torzvonásaiban a polgári társadalom mérlegére túlsúlyként kivált, ezek a szereplők ügyesen csökkentik s a környezetből az egyéni jellemet simpatikusan kidomborítják. Kedden Hoffmann meséivel küzdött meg nem nem várt fényes eredménnyel a társulat s Geliert Pál karmester virtuóz kísérete mellet egyes ének- I számokban kiváló sikereket aratott. Galgóczi, ! Halmos, Kozma és Tihanyi remek hangja mellett teljes volt a közönség illúziója s gyakori tapsai fejezte ki őszinte elismerését. — Szerdán Molnár Ferencz bohózatában a Doktor i m'-ban Sziklai, Ungvári, Vidor és Kozma j arattak fényes sikert; Benes Ilona és Lengyel Irén kifogástalan otthoniassággal és jókedvvel játszottak. — Lehár Ferencz gyönyörű zenéjü Drótostól-ját csütörtökön adták elő, mig pénteken a világhírű Cyrano de Bér gerne szinreho- zásával kedveskedett az igazgató. Ebben a darabban a czimszerep megoldása óriási feladatot képez, de Vidor József szerencsésen megbirkózott vele. A jelenvolt előkelő közönséget játékával valósággal elbűvölte. A többi szereplők szintén jók voltak. A termés és a gabonapiacz. A föld- mivelésügyi miniszter szombati hivatalos termésbecslése már végleg eldöntötte, hogy 1909. évi búzatermésünk lényegesen kedvezőtlenebb lesz a tavalyinál. A 34.2 milliós búzatermésre hosszú idők óta nem volt példa, ha az 1907-iki ínséges terméstől eltekintünk, sőt az 1904-iki gyenge termés is 37.3 millió mm. búzát jelentett. — A legutóbb köszétett miniszteri becsléssel szemben* ugyanis a főbb gabonafajok terméseredménye az utóbbi években a következő volt: búza rozs árpa zab Év millió métermázsákban 1906. 53.73 14.15 15.18 12.73 1907. 32.73 10.69 13.73 11.53 1908. 41.42 12.19 12.26 10.18 1909. 34.26 11.59 14.18 12.64 Az idei tetméseredmény hatását tehát kezdettől fogva befolyásolta az a körülmény is, hogy a tavalyi termésből nagyobb készletek az uj kampányra átvihetők nem voltak. Különben az idei terméseredmény már kora tavasz- szal el volt döntve, mert az őszi vetés áttele- lése nem volt kedvezőnek mondható, úgy, hogy igen sok helyen uj vetés vált szükségessé és az ebből előállott kárt többé pótolni nem lehetett. Ez a termés alig lesz elég a közös vámterület saját szükségletének ellátására, úgy, hogy biztosra vehető, hogy az év második felében úgy Magyarország, mint Ausztria gabonabehozatalra fog szorulni. Az idei esztendő öt hónapjáról közzétet statisztikai adatok szerint Magyarország buzabehozatala az idén január — május hónapokban 209.000 mm-ra emelkedett a tavalyi 57.000 mm.-val szemben, kivitele ellenben 1,320.000 mm.-ról 1,084.000 mm.-ra csökkent. A múlt évi készletek és az idei termés- becslés természetesen teljes mértékben kifejezést nyert a búzaár alakulásában, amely a tavalyi árakkal szemben jelentékenyen emelkedett. Az átlagos búzaár az egyes hónapokban a 79 kilós búzáért átlagban számítva a következő volt: 1908. 1909. Január Február Márczius Április Május Juniüs 24.89-25.29 K 23.47-23.87 „ 23.73-24.17 „ 22.77-23.16 „ 23.93-24.17 „ 24.44-24.75 „ 25.76-26.18 K 26.43-26.89 „ 28.07-28.60 „ 29.11-29.60 „ 29.65-29.75 „ 32.75-32.80 „ Az egész első félévben, főleg onnan kezdve, hogy az idei termés éreztetni kezdte hatását, rendkívül mozgalmas áralakálás volt a tőzsdén, amelynek felső határai rég ideje ismeretlen árvonalat értek el. Az átmeneti 34 koronás búzaárra 1873 óta nem volt példa és bár az idén sem tarthatta magát sokáig ez a szokatlan és ijesztő búzaár, a fenti átlagárok összehasonlítása elegendő alapot ad az árugrás mértékének megítélésére. Ha az egész termés értékéről beszélünk, a mezőgazdaság végső eredményben nem is panaszkodhatik a termésben beállót hiányra, mert az ár ezt a hiányt bőven pótolta. Ha a horvát-szlavon terméssel együtt az idei termést 36-37 millióra becsüljük, akkor a tavalyi terméssel szemben csak 4 millió mm. hiány mutatkozik. Ha a tavalyi átlagárakat magasan számítva 25-nek vesszük, az effektiv vesztesség 100 millió korona; ellenben a mező- gazdaság nyeresége az idei., ár következtében legalább 150 millió korona. Ötven millió korona hasznot tehát az idei áralakulás legalább is jelent a mezőgazdaságnak. A szökevények. ■ Irta: Árgus. — A gyorsvonat egyik fülkéjében egy jámbor falusi földbirtokos kinézésű egyén aludta a ringó párnán az igazak álmát, midőn egyszer csak az egyik pár perczes állomáson egy erősen lefátyolozott szép nyúlánk barna nő s egy feltűnően nagy széles bajuszú és fekete parókás férfi lépett be ugyanazon fülkébe. Az alvóval szemben leültek. A férfi hamleti töprengésbe merült. Több Ízben igy mono- logizált halkan: csak már otthon lennénk . . . csak már meg ne tudná ... A nő megszontyo- lodott arczulattal nézett a férfire s egy jó ideig csak az volt a foglalkozása, hogy a czipője orrát nézte. — Ne aggódj Jolán . . . Lessz, ami lesz! . . . mondá a férfi erős bariton hangon. Én megvédelek. — De én úgy félek ... (A hangos beszédre az alvó egyéniség felébredt s felpislan- tott s szemügyre vette a beszélgetőket. De azért úgy tett, mintha aludnék, pedig folyton figyelt.) — Már ha félsz is Jolán, a megtörtént dolog nem fog vissza csinálódni. . . azért tehát ne izgasd magadat . . . — Mit gondolsz Ernő, az öreg észrevette megszökésünket? (Ahán ez a szemre való fehércseléd bizonyosan az öregecske és már vén férjétől lépett meg! mondá magában a földbirtokos féle alakzat). — Semmi esetre sem, mert eljövetelünk kor, vagyis tegnap reggel nem volt a városban, a főszolgabíróval ugyanis még tegnap előtt elmentek a hegyek közzé medvézni és rókázni. — No ez egy kicsit megvigasztal . . . Oh csak most megérkezésünkkor sem volna otthon! — Hiszen persze, hogy persze, de ezt nem hiszem ... De hát én már nem bánom, ami történik, történjék. Az a boldog és vidám éjszaka, amit B. városban töltöttünk, megéri azt a kis büntetést, ami esetleg ránk várhat. - Te nem igy gondolod Jolán? — De igen édes ... oh nagyon ... Oh de édes drága este volt! Sokáig emlékemben lesz az az elegáns színi előadás, az utána való fesztelen, kedélyes vacsora ... a zene ... az a sok szép dal... és az az igazi franczia pezsgő, mely úgy, felvillanyozott, mint . . . — És amelytől én úgy berúgtam!- vágott közbe az Ernő névre hallgató úri ember. A gyorsvonat Z. állomásra ért és ott állott 3 perczig. Ernő kinézett a perronra. — Húzódj vissza, mert meglát valaki, s akkor bizonyosan kitudódik eltávozásunk! mondá a nő. Valaki megismer. — Dehogyj ismer . . . hiszen ez a nagy menkű ál bajusz és paróka úgy elváltoztatta a fizimiskámat, hogy ebben a formámban még Szent Péter sem ismerne rám. — Az igaz! — Ernő, van egy ötletem! — És mi az? — Még két óra és 25 perczig megy a vasút, mire városunkba D-be megérkezünk . . . Addig még négy állomás van. A legközelebbi állomáson leszünk 10 perez múlva. Ha ott le- szállunk a vasútról s onnan kocsival megyünk haza, akkor egy órával hamarabb otthon leszünk, mintha vonaton utaznánk, vagyis port 9 órakor érkezünk meg . . . Épen olyan idő-
