Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-11 / 28. szám
28. szám. II. évfolyam. Nagybánya, 1909. Julius hó 11. éjsí sí25É3r»xn.ox5^.3i3iwa:x hetiijAp. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. s Felelős szerkesztő-tulajdonos: Szerkesztősig: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Dr. AJTAI NAGY GABOR. Főmunkatárs : JENEY GYULA. Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda=bérlete, Rákóczi=(Fó)-tér 14. 1 hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ...... Ke reskedők a társadalomban. Tudvalevő dolog, hogy hazánkban a kereskedő • osztály még mindég nem részesül az őt méltán megillető tekintélyben. Az újságok pedig a legközelebbi múltban is, az agitatió minden eszközével küzdöttek és küzdenek ma is a kereskedő tekintélyének emelése érdekében. A sajtó ezen igyekezetének rugója abban is keresendő, hogy az ifjúság figyelmét a reális foglalkozások — különösen pedig a kereskedelem - felé irányítsa. A sajtó e törekvése jogos, mert egy erős és intelligens kereskedő osztály kezébe van nagyrészt lefektetve az ország jövője. Magyarország kereskedelme még mindég nagyon visszamaradott a nagy nyugati államokéhoz képest. Holott határozott tény, hogy az államok jóléte és boldogsága annak kereskedelmén és iparán alapul. Németország, Anglia és az Egyesült-államok bizonyítják ezt leginkább. . Ezen hatalmas és müveit államokban a kereskedők az uralkodó és tekintélyesebb osztályok között foglalnak helyet. Amerikában és Angliában a legelőkelőbb államférfiak és miniszterek (Cecil Rhodes, Chamberlain stb.) a kereskedők sorából kerültek és kerülnek ki. Ez megmagyarázható és érthető jelenség. A kereskedő épp oly tevékeny és nélkülözhetetlen tagja a társadalomnak, mint bármely más foglalkozást iiző. A kereskedő is a közjó érdekében, annak előmozdítására működik, midőn ellát minket a szükségletek ezer meg ezerféleségével. Egy tisztes alapon nyugvó, közepes kereskedelmi vállalkozás vezetése, illetve maga a kereskedői ténykedés, épp úgy megkövetel egy nagyobb fokú szellemi nívót, áttekintést, tapintatot és akaraterőt, mint bármely más, látájner -foglalkozás. A kereskedő a legtávolabbi vidékről kikutatott és behozott javak forgalomba hozatalával lehetővé teszi a finomult, magasabbrendíi életet. A külföldről való behozatallal terjeszti a műveltséget, mert az előttünk eddig ismeretlen árukban egy újabb Ízlés nyilatkozik meg és terjed szerteszét az országban. A kivitel folytán pedig elősegíti az ország gazdasági fejlődését, nem is szólva arról, hogy a nagy üzletek és gyárak ezer meg ezer hazánkfiának adnak kenyeret és megélhetést. Ami pedig az úgynevezett intellektuális foglalkozások magasabb hivatását illeti, elismerjük, hogy például az orvos az ő foglalkozását magasabb szempontból is felfoghatja, de hisz elvégre végelemzésben minden pálya kenyérkereset, ezért a rosszakaratú hangoztatás, hogy a kereskedelem végczélja az önző meggazdagodás, nem róható fel hibának, mert mindnyájunk közös vonása. Hát ki nem akar meggazdagodni? Ki nem akar jól és kényelmesen, függetlenül élni? Hisz ma már a mindég uraskodó és a kereskedelmet lekicsinylő gentry és hivatalnok is üzérkedésre adja magát közvetlenül, vagy közvetve, a fogyasztási szövetkezetek utján! . . . A kereskedő tekintélye a fővárosban és a nagy vidéki városokban már csaknem teljesen a megérdemelt nívóra emelkedett. A kereskedelmi kamarák, a nagy súllyal bíró kereskedelmi egyesületek és társaskörök, valamint a nagy városi kereskedő műveltsége, intelligencziája tették ezt lehetővé és teljesen lefegyverezték az ellenséges elemeket. Sajnos, a vidéki kisebb városokban nem egészen igy áll a dolog. Ennek pedig egyrészt azon sajnálatos körülmény az oka, hogy sok kontár és más foglalkozáson letört alak tódul erre a pályára, nyitva állván előtte a szabad kereskedelem végtelen nagy tere, az élet elveszített fonalának újból való felvételére. Másrészt és főleg pedig árt a vidéki kereskedő jó hírnevének és tekintélyének azon körülmény, hogy nagyrészében elmaradt és alacsony műveltségi fokon áll. Az a négy elemi iskola, bizony nagyon kevés az általános műveltséghez és csak növeli a tönkrement, nevevesztett kereskedők számát. Ezen a bajon azonban lehet segíteni, mi legalább hisszük és tudjuk, hogy lehet, csali akarni kell. Hogy hogyan és miként, arról még e helyen részletesen fogunk megemlékezni. Összefoglalva tehát a mondottakat: becsüljük meg a munkaszerető, szorgalmas, tisztességes és hazafias kereskedőket, mert megérdemlik azt. Hisz ők képviselik a társadalom nagy háztartásában a jó gazdasszonyt, ki előre gondoskodik minden szépről, jóról, hasznos s szükségesről. Elrakja azokat tisztán és rendesen az ő éléskamrájába, hogy ha aztán a R Nagybányai Hírlap tárczája. Ezer év múlva. — Irta: Hérái Károly. — Egyszer csak eljön az a durva rém Sárga arcsávái, ádáz csont kezével! S szigonyát vadul taszítja belém, Hogy feladatát rajtam végezné el. Szemem lehunyom, lelkem elsuhan, Föld nyeli el a yénhedt, korhadt testet. . .. E sorsra jutnak itt mindannyian, A kik a sivár mélységbe leestek. Egyik pihen a jég mezőiben, A más, — hol forró, égető talaj van; Ám az én sokat szenvedett szivem A vadvirágos, jó magyar talajban. De én szeretnék mégis valamit! Jaj, ha az Isten meghallgatná szómat! Ezer év múlva egy pillanatig, Megfordítaná evező hajómat! S délibábos rónán valahol Kiköthetnék egy ősi tanya mellett. S mig a virágos akácz rámhajol, Én hallgatnám az édes magyar nyelvet. tíerlekaczajt s hogy búg a szélmalom, Pacsirta szóját, juhász tilinkóját! S a 'Tisza mentén lomha szárnyakon Kerengve szálló piros orra gólyát. ... Ezer év múlva! Édes Istenem! Lesz-e magyar még? ki felel meg erre? Hiszen amennyi kárhozat terem, Az rácsapott már a magyar emberre! Wilde és a nők. Wilde Oszkárt, ezt a sokat szenvedett, hazájából kiüldözött írót, sokféleképen bonczol- gatták az emberek, az értelmes és kevésbbé értelmes kritikusok, a jogászok és erkölcsbirák, irók és laikusok. Egyikük romlottnak, másikuk őrültnek tartotta. Normálisnak azonban minél kevesebben. Némelyek teljesen megérteni vél- j ték mint embert, mások meg nem értették | egyéniségét s lázadónak mondották. Hallottuk róla a perverzitás vádját s ezért szenvedett a readingi fegyházban. Nem lehet egy tárcza keretében összes munkáival foglalkoznunk, nem lehet egész gondolkodását átvizsgálnunk, ezért szakítsunk ki egy regényt munkáiból, mondjuk a Dorian Gray arczképét s nézzük azt egyetlenegy szempontból; nézzük a Wilde szemüvegén át a nőt. Ami a nőket illeti, Wilde munkáiban kevés van abból, hogy a nőket a középkorból reánk maradt ócska, magas talapzatra helyezze. A férfinél alacsonyabb nívóra teszi őket. Természe- í tűkből s nemükből kifolyólag meg vannak a gyöngéik, a melyeket a férfiak rendesen csak konstatálni tudnak, megérteni nem s a melyeket í a férfiak csak mosolyogni szoktak. A fent kiszakított regény szellemes ellenI teteiben sokszor találkozunk egy-egy udvarias, de éles vágással, amely a nőket éri. Olyanforma vágások ezek, mint amilyeneket az előzékeny vivómester „bemond“ a tanítványának, hogy ez védeni tudja, de a mely a tanítványt a bemondás daczára érni szokta. A vágás sohasem goromba, de legtöbbször találó. Igaz, néha egy-egy futó gondolatban épen a férfivel állítja szembe a nőt s néha épen a férfi húzza a rövidebbet . . . Vágást néha a mester is kap vívás közben. Könnyelmű, megfontolatlan, néha ok nélkül számitó, rendszertelen lényeknek tartja a Lapunk, mai szama ß oldal.
