Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-04 / 27. szám

II. évfolyam. Nagybánya, 1909. julius hó 4. 27. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉFIRODAIiMI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz.f hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. ................. hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■ ■■ csemetékből. M egtanítjuk a gyermeket a mi édes hazánk nyelvén magyarul be­szélni; de hát nem beszélnek-e tiszta magyarsággal a legtüzesebb agitátorai a nemzetiségeknek s nem használják-e fel a mi nyelvünket is arra, hogy vele sora­inkat tépjék, erőnket gyöngítsék? Nem pusztán a nyelv, a lelkűiét kell nekünk, amelyet mindenek kölcsönös javára a nemzeti egység előtt kell hódolatra és készséges szolgálatra bírnunk. A nagy költséggel, önzetlen odaadással, istápolt nevelő intézetek mellé oda kell államink a magyar kultúra misszionáriusaivá, hogy azt a becsületes fáradozást, -melyet a nép nevelői végeztek a csemeték kertjé­ben, tovább folytassuk és áldásthozóvá tegyük az élet mezejében. Különben soha­sem tudhatjuk, hacsak az a lelkűiét villám­hárítóvá nem avattatott, hogy a nagy gonddal ápolt csemeték, amidőn nagy­fává fejlődtek, nem lesznek-e a viharban árnyékkal biztató, de életet kívánó vé­szes illemhelyekké. •* Sok mulasztás terheli és sok vád illeti a magyar társadalmat, hogy amikor a nyugati civilizáczió sok vívmányát által vette, azokról a szocziáiis feladatokról, melyeket ott vállvetett erővel töreksze­nek megoldani, itthon teljesen megfeled­kezett. Kétszeresen vétek volna most, amidőn már sebeket is látunk, ha a gyó­gyítás alkalmát és módját megragadni félnénk akár erőnk, akár buzgóságunk híján. A közélet csak határozott, czéltuda- tos és következetesen kitartó munka által nyerheti meg a maga kiforrott erejét. Teljes a bizalmunk, hogy tisztviselői ka­runkban erre alkalmas egyéneket bírunk. S ha azt látjuk, hogy falainkon kívül — és sok helyen már azokon belül is — a szél ellenséges zászlókat lobogtat: adjunk szabadságot a mi harczos sere­günknek az erre rendelt vasárnapon a nemzet védelmére. Szabadítsák fel őket, hogy szabadságukkal a közjó szolgálatára éljenek. Ne feledjük, hogy a czéltuda- tos és következetes munkára hivott kö­zönség az ő munkáják megbecsülésében is igazabbá válik, hogyha egyszer annak osztályosává lett. Ne feledjük, hogy valódi megértés és nemzeti egybeforradás csak oly helyeken támad, ahol az érintkezési pontok egyre nagyobbodnak. Adjunk azért alkalmakat erre! Tegyük a vasár- ; napot teljesen szabaddá, hadd legyen az | a vallásos hitnek, a nemzet és kulturális missziónak áldásos napjává, - akkor aztán lesz még egyszer ünnep e hazában! A bekövetkezett évnegyed al­kalmából tizzteletiel kérjük elő­fizetőinket és hirdetőinket, hogy hátralékos tartozásukat a mellé­kelt utalványon beküldeni szíves­kedjenek, nehogy a lap szétkül­désében fencikadás álljon be. Nemes szolgálat. (S.) A magyarság ügye az egységes nemzeti állam kiépítése. De van a ma­gyarság ügye szolgálatának egy szomorú hiánya. Széthúzó táborunkban az egyesek lelkét nem tartja fogva az a czéltudatos, következetes eljárás, a mit a nemzetiségi ellenfél oldalán szinte csodálattal látunk. Ennek a czéltudatos és következetes eljárásnak élesztésére és ébrentartására kell megtenni a szükséges intézkedéseket, a melyek alkalmasak legyenek arra, hogy a nemzeti egybeforradás munkáját elő­segítsék és biztosítsák. Ezen munkát nem a hivatalok és kiállított őrszemek szigora, hanem a mindenkitől elvárt lelkes, buzgó és tettre kész szeretet és rajongás képes csak elvégezni. Időpontul pedig a vasár­nap volna felette alkalmas a nemzeti ügy szolgálatára, ha minden lekötött erő e napra teljes és általános szabadságot élvezne, mert ezt a napot fel tudja hasz­nálni a különböző jelszavak alá bujtatott nemzetiségi agitáczió, az osztályelleni izgatás, a megszámlálhatatlan hasznos és káros egyesülés, de hivatott munkásaink, köztisztviselőink robotja miatt nem tudja értékesíteni a nemzeti társadalom a maga czéltudatos és következetes munkája javára. Mit ér akkor a sok szép sikerrel ékes népoktatásnak sok fáradsággal szer­zett eredménye, ha a további gondozás helyett ostornyelet faragnak a nemes R Nagybányai Hírlap tárczája. Aranyvirág. Arany plomb csillog a fogadban. Füledben arany karikák. Mikor tánczot jársz, olyan szép vagy, Mint egy ringó arany virág. Szép vagy, kaczér vagy, rossz a lelked. Százfele csillog a szemed. E fény gyújtott tüzet belém is, Hogy lángja majd elégetett. Elnézlek most. Keringsz a tánczban, Mig harsognak a harsonák; Hegedű sir és balga ifjak Karján repülve lejtsz tovább. . . . így néz a tengerész a partról Könnyű czifra hajó után, Mely lobogókkal, dallal indul, De révbe sose jut talán. Barcsai Fehér Gésa. A vadfiu. Ballag a vándor, csöppet sem fáradt, Ballag előre czéltcilanul; Lilaszinü köd fedi a tájat. Maga sem tudja, hova jön, merre lát, Az üldözött, kinézett vadfiu Vígan fütyörész vig melódiát. Pár fillér cseng zsebében valahol, Versenyt szökell a tánczoló széllel S a madárral versenyre dalol. Eszmék s a gondok nem szántják kebelét, Az arcza rózsás, mesés a kedve, E vad fiúnak olyan könnyű a lét. Az őserő sugárzik homlokán, E vadfiu büszke és daczos És utána néz valamennyi lány. Mint tud kaczagni: felbőszít, fáj nekem; Én nálam vigabb, százszor boldogabb, Mert a tudásnak átkát viselem. .Teney Gyula. A bölcs. Sok évszázad előtt élt egy hatalmas feje­delem, aki nagy birodalomnak volt az uralkodója, királyi koronát viselt és neve Fülöp volt. Egy napon spanyol lókereskedők érkeztek udvarára és gyönyörű csatalovat ajánlottak meg­vételre ő felségének. A királynak nagyon tet­szet a paripa, De mielőtt megkötötte az alkut, néhány szakértő véleményét akarta meghallgatni. A főistállómester üzleti ügyben a birodalmi határ­szélen tartózkodott és ezért zavarban volt a király. Ekkor azt jelentették neki, hogy bör­töneiben egy görög ember van bezárva, akinek bölcsessége még a csilagoknál is nagyobb. A király megparancsolta, hogy vezessék elő a bölcset. Két börtönör kisért be egy hajlott derekú aggastyánt, hófehér volt a haja és nehéz lánczot czipelt. A király elé érve, mélyen meghajolt és a nehéz lánczok csörögve verték a márvány padlót. És mondá a király: Azt állitják rólad, hogy nagy a te bölcses­séged. Mondd meg hát, hogyan tetszik neked e csataló. A bölcs mélyen elgondolkozva simogatta ősz szakálát, jól megtekintette a lovat és meg­szólalt: Lapnnli. mai száma 3 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents