Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-03-15 / 9. szám
2 KT agybányal Hírlap 1908. márczius 15. Senki. Ha van valaki, az előtt idegen a magyar haza fogalma. Egyéni, társadalmi létünk a független államéval szorosan egybenőtt s életveszély nélkül nem választható el egymástól; a melyik elem magától leválik róla, rohadt gyümölcs az, mely földre vágyik a magas faról, hol nem állja tovább az éltető napsugarat. Éltető napunk a szabadság. Sötét, rideg volna nélküle létünk, nélküle el se lehetünk. Szükséges tehát, hogy olykor ünnepet üljünk szent kultuszának s erre legmegfelelőbb márczius 15-ike. A nagy emlékek felidézésével áhitatos elfogodás tölti be a szivet, lelket, agyvelőt, a vérünkké vált szabadság csergedezik erünkben. De az ünnep után dolgozzunk is a hazáért! A cselédmizéria. i. Ama számos társadalmi baj között, melyek különösen a városi művelt középosztály boldogulását és napi életét oly nagy mértékben megnehezítik, talán a legégetőbbnek mondható - mert igazán a szó teljes értelmében nap-nap mellett éget - az a szomorú állapot, melyet a fenti felemás szóval szoktunk a legkifejezőbben megnevezni. Mert ez már igazán mizéria! Országszerte megvan, de hogy épen nálunk mily mértékben és miben áll, arra fölösleges szót vesztegetni. Tudja és ösmeri azt mindenki, aki már egyszer végighallgatta két háziasszonynak csak félórai beszélgetését is, tudják nagyon jól a háziasszonyok, szegények, sőt ösmerik a férjek és apák, sajnos, már a gyermekek is, még pedig nemcsak hallomásból, hanem közvetlen tapasztalatból. Naponkint érezzük, hogy békét, nyugalmat, boldogságot fölforgató, ideget és életet emésztő baj ez s a vezése nélkül s az országos ülések előtanácsko- zásainak tekinthető kerületi gyűlések teljes mellőzésével emlékeztek meg — többé ki nem elégíthették. Egyesek már egy „diétái újság“ alapítására gondoltak s br. Vécsey Sámuel br. Wesselényi Miklóshoz intézett levelében saját s több más zemplénmegyei birtokos országgyűlési levelezőjét, Kossuth Lajos fiatal ügyvédet, — ki mint távollévők képviselője (absentium ablega- tus) volt tagja a diétának — ajánlotta nagy képzettségénél s jeles publicista voltánál fogva egy ily diétái újság szerkesztőjéül. Kölcsey naplóiból tudjuk, mily nehézségek állták útját az országgyűlési tárgyalások nyilvánossá tételének; a sajtó a czenzura szigorú ellenőrzése alatt állott, a kőnyomdát pedig — melyen Kossuth a tudósításokat sokszorosította — a kormány némi kárpótlás fejében lefoglaltatta. Kossuth ekkor az országgyűlési ifjúság önzetlen lelkesedésében s ellenzéki hangulatában talált támaszt; az ifjak a tudósításokat a kellő példányszámban lemásolták; a munkából maga Kossuth is kivette a részét. Az „Országgyűlési Tudósítások“ hetenként égy-egy és fél Ívnyi terjedelemben, negyedrét alakban jelentek meg 1833-tól 1835 végéig; előfizetési ára negyedévenként 30 frt. volt. Előfizetőinek számát Horvát Mihály kb. százra teszi. Az országgyűlés befejezése után Kossuth Pestre helyezte át vállalatát s Törvényhatósági Tudósitásai-val akarta a közügyek iránt az érdeklődést ébren tartani. A czenzurával való összeütközése azonban hírhedt politikai port, Kossuthnak s több társának elitéltetését vonta maga után. legszomorubb az benne, hogy csak türjük, tűrjük, jajgatunk és panaszkodunk, de tenni ellene nem teszünk semmit, sőt úgy látszik, nem is gondolunk arra, hogy kellene és lehetni is valamit tennünk. Ezt a keserű megnyugvást, ezt a meg- nyugvó pesszimizmust szeretném megtörni, midőn jelen soraimmal ráterelem a közfigyelmet mindennapi életünk e rákfenéjére és e téren mulaszthatatlan teendőkre. Mert bizony tennünk kellene valamit! Hogy miért, arra könnyű a felelet. Azért, mert ha annyiba hagyjuk a dolgot, a baj, mely már is elviselhetetlen, a nyakunkon marad, sőt még tűrhetetlenebbé válik és tönkretevéssel fenyegeti mindazt az erkölcsi kincset, amit kedves családi életnek, családi boldogságnak és békének nevezünk. Az asszony alig teszi ki lábát a konyhába, már bosszankodás fogadja, ez kiséri minden léptét, minden fordulatát s mindjárt reggel fölzaklatott idegzete meg nem pihen, sőt az ingerültség legkülönfélébb fázisait szenvedi végig, mig az ebédet fel nem tálalta, hogy aztán újra kezdődjék, folytatódjék ugyan az a gyöt- relmes lelki állapot, melyből csak akkor van menekülése, ha a családi fészek csendes boldogsága elől látogatásban, társaságban keres pihenést. Már csak regénybe, ideális költők versébe való az a csillogó szem, mosolygó ajk, melylyel a nő a hivatalából hazatérő férjét fogadni szokta. Panasz, kesergés, zsörtödődés várja bizony mostan. A jó férj békit, csitit, engesztel, de elhibázza a hangot, látszólag a cselédet veszi pártfogásába, szó szót ér s kész a kedves családi idill. Hogy aztán az ilyen férj nem otthon piheni ki munkája fáradalmait, azt nem is veszszük tőle rossz néven. Hát még ahol gyermekek is vannak, akik már természetüknél fogva is ' sokszor éö sok tekintetben veszik igénybe a mama idegeit? Mennyi feddést, kor- holást, büntetést kapnak szegények csak azért, mert a cseléd megbosszantotta a mamát. S vét gül mennyit ront a cselédek rossz példája az ártatlan gyermekek lelkében. Bizony, ha cselédmizériáról beszélünk, többnyire csak az egyéni kellemetlenségeket Az „Országgyűlési Tudósitások“-at tekinthetjük- az első politikai hírlapnak Magyarországon. Igazi publiczistikai mű volt, melyet Kossuth kiváló gonddal s a gyorsírás ismerete nélkül is híven s pontosan — bár nem igen pártatlanul — szerkesztett. Kossuth ugyanis élesen kiemelte, néha szépítette az ellenzéki szabadelvű szónokok beszédeit, mig a konzervatívok érvelését, csak száraz kivonatokban közölte. Az „0. T.“-ba nem ment be minden, ami mondatott s bément sok, ami nem mondatott“, mert a „Tudósitások“ nem volt a mai hírlapok „országgyűlés“ rovatának módjára szószerinti közlése az elhangzott beszédeknek; Kossuth vita közben rendes folyóírással rövid jegyzeteket tett az egyes beszédek legérdekeseba részeiről s még aznap az ülésnek élénk s kerekded képét állította össze, melynek másolata szétment minden irányban s amidőn a posta megtagadta az elszállítást, a czenzura kijátszásával a megyék huszárai vitték szét az egyes ^példányokat. Érdekesnek tartjuk az első magyar politikai hírlapból a következő töredék közlését: Országgyűlési Tudósitások. No. 58. Midőn a KK. és RR.1 julius 4-én, amint már megiránk, a transitusi 2 kérdésében voxol- nának, Marich (Fehér) úgy adta szavazatját: hogy szorosan a törvényhez ragaszkodik és semmi változtatásba meg nem egyez. Kevéssel fel állott utána követ társa Szüts, hangos halljuk! fogadá felállását, mert közönséges volt a várakozás, hogy collegája3 ellen fog szavazni s ő i Karok és rendek. 3 Átmenetei, áttérés. 3 Tiszttársa. hánytorgatjuk és nem gondolunk arra, milyen mélyreható társadalmi kérdéssel állunk szemben s milyen romboló hatással van ez a mai szerencsétlen állapot a társadalom alapjául szolgáló családi élet megbecsülésére és a gyermeknevelésre. Ez az érem egyik képe. A cselédkérdés a cselédtartó társadalom szempontjából. Hogy fest a másik, ha t. i. maguknak a cselédeknek szempontjából tekintjük a kérdést? Be kell vallanunk, hogy ép oly szomorúan, épen olyan sötéten. Mert daczára annak, hogy maguk a rossz cselédek - midőn igy általánosan beszélek, mindig szívesen kiveszem a ritka kivételeket — tették és teszik a helyzetet oly tarthatatlanná, hogy nem vagyunk képesek rájuk jó szívvel gondolni, mégis emberi szívvel mérlegelve a dolgot, azt kell mondanunk, hogy általában szánalomra méltó teremtések. S ezt ők maguk is érzik, ha igazságtalanok is egyébként Ítéletükben, midőn rossz sorsuk okát teljesen magukon kívül keresik. Hiszen ha ketten az utczán összejönnek, miről beszélnek? Ha mind összejönnének — pl. kongresszusra, mint Budapesten már meg is tették - min panaszkodnának? Bizonyára a rossz helyekre, a szekant asszonyokra. S valljuk meg őszintén, hogy az ő szempontjukból igazuk is van. Olyanok lévén, mint a milyenek, mi más a napi életük, mint gáncsolás, szidás, kor- holás és ennek különböző skálái, szóval mindaz, amit ők a maguk nyelvén szekirozósnak neveznek? Vagyha napi sorsuk ez állandó töviseitől eltekintünk is, egész pályafutásukra is azt kell mondanunk, hogy vigasztalan, emberhez nem méltó. Még ha akad is köztük jóravaló, annak is a sok hálátlanság okozta bizalmatlansággal és közönyösséggel kell megküzdenie. Helyüket hónapról hónapra, sőt hétről hétre változtatván, szó sincs róla, hogy a családi élet melegében — mint a régi jó időkben volt — bizalomban, szeretetben, a családhoz tartózandóságban rézük volna, sőt e tekintetben már teljesen elfásultak, mint ellenségek állítanak be időről- időre a nem szives szerető körben. S ha megöregszik, vagy férjhez megy valamelyik, hogy igy szólott: Küldőim kívánják, hogy a vallásos sérelmek orvosoltassanak, én ezt leginkább úgy vélem érthetőnek, ha Vasvmgyének1 indítványát elfogadom (Vas pedig a feljelentésre voxolt2, lásd előbbi levelünket). Klauzál3 az izenet megmaradására voxol- ván, küldőitől e’ napokban nyert utasítását imigy terjeszti elő: utasítása azt tartja, hogy az 791.26-ik t. czikkely teljés erejében fennmaradjon, de jövendőre mindazon sérelmek el- hárittassanak, melyek akár mely magyarázat által ezen törvény ellenére bé tsusztak. — Ezek között nagyobb sérelmet nem ösmér, mind a’ hat héti oktatás béhozatalát, azt tehát megszüntetni kívánja, hogy pedig az átmeneteinek esetén ő Felségének feljelentessenek, elkerül- hetlenül szükséges, mert azt a’ 26. ez. világosan rendeli, de hogy ezen engedelem kérés végett történjék, ez sem a 608. és 647-iki lábra vissza hely- hező 791-iki 26. törvényben ki mondva nints, — és igy megegyezik ugyan a’ 26. ez. értelmében vett feljelentésben a’ végett, hogy ő Felsége főfelügyelői igazainál fogva, az átmenetei módja iránt alkotandó törvény megtartására úgy az átmenőt, mint a’ ne talán hibás törvény- hatóságot szoríthassa; abban azonban, hogy az átmenetei előtt annak kikérése végett kellessék ő Felségéhez jelentést tenni, meg nem egyezhet, mert igy a( törvény által meg engedett szabad átmenetei a’ kormány akaratjától függne, a’ mi alkotmányos országnak elveivel egyenest ellenkezik. Bernáth4 voxát szintén az izenetre adván, ezeket ragasztá beszédéhez: Különös okom van 1 Vármegyének. 1 Szavazott. 8 Klauzál Gábor csongrádi követ, az 1848-49-iki földművelésügyi miniszter. ‘Bernáth Zsigmond (mh 1882.) szabolcsi követ, a liberális párt tagja.
